Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-28 / 22. szám, péntek

1994. JANUÁR 28. jt. t HÍREK - VÉLE MÉNYEK 2 új szó Áremelés-elnapolva (Új Szó-információ) A Szlovák Köztársaság Gazdasági Tanácsának legutóbbi ülésén Július Tóth miniszterelnök-helyettes és pénzügyminiszter beterjesztette azon termékek és szolgáltatások jegyzékét, amelyek ára a közeljövőben drágulhat. A lakosságot elsősorban a víz- és csatornázási díj, valamint a vasúti viteldíj esetleges emelése érintheti a leginkább. A gazdasági tanács üléséről nem szivárgott ki, vajon hány százalékos árdrágulással számolhatunk. Eva Bónová, a pénzügyminisztérium árosztályának vezetője, a beterjesztés egyik kidolgozója tájékoztatott a részletekről: „Valóban, a földművelésügyi és közlekedési tárca áremelési javaslattal állt elő, ezt ismertettük a tanácsban. Azonban konkrét százalékok, összegek nem hangzottak el. A háromoldalú érdekegyeztető tanács (tripartitás) hagyja jóvá vagy veti el az ármódosítást." Megtudtuk továbbá, a háromoldalú egyeztető tanács két héten belül összeül. Ha jóváhagyja az áremelést indítványozó javaslatokat, akkor a pénzügyminisztérium megvizsgálja, a drágulás hány százalékkal gerjesztené az inflációt. Mint ismeretes, az 1994-es állami költségvetés 12 százalékban szabta meg az éves infláció mértékét. (sidó) KÖZLEMÉNY 1991. január 31-én, hétfőn Pozsonyban a református gyülekezeti teremben (Széplak utca 12.) 17 órai kezdettel dr. Csihák György, a Zürichi Magyar Történelmi Egyesület elnöke bemutatva az egyesületet a magyar őstörténetkutatásban követendő főbb irányelvek fontosságáról tart előadást. PARTOK SAJTÓTÁJÉKOZTATÓI MPP: Folytassuk a párbeszédet! (Új Szó-tudósítás) Amennyiben megmaradnánk a Fórum Alapítvány szombati konferenciáján elhangzottaknál, és nem lépnénk tovább, az elhangzottakat csak érdekességként jegyezhetnénk be politikai naplónkba - utalt az alapítvány közgyűlésén elhangzottakra A. Nagy László elnök, a Magyar Polgári Párt tegnapi sajtóértekezletén. - Mi azonban tovább kívánunk lépni. A parlamenti és parlamenten kívüli politikai szubjektumokkal folytatandó párbeszédek alapján akarunk kidolgozni egy, a magyar-szlovák kapcsolatokat segítő dokumentumtervezetet. Ezt azután kétféle úton - a parlamenti képviselők által a parlamentben, esetleg a köztársasági elnöki irodán keresztül - használhatnánk fel. Petőcz Kálmán szóvivő a Vladimír Mečiar kormányfőnek címzett állítólaKDM: A Panics-levél — A Panics-levél körül kirobbantott botrány csak a kormánynak a belpolitikai problémák megoldásában tanúsított tehetetlenségét hivatott leplezni — tolmácsolta a Kereszténydemokrata Mozgalom véleményét Emil Komárik alelnök a mozgalom tegnapi sajtóértekezletén. Mint mondta, Szlovákiát a külföldi kölcsönök leállítása fenyegeti, s a kormánynak szüksége van valamilyen indokra, amivel ezt megmagyarázhatná. Ivan gos Panics-levéllel kapcsolatban elmondta, a párt tagjai magát a levelet hamisítványnak tartják, azonban az a mód, ahogyan azt most, éppen a privatizációs törvény parlamenti megvitatása előtt szellőztetik, arra emlékeztet, ahogyan a költségvetési törvény megvitatása idején a komáromi nagygyűléssel próbálták elterelni a közvélemény és a honatyák figyelmét a törvény fontosságáról. Újságírói kérdésre válaszolva A. Nagy László elmondta: nem érthet egyet Lezsák Sándornak, az MDF ügyvezető elnökének azzal, a szlovákiai látogatása során tett kijelentésével, hogy a szlovákiai magyar kisebbséget túszként kezelnék. Az MPP elnöke úgy véli, hogy az államközi szerződés nem köthető a kisebbségek problémáihoz. Szerinte a szerződés megkötése segítené a kisebbségi kérdések megoldását. elterelő hadművelet Šimko alelnök arra figyelmeztetett, a nagyprivatizációról szóló törvény megszavazása történelmi pillanat, amelyben a honatyák arról dönthetnek, hogy a kommunista hatalom által összpontosított vagyon ellenőrizhető módon, konkrét tulajdonosok kezébe kerül-e, vagy a privatizációs folyamat egy párt hatalmát és egyesek elkötelezettségét és függőségét erősíti-e. (gaál) PALYAZATI FELHÍVÁS A Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom Dunaszerdahelyi Területi Választmánya pályázatot hirdet a Területi Választmány titkári tisztségének betöltésére. Pályázati feltételek: - közgazdasági főiskolai vagy középiskolai végzettség — szervezői képesség Jelentkezni írásban 1994. febr. 10-ig az alábbi címen lehet: Ing. Farkas Pál, 930 38 Nový Život 281 A botrány, a maszlag és a háttér Már két napja csámcsognak az újságok a Panics-ügyön. Hogyne tennék, hiszen hálás kis téma ez, a zaftos botrány minden kellékével: magas tisztséget betöltő politikusokkal, eladásra kínált fegyverekkel és a köztársasági elnöki hivatallal a háttérben. Van azonban az ügynek néhány homályos pontja, ami gyanakvásra ad okot. Például a kormány tagjainak viselkedése, akik ahelyett, hogy csírájában próbálták volna elfojtani a botrányt, önszántukból tájékoztatták a médiák vezető képviselőit az államtitokként kezelt levél létéről. Ez a megoldás hatásosabbnak bizonyult, mintha a Domino efekt, vagy a Cseh Sajtóiroda kürtölte volna világgá. Másnap valamennyi napilap kiemelt helyen, széles terjedelemben, feltűnőbbnél feltűnőbb szalagcím alatt hozta az első kézből származó információkat. Ez a nagy felhajtás kitűnő alkalmat szolgáltatott a miniszterelnök újabb drámai alakítására a szlovák parlamentben. A miniszterelnök, ahogy azt mondani szokás, ezúttal készült, előre papírra vetett beszédben figyelmeztetett a Szlovák Köztársaság ellen irányuló újabb támadásra, amely nemzetközi elszigeteltségbe taszíthatja az országot, és óva intett attól, hogy egyesek tévedésbe essenek: a nemzetközi jogalanyiság elnyerésével Szlovákia révbe ért. Semmi sincs mögöttünk, semmi sincs megoldva, semmi sincs befejezve. Vagy egyesülünk ezeknek a céloknak az érdekében és valamennyien védeni fogjuk őket, vagy az ilyen és ehhez hasonló provokációk folytatódni fognak, és olyan helyzetbe juttathatnak bennünket, amely a jelenleginél sokkal bonyolultabb és nehezebb lesz. A miniszterelnök expozéja mosolyra fakasztotta az ellenzéket, a vájtfülűeket pedig töprengésre késztette: a kormányfő komolyan azt hiszi, hogy hajlandóak szó nélkül megemészteni az elhangzott maszlagot. A politikai elemzők többsége számára nem kérdéses ugyanis az, hogy a Panics-ügy mesterségesen feltupírozott probléma. A kérdést csupán az jelenti, milyen érdekeket szolgál. Egyesek úgy vélik, ami történt elsősorban azért történt, hogy a miniszterelnök ismét a nemzetmegmentő szerepében tetszeleghessen azt sugallva, amíg kormányon van, Szlovákiának nem kell összeomlástól tartania. Ha figyelembe vesszük a miniszterelnök csökkenő népszerűségét, nem egészen megalapozatlan ez a feltételezés. A hírelemzők egy másik csoportja ugyanakkor úgy vélekedik, hogy a legújabb szlovákiai botrány előidézői mindenekelőtt a köztársasági elnöknek akartak ártani. Ennek igazolását mindenekelőtt abban látják, hogy az ügyben fokozott szerepet kapott az elnöki hivatal, melynek embereit Mečiar súlyos mulasztással vádolta, és megpróbálta elhitetni: szándékosan több személyen keresztül kézbesítették a levelet, hogy minél többen értesüljenek róla. Szerintük a kormányfő így kívánja csorbítani annak a személynek a tekintélyét, aki újévi beszédében nyíltan fellépett ellene, és leszögezte: a pártok sorsa nem állhat vagy bukhat egy személyen. Jó okunk van azonban azt hinni, hogy a fent említettek mellett a Panicslevél elsősorban propagandafogásként szolgál, egy olyan érvrendszer szerves részét képezi, amelyre a várakozások, az optimista jövőkép és a szomorú valóság ütközésének magyarázatánál lesz szükség. Ez egyértelművé tenné a kormányfő azon kijelentéseit, melyek szerint a Panics-levél miatt megszakadhat, illetve elodázódhat a Szlovákiának nyújtott kölcsönök folyósítása. Mečiar szerint ez olyan gazdasági nehézségeket eredményezhet, amelyekkel egyáltalán nem számoltunk. Amennyiben a Panics-úgyet a gazdasági romlás megindokolására használják majd fel, aligha lesz kétséges, kinek a javára szolgál és milyen célokat követ valójában. HORVÁTH GABRIELLA Egy 18 éves fiatalemberről, akinek kitették a szűrét a gyermekotthonból Mi késztet egy családanyát arra, hogy három saját gyermeke mellé befogadjon egy negyediket is? És nem egy formálható csöppséget, hanem kész fiatalembert, aki tizennyolc évéből tizenötöt gyermekotthonban élt le! Anna Barteková a kérdésfelvetést kissé furcsállta, ezért csak annyit mondott: az ember attól ember, hogy másokon segít. Milan, a befogadott: — A családban élő gyermek kiskorában sajátítja el mindazt, amit nekem most kell, a családtaggá válás minden örömével és keserűségével együtt kell megtanulnom. Nem könnyű, pedig a gyermekotthonban mindig erre vágytam, noha pontosan nem tudtam, mit jelent a család melege, biztonsága. A žitavcei gyermekotthonban a növendékek nem lehettek érzékenyek, mindenki gyorsan megtanulta, hogy csak önmaga ügyességében, ügyeskedésében bízhat. Mi tagadás, gyakran a nyers erőben... Mindezek ellenére hálával gondolok azokra, akikkel együtt nőttem fel, és persze azokra is, akik megpróbáltak emberré formálni. Csakhát tavaly augusztusban 18 éves lettem és ez elegendő ok volt arra, hogy kitegyék a szűrömet. Pedig a beladicei mezőgazdasági szakiskolában érettségizni szerettem volna. A gyermekotthon viszont nem vállalta a továbbtanulással járó kiadásokat. Az is igaz, ha tanulhattam volna, most ním lenne családom. Vagyis jó, hogy így történt... Anna Barteková, a befogadó: — Harminckilenc éves vagyok, három fiam van: a 19 esztendős Marcel jelenleg katona, a 18 éves, érettségiző Ľuboš és a 4 esztendős Ferike. A férjem a negyedik férfi a házban, igaz, csak a hétvégeket tölti velünk, hiszen 21 éve Pozsonyban dolgozik. Ötödiknek pedig itt a fogadott fiam. Szerencsére édesanyám segít a napi teendők elvégzésében, de számolok a fiúk segítségével is. El kell látni az állatokat, dolgozni kell a 20 áras kertünkben, de művelni kell idős szüleim földjét is. Milan befogadásában nincs semmi rendkívüli. A beladicei szakiskolában tanuló Ľuboš fiam sokat beszélt a gyermekotthonban nevelkedő barátjáról. Mivel felkeltette az érdeklődésemet, szóltam neki, hívja meg, úgy mint más barátait is, egy hétvégére. De Milan soha Milan: Vér szerinti családomról hallani sem akarok Méry Gábor felvétele Feltételeztem, hogy nagy türelemre és szeretetre lesz szüksége. A valódi életről szinte semmit sem tudott, nem volt értékrendje, nem ismerte a pénz igazi értékét, fogalma sem volt a családon belüli munkamegosztásról és sorolhatnám. Itt ismerkedett meg a mezőgazdasági munkával, kukoricát tört és etette a nyulakat, porszívózott és takarított a többiekkel. Meg akartam értetni vele, hogy a gyermekotthontól eltérően a családban nem uralkodhat az ököljog. Azt hiszem, kezdi megszokni a házi rendünket, őszintébb és nyitottabb lett. A faluban is vannak már barátai, befogadták. A legnagyobb gondunk az, hogy ezidáig nem tudott elhelyezkedni. Nincs múltam, csak jövőm... nem jött, állítólag részt kellett vennie az otthon közös rendezvényein. A fiúk a nyári szünidőben leveleztek és örültek annak, hogy szeptember l-jén, az érettségiző osztályban, viszontlátják egymást. Ľuboš, legnagyobb megdöbbenésére, nem találkozott Milánnál. Kapott tőle egy levelet, amelyben közölte, hogy lőttek a továbbtanulásnak, mert kitették a gyermekotthonból. Arra kérte, látogassa meg az újvári kórházban. A fiam azonnal meglátogatta barátját és az előzetes megbeszélésünk alapján, nyomban meghívta otthonunkba. Milan nélkül tért haza. A szerencsétlen fiú sorsa rendezésében bízott, abban, hogy Otília Gubová kurátornak sikerül visszajuttatnia az otthonba, az iskolába. Koltán éppen búcsú volt, amikor döntöttem: magam hozom el a gyereket. Igen csak meglepődhetett, amikor közöltem vele: ő ugyan nem ismerhet engem, én viszont mindent tudok róla. És bemutatkoztam. Felajánlottam neki, hogy magunkhoz vesszük. Nem szólt, nem csodálkozott, de nem is ujjongott. Nyomban elintéztem a befogadás hivatali részét, ám Milan arra kért, ha valóban magunkhoz vesszük, menjünk érte a gyermekotthonba. Szeptember 17-e óta negyedik fiamként nevelem. Tudtam, hogy beilleszkedése nem lesz könnyű.Ezért már az első napon megbeszéltük a játékszabályokat: a családon belül lesznek jogai, de kötelességei is. A szófogadást nemcsak a 4 éves kicsitől, hanem a nagyoktól is elvárom. Rosszul viseli a semmittevést, a munkanélküli segélyét haszontalanságokra költi. Februártól viszont dolgozni fog, biztosan minden jóra fordul. Otília Gubová, kurátor: — Milan egy pénteki napon állított be a szociális osztály irodájába. Kezében öt-hat szatyorral, hóna alatt egy kopott gitárral. Elmondta, hogy a gyermekotthonból apja lakhelyére, Érsekújvárba irányították. Felvettük a kapcsolatot a fiát soha nem látogató apával, aki amint azt várni lehetett, nem mulatott érdeklődést Milan iránt. A gyerekkel nem tehettünk mást, kórházba utaltuk. Amikor átnéztük a szatyrok tartalmát, használhatatlan ruhaneműt találtunk. A kollégák felszólítás nélkül hoztak viselhető holmit... Azonnal kapcsolatba léptem a gyermekotthon és a szakiskola igazgatóságával. Hiába érveltem, apelláltam emberségükre is, nem jártam sikerrel. Nem is tudom, mi lett volna Milánnál, ha nem jelentkezik Anna aszszony. A szociális osztály csak havi 500 koronával támogathatja a gyerek étkeztetését, a többi költség a családot terheli. A koltai községi hivatal cselekedete pedig példaértékű: háromezer korona ruhapénzt adott a falu új lakójának. Anna Barteková: — Milan befogadásakor a szánalom mellett a segítőszándók is vezérelt. A gyereknek van ugyan apja, valahol él az anyja, sőt, négy felnőtt testvérével valaha még érintkezett is, de azok csődöt mondtak. Amikor szükséghelyzetbe került, egyedül maradt ... Nem akartam, hogy elkallódjon, esetleg rossz útra térjen. Azért is mondogatom mindig, addig élhet velünk, ameddig tisztességesen viselkedik. Nem tagadom, volt már közöttünk nézeteltérés, szóváltás is, de Milan végül belátta, hibát követett el. Befogadtuk, lehetőséget, segítséget kapott. További sorsa a saját kezében van. Milan: - A vér szerinti családomról hallani sem akarok többé. Üj lestvéreim lettek, Anna néni szülei pedig felvállalták a nagyszülők tisztjét. Tudom, ma még sok velem a gond, talán faragatlan,nyers is vagyok néha, de biztosan megváltozom. Nem akarok visszaélni új családom bizalmával, szeretetükkel. Amióta közöttük élek, nincs múltam, csak jövőm... PÉTERFI SZONYA