Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-20 / 15. szám, csütörtök

3 HÍREK - VÉLEMÉNYEK ÚJ szól 1994. JANUÁR 20. NEMETORSZAG Nyár végéig távoznak az orosz katonák (TA SR-hír) Augusztus végéig az utolsó orosz katona is elhagyja Kelet-Németország területét. A Süddeutsche Zeitung tegnapi tájékoztatása szerint ezt Mihail Burlakov, az orosz katonák fő­parancsnoka közölte a szövetsé­gi parlament védelmi bizottságá­nak tagjaival, illetve Klaus Kin­kéi külügyminiszterrel megtar­tott találkozóján. Jelenleg még 31 436 orosz ka­tona tartózkodik Németország­ban. Burlakov egyben bírálóan szólt arról, hogy késlekednek annak a 44 ezer lakásnak az építésével, amelyekbe a hazaté­rő katonáknak kellene beköltöz­niük. Ezeknek a lakásoknak az építését 7,8 milliárd márkával a német kormány finanszírozza. A tervek szerint tavaly 9953 lakást kellett volna átadni, ám csak 2400-at sikerült befejezni. Burlakov szerint ennek az a leg­főbb oka, hogy az orosz védelmi minisztérium nem egyezteti te­vékenységét és a német hatósá­gok vajmi keveset törődnek az ellenőrzéssel. Rabin a Szíriával esedékes megállapodásról IZRAEL NAGY ÁRAT FIZET (TA SR-jelentés) Jicchak Rabin izraeli miniszterelnök kedden este először fejtette ki: lehetsé­ges az izraeli települések felszá­molása a Golan-fennsíkon, ame­lyet 1981-ben kebelezett be Iz­rael. Rabin Jeruzsálemben mon­dotta, hogy „lehetőség van a te­lepülések felszámolására, ha ezt a Szíriával kötendő megállapo­dás megkívánja". „Meggyőző­désem, amint sikerül megkötni a megállapodást - amiért majd nagy árat kell fizetni — és ha őszinték akarunk lenni saját ma­gunkhoz, meg akarunk bizonyo­sodni arról, hogy nemcsak parla­menti többségi szavazatnak kö­szönhetően döntöttünk, határo­zatot kell hozni a népszava­zásról. " Rabin tehát egyben lehetsé­gesnek tartotta, hogy Izrael refe­rendumot tart a területi enged­ményekről, ám hozzáfűzte: a Szíriával folytatott tárgyalások még nincsenek olyan stádium­ban, hogy ez a kérdés időszerű legyen. A statisztikai adatok szerint 32 zsidó település van a Golan­fennsíkon, ahol jelenleg 12 793 izraeli él. MEGKÉRDEZTÜK Befizette-e Szlovákia az ENSZ-tagdíjat? (Új Szó-információ) Szlovákiát egy évvel ezelőtt vették fel az Egyesült Nemzetek Szervezeté­be. Ebből az alkalomból meg­kérdeztük Roman Bužeket, a szlovák külügyminisztérium sajtóosztályának igazgatóját, Szlovákia befizette-e már a rá­eső tagilletéket? Érdeklődésünkre elmondta: egyelőre még tárgyalások folynak a szlovák részről befize­tendő összeg nagyságáról, ezért még nem tudni véglegesen, hogy mekkora kvóta befizetése vár az országra. Ennek nagyságát az ENSZ éves kiadásainak arányá­ban állapíjták meg, s valószínű, hogy Szlovákia e összköltségek 0,19 százalékát fogja befizetni tagdíjként. Szlovák részről azonban magától értetődően szeretnének akár pár tizednyi százalékot is lefaragni ebből, és azt szorgalmazzák, hogy Szlová­kiát azon országok között rang­sorolják, amelyek ennél a há­nyadnál kevesebbet kötelesek befizetni. Roman Bužek szerint mihelyt megoldódik ez a kérdés, Szlovákia kész azonnal befizetni az ENSZ kasszájába a számára megállapított tagdíjat. (p. vonyik) Pozsony pontosan fizetett (TA SR-hír) Josef Tošovský, a Cseh Nemzeti Bank elnöke szerint a szlovák fél a klíringszámlán levő fizetési kötelezettségeinek „pontosan" eleget tett. A brünni Press Clubban folytatott beszélge­tésben kifejtette továbbá: „a gondot az okozza, hogy tovább képződik a cseh fél aktívuma a fizetési kapcsolatokban". A közös államból egyébként mindig több árut szállítottak Szlovákiába, mint Csehországba, s ezek éves hozamát 20 milliárd koronára becsülték Csehország javára. Josef Tošovský szerint a szlovák és a cseh korona közötti árfolyam közötti különbséget jelenleg 18 százalékosra becsü­lik. Persze, amint mondotta, nem biztos abban, hogy ez a különbség elegendő-e... Inman megfutamodása Kedden este a texasi Austinban az utóbbi idők egyik legfurcsább sajtóértekezletének lehettek ta­núi az amerikai újságírók. Több mint egy órán át hallgatták Bob­by Roy Inmannak, a védelmi miniszter jelöltjének előadását az egyes hírközlő eszközök „új­kori mccarthyzmusáról", a sajtó bizonyos képviselőinek, kom­mentátorainak piszkos manőve­reiről. Arról is, miként lépett szövetségre Bob Dole, az ismert republikánus párti vezető a New York Times ugyancsak ismert és elismert kommentátorával, állí­tólagos megállapodásuk szerint' Dole hogyan nehezítette volna a tengernagy jelölésének jóváha­gyását a szenátusban. Inman azonban nyilván leginkább azt fájlalta, hogy a botrányéhes új­ságírók személyét sem kerülték meg, múltját kutatva megszel­lőztettek egy-két kellemetlen ügyet. Például, hogy annak ide­jén megfeledkezett bejárónője szociális járulékáról. Bár a meg­sértődött nyugalmazott tenger­nagy cáfolta, hogy bármiféle tör­vénytelenséget követett volna el, három nappal a tervezett pentagoni őrségváltás előtt még­is úgy határozott, hogy vissza­utasítja Bili Clinton ajánlatát, nem vállalja a védelmi miniszter posztját. Döntésének, mint mon­dotta, nincsenek politikai okai, egyszerűen nincs felkészülve ar­ra, hogy vállalja az új tisztséggel járó örökös piszkálódást. Washington számára viszont kisebb politikai földrengéssel ért fel Inman visszatáncolása. Clin­ton hoppon maradt, mi több, ellenzőinek újabb lehetősége nyílt, hogy akár dilettantizmus­sal vádolják, támadják és bizo­nyítsák: megint elsiette a dolgo­kat, amikor a tétovázó, s főként a szomáliai politikájáért bírált Les Aspin helyére a „profi politi­kusnak, a kémelhárítás szakértő­jének" tartott Inmant szemelte ki. Tette ezt annak ellenére, hogy a tengernagy maga is be­vallotta: az elnökválasztáson nem Clintonra, hanem Bushra szavazott. Az amerikaiak elnöke nyilván úgy vélte, hogy jó pon­tot szerez a konzervatívoknál, ha a republikánusok szimpati­zánsát ülteti Aspin székébe. Azóta Clinton is rájöhetett, hogy az önnépszerűsítés kockázatos vállalkozás. Pártfogoltjában annyi hűségérzet sem volt, hogy átvészelje a sajtó okozta kelle­metlenségeket, s bizonyítsa: igenis, legény a talpán. (ug) Ez a felvétel december közepén készült a Fehér Ház rózsa-kertjében, amikor Clinton elnök bejelentette: megválik az eddigi védelmi minisztertől (leghátul látható), s helyette a középen álló Bobby Roy Inmant nevezi ki. A kiszemelt azonban azóta meggondolta magát, az elnök pedig hoppon maradt... Születőben a második köztársaság OLASZORSZAG Még nem tudni milyen lesz, de más, mint eddig. A többség gyökeres fordulatot vár, francia mintára az új, második köztársaság­ról beszél. Carlo Azeglio Ciampi, Olaszor­szág háború utáni 52. kormányfője a napok­ban benyújtotta lemondását, Oscar Luigi Scalfaro államfő feloszlatta a parlamentet és március végére (70 napon belül meg kell tartani) kiírta az új parlamenti választáso­kat. Az államfő és a kormányfő ezzel teljesí­tette feladatát. Pontot tett a háború utáni itáliai rendszer agóniájának végére. Ha jól belegondolunk, Olaszországban is a kommunista rendszerek összeomlása indí­totta el a földrengést, felszínre hozva annak a politikai rendszernek a tarthatatlanságát, korruptságát, amelynek alapja, fő célja a kommunisták hatalomból való kizárása volt. A hagyományos, négy- vagy ötpárti kormánykoalíciók minden pártjáról és vezé­reikről is kiderült, hogy nyakig vannak a korrupciós ügyekben. Olyan nagy nevek tűnnek el a süllyesztőben, mint a szocialista Craxi, a kereszténydemokrata Andreottti, s velük együtt talán a pártjaik is. Hacsak valamilyen csoda folytán össze nem szedik magukat, de ehhez meg kellene találni a tiszta kezű fiatalabb politikusok új (máso­dik) nemzedékét. Csakhogy ehhez idő kell, és ezért is vált a parlamentben a politikai harcok egyik legfontosabb kérdésévé a vá­lasztások időpontja. A hagyományos pártok és a korrupcióba keveredett parlamenti kép­viselők szerették volna minél későbbre ha­lasztani. Bár az említett hagyományos pártoknak - kereszténydemokraták, szocialisták, libe­rálisok, szociáldemokraták - többségük volt a most feloszlatott parlamentben, tudták, hogy menthetetlenül a süllyesztőbe kerül­nek. Erre utaltak a kétfordulós, novemberi­-decemberi helyhatósági választások ered­ményei. Hiszen a legnagyobb sikert az OKP utódja, az Occhetto vezette Baloldali De­mokrata Párt (PDS) aratta. Rajta kívül jelen­tősen előretört az északon elszakadást hir­dető Liga, délen pedig az újfasiszta MSI. Az említett hagyomanyos pártok (vagyis a cent­rum) mindenütt súlyos vereséget szen­vedtek. Itáliában tehát fennáll a lehetősége an­nak, hogy eltűnik a centrum, és a szélsősé­ges pártok tovább erősödnek. Elsősorban a szélsőjobb veszélyétől lehet tartani, s úgy tűnik, ezt egyedül Occhettóék voltak képe­sek decemberben megállítani. A PDS-ről el kell mondani, hogy levetkőzte kommunista múltját, mára Európa egyik legerősebb szo­ciáldemokrata típusú formációjává vált. S bár a parlamenti választások másmilye­nek, mint a helyhatóságiak, ez utóbbiak miatt mégis jelzésértékűek. A PDS azért nyerte el a választók bizalmát helyi szinte­ken, mert ez volt az egyetlen a „régi" pártok közül, amely nem keveredett bele a korrupciós botrányokba. Ezért Occhet­tóéknak óriási esélyük van a győzelemre, persze csak akkor, ha decemberhez hason­lóan márciusban immár országos szinten is sikerül együttműködni a zöldekkel, a külön­böző pacifista, meg a maffia és a korrupció ellen könyörtelen harcot hirdető mozgal­makkal. Választani is másképpen fognak az ola­szok. A régi arányos rendszer helyet a több­ségi választási rendszer szerint. Ezért is bíz­nak abban, hogy a régi, lejáratott politikai elit nem térhet vissza a hatalomba. Es várják az új, stabilabb második köztársaságot. MALINÁK ISTVÁN NÉHÁNY SORBAN A Cseh Köztársaság tava­lyi állami költségvetése 1,1 milliárd koronás többlettel zárt, nyilatkozta tegnap Ivan Kočárník cseh pénzügyminisz­ter. Kočárník rendkívül fontos­nak tartja, hogy fokozatosan csökkennek a közvetlen adózási terhek, ami a leghatékonyabb gazdasági ösztönző. D él-Kaliforniában a Rych­ter-skála szerint 6,6 fo­kos erősséget elérő földrengés eddig 38 emberéletet követelt. További, több mint 2800 sze­mély sérülést szenvedett, ezek egynegyedét kórházban kezelik. Az anyagi károkat 7 milliárd dollárra becsülik. Bili Clinton amerikai elnök tegnap ellátoga­tott a természeti csapás sújtotta Los Angeles környékére. H elmut Kohl német kancel­lár nyitja meg a svájci Davosban a január 27-étől feb­ruár elsejéig tartó világgazdasági fórumot, amelyen mintegy 800 politikus, tudós, közismert köz­gazdász és sikeres menedzser vesz részt. Davosba várják töb­bek között az orosz, az indiai, a pakisztáni, a norvég és a cseh kormányfőt is. A KNDK tegnap határo­zottan cáfolta azt az állí­tást, hogy japán fegyvergyártó cégektől ballisztikus rakéták irá­nyítására alkalmas berendezése­ket vásárolt volna. A Tokióban monitorozott hivatalos észak­koreai hírügynökségi jelentés egyenesen koholmánynak minő­sítette ezeket az állításokat. A Reuter ugyanakkor beszámolt arról, hogy a tokiói rendőrség a napokban váratlanul felkere­sett két japán vállalatot annak kiderítésére, hogy adtak-e el ilyen berendezéseket a KNDK­nak, amelyekkel tökéletesíthető az észak-koreai Rondog 1 típusú nukleáris rakéták találati pon­tossága. R endkívüli biztonsági intéz­kedések mellett kezdő­dött meg tegnap a dél-indiai Madrasban Radzsiv Gandhi me­rénylőinek pere. India egykori kormányfője 1991 májusában lett merénylet áldozata, amikor egy Madras melletti választási gyűlésen egy tamil származású nő testére erősített robbanó­anyag detonált az indiai politi­kus közelében. A régóta haloga­tott pernek 41 vádlottja van, akiket gyilkossággal és összees­küvés vádjával fogtak perbe, többségük tamil származású Sri Lankáról. M oszkva városi hatóságai úgy döndöttek, hogy az orosz fővárosban tartózkodó külföldi turisták ottlétükért na­ponta fejenként egy dollárt köte­lesek fizetni. Az ITAR TASZSZ Hírügynökség jelentése arról nem szól, hogy a rendelkezés mikor lép érvénybe, azt viszont tudni véli, hogy az egy dollárnak megfelelő összeget hivatalos ár­folyamon átszámítva rubelban is meg lehet fizetni. D ouglas Hurd brit külügy­miniszter Ankarából ha­zatérőben a napokban megláto­gatja a Boszniában az ENSZ­békeerők kötelékében szolgála­tot teljesítő brit egységeket. A hírt a londoni külügyminiszté­rium biztonsági okokból egyelő­re nem volt hajlandó megerősí­teni. Hurd ma Ankarában hár­mas külügyminiszteri találkozón vesz részt török kollégájával, Hikmet Cetinnel és a német dip­lomácia vezetőjével, Klaus Kin­kellel.

Next

/
Thumbnails
Contents