Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-19 / 50. szám
Szerkeszti: Pomichal Richard Megelőzés és védekezés Szorosan össze kell kapcsolni Juhkörmözés könnyebben A lelkiismeretes gazda a termesztett növényeket veszélyeztető, a haszonnövényeken károsító szervezetek (baktériumok, vírusok, gombák, atkák, rovarok, rágcsálók) ellen mindig is igyekezett védekezni. A növényvédelem során a háztájiban, a majdan telepítendő néhány hektáros gyümölcsösben, elsősorban a kártevők fellépését kell meggátolnunk; az ennek érdekében kifejtett tevékenységet nevezzük megelőzésnek. Szükség lehet azonban a már jelenlévő kártevők irtására, a beteg növények gyógyítására is, ez a tulajdonképpeni védekezés. A megelőzést és a védekezést szorosan össze kell kapcsolnunk, mivel külön-külön egyik sem hoz tartós eredményt. A megelőzésnek a háztájiban és a nagyobb gyümölcsösökben két módját kell alkalmaznunk. 1. Meg kell akadályoznunk a károsí- tóknak a kertünkbe történő behurcolá- sát. Elsősorban arra kell ügyelnünk, hogy fertőzésmentes szaporítóanyagot használjunk. Hogy egészségesek vagy fertőzöttek voltak-e pl. a facsemeték, az évekig érezteti hatását. Beteg növényekkel olyan károsítókat is behurcolhatunk kertünkbe, amelyek ott nem fordultak még elő, s így az ellenük való védekezést gyakorlatilag nem ismerjük. Jegyezzük meg tehát: csak olyan helyen vásároljunk szaporítóanyagot, ahol a növény-egészségügyi előírásokat, a megfelelő szabályokat betartják. 2. Ismeretes, hogy a kedvezőtlen körülmények között nevelt és rosszul táplált növények ellenállóképessége lecsökken, s így sokkal könnyebben válnak a különféle kártevők, betegségek áldozatává. Ezzel kapcsolatban több feladatunk van, s több, néha tán jelentéktelennek tűnő dologra kell odafigyelnünk az agrotechnikai műveleteknél. A termőhely helyes megválasztása - vegyük gondosan figyelembe az alany igényeit, sajátosságait. Ne feledjük el, hogy a gyümölcsfák telepítésénél nem megfelelőek a fagyzugos, mély fekvésű, magas talajvizű területek. Azt is tudnunk kell, hogy az erdő közelében lévő gyümölcsösökben nyúl, szarvas és téli araszoló (lepke) kártételével kell számolnunk. Ilyen helyen tehát néhány hektáros gyümölcsöst ne telepítsünk, illetve készüljünk fel a károk elhárítására. Vegyük figyelembe technikai lehetőségeinket, a terep stb. adottságait: a domboldalakon gyakran nincs vízszerzési lehetőség, így nehézségekbe ütközhet a védekezés is. Az ilyen helyeken ezért a kevésbé intenzív növényvédelmet igénylő fajokat, fajtákat telepítsünk (pl. szilvát, meggyet, diót, gesztenyét, ne pedig őszibarackot vagy az almafajták közül Jonathánt). A megfelelő sor- és tőtávolság megválasztása: - túl sűrű telepítés esetén a gyümölcsfáink nem kellő mértékben fejlődhetnek, ezért legyengülnek. A túl ritka telepítéskor pedig a vegyszeres védekezés nem elég gazdaságos és nehezebb, s általában sok permetanyag vész kárba. A talajművelés ideje és módja: - mindkét tényező nagy jelentőséggel bír a kórokozók elleni védelemben, s főleg a talajlakó kártevők esetében hatásos. Ide tartozik a gyümölcsösben végzett megfelelő mélységű szántás-ásás. Ügyeljünk rá, hogy közben a gyökereket meg ne sértsük. Kössük egybe a talajforgatással a trágyázást, így ugyanis egy művelettel a megfelelő mélységbe juttathatjuk a tápanyagokat. Ennek eredményeként fáink erőteljesebben fejlődnek, egészségesek s így ellenállóbbak is lesznek. A nyesedék, s a beteg ágak kezelése: - nagyon fontos része a megelőzésnek az a kevés fáradsággal járó többletmunka, amelyet a levágott, beteg ágak, gyümölcsmúmiák, a kaparék elégetése jelent. Ezeket sohase hagyjuk a talajon, a száraz, lisztharmatos ágakat ne rakjuk rőzsébe, mert ott ugyanis a kártevők befejezik fejlődésüket (áttelelnek) és visz- szarepülnek a gyümölcsfákra, illetve szaporítóképleteik a szél, rovarok stb. közvetítésével újra fertőznek. Miklós Dénes, kertészmérnök (Folytatjuk) A juhászok tudják legjobban - különösen, ha már nem a legfiatalabbak hogy milyen nehéz munkát jelent a juhok körmeinek kezelése. Egy-két állatot leápolni még csak- -csak, de ha naponta 20-25-öt, vagy még többet kell kézbe venni, akkor az bizony igen fárasztó. Márpedig nemcsak a büdössántaság esetén kerül erre sor, hanem a tavaszi kihajtás előtt is, legalábbis a gondos juhász vagy juhtartó gazda nem várja meg, amíg juharnak körme kipállik, felpuhul az istállóban a trágyától vagy a legelőn a sártól, hanem megelőzi azt a körmök rendben tartásával. A vállfához hasonló eszköz megkönnyíti a munkát Évszázados és máig sem változott gyakorlat, hogy a körmök kezeléséhez a juhot „gerincre“ kell fordítani, fejjel felénk a térdünknek dönteni, lefogni a kapálódzó lábakat és így faragni, kezelni a körmöket. Éhhez szinte kevés az ember két keze. Könnyebben is elvégezhető a munka, ha az állat feje és két lába rögzítve van. Ezt segíti elő az ábrázolt egyszerű és hasznos eszköz, amelyet külföldön elterjedten használnak. Ez erős, műanyagból készített, ruhavállfához hasonlító segédeszköz. Használata egyszerű. A nagyobbik ívet rá kell illeszteni a juh nyakára (nyakszirtjére), s a kisebbik két hajlított részbe beakasztani a lábakat a körmök felett. Úgy rögzítődik, mint mikor a juhászkampóval fogjuk meg a juhokat. Ezáltal mindkét kezünk szabad lesz. Egyikkel a lábszár vagy a köröm párta részét fogjuk, a másikkal jól elvégezhetjük a köröm faragását, tisztítását, gyógyszeres kezelését. Utána a rögzítő egy mozdulattal levehető. Kicsinysége és jelentéktelen súlya lehetővé te1 szi, hogy a tarisznyában a legelőre is magunkkal vigyük, vagyis bárhol kezelhetjük állatainkat. Használatával fárasztó fizikai munkát takaríthatunk meg. Az eszköz tőgykezelésnél és más beavatkozásnál is használható. Magyarországon az ANIVET Állattenyésztési és Állat- gyógyászati Kft. forgalmazza. K. L. Házi nyíllak székrekedése Száraz takarmány, korlátozott mozgás A székrekedés (bélsárpangás) kizárólagosan a száraz takarmány etetésének velejárója, de - főleg szoptatós anyáknál - előidézheti a korlátozott mozgási lehetőség is. Következménye lehet a lédús zöld takarmányról a szárazra történő átmenet nélküli átállásnak. Ilyenkor a beteg állat bágyadt, étvágytalan, fogait csikorgatva a sarokban gubbaszt. Szőre borzas - és a beszoruló gázoktól - a hasi része felpüffedt. Ilyenkor a belekben felgyülemlett bélsár füzérei a hasfalon át kitapinthatok. Ha a székrekedés akuttá válik az állat egyáltalán nem ürít és megkezdődik a belek bénulása. Az emésztőrendszeri mérgezés olyan fokot érhet el, hogy az állat elpusztul. A fiatal állatokat 1-2, a felnőtteket 4-5 kávéskanálnyi, szájon át adott 10 százalékos keserűoldattal gyógyíthatjuk meg. Két-három alkalommal napi 1-2 kis- kanálnyi ricinusolajat is adhatunk. Segíthet a végbélnyíláson bejuttatott szappanoldat is. Ezt követően 20- 30 perc múlva helyezzük az állatokat kifutóba és óva- tossan kergessük meg őket. P. Krajcí doktor hashajtóként szonda segítségével bejuttatott karlsbadi-, valamint Glauber-féle sót ajánl. (Egy deciliter vízhez kávéskanálnyi mennyiségű sót adjunk.) Időnként enyhe hasmasszázst is alkalmazhatunk - ezzel idézve elő a szelek-távozását. Hatására megindulhat a székelés is. Ha a hastáj masszázsa eredménytelen, akkor a nyelőcsőbe helyezett szondán keresztül próbáljuk meg a gázok elvezetését. Ilyenkor is engedjük ki a nyulat ketrecéből és kényszeresük nagyobb mozgásra. A bélsárpangás megszüntetésére lédús, vízben gazdag takarmánnyal kínáljuk az állatot. Túl makacs székrekedés, vagy szoptató anyák esetében hívjunk szakorvost. Juhász B. Árpád I A Boglárkafélék (Ranunculaceae) családjában több olyan, alkaloidokat tartalmazó növény akad, amely legeléskor vagy takarmányba kerülve veszélyezteti az állatok egészségét, sőt pusztulásukat okozza. Ilyen veszélyes anyagokat tartalmaznak a sisakvirág (Aconitum) nembe tartozó évelők. Igaz akad közöttük olyan faj is, amelyet 1 éppen ellenméregként alkalmaztak eleink a rokonok toxinjai ellen. Gyors toxikus hatás A méregölő sisakvirág (csuklyafű, sisakfű; A. anthora) szára merev, akár 1 m-re is megnő. Gyökértörzse megvastagodott ikergumó. Levelei „tenyeresen keskeny-szálas cimpákra szeldel- tek“. Virágai halvány zöldessárgák, augusztus- ban-szeptemberben nyílnak. Sziklás lejtőkön, bokorerdőkben, száraz töl- • gyesekben fordul elő. Szlovákia déli területein a Kovácsi-dombokon, Ipolyság környékén, Nyit- ra közelében (Gímes), a Bodrog mentén stb. található. Ikergumóit régebben más Aconitum-fa- jok által okozott mérgezések ellenszereként használták. A farkasölő sisakvirág (A. vulparia) szirmai szintén halványsárgák, sisakjuk erősen megnyúlt. Levélszeletei szélesek és újból hasogatot- tak. A farkasölő sisakvirág az előzőnél korábban, júniusban-júliusban virágzik. Elsősorban nyirkos vagy sziklás erdőkben nő. Szlovákiai lelőhelyeit a szakirodalom nem említi. Magyarországon a Dunántúl erdőiben fordul elő. Nevét onnan kapta, hogy régebben a belőle főzött méreggel pusztították a farkasokat. Gyökértörzse nem vastagodott meg. Hatóanyagai gátolják a gabonát megtámadó üszöggomba és különféle baktériumok növekedését. A sisakvirágok A karcsú sisakvirág (A. variegatum) ibolyás- kék, július-szeptemberben nyíló virágairól köny- nyen felismerhető. Sisakja egyszer olyan hosszú, mint amilyen széles. Élőhelyei hegyi bükkösök, erdőszélek, töbrök (a karszt-, azaz mészkővidékek jellegzetes, tölcsér alakú „bemélyedései“). Nálunk Jolsva környékén és a Tornai-karszton fordul elő. A „sárga“ sisakvirág (A. lycoctonum) gyökértörzse nem képez ikergumókat. Sárga virágai jú- niusban-augusztusban nyílnak. Mélyvölgyekben, erdőkben él. A déli területeken a Kovácsi - dombokról, Jolsva környékéről ismert. Dísznövényként is termesztik. Az ország északi területein más fajok is előfordulnak. A fajok erősen mérgező alkaloidája az akoni- tin. Tartalmaznak még antorint, pszeudoantorint, gumójuk pedig indakonitint és nappellint. A legtöbb toxikus anyag a gumókban és a levelekben fordul elő. Legveszélyesebb az akonitin; ebből az állatoknál 0,02-0,05 mg/kg, az embernél 2^4 mg/ kg halált okoz. A mérgező hatás gyorsan jelentkezik. Az állatok nyálzanak, hánynak, rángógörcsökben szenvednek, járásuk támolygóvá válik. A halál 6-8 órán belül beáll. Az embernél a nyálkahártyára kerülő akonitin furcsa bizsergést (hasonlót, mint amilyet a hangyák okoznak), égetést vált ki a szájüreg hátsó felében, majd az érzés átterjed az arcra, később a kéz és a láb ujjainak végére, a fülre, medencetájra, mellre, hátra. A halált szívkárosodás és a légzőközpont bénulása okozza. Mivel az Aconitum-fajok védett növények, irtásuk nem megengedett. Ügyeljünk ezért, hogy a növény részei ne kerüljenek a takarmányba, illetve dísznövényként olyan helyre ne ültessük, ahol háziállataink hozzáférhetnek vagy később a takarmányukba juthat.-rA sisakvirágok színes (ibolyakék vagy sárgás) csészelevelekből álló virágtakarójukról - ezek csuklya vagy sisak alakúak - és a benne lévő két hosszú nyelű, kunkorodó csúcsú sarkantyús sziromról jól felismerhe- tok (R R. felvétele)
