Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-25 / 19. szám, kedd

1994. JANUÁR 25. •ŰJSZÓI LAPOZGATÓ Hinta az élet A TESTŐR­GUSTÁV HUSÁKRÓL A Rudé právo magazinja - január 8. - exkluzív interjút közölt azzal a férfival, aki tizenkét évig nap mint nap a néhai Gustdv Husák köztár­sasági elnök, a volt csehszlovák kommunista párt főtitkára mellett állt Az alábbiakban a beszélgetés legérdekesebb részeit közölj ük. Q Milyen emberek mozogtak Gus­tdv Husák legszűkebb környezeté­ben? Miképp válogatta meg őket? - Elég sokáig tartott, míg valakit bizalmába fogadott. De ha már vala­kit kiválasztott, akkor bízott is benne - némely esetekben nagyon is. Ezek­nek az embereknek óriási hatalom volt a kezükben, és nagy befolyással bírtak. Gyakran Husák álláspontjára hivatkozva döntöttek emberek sorsá­ról vagy politikai intézkedésekről, pedig 6 több esetben egyáltalán nem tudott semmiről. Amikor már a vere­bek is azt csiripelték, hogy le akarják váltani a főtitkári tisztségből (mi tud­tuk, hogy ki szervezi ezt), megkér­deztem titkárságának a vezetőjétől, vajon tud-e erről Husák. És ha nem, akkor miért nem közlik vele is, mert különben én teszem meg. Ez az elv­társ azt mondta nekem, hogy csak tartsam a szám, mert megjárhatom. Ennek ellenére úgy gondolom, Hu­sák mindenről tudott, de az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy taccsra teszik. O Milyen volt a magánéletben? - Annak alapján, amit megismer­tem magánéletéből, elmondhatom, nem volt benne semmi rendkívüli. Néha megkérdezte, hogy mit beszél­nek az emberek. Szerintem tudatában volt elszigeteltségének. Viszont úgy tűnik nekem, hogy ez ellen nem tett semmit. O Az ön jelenlétében nyiialkozott­e politikai ügyekről? - Úgy gondolom, azt hitte, hogy minden rendben van. Ha valamit hangsúlyozott, az az volt, hogy az or­szágnak nincs adóssága. De ez talán abból adódott, hogy az információk­hoz „kozmetikázás" után jutott, és ő bizonyára el is hitt mindent. • Hogyan fogadta a főtitkári tisztségből való menesztéséről szóló hírt? - Amikor JakeSt megválasztották, ezt mondta nekem: végre nyugalmam lesz. Hozzátette, első feleségének igaza volt, amikor azt mondta, hogy az élet egy hinta. Egyszer fent, más­kor lent Utolsó éveiben eléggé meg­romlott az egészségi állapota. Néha úgy kellett vezetnünk, nagyon rossz volt a látása. A KOZOLT CIKKEK NEM FELTÉTLENÜL TÜKRÖZIK AZ ÜJ SZÓ VÉLEMÉNYÉT! összeállította: MADI GÉZA TRENCSÉNT - ICUKÁNAK? A múlt év februárjában, pontosabban a hónap közepén a parlament szlovák elnökké választotta Michal Kovácot. Tizenegy hónap eltel­tével - csaknem napra pontosan - kénytelen volt a szlovák kor­mányfő szájából azt hallani, hogy a kabinet és a győztes mozgalom szétverésére törekszik. Mára már nyílt dologgá vált Vladimír Meciarnak az államfő magatartásával kapcsolatos elégedetlensége, és úgy tűnik, hogy mindent egy lapra tett fel. A konfrontáció lapjá­ra. A miniszterelnök ugyanis jól tájékozott: tudja, hogy nemcsak az ellenzék körében, hanem pártjában is folynak megbeszélések arról, hogy Szlovákia nélküle is folytathatná. Minél nagyobb „sikereket" ér el Vladimír Meöiar a szlovák politikai élet megbolygatásában, a korrupció módszerként való alkalmazásában és társadalmi káosz te­remtésében, annál hamarabb követelheti egy erős kéz szükségessé­gét. A jelenlegi parlamenti viszonyokat nézve csak a köztársasági Az államfőn a sor elnök jelenthetne számára akadályt. A kormányfő Istennel való egyenlőségét támasztja alá az a tény is, hogy a miniszterelnök annak tudatában választotta a konfrontációt: a közvélemény-kutatási ered­mények azt mutatják, hogy az államfő nagyobb bizalmat élvez, mint ő. A kormányfőnek azonban reális hatalom van a kezében. Reális lehetősége van arra, hogy ezt a hatalmat naponta 24 órán át saját céljainak az elérése érdekében használja ki. Ami a Szlovák Nemzeti Pártban történt, ezt egyértelműen alátámasztja. A nemzetiek közül többen már újságírók előtt sem tagadták, hogy anyagi előnyöket kí­náltak fel nekik. Ez azonban bizonyára ismét alkalom lesz a jelenle­gi szlovák demokrácia „védelmezői" számára, hogy ujjal mutogas­sanak az újságírókra, mondván, ők tesznek keresztbe a kor­mányfőnek és Szlovákiának. A meíiari politika gyakorlati eredmé­nye például, hogy a választási plakátról ismert mosolygó „hetek" közül a kormányfőtől fokozatosan elfordult Milan Knazko és Rudolf Filkus\ Augustín Marián Húska lemondott a DSZM frakcióvezetői tisztségéről; Michal Kováénak köztársasági elnökként más vélemé­nye van több dolog alakulásáról; Roman Zelenay tragikus körülmé­nyek között elhunyt. A miniszterelnök mellett csupán Ján Cuper maradt - neki a legfőbb ügyészi poszt remeg a szeme előtt. Szlová­kia fokozatosan nemcsak a parlament-kormányfő kapcsolat, a ma­gyar nemzeti kisebbséghez fűződő viszony, hanem az elnök-kor­mányfő kapcsolat esetében is válaszúthoz érkezik. Az ésszerűen gondolkodó érintettek többsége tudja, hol a hiba. Azzal, hogy halo­gatják a radikális megoldást a széles koalíció kialakításával kapcsolatos államfői vélemény értelmében, Szlovákiát még na­gyobb marazmusba kergetik. A miniszterelnök egyik legutóbbi rá­diónyilatkozata arról tanúskodik, hogy össze szeretné mémi erejét a köztársasági elnökkel... LUBOMlR LINTNER Sme, I. 18 Funkciók - Cérnák fejéért Néhány, a Demokratikus Szlováki­áért Mozgalomhoz közelálló sze­mélyiség kiszivárogtatta, hogy Vla­dimír Meőiar és társai milyen mód­szereket alkalmazva igyekeznek el­távolítani Ludovít Cerndkot a Szlo­vák Nemzeti Párt éléről. A Slo­vensky denník január 15-i számá­ban konkrét információkat is közölt arról, hogy a mindenáron koalíció­ra törekvő SZNP-vezetők közül ki­nek milyen jól fizetett tisztséget ajánlottak fel saját pártelnökük el­távolításáért. Vííazoslav Móric. Jelenleg az elnöki hivatal alkalmazottja. Fela­jánlották neki, hogy a fegyverex­porttal foglalkozó Armex vállalat igazgatója lesz, és kinevezését már alá is irta a miniszterelnök. A ma­gát megnevezni nem kívánó infor­mátor szerint azonban csak Cérnák leváltása után kapja kézhez a dek­rétumot. Jozef ProkeS. Most a kormány elnökhelyettese. A feladat végre­hajtása és Jozef Moravíík leváltása után ehhez még a külügyminiszteri funkciót is megkapja. Marián Andel. Szintén minisz­terelnök-helyettes. Mindjárt tiszt­ségbe kerülése után parlamenti alelnököt csinálnak belőle. Miroslav Kóőa. Az SZNP kép­viselője. Felajánlották neki, hogy az új közigazgatási határok megvo­nása után legyen a nyitrai régió „gubernátora". Milan Letko. Parlamenti képvi­selő az SZNP színeiben. Pártja identitásának feladásáért majd bár­sonyszéket kap; mezőgazdasági minisztériumi államtitkár lesz. Igor Chamula. Képviselő, az ál­lamigazgatási, önigazgatási és nemzetiségi bizottság tagja. Pártja Cérnáktól való „megtisztítása" után a művelődési, tudományügyi és kulturális bizottság elnökévé vá­lasztják. Ján Slota. Szintén parlamenti képviselő, Zsolna polgármestere, ígéretet kapott, hogy nem el­lenőrzik a városi hivatal munkáját. A Slovensky denník által meg nem nevezett információs forrás szerint a DSZM a képviselőkről szóló törvény módosítására készül. Amennyiben a javaslatot elfogad­ják, a független képviselők klubjá­nak, illetve az SZNP nemzeti de­mokratikus klubjának tagjai elve­szítik mandátumukat. Ilona Csákóvá neve jól ismert a csehországi popzene világában. A fiatal, fekete hajú énekesnő a Laura és tigrisei elnevezésű együttes szó­listájaként vált népszerűvé, majd a csoportból kilépve most egyéni am­bícióit igyekszik megvalósítani, nem is eredménytelenül. Szép sikert ho­zott számára a Kosmopolis címmel megjelent első szóló CD-je, amely­nek zeneszerzője és szövegírója Ilo­na barátja, Roman Stefl. A stúdió­munkálatokat Kölnben végezték, a költségek egymillió koronára rúg­tak. Mint a CD-t bemulató sajtóérte­kezleten elhangzott, a 23 éves művésznő európai turnéra készül, s emellett egy musical főszerepére is pályázik Mindez persze pénzbe ke­rül, de Ilona azt is közölte az újság­írókkal, hogy a fedezel előteremtésé­hez kártérítési igénnyel él: visszakö­veteli a szlovák kormánytól leghíre­sebb őse, Csák Málé várát Tren­csénben. A meglehetősen egyéni el­képzelés részleteiről beszélgettünk Csákóvá kisasszonnyal a prágai Magyar Kulturális Központ egyik meghitt sarkában. - Kedves Ilona, mire alapozza, hogy ön a XIV. században élt hí­res felvidéki oligarcha, Csák Máté leszármazottja? - Mindenekelőtt a családi hagyo­mányra. Én ugyan már cseh vagyok, de Szlovákiából költöztem ide, déd­szüleim és nagyapámék ma is Rozs­nyón élnek. Amikor kislányként ná­luk nyaraltam, sokszor meséltek ne­kem az ősökről, köztük a trencséni „kiskirályról", Csák Mátéról is, akit szlovákul Matús Cáknak neveznek. Nagyapám történelmet tanult, tehát nemcsak a levegőbe beszél, hanem elfogadható adatokkal is rendelke­zik, jóllehet ezek száma nem nagy, mert az előző rendszerben titkosak­nak minősültek. Épp ezért fel is kér­tem a Generace nevű prágai Ügynök­séget, amely családfakutatással fog­lalkozik, hogy derítse ki: hogy vajon igaz-e a legenda. Nagyon bízom ab­ban, hogy vizsgálódásuk eredménye kedvező lesz, bár nem ígérnek gyors sikert. Itt még csak-csak lehet kefes­gélni, de Szlovákiában már nehe­zebb a kutatás, hiszen az külföld. - S ha kiderülne, hogy ön való­ban Csák Máté leszármazottja, akksr mit tenne ennek az infor­mációnak a birtokában? - Természetersen bejelenteném igényemet a szlovák államnak, még akkor is, ha a jelenlegi kárpótlási rendeletek csak 1948-ig, esetleg negyvenötig visszamenőleg adnak erre lehetőséget. Persze, hogy jó len­ne legalább egy kastélyt visszakap­ni, de reálisan szemlélve ennek nem nagyok az esélyei. - Akkor viszont mi a célja ezzel az egész felhajtással? - Annyi haszna mindenképpen le­het a kezdeményezésemnek, hogy nagy port kavar. Én már annak is örülnék, ha a trencséni várban ennek eredményeképpen valamiféle kultu­rális fórum alakulna, amely a maga eszközeivel a népek közötti kapcso­latok javításán munkálkodna. En­gem máig nagyon bánt, hogy Csehszlovákia kettévált, hiszen én így most már cseh állampolgár va­gyok, szüleim, nagyszüleim Szlová­kia lakói; sőt anyám révén román elődeim is vannak. Szóval én ezt a bennem kavargó közép-európai ele­gyet valami módon szeretném kisu­gározni. Ha ott, a Vág-parti város­ban vagy a várban ilyen fórumon le­hetne közös értékeinket ápolni, az számomra örömet és megnyugvást jelentene. Mindenesetre igyekszem az ottani sajtót a magam oldalára ál­lítani, esetleg rádióműsort szervezni Trencsénben - ötletekben hál' isten­nek nem szenvedek hiányt. - No és meddig jutott el ennek megvalósításában? - Az ügy egyelőre eléggé az ele­jén tart, most még inkább csak el­képzelés. Addig nem lépek, amíg nincs nálam bizonyítékként a hiteles családfa. Ennek hiányában üres kéz­zel nem akarok egy olyan országba betolakodni, amelynek amúgy is elég bajt okoz a saját miniszterelnö­ke... - Ismeretei és a családi hagyo­mányok szerint Csák Máté ma­gyar volt vagy szlovák? - A tradíció szerint magyar vitéz volt, aki azért jött az ország északi tájaira, hogy küzdjön a törökök el­len... - Már megbocsásson, de amikor az ön feltételezett kedves őse élt, a törökök még nem értek ide - s főleg nem a Felvidékre az eset­leg még szóba jöhető tatárok pe­dig már jóval korábban elmentek. - Na, ebből is kitűnik, hogy nem szabad felkészületlenül nekivágni az ügynek. Míg a családfakutatók befe­jezik a munkájukat, én is beleásom magam a történelembe. Ez minden­képpen a hasznomra válik, mint ahogy hasonlóan eredményt remélek - legalábbis hírverésben és reklám­hatásban - magától a kárpótlási ke­resetemtől is. De van még egy me­rész tervem: szeretnék magyarul is megtanulni. A magyar zene - külö­nösen a csárdás - mellett nagyon tet­szik nekem a nyelv is. Érdekes mó­don esetenként megakadok a cseh beszédben, hirtelen lebénulok egy­egy nyelvtani problémánál - például hímnem-nőnem vagy ragozás -, ta­lán ilyenkor tudat alatt valamelyik gyerekkori emlékem „blokkol le". Hiszen, mint mondtam, kiskorom­ban a nyarakat az öregapáméknál töltöttem, akik magyarul beszéltek, és beszélnek ma is. - És a nagymamája hogyan szó­lítja önt? - Icuka. FARKAS JÓZSEF GYÖRGY Népszabadság, 1993. XII. 31. A VÁR ÉS A KORMÁNY VISZONYA Vetélkedés Gondolják, hogy a köztársasági elnök újévi beszéde nyomán kiéleződhet a kormány és a vár közötti viszony? A Plus 7 dní című hetilap 3. számában er­re a kérdésre válaszolt n&ány politikus. RUDOLF FILKUS, a Demokra­ták Szövetségének alelnöke: Nem hiszem, hogy ennek be kellene kö­vetkeznie. Főleg azért, mert egy esetleges széles kormánykoalíció bizonyára megteremtené a feltétele­ket az együtműködéshez, nem pedig a közvetlen konfrontációhoz, amelynek napjainkban tanúi lehe­tünk. A legfrissebb tapasztalatok alátámasztják, hogy a két politikai erőn alapuló jelenlegi koalíció működésképtelen. VltAZOSLAV MÓRIC elnöki tanácsadó (Szlovák Nemzeti Párt): Még ennél is jobban? FRANTISEK MIKLOSKO parlamenti képviselő (Keresztény­demokrata Mozgalom): Az elnök elegánsan és stílusosan közölte Szlovákiával, hogy Vladimír Meciarnak távoznia kellene a politi­kai életből és a kormánynak a befu­tott, bevált mechanizmusok szerint kellene megkezdenie munkáját. Jól­lehet lehetőségei végesek, mivel kérlelhetetlen a parlamenti matema­tika. A vár és a kormány közötti ve­télkedésnek azonban valamilyen irányban el kell mozdulnia. JAROSLAV VOLF, a Szlováki­ai Szociáldemokrata Párt elnöke: Az államfő újévi beszéde valós fényben szerette volna feltüntetni a jelenlegi kormányzással kapcsolatos dolgokat. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy ne éleződjenek tovább a kap­csolatok. Amennyiben ez mégis megtörténik a vár-kormány vi­szonyban, ez csak azt támasztaná alá, hogy pontos volt a köztársasági elnök érvelése.

Next

/
Thumbnails
Contents