Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-08 / 5. szám, szombat

DISZHARMÓNIA Washington viszont egy csoportként kezeli (kezelné) a V4-et, ám félő, hogy az egybetartozásnak és a célzatosságnak még a látszatát sem sikerül majd megőrizni a várva várt prágai találkozón. (3. oldal) F ÜGGETLEN NAPILAP Szombat, 1994. január 8. II. kiadás Ára 3,50 korona XLVII. évfolyam, 5. szám Mai számunkban: PÉNZ - PIAC AGRÁRVILÁG Az ÚJ SZÓ négyoldalas gazdasági melléklete Zsebfényvesztés Úgy jelentette be tavaly a kormány az idei valutakeret összegének hétezerről kilencezer koronára történt emelését, mintha karácsonyi ajándékot adott volna az állampolgároknak. Az üdvrivalgás elmaradt, mert aki manapság valutát vásárol, annak már nemcsak tejre és kenyérre jut, hanem utazásra is, esetleg valamennyit meg is tud takarítani, amely pénzösszeg értékét konvertibilis pénznemekben biztosabban meg tudja őrizni. A népesség fele mostanság csupán a napi szükségleteit tudja kielégíteni, s ebbe a csoportba az elszegényedettek is beletartoznak. Az állampolgárok másik felét képezők közül sem mindenki engedheti meg magának a nyugati üdülést, de még az egynapos ausztriai utazást sem. Számukra ez a valutakeret csak amolyan irritáló, elérhetetlen vágyakra emlékeztető kegy a kormány részéről. Van azonban a dolognak egy másik vetülete, amelyből azt sejti meg az állampolgár, mennyit fog csökkenni idén a korona értéke. Mert azt senki sem gondolhatja komolyan a kormány tagjai közül, hogy elhisszük: annyira felduzzadt az ország devizatartaléka, hogy magánutazások csekélyke ellátmányát is emelni képes a kormány. Ebben a 28,6 százalékos valutakeretemelésben bújtatva megtalálható a korona tavalyi leértékelése, és az idén bekövetkező újabb leértékelés is. Ne reménykedjen hát senki, hogy kétezer korona értékben több valutát vásárolhat! Mire kiheverjük az idei karácsonyi ajándékozás okozta családi bankcsődöt, üdvözölhetjük a korona első leértékelését a konvertibilis pénznemekhez képest. így örülhetünk, ha annyi valutát kapunk a megemelt összegű koronáért, mint tavaly. DUSZA ISTVÁN Legfelsőbb helyről: Megnyirbálták a községek költségvetését A községek és az ezeket irányító önkormányzatok a polgári társadalom fontos elemei, melyek alapvetően hozzájárulnak a központi irányítás és elosztás megszüntetéséhez. Ez természetes is, hiszen elsősorban helyben lehet eldönteni, mire is van igazán szüksége az adott közösségnek. Tevékenységükhöz azonban bevételekre van szükségük, erre pedig a világon mindenütt jórészt úgy tesznek szert, hogy a polgároktól, illetve szervezetektől befutó adók egy részével maguk rendelkezhetnek. Nem alakult ez másképp nálunk sem, hiszen az új adórendszer bevezetése során tisztázódott, melyek azok az adók, amelyek teljes mértékben, illetve részlegesen helybenmaradnak és melyek képezik az állami költségvetés bevételeit. Ezen belül a községek számára a legkomolyabb tételt az alkalmazotti jövedelemadó jelentette, amelynek hetven százaléka az önkormányzatokat illette, amit az adóhivatalok utalnak át a lakosok száma alapján. A helyzet lényegesen a folyó évtől változik meg, éspedig a kormány által javasolt és a kormánypárti képviselők által keresztülvitt állami költségvetésbe foglalt új szabályozók következtében. Harna István, a parlament költségvetési albizottságának vezetője ezek lényegét úgy foglalta össze, hogy tulajdonképpen megfordult a tavalyi arány, és az alkalmazotti jövedelemadónak megközelítőleg harminc százaléka jut csak a községeknek. Ennek kompenzációjaként a jogi személyek jövedelemadójának hat százaléka, az útadónak pedig a harminc százaléka fogja illetni az önkormányzatokat. Az útadóval kapcsolatban viszont tudni kell, hogy ez a pénz csak az utak karbantartására használható fel. Ennél is sokkal nagyobb a hátulütője a jogi személyek jövedelemadójának. Harna István szerint ugyanis míg az alkalmazotti jövedelemadóból idén lényegében teljes egészében befolyt a tervezett összeg, addig az előbb említett adóból novemberig mindössze az összeg hetven százaléka érkezett be az állami költségvetésbe. így tehát nem elég, hogy a kormány, illetve a parlament kormánypárti része az idén országos viszonylatban másfél milliárd koronát vesz ki a községek zsebéből, nagyon nagy a valószínűsége, hogy ezeket a gazdasági szféra nehézségei miatt fellépő fizetésképtelenség miatt újabb veszteségek érik. Ez jelenleg talán még nem is teljesen felbecsülhető csapást jelent az önkormányzatok anyagi helyzetére, erre utal az általunk megkérdezett önkormányzati vezetők véleménye, amely lapunk 4. oldalán olvasható. Vajon mire futja majd a községi költségvetésekből? (Vas Gyula illusztrációs felvétele) (TA SR-hír) A magyar, a cseh és a szlovák védelmi minisztérium képviselői tegnap Varsóba utaztak, hogy ott találkozzanak lengyel kollégáikkal és a N ATO-csúcs előtt megpróbálják egyeztetni magatartásukat. A Cseh Köztársaság csak a védelmi miniszter helyettesével képviseltette magát, Antonín Baudyš a PAP hírügynöksége szerint ugyanis nem tartotta fontosnak az egyeztetést a visegrádi négyek között. (Folytatás a 2. oldalon) Moravčík-Kleridesz találkozó (TA SR-jelentés) Glafkosz Kleridesz ciprusi államfő tegnap fogadta Jozef Moravčík szlovák külügyminisztert, aki kétnapos hivatalos látogatáson tartózkodik a szigetországban Alekosz Mihalidesz külügyminiszter meghívására. A találkozón részt vett Ján Ducký gazdasági miniszter, Ivan Laluha, a parlament'külügyi bizottságának elnöke, valamint Jaroslav Toman, Szlovákia ciprusi ügyvivője. A szlovák vendégeket fogadta Vasszosz Lisszaridesz ügyvezető kormányfő is. Ezen a találkozón a két parlament közti együttműködésről volt szó. Ján Ducký tárgyalt Fedrosz Ekonomidesz pénzügyminiszterrel, a szlovák bankok képviselőinek a hivatalos kormánydelegá(Foiytatás a 2. oldalon) N

em felhívás a cím, hanem annak az elhatározásnak a kinyilvánítása, amelyre több hetes vívódás, mérlegelés után nyilván ezrekhez hasonlóan jómagam is jutottam. A Csallóközi Városok és Községek Társulásának a komáromi nagygyűlésre hívó dokumentuma - amelyet lapunkban közöltünk - néhány napos hallgatás után indokolatlanul nagy politikai vihart kavart, sőt Nagysurányban és tegnapelőtt a Matica slovenská komáromi székházában hisztériás hangulatkeltésbe csapott át. Tanulságként nem árt majd higgadtan mérlegelni, hogy a feszültséget vajon a kormánykörök tudatos manipulációja vagy a felhívás néhány - a szlovákiai magyarság igényei iránt megértő, európai értékrendben gondolkodó szlovákok számára is - félreérthető része, netán mindkettő szította. Ebben a robbanásveszélyes légkörben sokféle vélemény és szempont látott napvilágot, amelyeknek lapunk nyilvánosságot adott. Olvasóink megismerkedhettek a felhívást teljes mértékben vagy bizonyos részeit támogató véleményekkel, de a politizálás és a nyomásgyakorlás ilyesfajta eszközét kockázatosnak minősítő álláspontokkal is. Meggyőződésünk szerint Komárom ügyében közvéleményünk nem jutott egyöntetű véleményre. Ez így természetes, ezért többek között a mi felelősségünk és erkölcsi kötelességünk volt ezt A gyülekezés szabadsága alkotmányadta jog Szlovákiában is. Ám általában helytelen és veszélyes gyakorlattá válhat, ha égető társadalmi gondokról, főleg a nemzetiségi kérdésről napjainkban utcán vagy nagygyűléseken kívánnánk dönteni. Itt és most azonban rögtön kiszakad belőmos fontos, egészségügyi vonatkozású és más közhasznú javaslatokat elvetettek. Akkor, amikor vészesen üresedik az államkassza és növekszik az ország eladósodása. Ilyen helyzetben és légkörben különösen fontos a köztársasági elnök párbeszédet, a nemzetiségi törvény megalEL KELL MENNI a tényt nem elhallgatni. Zúdultak ránk a rosszallások: egyesek szerint nem voltunk eléggé lelkesek és lelkesítők, a már. említett nagysurányi és komáromi rendezvényen pedig bujtogatóknak neveztek bennünket. Egyetlen példa Zdenka Anettová és társainak tájékozatlanságáról vagy rosszakaratáról: faxon, udvarias hangvételű sorokban éppen aznap kérték a nagysurányi dokumentumok közlését az Új Szóban, amikor azt már megjelentettük... A mi célunk ugyanis a tisztességes tájékoztatás. Rosszakarók, bujtogatok nem mi vagyunk. Miként bűnbakok sem kívánunk lenni. lünk a fájdalmas kérdés: tehetünk-e még mást? Hiszen a parlament és a kormány a magyar parlamenti koalíció minden javaslatát, kezdeményezését lesöpörte az asztalról. Hiszen... - sorolhatnánk hosszasan a kiváltó okokat. Talán onnan kezdve, hogy Szlovákiában a jelenlegi alkotmány nem tartja a szlovákiai magyarságot államalkotónak, egészen az egyik legfrissebb tényig, a költségvetési vitáig. Ahol utólag, a Szlovák Nemzeti Párt elnökének javaslatára 100 millió koronát hagytak jóvá az alternatív oktatásra. Akkor, amikor a szociális juttatásokat megnyirbálták. Akkor, amikor szákotását kezdeményező törekvése, valamint néhány szlovák ellenzéki politikus higgadt állásfoglalása. Sajnos, nindmáig ezek a felelősségteljes megnyilvánulások a kormányban és a parlament kormánypárti szárnyában süket fülekre találtak. El kell hát menni Komáromba. Józan számvetésre, céljaink és politikai eszközeink számbavételére. Hagyjuk azonban otthon indulatainkat, amelyek tévútra vezetnének bennünket. Nem vagyunk irredenták, nem célunk Szlovákia területi integritásának veszélyeztetése. Viszont hét és fél évtized sanyargatásai után végre egyenjogúak és egyenrangúak kívánunk lenni e hazában. Szülőföldünkön. Nem a szlovákság ellenében, mert a jelenlegi gazdasági és politikai kátyúból csak együtt juthatunk ki. Ö

nvizsgálatnak is helye lenne Komáromban. Jó lenne például választ kapni több szlovák ellenzéki politikus fölvetésére, miszerint a magyar koalíció nem használta ki a parlamenti politizálás minden célirányos eszközét. Döntő jelentőségű ez a mérlegvonás azért, mert számos történelmi tapasztalat és a balkáni tragédia is arra int bennünket: az európai intézmények érdekeltek ugyan a demokrácia, a nemzetiségi jogok meghonosításában, ösztönözhetik az európai léptékű jogalkotást, ám a döntés, a tisztességes megoldás kulcsa Szlovákia állampolgárainak, törvényes intézményeinek a kezében van. És lesz. így hát a mi kezünkben is természetesen - ezért kell ma Komáromba menSZILVÁSSY JÓZSEF Egyeztetés Varsóban