Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-12-26 / 51-52. szám

§§!MOt- Meier... Meier... Maga az a Meier, aki magnetofont és számítógépet kért, vagy az, amelyik egy sonkakonzervet és két üveg konyakot? ÜNNEP UTÁN A karácsonyi ügyelet leteltével két orvos beszélget:- Meggyőződésem, hogy a pácien­sek egyharmada, akiket ma kezeltem, a rossz konyha következtében került ide...- A másik kétharmaduk pedig - vág a szavába a kollégája - a jó konyha következtében... Boroshordó a város a házak tántorognak sorban a házak beszeszeltek mert Nóé lelke van a borban bort ittak akik mertek bort vedel most az egész utca boroshordó a város a bolond város bolond tracca a park is borvirágos a járdát jókedvű csibészek locsolják estelente s gyönyörködik seregnyi részeg mily szép a naplemente mily szép a hold csupasz fejével fekszik a pocsolyában és bor patakzik egész éjjel kocsmában nyoszolyában D. Gy. MEGLEPETÉS Karácsony este szemére hányja a fe­leség a férjének:- Azt ígérted, hogy karácsonyra valami meglepetést kapok, a fa alatt pedig csak egy papucs van!- Na és nem lepődtél meg?! ÖTLETES- Drágám, mit adunk a nagymamá­nak karácsonyra? — A gyerekeket, hogy felügyeljen rájuk. REMÉNY így szól a dézsában úszkáló egyik ponty a másikhoz: — Tudói, főleg azon izgulok, hogy karácsonyra valamilyen rendes csa­ládhoz kerüljek... PECH- Úgy szerettem volna karácsonyra szerezni egy jó könyvet. — Na és? — Mindegyik jeligés volt. SZÍVBŐL- Nézd, drágám, az ajándék szeretet nélkül semmit nem ér, így hát a fa alá én nek^d sémit sem adok, de azt szívből! ^mondja a férj. KIS KÜLÖNBSÉG- Mit kaptál a férjedtől karácsonyra ?- kérdezi az egyik barátnő a másikat. — Ruhára... — Egy szép anyagot? — Nem, fogast. KÉTSÉGBEESÉS Részegen megy éjjel haza a férj. Tán­torog, nem találja a hálószobát. Két­ségbeesetten felkiált:- Emma! Szólalj meg! Nem találom az ágyat! FELVÁLTVA Tökrészegen tántorog haza a férj. A feleség sírva tesz neki szemrehá­nyást:-Tegnap olyan boldog voltam, mert józanul jöttél haza...-Nézd, drágám, ma rajtam a sor, hogy boldog legyek. OK - A FELESÉG- Miért iszik Sándor annyira?-A felesége miatt. Ugyanis az asz- szony megfenyegette, hogy részeges disznóval nem hajlandó élni. Ó, Ella, nem bánnám, ha a karácsony egész évben tartana! • Legnevetségesebb a politikai törpék megalomániája. • Már egyre többen visszasírják a soha nem létezett szocializmust is. • Szlovákia már majdnem az ígéret földje, csak a kormány még nem tudta elintézni az éhezőknek a mannahullást. • Száz féleszű sem tesz ki egyet­len épeszűt. • A kormányszóvivők akkor tájé­koztatnak a legbizalmasabb dol­gokról, amikor hallgatnak. • Hihetetlen dolog, de a nép sut­togása túlharsogja a politikusok hangos civakodását. • Ha igaz lenne, hogy a nevetés gyógyít, nem is állna olyan rosszul az egészségügyünk, annyi a rö­högni való baklövés. Szűcs Béla FÉRJPÁRTI Szúnyogné benyit a kocsmába:- Itt a férjem? — dörgi.- Nincs - közli a kocsmáros.-Azt se tudja, kiről van szó, és rávágja, hogy nincs itt?-Jegyezze meg asszonyom, hogy itt soha nincs egyetlen férj sem. TÜNET-Végképp nem ihatok alkoholt. Ha túllépem a mértéket, elered az orrom vére.- Ismerem a tünetet. Én is nős va­gyok. SZERENCSE- Egész este ostobaságokat fecsegtél!- korholja az urát Puccosné. - Sze­rencse, hogy a vendégek nem vették észre, hogy teljesen józan vagy! MÉG EGYSZER- Szeretnék egyszer megint egy jót mulatni szilveszterkor Párizsban. — Te már mulattál szilveszterkor Párizsban?- Nem, de egyszer már kívántam ezt magamnak. RITKASÁG- Ha szilveszter után másnap haza­megyek, a feleségem egy hétig nem beszél velem.- Szerencsés ember vagy, manapság ugyancsak ritka az ilyen boldog há­zasság. SZAVAÁLLÓ- Mért szívod a cigarettát szipkával?- Mert megígértem a feleségemnek, hogy az új évtől nem veszek a szám­ba cigarettát. MÉRCE Egy férfi ül a bárban, üvegből issza a vodkát, előtte egy nő fényképe.- A felesége? - kérdezi a pincér. A férfi bólint.- Biztosan nagyon szereti.- Nem azért tettem ki magam elé. Más az oka. Addig nézem a fényké­pet, amíg tetszeni nem kezd — s akkor már tudom, hogy részeg vagyok. KOCSONYA Pistikét a mamája elviszi egy hideg ételeiről híres falatozóba és meg­kérdi, mit akar enni.- Nekem mindegy - mondja a gye­rek —, csak kocsonyát ne együnk, mert az nagyon ideges.- Mi ideges? A kocsonya?- Az hát. Folyton leugrál a villáról. TAPASZTALT FELESÉG Pacsoha úr gyenge pontja a szilvesz­ter éjszakája. Amikor vacsora után felszerelkezve útra készen áll, tapasz­talt felesége elébe állítja az összes gyerekét és szúrósan így szól hozzá: -Most pedig szépen számold meg őket, nehogy megint meggyanúsíts- ha majd újra hazakerülsz! SZOMJASAN- Hogyan ünnepeltétek a szilvesz­tert? - kérdezik barátai absztinens társuktól.- Szomjasan. Pontosan amikor a leg­jobban belelendültünk, elzárták a vi­zünket. VÁLASSZON!- Kocsmáros úr, itt van az uram?- Itt van, Frászainé. Bejön érte, vagy dobjam ki? IGAZA LEHET Egy rendőr dülöngélő részeget állít meg az utcán és megkérdezi:- Hová megy?- Haza. Tudja szilveszteri mulatság­ról jövök.- Ne mondja! Hiszen már augusztus van!- Tudom, tudom. Azért sietek. A fe­leségem már biztosan aggódik! NEM ŐRÜLT A közlekedési rendőr leállít egy gép­kocsivezetőt, aki járművével félelme­tesen kacsázik az út egyik oldalától a másikig.- Nem szégyelli magát? Amilyen álla­potban van, jobb lenne, ha a feleségét hagyná vezetni!- Azt már nem! - kiált fel a gépkocsi- vezető. - Részeg vagyok, de őrült nem! Kis történetek- nagy emberekről Strindberg August Strindberg, a neves svéd író vendéglőben vacsorázott a ba­rátaival. Megittak jó pár üveg bort, aztán Strindberg elővette a pénztárcáját, kinyitotta, és hosz- szú ideig nézegette.- Mit nézel? — kérdezte tőle a szomszédja.- Azt - felelte tömören az író -, hogy szomjas vagyok-e még. De Sica — Milyen tervei vannak a jövőre?- kérdezte egy kiváncsi újságíró Vittorio de Sicától az ötvenedik születésnapján.^- Hetvenéves koromig filmezni fogok - felelte a híres olasz szí­nész és rendező. - Aztán elkezdek horgászni. A nyolcvanas éveim­ben esetleg eljárogatok majd az idős hölgyek teadélutánjaira, s las­san itt lesz az ideje, hogy a tenisz­re is szakítsak egy kis időt.- És a kilencvenes éveiben? — csökönyösködött az újságíró. -Harminc évnél többre nem tervezek előre! - felelte határo­zottan de Sica. Zsukovszldj Az orosz költő, Vaszilij Zsukovsz- kij Svájcban utazgatott. Egy na­pon a barátja hegyi túrát javasolt neki, de Zsukovszkij ezzel utasí­totta vissza:-A hegyekkel úgy viselkedek, mint a nőkkel: legszívesebben a lábuknál heverek. Vespasianus A római császárokat haláluk után istenekké nyilvánították. Vespa­sianus császárt megmérgezték. Amikor rájött, felkiáltott:- Ó, egek! Ügy tűnik istenné le­szek! BIZTATÁS Karácsonyeste Dezső észrevétlenül belopakodott a szövetkezet baromfi- telepére, nyakon ragadott egy libát, és miközben a kabátja alá dugta, így nyugtatgatta:- Szegénykém, hogy reszketsz. Biztosan a hidegtől. Ne félj, nálunk a sütőben megmelegszel! Hogyan ünnepeljük a szilvesztert 1. Előkészületként vegyünk elő egy rossz kabátot, mely ha belenézne a tükörbe, szívrohamot kapna a saját képétől. Fessük ki szép színesre, mondjuk zöldpettyes alapon kék-sárga csíkokkal. 2. Kotorjuk ki az ágy alól nagyapánk hálósapkáját és kössünk rá néhány harangocskát. Ha ilyen nincs kéznél, akkor konzervdobozokból csináljunk kolompot. 3. Szerezzünk egy nadrágot, ha csak lehet fekete-fehér kockásat. 4. A cipőnket helyezzük rá óvatosan a vasúti sínre, és ha átmegy rajta a gyorsvonat vagy a villamos, már tökéletesen megfelel bohóctopán- kának. 5. Ha ez megvan, akkor csak trombitát kell lopni és indulhatunk is szilveszterezni. 6. Szerezzünk be pár üveg pezsgőt és néhány havert. 7. A 30. korty után pihenjünk meg és ha a haveroknak még nincs két fejük és a vállukon nincsenek fehér egerek, nyugodtan folytathatjuk. 8. Hívjuk fel az orvosi ügyeletet és jegyeztessünk elő magunknak egy mentőkocsit. Aztán jöhet a következő üveg. 9. írjunk végrendeletet mielőtt éjfélkor koccintanánk. 10. A kórházból üzenjünk haza, hogy már jobban vagyunk. Milos Brncal A mi cicánk Van egy kis kandúrunk. Amikor az ismerőseink megaján­dékoztak vele, és belenéztem a szemébe, rögtön kiolvas­tam belőle azt, amit a végtelenségig szajkóz a reklámok­ban a mi tévénk és a külföldi csatornák is: Az önök macskája Whiskast venne! Aprócska konzerv, nem éppen aprópénzért. Megvettem hát a konzervet, felbontottam és az éhes kandúrkánk elé borítottam egy kis tálkába. Ő azonban csak megszagolta, azt is tisztes távolságból és kaparászni kezdett a hűtőszekrény ajtaján. Én, becsületes munkanél­külihez méltóan hagymát pirítottam, rátettem a Whis­kast, még kecsuppal is meglocsoltam. A feleségem éppen megjött a munkából. Agyondicsérte a szakácstudomá­nyomat, persze nem árultam el neki, hogy a vacsora macskaeledelből készült. Eltelt néhány nap. A kis kandúr szomorúan dörgölő- dzött hol az én szőrös, hol a ház szebbik lakójának szőrtelenített lábához. Felváltva simogattuk, s megpró­báltuk rákényszeríteni, hogy legalább kóstolja meg a macskakonzervet, melyet ezúttal a feleségem vett. De ő mindannyiszor undorral elfordult. A jelmondat „Az ön macskája Whiskast venne“ nála hatástalan maradt. — És én azt hittem, hogy örömet szerzek a mi kis cicánknak - zsörtölődött Otília és szemrehányóan nézett a macskára. A közép-európai kandúroknak úgy látszik másféle a gyomruk, mint a nyugatiaké - jegyeztem meg. Akkor meg minek reklámozzák annyit azt a nyavalyát - háborgott jogosan. - Az ember kidob érte egy csomó pénzt, s végül a szemétre kerül. Én csak mosolyogtam a naivitásán és elküldtem átöl­tözni. A vacsora után most is megnyalta mind a tíz ujját. A Whiskas a kedvenc eledelünkké vált. Több előnye is van számunkra: megtakarításunk a háztartási költségve­tésben jelentős, a kandúr pedig, miután rájött, hogy nálunk a Whiskason kívül más étel nem akad, megtanult egeret fogni. Fordította: f. m. m

Next

/
Thumbnails
Contents