Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-22 / 17. szám, szombat

5 ÉRDEKESSÉG ÚJ szói 1994. JANUÁR 22. FEHER tfü t ľ • K EMBER A SHAOLINOK TEMPLOMÁBAN Robert Lyons (felvett név, a Lion oroszlánt jelent, s az erőt jelképezi); születési helye: Budapest; kora: fiatalabb, mint a hegyek, idősebb, mint egy szitakö­tő; foglalkozása: harcművész és akupunktúrás gyó­gyász; büszkesége: a három világbajnoki cím kung­fuban. Felesége: Zsuzsa (ő is magyar); szintén harc­művész. Gyerekei: Mónika (11) és Anikó (4). Lakó­helye: Twin Peaks (USA). Roppant csinos és vonzó. Olyan fiatalos, kedvesen fiús, hogy az ember nem igen hinné: öt évet lehúzott a kínai shaolin templom­ban. Ott, ahová ötszáz éve nem tehette be fehér ember a lábát. És ahol megszokott dolog, hogy a falon papok sétálnak vagy éppen csüngenek a kert­ben — egy fán. Robert Lyons magyar származá­sú. Innen ment el tíz évvel ez­előtt. Hogy már akkor is tudott kung-fuzni, ezt senki nem vonja kétségbe. Ami utána történt ve­le, azt annál többen. Amerikába került, ott is a kung-funak élt, és elhatározta: ebben legjobb lesz a világon. Há­romszor be is bizonyította. Majd beállított Kínában oda, ahová fehér em­ber sosem jut be: a shaolinok templomába. Itt 5000 kínai zen­buddhista pap tanul harcmű­vésznek. -Hogyan ke­rült közéjük? - Komoly helybéli, befolyásos ajánlóval. - Kellett érte fizetni? - A papoknak - 1000 dollárt. Ennyi nyolc hónapra a tandíj. - Mintha öt évet említett volna. - Nyolchavonta visszautaz­Az 1500 éves templomban így múlik el egy átlagos nap. Ébresz­tő hajnali háromkor, edzés nap­felkeltéig. Futás fel a hegyre, lefelé jövet — négykézláb. Van, akinek vizet kell hozni a 2 kilo­méterre lévő forrásból — 2 kan­nában, összesen 20 liter. Jöhet a reggeli, majd egyórás pihenő. Utána formagyakorla­tok következnek. Az erdőben négyesével oszlopokra, cölöpök­re állnak órákig a mester (szifu) vezetésével. Ebéd következik. Húst (bá­rányt) hetente egyszer esznek, amúgy zöldségfélék, bab, rizs és különféle hatalmas gombák ke­rülnek az asztalra. Pihenő dél­után négy óráig, majd fáklya­gyújtás és edzés külfönféle fegyverekkel. Vacsora este hét körül, majd meditációk, lelki erőgyakorlatok következnek. Van, aki délután a falon sétál. Egyetlen tanítványával egy kínai pap képes erre. A másik pedig lebegni tud a föld felett húsz­harminc centire. Neki egy négy­éves kínai kisfiú a tanítványa. Ő is tizenöt centire emelkedik már a földtől. * * * - Honnan ez a különös ké­pesség? - A papok és tanítványaik csak ezt gyakorolják egy életen keresztül. Ha rájönnek a techni­kára, utána csak csiszolják. * * * Mr. Lyons hazajár mostanában. Pedig nem mindennapi helyen lakik. Twin Peaksben. Óriási fe­nyőkkel körülölelt kis városban 2000 méter magasan, két hatal­mas hegycsúcs között. Ott dol­gozik - kínai akupunktúrás gyó­gyászként. És pénzdíjas kung-fu versenyekre jár. Magyarorszá­gon pedig tanít — harcművésze­tet. O a szifu: az apa, a tanár, a mester. Tanítványaival kimegy az erdőbe, cölöpökre állnak, és az ősi kínai elemeket gyakorol­ják. (Kiskegyed) Hóbortos biztosítások Minden bizonnyal egyedülálló dolog történt nemrég Londonban. A Lloyd Bank biztosí­tást kötött Anglia egyik híres-neves étel- és étteremkritikusának egy testrészére: egé­szen pontosan annak ínyére és nyelvére, vagyis ízérzékelő szervére. Ezzel a magyar származású Egon Rónay is tagja lett a híres emberek és sportolók azon csoportjának, amelynek tagjai az elmúlt évszázad folya­mán biztosítást kötöttek testük valamelyik részére. Mr. Rónay potom 250 ezer fontra biztosí­totta kincset érő érzékszervét. Hogy egé­szen pontosak legyünk, az ízlőbimbóiról van szó. Azokról a pici kis érzékelősejtek­ről, amelyek segítségével osztályozni tudja az ételeket, legyen szó akár tatárbifsztekről, akár különleges, kosárban főtt csirkehúsról. Rónay úr úgy nyilatkozott: a szobrászok a kezükkel, a táncosnők a lábukkal, az illatszakértők pedig az orrukkal keresik a kenyerüket. „Ez az ő munkaeszközük, míg az enyém a szám." A biztosítási idő lejártáig Mr. Rónay ízlelőszervének bármi­lyen károsodása esetén a Lloyd Bank kárté­rítést fizet érte. Fred Astaire nemcsak fantasztikus táncos volt, hanem kiváló énekes és színész is Az ízspecialista - úgy tűnik - tisztában van lehetőségeivel. Ahogy a Black's Medical Dictionary-ban olvashatjuk, más érzékszer­vekhez hasonlóan az ízlés is egészen kifino­mulhat, de csak egy bizonyos időre. Aztán ez a különös tulajdonság pár éven belül elmúlik. Az idők során sokszor fordult már elő, hogy valaki biztosította valamelyik testré­szét. A leghíresebb minden bizonnyal Fred Astaire volt közöttük. Betty Grable-val kö­zösen több százezer fontra biztosította lá­bait. Frank Morgan hollywoodi színész 1948-ban 2500 fontos biztosítást kötött egyedülálló szakállára a Lloyd Banknál. Ben Turpin, a némafilmszínész és komédiás húszezer fontot kapott volna abban az eset­ben, ha egyébként kancsal szemei kiegyene­sednének. Az 1950-es évek legjobban fize­tett operaénekesnője, az olasz szoprán Margherita Carosion hangja pedig százezer fontot ért a biztosítók szerint. A közelmúltban jelentette be a Rolling Stones együttes gitárosa, Kaith Richard, hogy egyik ujját egymillió fontra biztosítja, a híres boxoló, Nigel Bann ökleit pedig tízmillióra taksálta a biztosító. 1971-ben Robin Higessen erényövgyártó kisiparos húszezer fontos biztosítást kötött a Lloydnál arra az esetre, ha a nők felszaba­dítási mozgalmának tagjai bántalmaznák. De a legfurcsább szerződést minden bi­zonnyal a lowestofti középiskola diákjai kötötték. 1959-ben két tanuló azzal a kérés­sel fordult egy biztosítótársasághoz, hogy védjék meg társaikat a fegyelmezés ellen... (A The Times nyomán) fňiM CSODATEKNOC Kaliforniai ez a csodálatos lény: éppen csak megbúvik két emberi ujj között. De törpesége ellenére is világnagyság: hiszen szárnyára kapta a hír, mivel két feje van. Vigyázza is gazdája tisztességesen. Hogy miért éppen Berkeley-ben ragadtatta ma­gát a természet ilyen tréfára, nem tudhat­juk; be kell érnünk hát annak tudomásul­vételével, hogy az élet még a teknősbékák körében is kifürkészhetetlenül oszt sorsot. (TvM) ELJEN A FÉRFIAS SZÜZESSÉG! Avagy: aki mellőzi a nőket, tovább él? Ha a férfiak túl sokat szeretkeznek, megrövidítik az életüket: ezt a tételt állította fel egy amerikai tudós. Kísérletek során arra a következtetésre jutott, hogy a férfi annál tovább él, mennél kevesebb spermát termel életében. Van azonban egy vigaszuk a szere­lembolond férfiaknak: a biológus nem embereken, hanem állatokon - pontosan fonalférgeken — kísérle­tezett. Mégis azt állítja, hogy kísérletének eredményei érvényesek az emberre, mivel a férfiak genetikai alapberendezése azonos a férgekével, és a testükben ugyanazok a biokémiai folyamatok játszódnak le. Mindegy, hogy férfiról vagy féregről van-e szó: mindketten lélegeznek, emésztenek és szaporodnak. A tudós úgy véli, hogy a spermatermelés során olyan biokémiai folyamatok indulnak el, melyek ártanak a szervezetnek. „Kísérletem mindenesetre magyarázatot ad arra, hogy miért élnek a nők általában hat évvel tovább, mint a férfiak"-mondja a biológus. Giacomo Casanova mellesleg 73 évet élt. Ameny­nyiben a fonalféreg-kísérlet eredménye közvetlenül átvihető az emberre, a világtörténelem leghíresebb szeretője 171 évig élt volna - ha mellőzte volna a nőket! (K-d) VAJBÓL VAN A SZIVE Phil Collins a minap bebizonyí­totta, hogy a sztárok is törődnek embertársaikkal. És ha kell, segí­tenek. Történt, hogy a muzsikus, a tucatnyi, címére érkezett levél között rátalált egy fiatal angol lány segélykérő soraira: segítsen rajta, mert ha nem, öngyilkos lesz. Mintha a levélíró megérezte volna, kihez kell fordulnia. Phil Collins felhívta őt, elbeszélget­tek, és a lány, aki magányossága miatt akart öngyilkos lenni, hall­gatott a jó szóra. Nem ez az első eset, hogy a zenész szíve meg­esett az elesetteken. Nemrégi­ben például egy fiatal egyetemis­tának segített, hogy bemutatko­zó nagylemeze megjelenhessen. Neki viszont egy titkárnő segít, hogy a levelekre válaszolni tud­jon. Mert ő még akkor is ír, ha egy-egy teljesíthetetlen kérést kell elutasítania. (M—p) Milliárdnyi írástudatlan ANALFABÉTA NÉMETEK Több mint négymillió német alig tud írni vagy olvasni - egy main­zi alapítvány adatai szerint. Hamburg és München népessé­gét kitevő tömegről, a 81 milliós ország lakosságának öt százalé­káról van szó! A kimutatás nem vette lajstromba a Németország­ban élő, dolgozó külföldieket. Hanyatlik az írás- és olvasás­kultúra, Németország ebbéli helyzete azonban még mindig jónak mondható ahhoz képest, hogy az 5,45 milliárd lakosú Föl­dön napjainkban körülbelül egymilliárd (!) analfabéta él az UNESCO adatai szerint. Mint­egy 130 millió gyermek sohasem járt általános iskolába, 250 mil­lió 12-15 év közötti pedig min­den tanulmányi lehetőségtől el van vágva. Szudánban például a lakosság 60 százaléka írástu­datlan. Németországban természete­sen kötelező iskolába járni, de általános irányzat: a tanárok többsége csak gyenge hátteret képes nyújtani a gyerekeknek, anélkül, hogy arra oktatna, ho­gyan kell írni és olvasni. A né­met írástudatlanok nagy része képes ugyan papírra vetni a saját nevét, de zavarba kerül például közlekedés közben, mert nem tudja elolvasni az utcai jelzése­ket. A legtöbb analfabéta az alapítvány adatai szerint a sza­kosított iskolákból kerül ki. Egyre többen nem fejezik be tanulmányaikat. A német alapítvány szakem­berei szerint elsősorban a szülők felelőssége lenne a negatív fo­lyamat megelőzése, a többi kö­zött úgy, hogy iskolán kívül is megtanítsák gyermekeiket írni­olvasni. Mert felnőttkorban már nemcsak jóval nehezebb a tanu­lás, de sokszor a szégyen is visz­szatartja az embereket... Az oldalt szerkesztette: GŐRFÖL ZSUZSA tam Amerikába, hiszen a vízu­mom is lejárt. Mosogattam, min­denféle alkalmi munkát elvállal­tam - aztán indultam vissza.

Next

/
Thumbnails
Contents