Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)
1994-01-05 / 3. szám, szerda
1994. JANUÁR 3. ÚJ szói MOZAIK 24 PETER WEISS A MAGYAR-SZLOVÁK VISZONYRÓL Egyedüli megoldás a párbeszéd A Demokratikus Baloldal Pártja vezetői a Dunaszerdahelyi járásban tett látogatásuk során Csenkén találkoztak Kvarda Józse/polgármesterrel, az Együttélés alelnökével, akivel elsősorban a komáromi nagygyűlésről, valamint egyéb nemzetiségi problémákról tárgyaltak. A találkozó után Peter Weiss pártelnököt, a parlament első alelnökét megkérdeztük, hogyan értékeli a találkozót. A nagyon nyílt és tárgyszerű megbeszélésen elsősorban a problémák reális megoldását kerestük. Szerintünk a kérdést párbeszéddel és nem a feszültségek fokozásával kell megoldani. Egy nagygyűlésen semmilyen politikai probléma nem oldható meg. -A komáromi nagygyűlésen kívül milyen kérdésekkel foglalkoztak még? - Az államigazgatás és a területi önkormányzat szélesebb összefüggéseiről is beszéltünk. Kifejtettük véleményünket, hogy a nemzetiségi kérdés megoldásáról szakértői szinten kell párbeszédet folytatnunk, amelyben nemcsak a politikai pártok, de az önkormányzati képviselők is részt vennének. Elsősorban fel kell térképezni a vegyesen lakott területek valós problémáit. Ugyanis a kormány által eddig előterjesztett javaslatoknak nincs koncepciójuk, többféleképpen magyarázhatók. - Az MKDM-Együttélés koalíció még a nyáron beterjesztette a nemzeti és etnikai kisebbségek helyzetével foglalkozó alkotmánytörvény-tervezetének alapelveit. Ezzel azonban a parlament azóta sem foglalkozott. - Sajnos elvetették azt a javaslatunkat, hogy vitassuk meg a tervezetet, még mielőtt a parlament elé terjesztenék azt. Szerintem az ilyen kényes kérdést többfordulós politikai megbeszéléssorozattal kell megoldani, és nem várható azonnali megoldás. Ami a dolog adminisztratív részét illeti - hogy a kormány még mindig nem mondott véleményt a törvénytervezetről —, szerintem az új házrendben meg kellene határozni, hogy a kormány milyen határidőn belül köteles állást foglalni a tervezetekkel kapcsolatban. De gondoljunk csak arra, hogy Magyarországon is több évig tartott a nemzetiségi törvény elfogadása. BEMUTATÓ A JÓKAI SZÍNHÁZBAN Godot-ra várva Godot-ra várva címmel mutatja be a Jókai Színház január 8-án este 19 órakor a 20. század egyik legtalányosabb és legnagyobb port felkavaró abszurd drámáját. Szerzője Samuel Beckett ír származású Nobel-díjas író, aki világhírnevét éppen a fent említett színművének köszönheti. Beckett műve a megváltás, az isteni létezés, a várakozás lehetőségéről, az értelmes életről, az egymásra utaltságról szól. Maga Godot pedig - akire két ágrólszakadt csavargó vár egy kiszáradt fa tövében - az emberiség beteljesületlen óhajainak, reményeinek a jelképe. A darabot Boldoghy Olivér (Estragon), Mokos Attila (Vladimir), Benkő Géza f. h. (Lucky), Varga Tibor (Pozzo) és Csémy Balázs (Fiú) játssza. A díszletet Csanádi Judit, a jelmezeket Fábik Erzsébet tervezte. A bérleten kívül, stúdióelőadásként színre kerülő darabot Beke Sándor rendezte. Szén-y — A szlovák sajtó törvényellenesnek nevezte a Komáromba összehívott nagygyűlést. Ön is annak tartja? - Egyáltalán nem tartom törvényellenesnek. Politikailag azonban rendkívül szerencsétlennek tartok a felhívísban használt néhány kifejezést és azt, hogy egyáltalán nem vették figyelembe, hogyan reagál majd arra a szlovák közvélemény. Azon sem lehet csodálkozni, hogy a felhívás nyomán felerősödött azon politikusok tevékenysége, akik bármilyen témát meglovagolnak, mert szociális és gazdasági politikájuk csődöt mondott. A DBP polgármesterei és képviselői részt vesznek a nagygyűlésen, hogy elmondják véleményüket. - A szlovák közvélemény egy része és sok politikus az ország in tegritásának veszélyeztetésével vádolja a komáromi felhívás kezdeményezőit. Gondolja, hogy valóban fennáll ez a veszély? — Nézze! Abban az országban, melynek lakosai még emlékeznek a bécsi döntés és a magyar katonák 1968-as bevonulása okozta megrázkódtatásokra, nem csodálkozhatunk, hogy az állampolgárok rendkívül érzékenyek a területi egység kérdésében. Meggyőződésem, hogy a komáromi felhívás kezdeményezőinek nagyon jó alkalmuk van egy egészen egyértelmű nyilatkozattal eloszlatni a területi integritás megbontásával kapcsolatos félelmeket. - Konkrétan milyen nyilatkozatra gondol? — A DBP vezetői úgy vélik, hogy a leghivatottabb szájakból néha elhangozhatnának nagyon egyértelmű kijelentések, s a kölcsönös bizalom erősítése érdekében ezeket többször is elmondhatnák. - De a magyar politikusok állandóan azt hangoztatják, hogy nem kívánják a dél-szlovákiai terület elszakadását, nem akarnak Magyarországhoz tartozni. - Sajnos, ez a sajtóban nem olvasható túl gyakran, és nem hallani az Együttélés leghivatottabbjaitól. - Mi a véleménye a kulturális és oktatási autonómiáról? - Pártunk számára a területi autonómia elképzelése elfogadhatatlan, ugyanakkor készek vagyunk tárgyalni az oktatási és kulturális önkormányzatról. Dél-Szlovákiában a szlovák lakosoknak problémájuk van, ha közeli szlovák iskolába szeretnék íratni gyerekeiket, ugyanakkor ilyen problémáik vannak a magyaroknak a szlovák többségű területeken. Először is meg kell nevezni a problémákat, és olyan megoldási találni azokra, melyeket az állam anyagi feltételei is megoldhatóvá tesznek. Sokszor a kizárólag anyagi vagy szervezési kérdéseket is nemzetiségi kérdésként kezelik. - Ha már az iskolákról van szó, mi a véleménye arról, hogy a parlament 100 millió koronát szavazott meg alternatív oktatásra, ugyanakkor a jelenlegi iskoláknak krétára sem telik? - A kisebbségek helyzetének felmérésével foglalkozó EBEÉ szakemberek fenntartás nélkül elfogadták azt az állásfoglalásunkat, hogy (iszteleltben kell tartani a szülők, például a vegyes házasságban élők szabad választási jogát, hogy milyen iskolába adják gyereküket. Szerintünk a vegyesen lakott területeken párhuzamosan kell foglalkozni a szlovák és a magyar iskolák helyzetével. Úgy vélem, az úgynevezett alternatív iskolák esetében nem is szlovák—magyar, inkább magyar—magyar problémáról van szó. Meggyőződésem, hogy a problémák nem a szlovákok és magyarok problémái, hanem azoké a politikusoké, akik képtelenek hasznos párbeszédet folytatni. GAÁL LÁSZLÓ ELNÖKI SUGALLAT A körülmények úgy hozták, hogy Michal Kováč köztársasági elnök újévi beszéde akkor hangzott el, amikor a szlovák sajtó figyelmét a kisebbségi berkekben zajló események kötik le. Csupán ezzel magyarázható az, hogy - egy-két lapot leszámítva — az elhangzottak kapcsán csak semmitmondó kommentárok láttak napvilágot, melyek figyelmen kívül hagyták az államfő szavainak hátterét. A legtöbb kommentátor lakonikusan állapította meg, hogy a köztársasági elnök ismételten összefogásra szólított fel és ismételten megállapította, egy széles koalíció létrehozásában látja a válságból kivezető utat. Csupán egy hírelemző tulajdonított fontosságot annak a félmondatnak, melyben az államfő hangsúlyozta, e koalíció kialakításánál a legutóbbi parlamenti választások eredményeiből kell kiindulni, melyben a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom győzedelmeskedett. Semmi új a nap alatt, vélekedtek azok, akik csak félfüllel hallgatták az államfő mondandóját. A vájtfülűek figyelmét azonban nem kerülhette el az a mondat, melyben leszögezte: nagy bajnak tartaná, ha a parlamenti erők sorsa egy személyen állna vagy bukna. Ez a virágnyelven megfogalmazott politikai rébusz olyan könnyű, hogy még a DSZM képviselői is megfejthetik. Ha összerakják a mozaikokat, arra a felismerésre juthatnak — amennyiben ez eddig nem lett volna világos előttük - hogy a köztársasági elnök sugallata szerint Vladimír Mečiar nélkül sem kell összedőlnie a világnak, más szóval: nem kell megszűnnie kiváltságos pozíciójuknak. Feltételezhető, hogy eme sugalmazás iránt a DSZM képviselői közül mind többen fogékonyak. A felismerés azonban még messze van a cselekvéstől, esetünkben attól, hogy a DSZM képviselői saját érdekükben fellépjenek erőskezű vezérük ellen. A politikai elemzők egy része kizártnak tartja ezt, arra hivatkozva, hogy a kormánypártban nincsenek olyan politikai egyéniségek, akik a belső hatalomátvételt végrehajthatnák. De talán erre nem is lenne szükség, ha a képviselői mandátummal rendelkező DSZM-beli képviselők újabb csoportja jutna arra az elhatározásra, hogy ha a körülmények úgy hozzák, Mečiar ellen fordulnak. Ők képezhetnék a köztársasági elnök által szorgalmazott széles kormánykoalíció gerincét, ami egyben biztosítaná az új kabinet legitimitását. Az persze mindenki számára nyilvánvaló, hogy egy háromnégy, esetleg öt különböző irányú pártból álló koalíció élettartama és mozgástere korlátozott lenne, tehát mielőbb ki kellene írni az előrehozott választásokat. Weiss és Čarnogurský, mint ismeretes, ettől tette függővé az együttműködést. Az ellenzéki pártokban - a jelekből ítélve - megérett a politikai akarat arra, hogy még az idén leszámoljanak Mečiarral. Tisztában vannak ugyanis azzal, hogy minél tovább hagyják hatalmon Szlovákia bölcs kormányának elnökét, annál nagyobbra duzzad a Mečiar csillagának lehullása után megoldandó problémákkal teli zsák. HORVÁTH GABRIELLA V A VOX NOVA Rt. azonnali belépéssel felvesz általános könyvelőt. Feltételek: középiskolai végzettség 5 év gyakorlat az általános könyvelésben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezés a 07/210 4425-ös telefonszámon. AHOGY ÉN LÁTOM Egyhúros hegedűn nem lehet... Ha csak azokon múlnának a dolgok, akik a Matica slovenská vezetőinek ihletésére Nagysurányból igyekeznek „súgni" a parlamentnek és a kormánynak, akkor Dél-Szlovákiában már legalább két esztendeje ólmosbottal és fokossal püfölné egymást a magyar és a szlovák. De nagyon valószínű, hogy még ennél is mélyebb bugyrait jártuk volna meg az igazságkeresésnek. Arra a zenészre emlékeztetnek ezek a politikusok, aki elhatározza, hogy Beethoven IX. szimfóniáját pedig - ha törik, ha szakad - üstdobon teszi élvezhetővé vájtfülű hangversenyrajongók számára. Persze, mint minden rosszban, a sorrendben immár hatodik surányi összejövetelben is van valami jó. Jó, hogy a komáromi nagygyűlés előtt tartották meg. így feltételezhető, hogy a Csallóközi Falvak és Városok Társulásának vezetői megtanulták, hogyan nem lenne szabad Európának ebben a részében tömeggyűlést rendezni. Feltételezem, hogy még a legvérmesebb magyarok is rádöbbentek, milyen hangot nem szabad Komáromban megütnünk. Sem az utcán, sem a tanácskozás színhelyén, sem a dokumentumok fogalmazása során. Apropó: a dokumentumok. A szervezők az ezekről való sajtótájékoztatás közben is elkövettek egy hibát. A Csallóközi Régió Tanácsa - legalábbis így jelent meg a sajtóban - bejelentette, hogy „Elkészültek a dokumentumok". Holott ha valóban komolyan veszik, hogy határozat, parlamenthez intézeti deklaráció, nyilatkozat vagy a résztvevők józan vitája eredményeként jöhet létre, akkor a „dokumentumokat" a legjobb esetben is legfeljebb „dokumentumtervezet"-nek, -vázlatnak illenék nevezni. Ha a melléfogást a rendelkezésre álló három nap alatt nem hozzák helyre, könnyen az a benyomás alakulhat ki mind a csallóközi és általában a dél-szlovákiai polgármesterekben, de a nagysurányiakban is, hogy némely magyar politikai pártok vezetői rátukmálják elképzeléseiket a nagygyűlés részvevőire. Tudjuk, hogy ezer, kétezer, netán ötezer helyi képviselőnek és polgármesternek sokszáz életrevaló ötlete lehet, ezek nagy részét érdemes lesz belefoglalni a dokumentumokba. Ez szőrszálhasogatásnak tűnhet. Mihelyt azonban visszatekintünk az elmúlt négy esztendő szlovákiai magyar politizálására, nyomban észrevesszük, hogy érdemes „szőrszálat hasogatni". Érdemes jól megfontolni minden mondat, minden szó súlyát. Valljuk be, hogy kisebb támadási felületet kaptak volna a „surányi irányzat" képviselői, ha hetekkel ezelőtt precízebben, alkotmányjogilag nem kifogásolhatóan fogalmazzák meg a CSFVT-nek a kezdeményezői (vagy más kezdeményezők) a Felhívást. Nem kellemes tény, de be kell ismerni, ritkán fordult elő parlamenti pártjaink képviselőinek, pártvezetőinknek ténykedése során, hogy másnap nem kellett pontosítani, amit 24 órával korábban megfogalmaztak. Tehát senki se vigyen Komáromba kész dokumentumokat! Ezek végső megfogalmazását, a vázlatok kiegészítését a szervezők bízzák csak nyugodtan a részvevőkre. Nem engedhetjük meg, hogy közösségünk egyhúros hegedűn játsszék. Egy 50-100 milliós nemzet ezt talán megengedheti magának széles jókedvében. Vagy akár azt is megengedheti magának, hogy üstdobon próbálja meg elmuzsikálni a IX. szimfóniát. De az ilyen magatartás számára sem tanácsos, egy 600 ezres közösség léte, jövője szempontjából pedig a szó szoros értelmében érdekei ellen való bűn. Nekünk a jelenlegi európai politikai konstellációban a népi diplomáciától kezdve a nemzetközi diplomáciáig bezáróan, a szó szoros értelmében vett szomszédok iránti gesztusokat és a parlamenti munkát, a sajtó lehetőségeit és más tényezőket is beleértve minden eszközt ki kell használnunk saját javunkra. Ezek az eszközök mind, mind egy olyan „hangszer" húrjaiként kell hogy érvényesüljenek, amelyek segítségével a „IX. szimfónia" eljátszására is képesek leszünk. Más szóval: túl tudjuk élni a jelenlegi politikai kurzust, amelynél már csak jobb jöhet. Ne vigyünk magunkkal Komáromba üstd0b0t ! " TÓTH MIHÁLY
