Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-07 / 4. szám, péntek

1994. JANUÁR 3. ÚJ szói MOZAIK 32 Dobrovicky László zselizi polgármester, az Alsó Garam mente Régió elnöke: Elmegyek Komáromba (Folytatás az 1. oldalról) - Már négy nap és négy éjjel egyfolytában érkezik a kőolaj a Latorcán — mondja Ján Danko, a Tőketerebesi Járási Hivatal elöljárója, a válságstáb parancsnoka. - Megítélésünk szerint legalább huszonnégy órán át ömlött a kőolaj a Latorcába, hiszen mára világossá vált, hogy mintegy száz kilométer hosszúságú összefüggő szennyeződés keletkezett a folyón. - A szennyeződés felfogására a fából épített merülő falat még vasárnap kiépítettük a Latorca Lelesz melletti hídjánál, de kénytelenek voltunk lebontani, mert a kárpátaljai területen kiáradt folyó farönköket sodort magával és fennállt a veszély, hogy összetöri a merülő falat - emlékezik vissza a mentési munkák kezdetére Ján Tkáč, a tőketerebesi folyamfelügyelőség igazgatója, majd így folytatja: - Szerencsére a folyó később már ilyen nagy méretű törmeléket nem hozott és a kőolaj felfogását teljes intenzitással elkezdhettük. Nagyon jól jött, hogy erősítést kaptunk a homonnai polgári védelemtől és a tőketerebesi tűzoltóktól. Jelenleg Lelesz térségében három, Bodrogszerdahely mellett pedig két merülőfalat húztunk ki a folyóra. Szakembereink éjjel-nappal állandóan dolgoznak. A Latorca Szirénfalvánál-érkezik szlovák területre. Vasárnaptól kezdve a folyamfelügyelőség dolgozói itt öntözik be a folyóba a perlitet, ami a vízen szétterülve szivacshatást gyakorolva magába szívja az olajat. A leleszi hídnál ezt az anyagot halásszák ki a merülőfalaknál, és szállítják el a Slovnaft vajáni üzemébe. Ott voltunk a helyszínen, láttuk, hogy az emberek milyen erőfeszítéssel dolgoznak. Tény, hogy szusszanásnyi idejük sincs a pihenésre. Az újságírói kérdésekre is csak munka közben tudtak rövid válaszokat adni. Megtudtuk tőlük, hogy panaszra nincs okuk, a mentési munkák összehangoltan, jó ütemben haladnak, rendszeresen cserélik egymást - egyszóval teszik, amit ilyenkor kell. A leleszi hídnál újabb perlitet, illetve vapexot szórnak a Latorcába, hogy leúszva Bodrogszerdahelyig felfogja azt az olajmennyiséget, amit az első falak átengedtek. Anton Sviatko, a Kelet-szlovákiai Víz- és Csatornázási Művek igazgatója mondja: - Leginkább azért aggódunk most, hogy az olaj el ne érje a közelben levő battyáni vízműveket, ami másodpercenként 170 liter vizet ad az Ung-vidék és a Bodrogköz ivóvízhálózatába. A norma 1 liter vízben 0,05 milligramm olajat enged meg. A mérési eredményeink eddig 0,02 milligrammnyi olajat mutatnak ki, ami jó eredmény. Természetesen az olajszennyeződés a talajban sokkal lassabban terjed, mint a vízben. A valós veszélyhelyzet lehet, hogy csak 50-60 nap múlva alakul majd ki. Ján Danko: - Pánikra, komoly aggodalomra eddig valóban semmi ok nincs, de érthető, hogy nekünk az esetleges roszszabb helyzetre is fel kell készülnünk. Battyán térségében óránként vizsgáljuk a víz összetételét. Ha probléma merülne fel, azonnal leállítanám a vízművet és a vízvezetékhálózatokba a borsi, illetve a szlovákújhelyi vízművek forrásaiból juttatnánk jó vizet, azokba a községekbe pedig ahol a központi vízvezeték nincs kiépítve, oda tartálykocsikkal. A készültséghez a kellő intézkedéseket megtet• Mi a véleménye a Csallóközi Régió komáromi kezdeményezéséről? - Mi is megkaptuk a Csallóközi Régió meghívóját a komáromi nagygyűlésre. Összességében egyetértek kollégáim kezdeményezésével, de azért két szempontból kifogásaim vannak. Egyrészt azért, mert a meghívóból nem egyértelmű, hogy mindenkit, vagy csak a magyar képviselőket várják-e Komáromba. Ezenkívül, bár helyeslem a gondolatot, hogy valaki foglalkozik a magyarság ügyével, nem értek egyet a felhívásban szereplő, az ukrán határtól egészen Pozsonyig terjedő közigazgatási területre vonatkozó javaslattal. Ez nem lenne jó se a magyarságnak, se a lakosságnak általában, mert ezzel a hivatalok még távolabb kerülnének az emberektől. Én helyesebbnek tartottam volna, ha a Csallóközi Régió egy olyan területért harcolna, amely magába foglalná a Komáromi, Dunaszerdahelyi, illetve részben a Galántai és a Lévai járást. Ezt én személy szerint támogatnám, bár nem teljesen tisztázott, hogy mit kezdenénk az ezen a területen található szlovák községekkel, mint például a mi járásunkban Cseke vagy Kural, vagy akár Zseliz 48 százaléknyi szlovák lakosságával. Én ennek ellenére nem ítélem el a komáromi kezdeményezést, hiszen azért jött létre, mert a szlovák kormány nem oldotta meg jogos követeléseinket. Ha csak azt éijük el, hogy ezek végre rendeződjenek, akkor már érdemes volt küzdeni. Én viszont nem fogom felemelni a kezemet az előbb említett tartományért. 9 Szó esett erről a kérdésről a régión belül is? -A régió tanácsában az volt a véleményem, nehéz eldönteni, kihez is szól valójában a Csallóközi Régió felhívása, hiszen a bevezetőjében és a vegén mindenkit hívnak, a szövegben viszont csak a magyarokat említik. Én elmegyek Komáromba és úgy gondolom, ha idejük engedi, a zselizi képviselők nagy része is elmegy. A régió további 21 községéből is elmennek a magyar polgármesterek, de nem kizárt, hogy a vegyes lakosságú községek szlovák polgármesterei is ott ' lesznek. • Miként tekintenek Önök a területi felosztásról szóló vitára? - Zseliz és környéke mindig a közigazgatási egységek szélén volt. A régiók harmadik országos kongresszusán, Kassán én ezt a vidéket a senki földjének neveztem, mert ide nagy beruházás nem jött annak idején Nyitráról sem, majd Léváról sem és hasonló a helyzet ma is. Itt a gázművesítés 3-4 százalékos, vízvezetékhálózata csak Zseliznek és Sárónak van, a csatornázás Zseliz egynegyedén kívül mindenhol hiányzik, míg például meg lehet nézni mi a helyzet Léva környékén. Mi attól tartunk, hogy amennyiben a jövőben új körzetek alakulnak ki és azoknak beleszólásuk lesz a pénzek elosztásába, akkor megint csak az új központ kerül előtérbe és mi újra a perifériára szorulunk. Mi saját erőnkből három év alatt majdnem annyit elvégeztünk, mint elődeink 20 év alatt, de súlyos kamattal felvett hitelek árán, és ezt sokáig mi sem bírjuk. Ha az állam nem segít - legalább a kamatok fizetésével —, akkor helyzetünk nagyon nehézzé válik. (tuba) N

apjaink feszültségkeltése a politikai élet egyes körei számára nem csak arra jó, hogy elterelje a figyelmet ä súlyos gazdasági kérdésekről, ez a másról beszélés ürügy arra is, hogy a magyar kisebbség érdekében ne kelljen érdemben lépniük az illetékeseknek. Elég' szemügyre venni az elmúlt években- az egyes politikai pártok ilyen irányú tevékenységét, hogy meggyőződjünk: többségüknek nincs nemzetiségi programja, s maga a kormányzat is érdektelen egy elvszerű, európai szellemű nemzetiségi politika érvényesítésében. A hatalmon levő többségi párt hihetetlen arroganciával utasít vissza minden olyan intézkedést, melyet a magyar kisebbségi képviselők; politikai páctok tesznek a helyzet javítása érdekében. Egyes politikusok elfogultsága'oly messzire megy, hogy megkérdőjelezik a magyar parlamenti pártok legitimitását, s azt is, valójában kit képviselnek. Legutóbb a Csallóközi Városok és Községek Társulásának felhívása volt az újabb hisztériakeltés elindítója. Holott semmi más nem történt, minthogy a beteijesztett javaslatok sorozatos elutasítása után a régiók hallatni kívánják hangjukat az együttműködés kialakításában, valamint a magyar kisebbség érdekeit sértő megyerendszer kialakításával kapcsolatban. Ez utóbbi a fő szempontokat nem arra helyezte, hogy a történetiség, a gazdasági, kereskedelmi és kulturális szerveződés érvényesítése legyen a mérvadó, hanem a függőleges „szabásminta" szerint a magyar elem húsz százalék alatti besorolását tartotta lényegesnek. Azaz azt a szempontot, hogy az alkotmányban biztosított húsz százalékos nyelvi küszöböt „kivédje", s ezzel megkerülje az Európa Tanács ajánlásait is. Ján Čarnogurský, a kereszténydemokraták vezetője a komáromi tanácskozással kapcsolatban kijelentette, hogy Magyarországra nézve hátrányos az ilyen akciók szervezése. A republikánusok a főügyészség figyelmére apelláltak, a szociáldemokraták alkotmánysértést emlegettek, s talán csak • a balodali párt képviselői tartoznak azon kevesek közé, akik elismerték, hogy a társulásnak joga van nagygyűlés szervezésére, s majd a tanácskozáson kiderül, miről fognak tárgyalni. Voltak, akik a felhívás szövegét úgy értelmezték, mintha területi autonómia létesítéséről volna szó. Ebben a folyamatban nem veszélytelen az a tárgyilagosnak tűnő elemző szándék sem, mely azt a hiedelmet próbálja igazolni, hogy a magyarországi politikai élet képviselői szinte kivétel nélkül a határok (nem erőszakos úton történő) megváltoztatására törekednek. Bármenynyire is tisztelni próbálom Rudolf Chmel két újságoldalnyi tárgyilagosnak tűnő elemzését (Národná obroda, 1993. dec. 28-2.9.), elhibázottnak elsősorban azt tartom, hogy említés sem történik arról, a szlovák kormány mennyiben felelős azért a feszültségért, mely hova tovább, évek óta tart. A magyarok problémáit Szlovákiában ugyanis elsősorban állampolgári szinten kell megoldani, a külkapcsolatok e téren (ideális esetben!) csak járulékosak lehelnek. A valóság viszont az, hogy a politikai halalom a „pálya szélére" parancsolta a kisebbségi kérdést, s arrogáns módon még azokat az engedményeket sem adja meg, melyek a két világháború között nálunk érvényesültek, vagy a totalista rendszer időszakában megteremtődtek. A szándék nyilvánvaló, a kisebbségi kérdés mellőzésével nem létezővé szeretnék lenni a magyarok alkotmányos jogait Szlovákiában. És bár Dél-Szlovákia nemzetiségi összetétele ma már lényegesen más, mint a sokat emlegetett 1938-as esztendőben, ám a közel hatszázezres magyar lélekszám mégsem kedvez az elutasító megoldásoknak. Ma már a nemzetközi politikai légkör sem szélirányos ezzel a magatartással. Számunkra, a dolog lényegét tekintve, akár mellékes is lehet, hogy a szomszédban az egyes politikai pártok milyen álláspontra helyezkednek a kisebbségi kérdésben. Döntőnek ma annak kellene lennie, hogy az ország magyar nemzetiségű polgárai, kisebbségi politikai pártjai hogyan ítélik meg ezt a kérdést. A két világháború között a féktelen magyarországi irredentizmus ellenére a csehszlovák kormány (a nemzetközi szerződések kényszerítő hatása alatt!) nem egy mai mértékkel mérve is pozitívnak minősülő intézkedést tett a kisebbségek érdekében. A második világháború előtti évek arra is választ adtak, a határok megkérdőjelezése nem egyes országok becsvágyó politikusaitól függ, hanem a nagyhatalmak szándékaitól, s minden körülmények között a nemzetközi erőviszonyoktól. így volt ez 1989-ben, a látványos, korábban elképzelhetetlen német egyesülés idején is. Annak ellenére, hogy a kisebbségi problémakör menynyire fontos kérdés, politikusaink egy része a politikai alapszemináriumok szintjén sem ismeri a nemzetiségi kérdés történetét, elméleti és gyakorlati vonzatait. Részben ez is az oka annak, hogy ma ott tartunk, ahol a szlovákok történelmük során néhányszor: azért nem oldották meg következetesen a szlovák kérdést, mert a cseh politikusok úgy ítélték meg, a cseh közvélemény nem készült fel az ilyen jellegű változásokra. Arra elfelejtettek választ adni: ki formálta, alakította ezt a közvéleményt?! Azt is tudatosítani kellene, hogy a pozitív változásokat nem a nagysurányi memorandumok ösztönözhetik (még ha ezt a sereglést senki nem tiltja, nem halasztatja is), hanem a szlovákiai magyar pártokkal, szervezetekkel, kisebbségi képviselőkkel való elvszerű együttműködés. A

köztársasági elnök közvetítő szándéka biztató a további kibontakozásban. Fény az alagútban, dc még nem az alagút vége! Ide csak akkor érhetünk, ha valóban képesek leszünk szembenézni az európai elvárásokkal. Akkor majd a mai parázsfúvásokat, nacionalista szélsőségekel is békévé okija az emlékezés. Addig? Van mit tennünk, hogy félelmeink helyett a bizalom, a megértés, és a kölcsönös tisztelet útját egyengessük. Végsősoron hinni kellene abban is, hogy maguk a régiók is ezt az ügyet szeretnék elősegíteni. Nem lehet ugyanis érdektelen, hogy - Sütő András szavaival szóivá - „milyen fajta gondok ülnek egy közösség homlokráncában". HÓNOD ZOLTÁN Megfúrták a kőolajvezetéket tem. Szerdán a kialakult helyzetről Királyhelrnecen a térség polgármestereit is tájékoztattam, ahol saját kútjuk is van, intézkedjenek ezek vízminőségének kivizsgálásáról, hogy szükség esetén ezeket a vízforrásokat használni tudják. Némi aggodalomra az ad okot, hogy a kárpátaljai Csapról olyan híreket kaptunk, mely szerint náluk az olajszennyeződés bekerült a talajvízbe. A kormánynak fel kell rónunk, hogy Ukrajnával a határmenti folyók tisztaságának védelméről szóló egyezményt még mindig nem hozta tető alá, következésképpen a szennyezést okozó féltől ebben az esetben sem igen kapunk kártérítést, mint ahogy a múlt év őszén az Ung olajszennyeződéséért sem fizettek. Persze nem minden a pénz, jóllehet az viszont egyre inkább bebizonyosodik, hogy Kelet-Szlovákia déli része egyre gyakrabban válik a határon átfolyó folyók kárpátaljai szennyezése következtében veszélyeztetett területté. Ján Danko a polgármesterek királyhelmeci találkozóján ki is fejtette, hogy ezt a területet össze kellene kötni a magasabb tengerszint feletti magasságban levő starinai víztárolóval, hogy válsághelyzetben onnan kaphassanak ivóvizet. SZASZÁK GYÖRGY A lajtkocsik is készenlétben állnak (Új Szó-hír) Rendkívül kedvezőtlennek ítélte a Tőketerebesi járás déli részének ivóvízellátását Jozef Zlocha környezetvédelmi miniszter és ezért bizottságot hoztak létre a lehetőségek felmérésére. A környezetvédelmi miniszter a Latorcán tapasztalt olajszennyeződés miatt kedden látogatott el a térségbe és szerdán Pozsonyban tartott sajtóértekezletén számolt be tapasztalatairól. Elmondta, hogy a néhány hónapja az Ung-folyón érkezett szennyeződés miatt le kellett kapcsolni a hálózatról a pinkovce-lckárovcei vízművet és most pedig a battyáni vízmű került veszélybe. A miniszteri látogatás idején egy bizottság felállításában is megegyeztek. A vízügyi és egyéb szakemberekből álló bizottság felméri a régió lakossági, ipari és mezőgazdasági vízigényét, számba veszi a jelenlegi, illetve a még kihasználható lehetőségeket. Jozef Zlocha szerint ebben a régióban szennyezettségük miatt nem számolhatnak a földalatti vizekkel. Ezért azután megvizsgálják a jelenlegi víztárolók kapacitásbővítésének, valamint újabbak építésének lehetőségeit. (tuba)