Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-12-19 / 50. szám
(A szerző felvételei) dJ=£J A finn főváros a tenger felől A turistának a várossal való ismerkedést azonban ajánlatos villamossal kezdeni, méghozzá a 3T jelzésű körforgalmú járattal: ötven perc alatt bejárja a finn főváros nevezetességeit. Sőt, a nyári idegenforgalmi szezonban magnóról angol és német nyelven ismertetőt is hallgathatunk - a villamoson ülve, kényelmesen szemlélve a várost. A gyalogos városnézést csak ez után érdemes kezdeni... Először talán nézzük meg a szürke gránittömb benyomását keltő parlamentet, aztán sétáljunk el a pályaudvarhoz, amely előtt valóságos üzletlabirintust találunk. És, ha feljövünk valamelyik lépcsőn, a téren máris megpillanthatjuk a Nemzeti Színházat - előtte a nagy finn drámairó, Alek- sis Kivi szobrával. Máris a belváros forgatagában vagyunk. Az áruházak és üzletek kínálata nagyszerű, de az árakat nem a kelet-európai pénztárcákhoz mérték. Igaz, amióta a nagy szovjet piac ösz- szeomlott (ez volt a finn export legnagyobb felvevőhelye, részben erre épült a finn gazdaság), azóta egyre több a csőd és a munkanélküli. Talán ezért is gyakori a céltalanul őgyelgő ember Helsinki utcáin. Érdemes elsétálni a kikötő felé is. Útközben pedig térjünk be a magas sziklára épült fehér nagyA kétnyelvű Helsinki „A Balti-tenger lánya“, „Észak Velencéje“ - hogy csak két jelzőt említsünk a sok közül, amelyekkel Helsinkit szokták jellemezni. Bár, az utóbbira, mármint „Észak Velencéjére“ a többi skandináv főváros is igényt tart - ám gondolák egyikben sincsenek. Igaz viszont, hogy a finn fővárost éppúgy a sok sziget és a közöttük a közlekedést bonyolító motoros csónak- és kompjáratok jellemzik, mint az Adria-parti Velencét. Csakhogy a tenger vize Helsinkiben télen befagy. A Hylkysaari szigetre, ahová finn ismerősöm nyáron motorcsónakkal vitt, hogy víkendhá- zában szaunázzunk, januárban motoros szánnal mentünk - a tenger jegén! Akadtak, akik autóval „keltek át“ a jégen a szigetekre. Képviselők a gőzfürdőben Apropó: szauna. Ha finn ismerőseink meghívnak szaunázni - az a barátság jele, amit nem illik visz- szautasítani. Élni kell az alkalommal, legfeljebb télen a gőzfürdőből ne ugráljunk utánuk a jéghideg vízbe (a tenger jegébe vágott léken), s ne is hemperegjünk meg a hóban... A Hylkysaari-szigeten levő víkendházhoz három helyiségből álló fürdőház, vagyis szauna tartozott: egy vetkőző-öltöző, Sebes Tibor riportja Minden idők legnagyobb finn sportolójának szobra az olimpiai stadion előtt. a mosdóhelyiség és a tulajdonképpeni szauna a lépcsőzetesen magasodó padokkal - ezekre ülünk- fekszünk -, egy vaskályha, amely izzó forróságúra hevíti a hatalmas köveket, tengeri kavicsokat. Ezekre öntögetik kis findzsákból, edényekből a vizet, amitől gőz keletkezik. A 70-100 Celsius fokos gőzben azután „megtisztul“, újjászületik a szaunázó. Nem véletlen tehát, hogy a finn ember, ha valahol letelepszik, először a szaunáját építi fel, s csak azután a házát! Amíg a ház elkészül, a szaunában lakik a család. Ma már a tízemeletes toronyházakban is megtalálni a szaunát - rendszerint az alagsorban -, amit a lakók „órarend“ szerint használnak. De vendégeskedtem olyan házban is - Vantaaban, Eini Kok- kóéknál -, ahol a háromszobás lakáshoz saját kis szauna is tartozik, amelyben 3-4 személy kényelmesen elfér. Persze ebben a lakótelepi lakásban nem vaskályha, hanem villanytűzhely fejlesztette a gőzt. S a család minden tagja, férfi és nő, felnőtt és gyerek, meztelenül együtt szaunázik és közben persze paskolgatják egymást a nyírfavirgáccsal... De még a szállodáknak és az iskoláknak is van szaunájuk, akárcsak a finn parlamentnek. Nem ritka az olyan eset, hogy a plenáris ülés elé terjesztett javaslatot a képviselők, a frakciók már a közös parlamenti szaunázáson is megvitatták. Sőt, az sem ritkaság, ha a köztársasági elnök vendégét meghívja egy szaunázásra! Városnézés a 3T-vel Helsinkit természetesen nemcsak a szauna jellemzi. Helsinki a közel százezer tó és az erdők Kétnyelvű tábla Helsinkiben A három kovács szobra országának fővárosa, ahol ma már félmilliónál többen élnek. A városlakók nagyon fontosnak tartják a természetes környezet védelmét. Védik a fákat, erdőket, parkokat, de még a házak közé benyúló tengeröblöket is. És mivel a város - különösen a látnivalók többségét magába foglaló városmag - viszonylag kis területet foglal el, azt ajánlják: aki csak teheti, gyalogosan járja Helsinki utcáit! Hiszen itt nincsenek nagy emelkedők. templomba, az evangélikus székesegyházba. A Szenátor téren előtte áll II. Sándor orosz cár szobra, aki a múlt század második felében Finnország nagyhercege volt és igen nagy népszerűségnek örvendett a finnek körében... Innen már csak néhány perces séta a Sofiankatun, vagyis a Szófia utcán, és máris a tengerpartra értünk! Itt áll az Elnöki Palota, a finn köztársasági elnök hivatala, amelynek udvarán, ha szerencsénk van, megnézhetjük a díszszázad felsorakozását a nagykövetek, vagy a külföldi államférfiak érkezésekor. Mellette látható a Legfelső Bíróság épülete és a városháza. Előttük van a piac, ahol délelőttönként télen-nyáron elsősorban a külföldi turisták vásárolnak. Mert árulnak itt rénszarvasbőrt, lapp tőrt, finn népi faragványo- kat, babákat és szőrmét is. De ezzel nem árt óvatosnak lenni, mert igaz, hogy itt olcsóbb, mint az üzletekben, viszont nincs arra garancia, hogy a piaci árustól 4-5000 finn márkáért vásárolt rénszarvasAjándékárus a piacon bőr néhány hónap múlva otthon nem kezdi-e hullatni a szőrét? Mivel én ezt a saját bőrömön tapasztaltam, ezért senkinek se ajánlanám, hogy szőrmét vásároljon a tengerparti piacon! Inkább halat - amiből nagyon gazdag a kínálat. Először ugyan meglepő, de hamar meg lehet szokni, hogy itt minden utcanevet két nyelven tüntetnek fel: finnül és svédül. Ez azért van, mert Finnország lakosságának ugyan alig 8 százaléka vallja csak magát svéd anyanyelvűnek, de a kisebbség iránti tisztelet, az egyenrangúság érvényesítése megköveteli, hogy minden fontos információ svéd nyelven is olvasható legyen. A svéd nagykövetség épülete az elnöki palota közelében van, a híres Svéd Színház pedig helsinki főútján található. És hogy ezt a kérdést mennyire fontosnak tartják Finnországban, kiderül abból is, hogy a finn diákok svédül is tanulnak, mert úgy gondolják, hogy a kisebbség nyelvét mindenkinek ismernie kell! A három kovács nem mozdul A főútvonalon, a Mannerhei- mintin térhetünk vissza városnézésünk során a parlament irányába. A régi híres Stockmann Áruház előtti kis téren látható A három kovács szobra. Itt álljunk meg egy percre. A kalevalai ihletésű kovácsok éppen ütésre emelik kalapácsukat... A legenda szerint a kovácsok akkor sújtanak le az üllőre, amikor egy szűz lány sétál a kúthoz. Ám 1932 óta, amikor a szobrot felállították, a kovácsok mozdulatlanok, pedig A három kovács szobra a fiatalok kedvenc találkahelye... Mindezt egy-két nap alatt kényelmesen bejárhatjuk, de két dolgot még okvetlenül érdemes megnézni, hiszen a parlamenttől ezeket is könnyen elérhetjük gyalogosan. A főútról a tó felé letérve pillantjuk meg az Alvar Aalto tervezte hófehér épülettömböt, a Finnlandia-házat, Helsinki hangverseny- és kongresszusi palotáját. 1975-ben Európa, valamint az Egyesült Államok és Kanada vezetői itt írták alá az Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia nyilatkozatát. Itt született a „helsinki szellemnek“ nevezett enyhülési folyamat. Az épület megtekinthető, de igazi élményt egy hangverseny nyújt. Kissé távolabb, a nagy parkban pedig már messziről látható a 60 ezer nézőt befogadó olimpiai stadion, előtte a világhírű finn futó, az olimpiai bajnok, Aavo Nurmi szobra. A feliratok itt is kétnyel- vűek...
