Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-26 / 51-52. szám
Sandro Botticelli: Krisztus születése I— ----------------------------;-------------------------------------Ma i karácsonyunk Az ádventi időben a keresztények Jézus Krisztus születését, a karácsonyt várják. A karácsonyt az ősegyházban nem ünnepelték, mert elsősorban Jézus kereszthalála és feltámadása, tehát a húsvétvasárnap volt a kereszténység legnagyobb ünnepe. Az első századokban a pogányok a téli napforduló tájékán karácsonyi ünnepet tartottak. Különböző formában a keresztények is megismerkedhettek a legyőzhetetlen Nap kultuszával. A kereszténység azonban nem fogadhatta el a Nap-kultuszt, s miután a Nap-kultusz hívei megtértek, új ünnepet. Jézus születését, a keresztény karácsonyt kezdték ünnepelni. A karácsony azonban nem egységesen jelenik meg a kereszténységben. A nyugati kereszténység december 25-én, Jézus születésekor, a keleti egyházak inkább január 6-án ünnepük a karácsonyt, ahol a napkeleti bölcsek ünnepe kerül előtérbe. A nyugati egyház karácsonya Jézus születése, de az ajándékozás például Olaszországban és más államokban is január 6-án történik. Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamaiban Jézus születése a karácsony főünnepe. A karácsony ünneplésére nagy hatással volt Assisi Szent Ferenc, aki először bevezette a betlehemet, majd a későbbiekben a fenyőfa feldíszítését, amely Németországból már az újkorban terjedt el Európában és Amerikában. Az első karácsonyi képeslapot az angol Henry Cole 1843-ban kínálta eladásra. Az egyik legszebb és legörömtelibb ünnep a karácsony. Nálunk a nem keresztények is megünneplik, de ez elsősorban az ajándékozásban merül ki. Az elmúlt évtizedekben karácsonykor már nem Jézuskát, hanem télapót, karácsonynapot, fenyőfaünnepeket tartottak. 1989 karácsonya azonban új reményeket ébresztett az emberi szívekben. Úgy gondoltuk, visszatérnek a régi karácsonyok, amikor nyíltan megünnepelhetjük Jézus születését, és elmúlnak a fenyő ünnepei. Tévedtünk, nem így történt. Nem mindenki tért vissza Jézushoz, sőt a karácsony, mindenki öröme egyeseknek teherré is válhat. Két egymást szerető nőtestvérnek az volt a szokása, hogy minden évben ezer koronát küldenek egymásnak karácsonyra. Úgy találták, ez az ajándékozás legegyszerűbb formája. Amikor mindkettő megözvegyült, megegyeztek, hogy a jövőben csak 500 koronát küldenek egymásnak. Néhány év után elhatározták, hogy mivel minden annyira megdrágult, ezentúl nem küldenek egymásnak ajándékot. Néha mi is úgy gondolhatjuk, hogy 1989 után a karácsonyok nem is olyan szépek, hiszen szegényebbek lettünk. Csakhogy a baj az emberek lelkében rejlik, mert nem tértek meg Jézushoz, szíveikben a fenyőfaünnepnél maradtak. Tárdsadalmunk sem alakult át teljesen, Jézus nem testesült meg a közintézményekben, az egyházi iskolák, kórházak, szegényházak, árvaházak, nyugdíjasotthonok, orvosi rendelők nem létesültek kellő számban, arányban. Sokat vártunk. Lelkesedtünk. Reményeink nem váltak valóra. Sőt, az összeférhetetlenség szelleme költözött egyesek szívébe. Az embereket megtéveszti az, amit negyven évig az egyházról és hatalmáról hangoztattak. Támadják Jézust és intézményeit, akár az elmúlt négy évtizedben. Az egyház kötelességének teljesítéséhez iskolákra, kórházakra volna szüksége. Ehelyett a katasztrofális állapotú, romokban heverő épületeket kapja vissza. Sok plébániában nincs központi fűtés, nincs vakolat, a templomokat nem is említve. Vannak épülő templomok, amelyek befejezésére nincs pénz. Hiányoznak a hitoktatók, és valahol már csak húsz-harminc hívő jár a templomba. Karácsony Jézus születésének ünnepe. Templomaink újra várják azok megtérését, akik szidják a megszülető Jézust. Mert O nem olyan, amint az ellenségei láttatják. Jézus nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy ő szolgáljon. Jézus Krisztus megtestesülése csak a vallásos emberek számára jelent boldogságot, mert tisztában vannak értékével. Az ateista, a közömbös, a megtévesztett ember számára a karácsony csak az ajándékozás ünnepe maradt, aminek mára értéke veszett. Az iskolán, kórházon és egyéb intézményen keresztül ismerhetik meg Jézust úgy, hogy számukra is elfogadható legyen. „Ha egyen segítettetek az én nevemben, akkor nekem tettétek...“ Amíg ez nem valósul meg, addig a társadalom bolyon- gani fog és az ember keresi a megváltást és a Megváltót, de nem fogja találni. Nem elég, hogy Krisztus megszülessen az életben, a történelemben - a mi életünkben, a szívünkben-lelkünkben kell megszületnie... Horváth Róbert plébános, Nagycsalomija 'Kellemes favtácMMqí citutefreáet!
