Új Szó, 1994. február (47. évfolyam, 25-48. szám)

1994-02-14 / 36. szám, hétfő

1994. FEBRUÁR 14. MOZAIK 4 ÜLÉSEZETT A DBP VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA HATALOMCSERÉRE VAN SZÜKSÉG (Új Szó tudósítás) „A szlovák kabinet kormányzása árt Szlovákiának. A kormánynak rossz imidzse van külföldön, a parlamentben pedig képtelen volt stabil támogatásra szert tenni. Vakvágányra futott az átalakítás folyamata, a makroökonómiai egyensúly pedig felborult. A kormány képtelennek bizonyult a szlovákiai szükségleteknek megfelelő gazdasági és szociális politika megvalósítására. É helyett folyamatosan improvizál úgy tekintve a gazdaságra, mint a politikai hatalmat szolgáló és koncentrációját elősegítő eszközre" - ez áll a Demokratikus Baloldal Pártja végrehajtó bizottságának szombaton elfogadott nyilat-kozatában. A DBP döntéshozó testülete abból a célból ült össze, hogy megvitassa az aktuális belpolitikai fejleményeket, és jóváhagyja a párt javaslatát a parlamenti válság megoldására. A kiutat a szlovákiai politikai erők együttműködésében látják, egy olyan politika megvalósítása során, amely - rövid távon - meglehet népszerűtlen lenne, ám hosszú távon lehetővé tenné a gazdasági krízis felszámolását. „Megérett az idő arra, hogy a hatalom jellege megváltozzon. A DBP végrehajtó bizottsága reméli, ez a kormány már nem okoz sok kárt addig, amíg alkotmányos módon megváltoztatják." A tanácskozást követő sajtóértekezleten Peter Weiss, a hatalomváltás gyakorlati kivitelezését illetően leszögezte: csak úgy mehet végbe, hogy vele egyidőben megegyezés születik az idő előtti választások kiírásáról is. Az ellenzéki pártok alkotta széles koalícióban a DSZM képviseletét is kívánatosnak tartja, bár egy újságírói kérdés kapcsán elismerte: erre valószínűleg nem az egész DSZM jóvoltából, csupán a mozgalom egyes tagjai révén kerül majd sor. Weiss szavaiból kiderült, a parlamenti szubjektumok között egyelőre nincs nézetazonosság az idő előtti választások időpontjára -MO

nn

tlrnión A. DB

P ősszel, a KDM és az SZNP Ceinák-féle szárnya uupán jövőre, a DSZM elnöke és a párt Politikai Realizmus Alternatívája nevű csoportosulás pedig már júniusban az urnákhoz terelné a lakosságot. Mivel a parlamentben erre a lépésre csak az alkotmány megváltoztatásával, tehát kilencven támogató szavazat útján nyílik mód, Weiss szerint kompromisszumot kell majd kötni. Ellenkező esetben a választásokat népszavazással kellene kierőltetni, ami több szempontból hátrányos lenne: egyrészt kétszeres költségeket jelentene az ország lakosságának, másrészt olyan hosszú kampány előzné meg, amely elterelné a figyelmet a valós problémák megoldásáról. A DBP elnöke úgy gondolja, hogy a választások szeptemberre való kiírását a helyhatósági választások időpontja is indokolttá teszi, mivel így egyszerre mindkettőt lebonyolíthatnák. Arra a kérdésre, hogy a végrehajtó bizottság ülésén az ideiglenes kormány személyi összetételével is foglalkoztak-e, Peter Weiss tömör nemmel felelt. Egyértelművé tette, hogy a hatalom kérdése csak akkor zárható le, ha az ideiglenes kormány programjában megegyeztek. Arraa kérdésre, hogy erre február 16-ig sor kerülhet-e, azt válaszolta, hogy az ellenzéki partok addig képesek előterjeszteni saját elképzeléseiket. Kérdéses viszont, hogy ilyen rövid idő alatt ezekből konzisztens programot tudnak-e alkotni. Mečiar megnyilvánulásait, melyekből arra lehet következtetni, hogy mozgalmával ellenzékbe kíván vonulni, Weiss választási taktikának tekinti, melynek fő célja a felelősség áthárítása a jelenlegi kormány hibáiért. S hogy az ideiglenes kormány mennyire lenne stabil? Weiss szerint ez attól függ, hogy a DSZM új platformjának tagjai közül hányan támogatnák. (horváth) MAGYAR-MAGYAR PÁRBESZÉD (Budapesti tudósítónk jelentése) Mint már szombaton röviden beszámoltunk róla, Boross Péter, magyar miniszterelnök Budapesten hivatalában fogadta a romániai, vajdasági, horvátországi, szlovéniai, szlovákiai és kárpátaljai magyar kisebbségi szervezetek vezetőit. A találkozón, nem tudni milyen okból, hiányzott a burgenlandi magyarság képviselője. A szlovákiai magyarságot ezen a fontos magyar—magyar eszmecserén Duray Miklós, az Együttélés, valamint Bugár Béla, a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom elnöke képviselte. A Magyar Polgári Párt elnöke, A. Nagy László budapesti lapoknak úgy nyilatkozott, hogy pártja nem kapott meghívást erre a megbeszélésre. A kormányszóvivői iroda terjedelmes jelentése szerint a találkozón, melynek keretében kétoldalú megbeszélésekre is sor került, Boross Péter leszögezte: a Kárpát-medencei őshonos magyarság vonatkozásában Antall József politikai felfogását kívánja követni. A magyar kormány 1992. augusztus 18-án kelt nyilatkozatának értelmében továbbra is támogatja a határon túli magyarság mindazon törekvéseit, melyeket azok legitim képviselői fogalmaznak meg és összhangban állnak az európai integráció eszméivel. A határon túli magyar szervezetek vezetői megerősítették, hogy továbbra is ezt tekintik olyan minimumnak, amelyet elvárnak a mindenkori magyar kormánytól. Magyarországi politikai kapcsolataikat a jövőben is ennek függvényében fogják építeni. A felek leszögezték, hogy ez a kapcsolat már eddig is nagyban hozzájárult a közép-európai térség stabilitásának megerősítéséhez. Ez a politika teremtette meg annak az alapját, hogy a felhalmozódott megoldatlan problémák, valamint a térségünkben jelentkező nemzeti kizárólagosságra való törekvés és magyarellenesség ellenére is a határon túli magyarság megőrizhette politikai józanságát és elkötelezettségét a pluralizmus és a parlamenti demokrácia mellett. A kisebbségi magyar vezetők kifejtették, hogy továbbra is tárgyalásos úton igyekeznek érvényesíteni nemzeti közösségként való elismerésüket, a partneri kapcsolat megteremtését a többségi nemzettel, s demokratikus eszközökkel kívánják kifejezésre juttatni politikai alanyiságukat. A találkozó résztvevői szükségesnek tartják, hogy a határon túli magyar közösségek szociális és kulturális természetű igényeit a magyar állam a legitim célkitűzésekkel összhangban anyagilag is támogassa. KOKES JÁNOS Japári-amerikai kereskedelem Csúcsszinten sem született megoldás (TA SR-hír) - Bili Clinton amerikai elnök nagyon igyekezett, hogy Hoszokava Morihiro japán kormányfő látogatása alatt megoldás szülessen az immár 50 milliárd dollárra rúgó amerikai kereskedelmi deficit megszüntetésére. A pénteki találkozó egy órával hosszabbra nyúlt a tervezettnél, de ez sem volt elég a megegyezéshez. Clinton ekkor úgy döntött: még egy megbeszélésre szükség van. Hoszokava kísérete lázas munkába kezdett, hogy átszervezzék a kormányfő programját, és sikerült is összehozniuk szombatra egy munkareggelit a Fehér Házba. Az eredmény: egyenlő a nullával. Tokió változatlanul elutasít mindennemű behozatali kvótát, mondván, az sértené a szabadpiac elveit és a nehezen született GATT-megállapodásokat. Mindent egybevetve: a kétoldalú viszonyt komolyan terhelő kereskedelmi érdekellentét cseppet sem lett kisebb. Ám ahogy illik, Clinton és Hoszokava egybehangzóan azt állította: ez nem áshatja alá a globális kapcsolatokat. Boross vezeti az MDF országos listáját (Budapesti tudósítás) Boross Péter miniszterelnök vezeti a Magyar Demokrata Fórum országos és budapesti listáját a májusi parlamenti választásokon - jelentette be Lezsák Sándor, az MDF ügyvezető elnöke a párt országos választmányának szombati ülését követő sajtótájékoztatón. A választmányi ülésen elhangzottak szerint az MDF különféle választási listáit március közepéig véglegesítik. Az ülésen megtárgyalták a legerősebb kormányzó párt február 18-20án Budapesten sorrakerülő VII. országos gyűlésének előkészületeit, amelyen • véglegesítik a párt programját és módosítják az alapszabályt is. Az előterjesztendő javaslat szerint az ügyvezető elnöki tisztség megmaradna akkor is, ha a pártelnök nem kormányfő. Mint ismeretes, Boross miniszterelnök kijelentette, hogy a pártelnöki funkciót nem vállalja. Erre a tisztségre az egyetlen jelölt Für Lajos honvédelmi miniszter, akinek megválasztása bizonyosnak látszik. Az ügyvezető elnöki funkciót valószínűleg továbbra is Lezsák fogja betölteni. (KOKES) ITTHON TÚRTÉNT -1 NAP ALATT AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG SEM PARÍROZIK. Egy hiteles jogállamban fel sem lenne szabad tenni a kérdést, a kormánynak parírozik-e vagy sem az Alkotmánybíróság. Mint ahogy az sem lehetne vita tárgya, hogy kinek „szorít" a köztársaság elnöke: a kormánykoalíciónak vagy az ellenzéknek. Nálunk lévén, hogy mind az Alkotmánybíróság tagjainak kiválasztása során, mind az államfő megválasztásánál, de még a legmagasabb szintű ellenőrző testület, a Számvevőszék összetételének meghatározásakor is oly szemérmetlenül, előre kiszámítható lehetőségekkel zajlottak a folyamatok, és ezek annyira a négy éve megbukott egypártrendszerre emlékeztettek, hogy minduntalan gyanakszik az ember: vajon valóban nem részrehajlóak-e az Alkotmány betűje értelmében pártok felett álló közjogi szervek és méltóságok? A köztársasági elnök már bizonyított, és hogy ez így történt, abban a miniszterelnök rámenősségének, mindent akarásának is nagy szerepe volt. Mečiar a szó szoros értelmében rákényszerítette Michal Kováčot arra, hogy a „sarkára álljon

r

f; az elnökválasztás utáni első hetekben úgy viszonyult hozzá, mintha egy lett volna azok közül, akik az ő jóvoltából miniszterek, nagykövetek, járási főnökök lettek, és akiket bármikor le tud váltani. Két lehetősége volt az elnöknek: vagy vállalja annak minden ódiumát, hogy Mečiar fullajtárjaként legfeljebb majd csak lábjegyzetben emlékeznek meg róla Szlovákia történelmében, vagy államfőként viselkedik. Az utóbbit választotta. Hogy a DSZM pártfunkcionáriusai és az SZNP „maroktartásra" szakosodott pretoriánusai által uralt Legfelsőbb Számvevőszék háza táján milyen mértékű az elfogulatlanság, arról csak annyit tudunk, amennyit a kormánykoalíció elfogulatlanságáról. Az Alkotmánybíróság viszont figyelemreméltó magatartást tanúsított a héten: viszszautasította a kormánypárti képviselők egy csoportjának a beadványát, amely arra irányult, foglaljon állást a parlament házszabálya értelmezésében. Milan Čič és társai elegánsan visszadobták a labdái; megállapították, hogy a házszabály-értelmezés a parlament belső ügye, tehát - a konkrét esetre kivetítve — a törvényhozásnak kell eldöntenie, hogy ki, mikor és milyen körülmények között helyettesítheti a házelnököt a „plenáris ülés irányításában". Más, Mečiarnak tetszőbb döntést is hozhatott volna az Alkotmánybíróság, hiszen oly görbe a paragrafus. De bölcsen és tisztességesen döntött. Előrelátóan ... LÉVA: ÁTLAGÉLETKOR 60 ÉV ALATT. Az újságok címlapjain a nagy politikai témák vannak túlsúlyban, így szinte csak egy-egy kishír elolvasásával szereztünk róla tudomást, hogy a Lévai járásban katasztrofálisan alakul az egészségügyi helyzet. Á legújabb statisztikai kimutatások szerint a férfiak átlagéletkora kevesebb, mint hatvan év. Szlovákiai viszonylatban itt a legrosszabb a helyzet, hiszen a várható életkor kerek tíz esztendővel kevesebb, mint az ország e szempontból kedvezőbb adottságú területein. Állítólag már a statisztikai adat közzététele előtt jelentős, több milliós összeget különítettek el a helyzet okai felderítésének finanszírozására. Különösen rossz a helyzet a járás déli községeiben, ahol - így a hivatalos jelentés — kedvezőtlen zöldségtermelési és -fogyasztási szokások alakultak ki. A jelentés - enyhítő kifejezéssel élve - arra is felhívja a figyelmet, hogy a háziborfogyasztási szokások is kedvezőtlenül befolyásolják a lakosság egészségét. Mindez valószínűleg igaz, mint ahogy a veszélyre figyelmeztetők jó szándékát sem lehet kétségbe vonni. A helyzet romlása azonban — ne próbáljuk szépíteni a valóságot — elsősorban az elszegényedés következménye. Egyre több a munkanélküli, és a megváltozott helyžetre úgy reagálnak az emberek, hogy falun, aki csak teheti, önellátásra rendezkedik be. Ételből, italból egyaránt. Lassan egy évszázada folyik e vidéken a direkt termő szőlőfajták elleni küzdelem. Már majdnem eredményes volt, és aki adott magára, ilyen szőlőt legfeljebb csak gazdag lombja kedvéért tűrt meg a háza táján. Érdemes lenne egyszer (nem szankcionálási szándékkal) felmérni, hogy mennyi vegyszert használnak fel ezek a kistermelők, illetve a szép termés érdekében mennyire műtrágyázzák túl a talajt. Ezek azonban „csak" következményei a szociális helyzet rosszra fordulásának. Hogy így alakultak a dolgok, abban az játszott főszerepet, hogy évtizedeken keresztül megfeledkeztek a tájegység gazdasági fejlesztéséről, TÓTH MIHÁLY MÁSKÉNT GONDOLKODÁSÉRT - BÜNTETÉS Kezdettől fogva nyilvánvaló volt, hogy Jozef Moravčík és Roman Kováč kezdeményezése - a politikai realizmus elnevezésű alternatíva - nem nőhet át palotaforradalommá a DSZM-ben, hogy a mindössze tíz parlamenti képviselő támogatása egy több mint hatvan mandátumot birtokló pártban erre nem lehet elegendő. Bebizonyosodott ez Milan Kňažko, s most Moravčík és Kováč esetében is. Nem változtat ezen az a körülmény sem, hogy Kováénak, mint egykori szakszervezeti fővezérnek, Kňažkóval ellentétben nagyobb támogatása volt a járási alapszervezetekben. Eddig. Ám az már számukra is emészthetetlen volt, hogy Kováč és Moravčík a DSZM eddigi legfőbb politikai ellenfeleivel ültek le tárgyalni, és az ellenzéket bevonva akarnak kormányt alakítani. Mégpedig olyat, amelyben Mečiar nem kaphatna helyet. S ez az utóbbi volt az igazán megbocsáthatatlan bűnük. Csütörtökön Papierní čkyben, amikor több egymástól független forrás megerősítette az új platform megalakulását, felvetődött bennem a gondolat, hogy talán majd most beindul a kormánypárton belül a sokak által hangoztatott, s talán őszintén óhajtott kikristályosodási folyamai. A hírügynökségi jelentések másnap kijózanítóan hatottak. Igazából nem is azon lepődtem meg, hogy a DSZM szinte valamennyi helyi szervezete elutasította az alternatívát. Hanem azon, milyen hangneműek voltak ezek a nyilatkozatok, s milyen jelzőkkel illették az alternatíva szószólóit és a hozzájuk csatlakozó képviselőket. A pontot az i-re a telexjelentés tette fel, mely szerint Radomír Žingor, a tíz áruló egyike, átértékelte cselekedetét és önként visszavonta aláírását. Moravčíknak és Kováénak távoznia kell a mozgalomból és a kormányból egyaránt - hangzott el Modorban egybehangzóan. Mečiar a szombat esti sajtótájékoztatón megerősítette: ha önként nem mennek, akkor visszahívják őket. Elvégre így döntött az országos választmány, s ennek határozatai a pártelnök-miniszterelnökre nézve kötelező érvényűek. (Moravčík és Kováč - eddigi politikai pályafutásukat figyelve - nem tartoznak azok közé, akik hajlandóak önként feladni közszereplésüket: Róluk úgy hírlik: nem akármilyen posztot kapnának a Mečiar nélküli kormányban.) A tíz, illetve most már csak kilenc honatyának az országos választmány mindössze alapos gyomor- és agymosást írt elő. Csak ennyit, mert Mečiarnak még szüksége van, lehet rájuk a jövő héten (talán) folytatódó parlamenti ülésen. Velük kapcsolatban csak az a kérdés, vajon ki tudnak, mernek-e tartani eredeti elhatározásuk mellett^ v

a8y győznek a nyomásgyakorlók és Žingor úrhoz hasonlóan netán ők is önként visszavonják aláírásukat. GÁGYOR ALÍZ