Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-18 / 13. szám, kedd

KULTURA -árszó1994. JANUÁR 18. KIADÓ AZ ÉV FORDULÓJÁN Kalligram - könyvek sorozatban Öt ember egy helyiségben . Persze pár számítógép még. Pozsonyban, Stúrék egykori líceuma mellett székel, de Igazságosabb, ha azt from, szerénykedik a Káliig, ram Könyvkiadó, mely 1991 májusában alakult, majd fél éven belől négy könyvvel debil (áll. A következő évi termése meghaladta a húsz könyvet, tavaly pedig harminccal jelentkezett. A kézirattói a kész könyvig néha bűvésze tszámba menő gyorsaság jellemzi, legendáznak is róla a szeniők. Szépirodalom és társadalomtudomány a profllja. Sorozatosan érték a vádak, hogy neraze táruló, hogy egy klikk házlldadója, hogy dől hozzá á pénz, persze dollárkontókról. Lehet, hogy titkára nem derül Tény, mindenesetre a kiadó rövid múltjáról és messze szárnyaló terveiről ültünk le beszélgetni a lőszerkesztővei, Fuzekas Józseffel. - Eszmeileg a liberalizmushoz kötődünk, pártokhoz azonban nem, s ezt az álláspontunkat - büszkén állíthatom - sikerült megőriznünk. Ezekre a vádakra teljesen elegendő választ adnak kiadott könyveink. Soroljak példákat? Vagyunk és leszünk, a szlovenszkói magyarság társadalomrajza 1918—1945-ig; Peéry Rezső életműsorozata, melynek első kötete már megjelent; Tóth Lászlótól az Elfeledett évek; M árai Sándor tollából a Röpirat a nemzetnevelés ügyében; Fejezetek a szlovákiai magyarság történetéből; Sas Andor szlovákiai zsidóságról írott monográfiája. Ezek már megjelentek, s most folytatom azzal, hogy a Mercurius sorozat, mely a hasonló nevű hazai magyar társadalomtudósokat tömörítő csoport tagjainak munkáira alapoz, már megjelentette a reszlovakizációról szóló dolgozatot - megjegyzem, Vadkerty Katalin e művének, mivel szétkapkodták, most készül az utánnyomása s nemsokára az olvasó elé tesszük azt az úttörőnek számító munkát, amelynek Gyurgyík László a szerzője, Magyar mérleg a címe, s amely a szlovákiai magyarságot mutatja be a statisztikák tükrében, demográfiai és egyéb társadalomszerkezeti kérdéseket érintve, miközben helyzetelemzése visszanyúl az előző népszámlálás adataihoz, tehát az itteni magyarság demográfiai fejlődését egy egész folyamatban érzékelteti. Idén alighanem ez az egyik legfontosabb kiadványunk. Vagyis: kifejezetten a szlovákiai magyarság helyzetével, sőt - ha úgy tetszik - sérelmeivel foglalkozunk. - Mi az a szellemi erő, illetve tőke, amelyre a kiadó a legbüszkébb lehet? - A programunkban bízunk leginkább. Kezdettől fogva szlovákiai magyar kiadó kívántunk lenni, de fölvállalva az európaiság, elsősorban a közép-európaiság programját. A legszűkebben értelmezett gyökerektől egészen a közép-európai régiót foglalkoztató szellemi áramkörökig törekszünk a fölmutatásra és bemutatásra. Sorozataink ezt a szándékot példázzák. A Csallóközi Kiskönyvtár a legszűkebb régió, a Csallóköz művelődéstörténetét tárja föl, évenként négy-öt kötet készül a harminc darabból álló sorozatból. Még nyomdafestékszagú két legfrissebb kötete: a Csallóköz és A Komáromi Református Egyházmegye. A kör ezután kitágul a szlovákiai magyarságra, erre utalhatok a Mercurius sorozatunkkal, melyben hamarosan napvilágot lát még Szarka László és Popély Gyula történészek egy-egy kötete. Most tágítsuk az előbb vázolt kört tovább, ismét egy sorozat reprezentálja ezt, a Dominó, amely kimondottan közép-európai témákkal foglalkozik, a megjelent kötetek szerzői önmagukért szólnak. A cseh Petr Pfíhoda, a szlovák Miroslav Kusý, a magyarországi Kiss Gy. Csaba, a lengyel Czeslaw Milosz. Még tovább lépve pedig idén indítjuk a huszadik századi amerikai próza sorozatát, ez részben ismeretien, részben az ötvenes években kiadott, de újrafordított neves szerzők műveit öleli föl. Megvallom, ezektől a könyvektől nyereséget remélünk, hogy a veszteséges kiadványainkat dotálhassuk belőle. És nagy népszerűségnek örvend az immár kilenc kötetet számláló, külsejével ugyancsak elismerést aratott prózasorozatunk, fiatal hazai és magyarországi írók műveiből. - Ha sző esett a nyereségről, illetve veszteségről, akkor voltaképpen máris a pénzről beszélünk. Önök is ott „koldulnak", ahol lehet? - Ugyanott, mint a többi szlovákiai magyar kiadó. Mi is kapunk a kulturális minisztérium által a nemzetiségi kultúra támogatására létrehozott alapból valamennyicskét, de ez néhány könyvre elég csupán, a többire pályázatok útján és a nyereséges könyvekből szerezzük meg a kiadási költségeket. - A szlovák és a cseh irodalom kiadását most már nincs aki magára vállalja A Káliig ramnál viszont jelennek meg fordítások. - Nem érthetek egyet azzal a szemlélettel, hogy a fordításirodalomba fektetett pénz csak hazai magyar szerzők kárára lehetséges. A nemzetiségi kultúrát igenis gyarapítja az értékes fordítás, erre jó példa egy most készülő könyvünk. Régi adósságként adjuk ki a szlovák tudósnak, František Mikónak 1973-ban kiadott könyvét - Od epiky k lyrike - Az epikától a líráig címmel (

Zeman László fordította), amely a huszadik századi stilisztika alapműve. Ebből tanárok nemzedéke tanult s remélhetőleg tanít is, s magyar megjelentetése messze fölülmúlja, mondjuk, egy második vonalbeli, esetleg dilettáns hazai szerző kötetének mindenáron való kiadását. Áldozni kell, igenis, a fordításirodalomra, mert különben szellemi gettósodás fenyeget. - A kiadó szlovák nyelven is készül kiadni könyveket. - Szükség van rá, hogy a speciálisan szlovákiai magyar helyzetről szlovákul is hozzáférhetőek legyenek alapművek. Ezért döntöttünk úgy, hogy tudósítunk ilyenformán magunkról. Előkészületben van egy háromszerzős kötet szlovák nyelven, benne Fdbry Zoltán A vádlott megszólal, Peéry Gondolatok a tehervagonban és Szalatnai Rezső Memorandum című írásai. Megindítjuk a Dominó Könyvek sorozatát szlovákul is, természetesen tovább folytatva a magyar sorozatot. Mindkét nyelven készül egy-egy tanulmánykötet Juraj Spitzer publicistától, Peter Zajac irodalomtörténésztől és a Szomolányi-Krivý szociológus szerzőpártól, valamint Ján Čarnogurský politikustól. - Nem szóltunk még arról az új vállalkozásról, amely egy nagyszabású monográfiasorozatként már az idei könyvhéten beindul. - Tegnap és Ma munkacímmel fut a projekt, s elsősorban az 1945 utáni magyar írókról készült kismonográfiákat foglalja magában. Az egyetemes magyar irodalom jeleseiről készülnek ezek az átlagosan tíz ív terjedelmű életrajzok, a tengeren túli írókra-költőkre éppúgy kiterjesztve, mint az erdélyiekre vagy a mieinkre. A Kalligram körül kialakult egy olyan, részben írókból is álló értelmiségi csoport, amelyet akár zálogként is tekinthetünk a röviden vázolt nagyívű tervek megvalósításához. És akkor még nem is érintettük a már kidolgozott és elindított Visegrád sorozat projektjét, amely négynyelvű vállalkozás, s a visegrádi négyek nemzeti kultúrájának szellemi legjavát fogja közzétenni. A szerkesztőség koncepciója világosan meghatározz^ hogy a közép-európai régióban szeretnék megmutatni a magunk és a szomszédok értékeit. Ahogy a főszerkesztő fogalmazott: meggyőződésük, hogy/a nemzeti Identitás és az európaiság csak együtt képzelhető el. ötven könyv megjelentetése után, a témakörök kiterjesztését, a produkció bővítését követően már csak az aggaszthatja a kisszámú, de távolba tekintő csapatot, hogyan oldják meg a terjesztés mind szorongatóbb gondjait. Mert erre kevesebb anyagi és szellemi energia Jutott. BROGYÁNYI JUDIT £ Csallóközi Kiskönyvtár £ Machnyik Andor Csallóköz f Csallóközi Kiskönyvtár Kúr Géza A Komáromi Református Egyházmegye s. Gondolatok múltról, • i //j / •»• // //» jelenről es jovorol Új évet kezdünk és ilyenkor az ember elhatározza, hogy a jövőben megváltoztatja eddigi életét, legalábbis ezJ fogadja meg magának az elmúló év utolsó napján - szilveszterkor. Aztán telnek-múlnak a napok, és az életében nem változik semmi, a mámoros állapotban tett fogadalmak az elhatározás szintjén rekednek meg. Az ember már csak ilyen marad: ígérget, fogadkozik, még meg is esküszik, hogy másnap legyinthessen az egészre. Nem szívesen mondom, de úgy látom, valahol baj van. Egy normálisan működő társadalomban mindenki meg tudja különböztetni a jót a rossztól. Persze, attól a kérdés még kérdés marad, tudniillik, hogy normálisan működő társadalomban élünk-e? Sokan sejtik a választ, hogy nem, de nem merik kimondani, mert egyszerűen nem érdekük. A szociban egyenlőséget, testvériséget és szabadságot ígértek. Azóta már tudjuk jól, hogy voltak egyenlőbbek és testvérebbek, és a szabadság is csak addig terjedt, amíg a szögesdrót engedett. Azt ígérték, hogy felszámolják a kizsákmányolást, és közben csak az történt, hogy a hűbériséget rendezték át a maguk képére. Szétbomlasztották a társadalom összes közösségét a mozgalmaktól kezdve a családig. Akkoriban az előremenetelt a szamárlétrán a jó összeköttetések bizJosították és a kutyaszolgai hűség. Az osztályellenség felszámolásának ürügyén hadat viseltek a gondolkodó értelmiség, az egyház, a polgárság és általában a tudás és erény ellen. Tökfilkók lettek vezérigazgatók, főmérnökök, szövetkezeti elöljárók, fellebbezhetetlen véleményű kultúrpolitikusok. Fél disznókért lehetett diplomát, doktorátust szerezni, ha nem másnak, akkor legalább a híres VUML-bumáskának illet egy-egy vezetőnek a zsebében lennie. A jó kapcsolatok minden kaput kinyitottak. Bár a hazugság összemosódott az igazsággal, de kenyér és sör volt, az emberek is elértek egy bizonyos standard életszínvonalat. Évente elmehettek nyaralni, és kezdték azt hinni, hogy ez így van rendjén, össznépi cinkosság: a proli a gyárból, a paraszt a szövetkezetből vitt ezt-azt haza „ami mindenkié, az az enyém is" alapon. Munkaidő után és a hétvégeken jött a f us i a családi házakon, nyaralókon, melyek költségeibe még az állam is beszállt némi támogatással, ha arra szükség volt. Felépültek a nemtudomhdnyszobás házak, melyeknek mostanra már csak egypár helyiségét lakják, mert olyan drága a tüzelő. Amikor a jólétet már nem lehetett fönntartani a nyugati kölcsönökből, és a politikai nyomás is gyengült, a szoci összeomlott, mint a kártyavár. A baj ott van, hogy az új választásokhoz egy korrupt létben lezüllesztett társadalom érkezett. Rászakadt a valódi szabadság, amivel nem tudott mit kezdeni, és az úgynevezett piacgazdaság, amely valójában még mindig nem működik. A gyár kapuin bellii lévő munkanélküliből egyszere gyárkapukon kívüli lett. Mostanára már kialakult egy furcsa fogyasztói társadalom a demokrácia nyomaival, elszabadult rablőgazdasággal, kínlódó privatizációval, erkölcsi szabadossággal és luxusbővlikkal. Ilyen esetben a demokrácia csak külső máz marad: deklarált törvényességgel, hatalommegosztással, kisebbségi jogokkal. Ezek megtartását, olykor még egyes politikai pártok sem tartják kötelezőnek, ha netán a politikai érdekeik úgy kívánják. A szocializmusban belénk rögzült életmód tovább él, és egyre korruptabb. Manapság természetes, hogy a munkanélkülinek Adidas-cipőből csüng ki a lábujja. Hogy szedi a segélyt, és közben seftel, sutyiban dolgozik? Na és? Mindenki úgy él, ahogy tud. A boltokban dlmárkák, csempészáru, játékautomaták, adócsalás, a társadalmi korrupció újabb és újabb formái, és most még nem is írtam az igen komoly mértékű igazi kemény bűnözésről - maffiákról, melyek egy tiszta becsületes társadalomban nem létezhetnének. Kíváncsi lennék, mi maradna a demokrácia „vívmányaiból", ha egyszer megpróbálnánk becsületesen élni? Ha végre az Igazság győzne a Gonoszság fölött? Ha végre a politikusok nem programokat és frázisokat pufogtatnának, hanem a tettek mezejére lépnének némi kompromisszumkészséggel? A társadalomfilozófiák is, sajnos, a Dolgok fogságába estek, mint a rájuk épülő pártok és politikai képletek Semmit nem ér az olyan kereszténységen alapuló szemlélet sem, ahol nem az ember-ember és ember-Isten viszonyok, hanem a pénz-áru-ember~haszon a meghatározóak! Az az út, amelyen a jövőben el kellene indulni, nem kívül, hanem az emberen belül van. Csak a tökéletes önvizsgálat vezethet ki a társadalmi, gazdasági és mentális válságból. Nem a vádaskodás, az álértékek elfogadása, hanem a tökéletes önvizsgálat. Ha ezl a lépést a következő időszakban meg merjük tenni, még van remény a korrupt létből való kiszakadásra. De ki meri ezt a lépést megtenni? HAJDŰ ISTVÁN