Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-28 / 22. szám, péntek

7 kaleiDOszKóp lÚJSZÓs 1994. JANUÁR 7. MAGYAR VISZONYRÓL Miroslav Kusý: j geopolitikai helyzet nszövetség szétesése után ileg megváltozott Szlovárete, keresnie kell saját külilitikáját - állapította meg, re, hogy a szövetségi négy ról az önálló Szlovákiában ilékra emelkedett a magyaaránya. Ez befolyásolja az geopolitikai helyzetét, mia a tény is fokozza a kérkenységét, hogy a magyaylag koncentráltan élnek a :ntén, intenzív kapcsolatuk inyanemzettel, s ennek köbén erős az idenütástuda:n anyanemzetnek törődnie ás országokban élő kisebbám a törődésnek nem szaípnie bizonvos határokat, az beavatkozást jelentsen £ág belügyeibe. Szlovákia yarország között meglefeszült a viszony - kölcsöanúsítják egymást, és szloől aggályok merülnek fel a kai tényezőkkel kapcsolatbeknek az aggodalmaknak nyos része a múltban gyö- vetette fel. A továbbiak3gezte, hogy a magyar kikövetelései, így a kulturáatásügyi autonómia, a névt, a községnevek és a terürmányzatok kérdése törvéfogadásával megoldható. 5 sen elfogadható, az euróáknak megfelelő megoldá11 azonban találni. Elszailkalomnak tartotta, hogy a megalakulása után a kormány nem fogadott el egy nyilatkozatot a szlovák-magyar viszony rendezéséről, sőt ehelyett a kormányfő és kabinetjének tagjai több szerencséden kijelentést tettek. A legfontosabb teendők között említette a törvényhozásban a következtetések levonását a kisebbségi nyelvek és a helyi önkormányzatok európai chartájából, valamint az ET 1201-es ajánlásából, a szlovák-magyar alapszerződés megkötését, a kisebbségekről szóló alkotmánytörvény elfogadását. Amellett foglalt állást, hogy a parlamentben külön bizottság foglalkozzon a nemzetiségekkel és a kormányban is képviselve legyenek a nemzeti kisebbségek. Befejezésül kijelentette: abszurdum, hogy azok az emberek, akik az önálló Szlovákiáért harcoltak, ma olyan érveket hoznak fel a magyar kisebbség ellen, amelyeket ők maguk nem ismertek el. Ha ma azt állítják hogy a közigazgatási felosztásban elfogadhatatlan az etnikai elv, tudatosítaniuk kell, hogy a köztársaság bomlasztásakor éppen ezzel az érvvel támasztották alá követeléseiket. Ami pedig a határok sérthetetlenségét illeti: az SZK megalakulásakor megváltoztatták a határokat. Nem állítom, hogy a magyar kisebbségnek ezt kellene tennie, de nem helytálló ez az érvelés, ha olyan emberek hangoztatják, akik előző politikai tevékenységük során nem tartották magukat ehhez az elvhez. Peter Zajac: pésrőMépésre haladva irtneri kapcsolat alakult ki r és a szlovák értelmiség tért vissza előadásában a 'áltás éveire, megállapíta magyar politikusok sokan mérték fel a helyzetet, n fogalmazták meg a téiszen már több éves kapvolt a magyarországi el. Elmondta, hogy a köii megalakult Polgári Ink Állandó Kezdeményekonkrét elképzelései vanízetiségi kérdés megoldá: általuk vázolt lépések ntenek semmi újat, arra épülnek, amit 1989 után megpróbáltak megvalósítani. A szlovák-magyar viszonynak nemcsak az egymás mellett élésen kell alapulnia - hangsúlyozta - mivel az előbb vagy utóbb elszigetelődéshez vezetne. A viszonynak az együttműködésből, a kölcsönös kulturális és emberi hatásból, egymás megismeréséből kell kiindulnia. Alapelvük a fokozatosság, az hogy lépésrő- lépésre kell haladni, nem lehet mindent egyszerre, azonnal megoldani. Az egyszerűbb problémákkal kell kezdeni, majd rátérni a bonyolult kérdésekre. František Mikloško: m tudja a kormány, mit akar ehetősen rossznak tartom t- állapította meg többek t az érzésem, hogy a korn tudja, mit akar. A kiíérdést illetően tevékenyigyedüli motívuma a ha. Így például a parljimentkellene megoldania a 'ek kétnyelvű használatáisét, de a Demokratikus írt Mozgalom képviselői az összes bizottságban a tervezet ellen szavaztak. Valószínű, hogy a parlament nem zárja le ezt a kérdést. A kormányfő minden hatalmat saját kezébe akar kaparintani, mert mint mondja, ellenkező esetben veszélybe kerül Szlovákia. Erre irányul a privatizációs törvény módosítására vonatkozó indítvány is. Valami elindult, amit nehéz lesz megállítani. Hunčík Péter: nyzik a nyitottság és a kreativitás kiabálnak, s mindegyikük csak saját véleményét darálja? A párbeszédhez nyitottság kell, az a szándék hogy valóban kommunikáljunk. Szükség van empátiára és egyfajta kreativitásra is. Nálunk mindez még hiányzik. Ami az utóbbi hetekben Szlovákiában történt, így a nagysurányi és a komáromi gyűlés - hangsúlyozom, nem tartalmi szempontból -, de mindkettő a párbeszédteremtés képességének a csődje volt. A mai etnikai konfliktusok kapcsán leszögezte: tudnunk kell, hogy ezek legfőbb oka mindig az identitászavar. Egyes szlovák politikusok ezt nagyon jól tudják, hiszen a cseh-szlovák konfliktus is ezzel kezdődött. Valószínűleg ezért reagálnak pánikszerűen, amikor a magyar fél az identitáskeresés szükségszerűségét említi. Érzik az analógiát és a történelem is azt mutatja, hogy ez nagyon könnyen dezintegrálódáshoz vezethet. További oka is van az etnikai feszültségnek, az, hogy a megváltozott körülmények között, ha megoldást keresünk, a konfliktusok helyett kreativitást kellene tanúsítanunk. A kreativitás azonban nem része a személyiségnek születésétől haláláig, ezt a képességet fejleszteni, ápolni kell. Tragikus, ha egy politikusból hiányzik ez a képesség. Ľyenkor kénytelen konfliktusokat teremteni, hogy politikailag túlélje a helyzetet. Szlovák és magyar oldalon is sok az ilyen konfliktusos személyiség a politikai életben. További nehézséget jelent az etnikai és kisebbségi konfliktusok megoldásában, hogy a politikai hatalom, s gyakran a személyiségek is valamilyen eseményhez kapcsolják ezeket a konfliktusokat. így például Bőst vagy a történelmi párhuzamokat emlegetik állandóan. Pedig ezt a konfliktust önmagában is nagyon nehéz megoldani. Mint a Márai Alapítvány elnöke, Hunčík Péter bejelentette, hogy hároméves programot dolgoztak ki a kisebbségi kérdés megoldására.Véleményük szerint, ezt a feladatot nem lehet csak a politikai garnitúrára hagyni, egyfajta állampolgári mozgalmat kell létrehozni. A program keretében széles körű kutatómunkát szeretnének végezni, szociológiai és pszichológiai módszerekkel feltérképezni a szlovák-magyar viszony legneuralgikusabb pontjait. Borza Erzsébet: Szükség az alkotmánytörvény isszatekintünk az elmúlt i, a leggyakrabban rago^árbeszéd ';olt. Ez a dialógus állítólag létre is jött, de kérdem: párbeszéd az, ha két ember leül egymással beszélni, egymásra - A magyarok és a szlovákok között nincs konfliktus, békességben akarnak élni, s csupán attól félnek, hogy a politikusok egymás ellen uszítják őket. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy ezen a területen problémák is vannak - így összegezte a Demokratikus Baloldal Pártjának alelnöke annak a körútnak a tapasztalatait, amelyet a párt vezetői tettek Dél-Szlovákiában. Ennek ellenére szerinte várható volt a szlovák-magyar viszony kiéleződése, mert a történelem is azt mutatja, ha romlik a gazdasági és a szociális helyzet, olyan politikusok kerülnek szóhoz, akik kihasználják a nehézségeket. A figyelmet a gazdasági és szociális problémákról éppen a nemzetiségi kérdés emlegetésével próbálják elterelni. Ezek a politikusok a veszélyeztetettségre hivatkoznak. Hogyan nyilvánul ez meg? Magyar részről abban, hogy nemzeti identitásukat féltik. A szlovákok pedig Szlovákia integritása és határai megsértésétől tartanak, sőt az utóbbi két évben a szlovákok identitásának veszélyeztetéséről beszélnek. Reális alapja van a veszélyérzetnek - mondotta Borza Erzsébet. A megoldatlan problémákból és abból táplálkozik, hogy a kisebbségek helyzete nincs törvényileg rögzítve. Résztörvények léteznek, de szükség van egy alkotmánytörvényre, amely nem söpörhető le az asztalról. A {politikusok is ezekből a hiányokból indulnak ki, és a szélsőségeseknek nem is érdekük a problémák megoldása, mert hisz ezzel fölöslegessé válnának. A nemzetiségi kérdést a szociális és gazdasági problémákkal párhuzamosan kell megoldani. Nem abból kell kiindulni, ki lesz a győztes és ki lesz a vesztes. Párbeszédre van szükség, kölcsönösen elfogadható megoldást kell találni, fel kell oldani a veszélyérzetet. A határkérdésben azonban a magyar kisebbség nehezen adhat garanciát, igazi garancia a szlovák-magyar alapszerződés aláírása lenne. A magyar félelmek eloszlatására szükség van egy kisebbségi alkotmánytörvény elfogadására, amely meghatározná a kulturális és oktatási autonómiát is. Tirinda Péter: Emelni a politikai kultúra színvonalát - A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom hatékony párbeszédet szorgalmaz. A hatalmi struktúrák és a politikai pártok azonban nem mutatnak hajlandóságot arra, hogy tárgyaljanak azokról a kérdésekről, amelyeket a szlovákiai magyarok problémaként érzékelnek. Tirinda Péter személyesen úgy vélekedik, nem könnyű több százezer ember véleményét kifejezni, de léteznek dokumentumok, amelyeket mind a négy magyar párt vezetői aláírtak. Az MKDM és az Együttélés képviselői pedig beterjesztették alkotmánytörvény-tervezetüket, annak már hat hónapja, de mindeddig nem kaptak választ, a parlament nem foglalkozott javaslatukkal. Mindenekelőtt javítani kell a politikai légkört, amely rendkívül nehéz és kedvezőtlen mind a két fél számára - mondotta. A szlovákok, a magyarok és a többi kisebbség együttélése közlekedőedényhez hasonlítható. Nem tudom elképzelni, hogy az itt élő magyarok jól érezzék magukat, ha a szlovák nemzet veszélyeztetve érzi magát és gazdasági problémákkal küzd. Fordítva is igaz: szűklátókörűségre vallana azt hinni, hogy a szlovák nemzet kiváló eredményeket érhet el addig, amíg a magyar lakosság veszélyben érzi magát. A következményeket a szlovákok és a magyarok egyaránt megérzik, még akkor is, ha számuk eltérő. Milyen jelentősége lehet egy ilyen fórumnak? - tette fel a kérdést. Hozzájárulhat a politikai kultúra színvonalának emeléséhez, mert bár nézeteink, ideológiai bázisunk eltérő lehet, ha kulturáltan viszonyulunk egymáshoz, ennek a különbözőségnek nem kell viszályokhoz vezetnie. Rudolf Chmel: Viszonyunk a mélypontra süllyedt - 1990-ben naivan azzal foglaltam el budapesti hivatalomat, hogy megpróbálom javítani a cseh, szlovák és magyar kapcsolatokat. Amikor 1993-ban hazatértem, meg kellett állapítanom, hogy ez a viszony a mélypontjára süllyedt. Remélem, ez nem az én hibám, de a szlovák-magyar viszonyt valamilyen végzet kerülgeti, amelytől nem tudunk megszabadulni - állapította meg. Nem véletlen, hogy a feszültség mindig a fordulatot jelentő időszakban tetőzött a múltban is, s mindig bevonták ebbe a magyar kisebbséget. A harmincas évek és 1968 sajtóját lapozva, a mai Republikát és a Slovenský národot olvasva meg kell állapítanom, hogy az események megismétlődnek. Azt látom, hogy a Republika naponta két-három cikket is a magyaroknak szentel, ami azt jelzi: valami nincs rendjén. Szomorú, de úgy érzem, hogy a mai szlovák és magyar kormány már nem tud semmiben sem megegyezni. A szlovák és a magyar kormány is azt tartja, ha kompromisszumot kötne, elveszítené támogatóit, s esetleg meg is bukna. Mind a két kormány arra használja a kisebbségi kérdést, hogy megtartsa hatalmát. Szlovákiában világos az ábra: ha olyan ellenségünk van, mint a magyar kisebbség, erős, szigorú kormányra van szükségünk. Ezért sem került sor a megállapodásra, ezért nem fogadott el nyilatkozatot a két parlament az 1938-48 között elszenvedett történelmi sérelmek kölcsönös megbocsátásáról. A választások előtt, 1992 elején nem akadt senki, aki egy ilyen nyilatkozatot előterjesztett volna. Nagy hiba, hogy a kormánynak nincs koncepciója Magyarországgal szemben, de ugyanúgy a kisebbségi kérdésben sem. Ugyanakkor a magyar kisebbség koncepciója sem egységes - állapította meg Rudolf Chmel. Olyan programot kellene megfogalmazniuk a magyar politikusoknak, amely közérthető, egyértelmű lenne a szlovák polgárok számára is. A ma használt fogalmak annyira kaotikusok és ellentmondásosak, hogy a populista politikusok azt kiválóan ki tudják használni saját céljaikra. Prikler László felvételei