Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-19 / 50. szám
Gondolkodom, tehát... (Afrikai, fang törzsbeli népmese) Messze a falutól, az erdőben a vadászok vermet ástak. Ágakkal, levelekkel jól befedték, hogy az állatok ne vegyék észre. Már leszállt az éj, amikor arra ment a leopárd. Nagyon éhes volt, csak az antilopszagra figyelt, nem nézett a lába elé, és beleesett a csapdába. A gödör alul keskeny volt, alig tudott mozogni benne. Úgy ösz- szeszorult, mint a hal a rák ollójában. Hiába ugrált, forgolódott, üvöltött, hiába kaparta körmével a földet a leopárd, nem érte el a gödör száját. — Ó, anyám, mit tettem! Ostobaságom áldozata vagyok! Reggel felé egy öreg majom ment arra. Meghallotta a leopárd nyöszörgését, és óvatosan a gödör felé hajolt. — Majom, öreg barátom, ments meg! — könyörgött a leopárd. — Miért nem mented meg magad? — Megpróbáltam, de nem sikerült. Hallgass meg! Én tudom, hogy te jó vagy! Nyújts le nekem egy hosszú, erős ágat, és én örökre hálás leszek! Mindent megadok, amit csak kívánsz. — Leopárd! Én ismerlek, tudom, hogy gonosz vagy. Ha benyújtok egy ágat, te kijössz és felfalsz. Rózsa Endre Tél elején Hulla porka hó, puha, porhanyó hantokra pereg. Szunnyad pirinyó ágyán por-anyó, s horkol ő, míg nem jó kikelet.- Drága barátom! Hogy képzelhetsz ilyet? Örök barátságot esküszöm neked.- Esküszöl?- Az őseim koponyájára! — válaszolta a leopárd. A majom felkapaszkodott egy fára, letört egy ágat, és nagy kínlódással a gödörhöz cipelte. A vége még alig ért a gödör fenekére, amikor a leopárd egy ugrással kinn termett.-Huh! Rettenetesen éhes vagyok! - vetette rá magát a majomra. Az azonban gyanakvó és igen fürge volt, ügyelt magára. A leopárd csak a farka végéből tudott leharapni egy darabot. A szomszédos fák tetején a majmok irtózatos rikácsolásba kezdtek. Arra járt az elefánt, és meghallotta a kiabálást.- Gyertek, én majd eldöntőm a vitát. Majom, add elő panaszodat! Az öreg majom fájdalmasan üvöltve adta elő esetét.- Miért tetted ezt? - fordult a leopárdhoz az elefánt. Nem kapott választ.- Ez bizony nehéz eset, gyermekeim. Lehet, hogy a majom volt a hibás? Menjetek, és játsszátok el újra az egészet, hogy igazságosan tudjak dönteni. Kivette az ágat a veremből, a leopárd beugrott, a majom pedig a gödör szélére állt.- Rendben van. Így voltatok? - kérdezte az elefánt.- Szakasztott így - válaszolták a peres felek.- Helyes. Most mindegyikőtök azt teheti, amit akar - ment tovább nevetve az elefánt. A majom felmászott a legmagasabb fára, az elképedt leopárd pedig a verem alján maradt örökre. Jékely Endre fordítása Ecseteljük; részletesen Állapítsd meg, hol kezdődik az a vonal, amelyet az ecset most húzott? Kiszámoló Ezt a számhalmazt és ezeket az ábrákat nem logikátlanul helyeztük egymás mellé. Ha megtalálod a kulcsot, amely szerint az egyes oszlopokban a számok úgy következnek egymás után, ahogy következnek, akkor nem lesz nehéz megállapítanod, milyen szám kerül a kérdőjel helyébe. De ha figyelmesen megnézed a számokat tartalmazó ábrákat, azt is könnyen megállapíthatod, hogy a hiányzó számot milyen geometriai alakzatba kell beírnod. Nos, milyen ábrába milyen szám kerül? Készítette: Vincze Károly MEGFEJTÉS A december 5-ei számunkban közölt feladatok megfejtése: 22; Volt nekem egy vaskalapom, elvitte a béka. Nyertesek: Tóth Borbála, Zalaba; Mikos Szilvia, Ekecs; ifj. Bózing Tibor, Vezekény; Hegedűs Hermina, Búcs; Esztergás Tibor, Komárom. Öregapó nagyon-nagyon öreg volt, olyan vénséges vén, hogy látni se igen. látott, hallani se igen hallott, járni meg mái éppenséggel nem bírt, legföljebb totyorogni, és totyogni is csak úgy totyogott, hogy reszketett közben a térde. Reszketett szegény apónak a keze is, úgy, hogy amikor evett, alig bírta emelni a kanalat, s mind kilötyögtette belőle a levest, egy kicsit a szakállára, egy kicsit az ölébe, de ment belőle az asztalkendőre meg az asztalterítőre is. A fia meg a menye — a fiának a felesége - sokat bosszankodtak emiatt, korholták a szegény, magatehetetlen öreget, de minthogy a korholás persze mit sem használt, végül is elkergették az asztaltól.- Magának, apám, eztán a kuckóban terítünk! Beültették a sarokba, ott adtak neki enni, csorba cseréptálkában, és ráadásul még azt sem merték tele, éppen csak az alján lötyögött valami kevéske. Szegény öregember szólni egy szót sem szólt, csak szomorúan nézegetett az asztal felé, ahol a fia meg a menye jóízűen falatoztak, és GRIMM Öregapó meg a kis unokája bizony könnyes lett a szeme a szomorúságtól. Ahogy egyszer így az asztal felé pillant, reszkető kezéből kiesik a tálka, lepottyan a földre, és összetörik. Az asszony fölugrik az asztaltól, pöröl, jajveszékel a káron, pedig hát csak egy ócska, kicsorbult cserép ment tönkre; mindegy, csak sopánkodik, aztán szalad a piacra, vesz egy idomtalan fa tányért, odacsapja az öreg elé: -Mától fogva ebből eszik, ezt aztán hajigál- hatja a földre! Aznaptól fogva tehát az idomtalan fatányérból ette a levesét az öregember, de minden kanálnyi megkeseredett a szájában. Történt egy nap, hogy amint ebédelnek, az öregember unokája, egy négyéves kisfiú, lecsusz- szan a székéről, mászkálni kezd a földön, és mindenféle kis fadarabkákat gyűjtöget. Apja, anyja azt hitték, jóllakott már, elunt az asztalnál ülni, s most is csak játszik, úgy, ahogy szokott. De a kisfiú olyan szorgosan, olyan buzgalommal járt ide-oda, rakta halomba a fadarabkákat, s próbálta aztán összeilleszteni őket, hogy apja végül is megkérdezte:- Mit csinálsz, fiacskám? — Vályúcskát, édesapám — felelte a kisfiú —, hogy ha majd nagy leszek, abban adjak enni apámnak, anyámnak. Erre aztán apja is, anyja is csak összenéztek, rettentően elszégyellték magukat, elővezették öregapót a kuckóból, bocsánatot kértek tőle, főhelyre ültették az asztalnál, s ettől fogva soha egyetlen zokszót sem ejtettek, ha reszketős kézzel kilötykölte a levesét az asztalkendőre. Rónay György átdolgozása Drégely László Téli este Tél van, hideg És hull a hó, Befagyott már Jeges a tó. Este a Hold Ezüst fátyla Terül rá a Téli tájra. Nyolcat üt a Toronyóra, Menjünk mi is Nyugovóra, Álmodjunk majd Csodaszépet, Zöld, virágos Nyári rétet! Szabó Ottó illusztrációja
