Új Szó, 1994. január (47. évfolyam, 1-24. szám)

1994-01-17 / 12. szám, hétfő

3 RIPORT -INTERJÚ 1994. JANUÁR 17. A pozsonyvereknyei panelházak árnyékában (is) kísért a múlt érte Vereknye lakosságát, amikor 1981-ben tudomást szereztek a felsőbb szervek azon döntéséről, hogy új, az eddigieknél jóval nagyobb lakótelep épül a faluban - és tekintettel arra, hogy 2500 lakás felépítését tervezik, a község 94 háza lebontásra kerül! -Az emberek először felháborodtak, majd kétségbe estek - emlékezik a nehéz napokra Sípos Lajos, aki maga is szenvedő alanya volt a történteknek. - Mi nem akartunk hadjáratot indítani azok ellen, akik a megkérdezésünk nélkül döntöttek. Viszont nem hagyhattuk annyiban leveleiknek foganatja sem lett. A köztársasági elnök hivatalából pedig másodszor is csupán rutinválasz érkezett... Kilakoltatás rendőri közreműködéssel Eredménytelen volt tehát a vereknyeiek tiltakozása, levélháborúja. A hatalom hajthatatlannak bizonyult, a lakótelepépítési terv feltartóztathatatlanul a megvalósítása felé haladt. - A helyi nemzeti bizottság 1973ban komolyan szorgalmazta az egyéni lakásépítést. Telkeket ajánII IGAZSAGKERESOBEN a dolgot, megpróbáltuk kiharcolni az igazságunkat. A vereknyeiek 1981 őszén aláírásokat gyűjtöttek, tiltakoztak a fővárosi hatóságoknál, panaszlevéllel fordultak a központi szervekhez. Panaszuk azonban mindig visszakerült ugyanoda: a pozsonyi tervezési és a területfejlesztési hivatalhoz... Végül kétségbeesett hangú levelet küldtek az akkori köztársasági elnöknek: „Nem kérdezik meg a lakosságot, nem hallgatják meg a panaszát! A választópolgárok ezek után nem hisznek a képviselőknek. Nekünk is vannak jogaink, a szocialista társadalom nyújtson számunkra is biztonságot! Követeljük a választási program betartását! Nem engedjük meg, hogy verejtékes munkával létrehozott értékeinkkel hazardírozzanak!• - állt a levélben. Az elutasító válaszok egyikében a hivatal attól sem riadt vissza, hogy kimondja: Vereknye elöregedett! A felháborodott lakók viszontválasza szerint: az átlagéletkor itt 34 év, de ha hatvan lenne is, az idős polgároknak nincs joguk a nyugodt öregkorra? Az öregség ok lenne arra, hogy elhordják a tetőt a fejük fölül? 1982-ben még személyes kockázatot is vállaltak e levelek aláírói, de igazuk tudatában tették ezt. Bár eljárás nem indult a panaszosok ellen, lott fel, építési engedélyeket adott ki - emlékezik Sipos Lajos, aki nejével a 302/2-es számú parcella tulajdonosa volt. - Minket is buzdítottak, 1976-ban meg is kaptuk az építkezési engedélyt, és három évre rá takaros, medencével, szaunával ellátott házat avattunk. Örömünk nem tartott soká, mert 1982-ben megtudtuk, új házunk is lebontásra kerül. Sipos Lajos szinte megjárta a kálváriát is házáriak megmentéséért. Reális érvek egész sorát hozta fel: az anyagi, az erkölcsi károkra hivatkozott, s az építési tervek megváltoztatásáért kilincselt a hivatalokban. -A nemzeti bizottság 1978-ban beszüntette az építési engedélyek kiadását. Döntését azzal indokolta, hogy a Slovnaft, a repülőtér, a szennyvíztisztító állomás közelsége miatt Vereknye egészségre káros övezetben fekszik - magyarázza Sipos Lajos és hozzáteszi: - Családi házak nem épülhetnek a szennyezett körzetben, de új lakótelep, 2500 lakással - igen! Érvei falra hányt borsóként hatottak, de ő nem adta fel. Újra a köztársasági elnökhöz folyamodott, újra eredménytelenül. Eközben évek teltek el, az érintettek közül sokan beadták a derekukat: csábította őket a pénz és a lakás, amit a házuk lebontása fejében ígértek nekik. A nagyszabású építkezés pedig elkezdődött. Dübörgő gépek jelentek meg; s Vereknye pusztításába kezdtek: zöldet, fákat, kerteket - a gyökereket tépték lánctalpaikkal. A 302/2-es parcellán álló ház hamarosan árván maradt. Az igazságszolgáltatásba vetett hit és Sipos Lajos bizalma is egyre fogyott. - Nincs értelme a harcnak! - mondogatta a felesége is. Ekkor, 1986 elején, már a harmadik felszólítást kapták: Költözzenek ki a házból, tegyék lehetővé annak lebontását! Megjelölték az utolsó határidőt, s rendőröket vezényeltek ki: ha ezúttal is ellenállásba ütköznek, akkor közbelép a karhatalom. így adta meg magát az utolsó parcellák egyike is: egy házaspár évtizedes gürcölésének eredményét, a szép családi házat a földdel tették egyenlővé. Erkölcsi kárpótlást kérünk Vereknye magyarajkú lakosainak körében, például a Csemadok-összejöveteleken, gyakran elhangzik egy fogalom: a lakótelepiek. Ha ellenszenv nem is, de a bizalmatlanság feltétlenül ott rejlik e szóban. Évek, emberek, sorsuk megismerése kellett - hiszen jómagam is lakótelepi vagyok -, hogy megértsem az ebben bujkáló ítéletet is, feszültséget is. Az ellentmondást a gyökereihez ragaszkodó falu és a gátlástalanul betolakodott panelrengeteg között. A települést maguknak érző vereknyeiek és a szemétjüket szerteszóró, mindig rohanó lakótelepiek viszonyában. Nem csoda hát, ha a vereknyeiekben fel-felszakadnak a múltban ütött sebek. Rég megbékéltek a gondolattal, hogy a tényeken lehetetlen változtatni, az évekkel ezelőtti melléfogások kára viszszaállíthatatlan. A lakótelep lebontását sem kezdeményezték, az ott élő embereket sem gyűlölik. Egyre viszont - legalább az erkölcsi kárpótlásra - rászolgáltak. Pontosabban: rászolgálnának. MÁZSÁR LÁSZLÓ A panelrengeteg és az egykori Vereknye küzdelméből az utóbbi került ki vesztesen. Ennyi maradt belőle... múltidézőnek! (Nagy László felvételei) Védnökcsere Továbbra is TOMPA MIHÁLY nevével, de a cserkészek támogatásával átgondolatlan, a lakosság akaratának figyelembe vétele nélkül megvalósított városfejlesztés káros következményeit jelenleg is nyögik az állampolgárok szerte az országban. Pozsonyvereknyén is csupán áz első pillantásra tűnik úgy, hogy békésen megférnek egymás mellett az egykori falusi házak, az udvarukba tekintő, 10 emeletes lakótelepi épületekkel. Csak felszíni a megbékélés: az uniformizált, jellegtelen panelházak - amelyek sok helyütt karnyújtásnyira férkőztek az egyéni portáktól, a gondosan megművelt kertektől, illetve a hajdani Vereknyéből megmaradt csonka utcasorok között - ott izzik a láthatatlan feszültség. Pozsonyvereknyén - évek múltán is - sokan állítják, hogy az önkényes településfejlesztésnek épp a hagyományokat őrző gyökerek elleni támadás volt a rejtett célja: betonáradatot zúdítani a zölddel, kertekkel övezett, a történelemhez ragaszkodó vereknyéi portákra. Azért (is), hogy elveszítse identitását, elfeledje a múltját, a hovatartozását. Hogy felhíguljon az újonnan épült kőrengetegben. A panelépületekkel dacoló régebbi házak lakóiban sérelmek motoszkálnak, fel-felsajdulnak lelkükben a régi fájdalmak. Az anyagiakról rég lemondtak, most erkölcsi kárpótlásra 'Várnak. ígéret: 2000-ig nem bántják a falut Pozsonyvereknyét az utóbbi három évtizedben, a főváros közelsége miatt, jóval több megpróbáltatás érte, mint amennyi haszna származott abból, hogy Pozsony városrészévé vált. Már a Kis-Duna medrének rendezésekor alaposan megnyirbálták a hozzá tartozó területeket. A közeli repülőtér bővítése is Vereknye kataszterének kárára történt. A szennyvíztisztító-állomás, illetve a panelgyár építésekor szintén megcsonkították a község határát, és a rózsavölgyi központi városi temető bővítésének is a vereknyei földek látták kárát. A község lakói hallgatólagosan beleegyeztek mindenbe; és zokszó nélkül elviselték azt is, hogy a hetvenes évek elején két lakóteleppel bővüljön a falu. A sok-sok próbatételt, úgy tűnt, a hivatalok is megelégelték, mert több fórumon bejelentették: 2000-ig jelentősebb lakásépítéssel már nem bolygatják a községet. Egy ideig úgy nézett ki, a hatalom tartja is adott szavát, hiszen a választási programba belefoglalták az egyéni lakásépítés lehetőségét, támogatását, s az akkori helyi nemzeti bizottság megkezdte az építkezési engedélyek kiadását. Felépült több új ház, s egy új utca megnyitását is tervbe vették. Így derült égből villámcsapásként A közelmúltban Vörös Attila lett a rimaszombati. Tompa Mihály Klub elnöke. Nemcsak ez a változás történt azonban e klub életében, hanem az elnökválasztással együtt a művelődési klub jellege és neve is megváltozott. Attilát - aki főiskolásként a nyitrai JUGYIK elnöke volt, mostanában pedig a rimaszombati 4-es számú Hatvani István Cserkészcsapat vezetőjeként vált ismertté - e változás okáról faggattam. - Bár nem volt semmi harag a helyi Csemadok-vezetés és a Tompaklub között, már egy évvel ezelőtt szóba került: nem lenne-e üdvösebb és a klub nem lenne-e ütőképesebb, ha különválna a Csemadok-alapszervezettől... Szeptemberben írtunk hát egy levelet a rimaszombati Csemadok-alapszervezetnek, hogy minden harag nélkül kiválnánk, és más bázishoz csatlakoznánk. A továbbiakban a cserkészek szövetsége mellett kívánunk működni. Létrehoztuk az Öregcserkészek és Cserkészetpártolók Tompa Mihály Klubját. Tompa neve megmaradt, a klub viszont a jövőben olyan irányban kíván tevékenykedni, amelyre a Csemadoknak nem terjed ki a figyelme. - A klub rendezvényeinek egy része így cserkészrendezvény lesz? - Nem az a lényeg, hogy ezeket ki szervezi, hanem az, hogy mit szervez! Nem cserkészrendezvényeink lesznek tehát, hanem olyanok, amelyek szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthatnak. - Nem lóg ki a lóláb azáltal, hogy te magad is cserkész vagy? - Igen, „véletlenül" én is cserkész vagyok, és a Tompa-klub vezetésében is többen vannak olyanok, akik szimpatizálnak a cserkészettel, vagy a szüleik voltak azok; de ők is elfogadták ezt a váltást, meg azok is, akiknek semmi közük a cserkészethez. - Milyen lesz az új klub műsora? -A közeljövőben természetgyógyászati, művelődéstörténeti előadásokat szeretnénk tartani: s lehet, hogy a cserkészcsapattal is lesznek közös rendezvényeink. Meg a Csemadok-alapszervezettel is. - Volt-e már rendezvénye a klubnak az átalakulás óta? -Ferenczi László budapesti természetgyógyász látogatott el hozzánk, aki decemberben nagysikerű előadást tartott a bioenergia felhasználásáról, a kézrátételes gyógyításról. Megegyeztünk, hogy tavasszal előadássorozatot tart a témáról, és valószínűleg egy agykontroll-sorozattal is eljön. A tavaszi terveink között szerepel még Ráday Mihály és Katona Tamás meghívása és még néhány rendezvény. - Miből finanszírozzátok a tevékenységet? - Gazdagok nem vágyunk, de ez valószínűleg így is marad. A cserkészcsapatnak van egy bankszámlája, amelyre adományokból és a saját munkánk által összegyűjtöttünk pár ezer koronát, abból fizetjük a klub kiadásait. Igyekszünk majd úgy szervezni a dolgokat, hogy rendezvényeink, ha nagy hasznot nem is hoznak, legalább ne legyenek ráfizetésesek. - Rimaszombatban nemcsak magyar, hanem szlovák cserkészcsapat is van. Csak a magyar közönség számára szerveztek programokat? -Lesznek majd olyan akcióink, amelyekbe szeretnénk bevonni a szlovák közönséget is. A decemberi természetgyógyászati előadást is előbb magyarul tartottuk meg, majd a szlovák közönségnek külön. Valószínű, hogy ezt a gyakorlatot - ha nem is mindig - folytatni fogjuk. (klinko) MEGKÉRDEZTÜK Mézkivitel? Nyílt titok, hogy a hazai méhésztársadalomnak az utóbbi időkben legfőképp a mézpiac pangása, az eladhatatlan és felhalmozódó mézkészletek okozzák a legtöbb gondot. A méhészeknek, az alacsony felvásárlási árak miatt nem éri meg a méhekkel való foglalkozás. A feszült helyzet enyhítésére - amely immár a méhcsaládok számának csökkenésével is fenýegetett -, az Állami Piacszabályozási Alap tavaly decemberben áthidaló megoldást javasolt. Feladatköréből adódóan versenytárgyalást írt ki, amelyben a méz kivitelére vállalkozó cégeknek, az előírt feltételek teljesítése esetén, állami hozzájárulást kínált fel. Edita Ohrablovát, a piacszabályozási alap munkatársát arról kérdeztük: milyen feltételeket kell teljesíteniük a támogatás kérelmezőinek? - Hangsúlyozni kell, hogy ezt a kiviteli támogatást azok a cégek kapják, amelyek a hazai piacon felhalmozódott repce- és napraforgó-, illetve kevert virágméz kivitelére, külföldi piacokon való elhelyezésére vállalkoznak. Tehát nyilvánvaló, hogy nem közvetlenül a termelő méhészeknek fizetjük ezt a támogatást. • A támogatás célja mégiscsak a gondokkal küszködő méhészek segítése kellene hogy legyen, hiszen félő, hogy a nehéz helyzetben sokan megszabadulnak majd a méhcsaládoktól, vagy legalábbis lecsökken tik létszámukat. Valójában mi a támogatás lényege? - A kiviteli támogatás odaítélésének első és legfontosabb szempontja az volt, hogy az állami támogatással, kivitelre kerülő méz felvásárlója a termelő méhésznek minimálisan 30 koronát fizessen ki az említett mézfajták kilogrammjáért. Ennek alapján a kiviteli támogatást elnyerő öt cég, illetve szövetkezet köteles dokumentálni az említett követelményt. Hozzá kell tenni azt is, hogy ez a kiviteli'támogatás nem vonatkozik az akác- és erdei mézre, ugyanis ezek a mézfajták támogatás nélkül is értékesíthetők. Természetesen, a felvásárolt mézet a méhészeti kutatóintézetben ki kell vizsgáltatni, s csak ennek alapján fizethető ki a kiviteli támogatás. Az igénylők közül kizártuk azokat a cégeket, amelyek mézet hoznak be Szlovákiába. • Mely vállalatok bonyolítják le a méz felvásárlását és kivitelét? - Amint említettem, öt cég és szövetkezet felelt meg a versenykiírás feltételeinek. Közöttük osztottuk el azt a 650 tonna mennyiséget, amelynek kivitelére állami támogatást biztosítunk. Ezek a cégek: D. Dedinský méhészete (Donská 33, 841 06 Bratislava) - 166" tonna, TOMIS Nitra (Farská 28, 949 01 Nitra) -144 tonna, Kassai Méhészszövetkezet (Važecká 11, 04012 Košice) - 90 tonna, UNITAX Kft. (Ovsištské nám. 1, 852 19 Bratislava) - 50 tonna, M.A.R.C.O. Kft. (Rácová 4, 84103 Bratislava) - 200 tonna. • Meddig tart ennek a méznek a felvásárlása? - Az említett cégek garantált áron a megszabott mennyiséget vásárolhatják fel. A versenykiírás értelmében, jóváhagyott feltételek szerint, 1994. május 31-éig le kell bonyolítaniuk a méz felvásárlását és kivitelét. (t. szilvássy) r m Ül íNA 11 • Budapesti székhelyű részvénytársaság területi képviselőket keres magas szintű szervezőmunkára Szlovákiában. Érdeklődni a 0709/28 191-es telefonszámon, január 17-től 22-éig, naponta 9-12 és 16-18 óra között lehet. VS-50 VILLÁMINTERJÚ