Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-28 / 47. szám
Interjú dr. Vojtech Bachoval, a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyészével Fotó: Príkler László- Általában az ügyész kérdez és a megkérdezett válaszol! Ha tud, ha akar. Most viszont, amennyiben ön vállalja az interjút, a riporter kérdez és személyesen a legfőbb ügyész fog válaszolni. Mondjuk arra, hogy manapság ki ellenőrzi az ügyészséget? Ezt annak apropóján firtatom, hogy az ügyészség a múltban szinte mindenbe beleüthette az orrát, és még ma is sok mindennek utánanézhet....- Nos, azzal az ellenőrizgetéssel azért kissé másként álltak a dolgok. A vonatkozó törvény értelmében az ügyészség korábban is széles jogkörrel bírt, ám a valóságban jobbára a CSKP járási bizottsága titkárának véleményéhez igazította a saját véleményét. Ugyanez volt érvényes kerületi, vagy központi szinten is. Szerencsére 1990 óta azért már más a helyzet, hiszen az ügyészség csupán a parlamentnek tartozik felelősséggel; de a sajtó és a széles körű nyilvánosság is „szemmel tarthatja“ tevékenységünket. Például az ártatlanság vélelmének vagy a pártatlanság elvének betartására vonatkozóan. Nem- kevésbé lényeges, hogy az ügyészség titokzatoskodni sem kíván.- így nyilván az sem lehet titok, amit még ’93 márciusában a saját fülemmel hallottam: Vladimír Meciar- a lapkiadók testületének küldöttségét fogadva - a kormányhivatal egyik szalonjában kerek perec kijelentette, hogy a pozsonyi parlament tavaszi ülésszakának végéig ön távozik tisztségéből. Jelen beszélgetésünk időpontja viszont november 12-e, színhelye pedig Szlovákia legfőbb ügyészének hivatali dolgozószobája. Ba- cho úr, ön ennyire makacsul, vagy ennyire biztosan ül a főügyészi székben? Vagy esetleg azóta is örökös bizonytalanságban él?- Hogy a Szlovák Köztársaság legfőbb ügyésze mennyire érezheti szilárdnak alkotmányos ütőn nyert posztját, azt majd a jövő mutatja meg. Meggyőződésem, hogy az ügyészség - egyre súlyosbodó anyagi s ebből eredő személyi gondjaink ellenére - működőképes, ezért a lemondásra nem gondolok. Természetesen, más lenne a helyzet, ha a parlament találna érdemi kivetnivalót a munkámban, ezért a felmentésemet javasolná, és ezt a döntést, az Alkotmány értelmében, a köztársasági elnök is jóváhagyná. Egyelőre azonban, a kormányfő ellenem irányuló intrikáin kívül, nem tapasztalom ennek jeleit.- És az ügyészi testület közérzete? Azt vajon milyennek ítéli?- Több tényező hat rá, bár az elkedvetlenítés, az elbizonytalanítás szándéka, amely - hogy úgy mondjam - „körüllengi“ ma a szervezetet, nem az ügyészség alapvető problémája. A közérzetet kedvezőtlenül befolyásolja, hogy a kormányzat az ügyészek fizetését nem hajlandó egyenrangúsítani a négy-ötezer koronával többet kereső bírókéval; hogy a rátermettebb ügyvédek jövedelméről már ne is beszéljek. Ebben a helyzetben az sem javítja a közérzetet, hogy az ügyészekre óriási munkateher nehezedik: évről évre több az ügy, viszont a létszám - sajnos, szinte ezzel arányosan — egyre csökken. Szlovákiában jelenleg 184 ügyészi állás betöltetlen; talán hangsúlyoznom sem kell, hogy főként anyagi okoknál fogva. A közvádlói szolgálatot ilyen körülmények között is vállaló ügyészek a törvények és legjobb tudásuk szerint végzik munkájukat: képviselik a vádat, indítványt tesznek az előzetes letartóztatásra, a nyomozás fölött törvényességi felügyeletet gyakorolnak és elbírálják a panaszokat. Más kérdés, hogy az utóbbi két- három esztendőben nemcsak a rendőrséget és a bíróságokat, hanem az ügyészséget is készületlenül érte a bűnözés ilyen mértékű elharapódzása. Főképpen annak szervezett formái jöttek divatba; de a bűnüldözési szervek, természetesen, ebben a helyzetben is csupán a represszió alkotmányos eszközeivel élhetnek. Ezért szokás azt mondogatni, hogy a bűntett mindig egy lépéssel a bűn- hődés előtt jár.- Vajon milyen az ügyészség és a rendőri szervek együttműködése?- Nem rossz. Ráadásul mind ők, mind mi is az erkölcsi tőkére alapozzuk tekintélyünket. Ezért aki ügyészként esetleg vét a morális princípiumok ellen, az nem maradhat tovább a közvádlói testület tagja. Nyilván hasonló alapelvek érvényesek a rendőrségnél is, ahol tavaly - a hivatali jogkörrel való visszaélés címén - tudtommal több tucat rendőr ellen indítottak fegyelmi eljárást. Ezt azonban bővebben értékelni nem az én tisztem, hanem az országos rendőrkapitányé.- Bacho úr, nem bátorítja a törvényszegőket az a tény is, hogy a büntetőkódexünk - több, korszerűsítésre törekvő kiegészítése ellenére - még a hatvanas évek legelejéről, tehát az időközben levitézlett szocializmus építésének hőskorából származik? Az ilyesmi manapság már a triplizés ezernyi apropóját sejteti __- Tévedés azt hinni, hogy a bűnözés széles körű elburjánzását netán a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv „engedékenysége“ okozza. Erről szó sincs, mint ahogy kiskapuk sincsenek. Sokkal inkább veszélyezteti a bűnüldözés következetességét, hogy az utóbbi esztendőkben több mint másfélszáz kitűnő kollégát olyan állásajánlatokkal csábítottak el, amelyekkel mi nem tudunk versenyezni. Nem titok, hogy ez a folyamat akár az ügyészi testület megbénulásához is vezethet. Természetesen, ezzel nem állítom, hogy a több évtizede született Büntető Törvénykönyv még ma is maradéktalanul megállja a helyét. Ellenkezőleg, például a szervezett bűnözés megfékezésének szándékával már a parlamentbe juttattunk egy olyan törvényjavaslatot, amelyet olasz, kanadai, német, osztrák és magyar szakértőkkel is megvitattunk. Ennek parlamenti jóváhagyása, szerintem, legkésőbb 1994 első hónapjaiban várható.- Érdekelne, s bizonyára nemcsak engem, mi adhat indokot egy-egy ügyészi fellépésre?- A vonatkozó törvények pontosan megszabják: mikor és milyen szerepe van a közvádlói testületnek. Esete válogatja, hogy a címünkre érkezett bejelentés, vagy éppenséggel egy újságcikkben közöltek nyomán indítjuk el a behatóbb érdeklődést valamely ügyben.- Gondolom, kereken négy évvel a '89-es rendszerváltás után már megkérdezhetem: a pártállam kommunista funkcionáriusainak, illetve az StB- ben szervezett szekértolóik bűntetteire vonatkozóan is érkeznek önökhöz bejelentések? Vagy ezt a témát továbbra is a hallgatás diszkrét bája övezi? Kérdezem ezt annak okán is, hogy a Cseh Köztársaságban a belügyminisztérium fennhatósága alatt már létrehozták a hajdani StB gaztetteinek kivizsgálását segítő dokúmen- tációs központot—- Erről én is hallottam, Szlovákiában azonban, legalábbis egyelőre, nincs ilyen intézmény. Természetesen, ennek ellenére valamennyi hozzánk érkező panaszt és bejelentést a hatályos törvények értelmében felülvizsgálunk, de a törvényszegéssel gyanúsított egyén korábbi pártállását, netán titkosrendőri múltját külön nem firtatjuk. A törvény mindenkire állampolgárként tekint: a szóban forgó bejelentés alanyára és indítványozójára egyaránt. Ez is jelzi, hogy az ügyészség - a bíróságokhoz hasonlóan - 1990 óta hazánkban is teljesen független intézmény. Az elmúlt három év tapasztalatainak birtokában ezért a jelenlegi ügyészséget semmiképpen sem szeretném összekeverni a rendszerváltozás előtti Szervezettel. Az alapvető különbség ugyanis az, hogy az 1948-as kommunista hatalom- átvétel után létrehozott és joggal sztálininak nevezett alkotmány alapján tevékenykedő ügyészi szervezet egy olyan pártállami parlament formális alárendeltségében működött, amelyik még a céljaiban sem volt demokratikus, hanem a lényegét tekintve is fikció csupán. Vagyis nem a prágai Nemzetgyűlés, később a Szövetségi Gyűlés, Pozsonyban pedig a Szlovák Nemzeti Tanács választotta meg a legfőbb ügyészt, hanem a pártközpont jelölte; s így felelősséggel sem a parlamentnek, hanem a pártnak tartozott. A legfőbb ügyész mind Prágában, mind a föderáció létrejötte után Pozsonyban mindig is élvezhette a pártközpont közelségét. Mint ahogyan kerületi főügyészek a kerületi, a járásiak pedig a járási pártbizottságnak voltak felelősek. Mindennek tudatában bátran állíthatom, hogy a ’89 novemberét követő időszakot, tehát a rendszerváltozást az ügyészek már- már felszabadulásként élték meg.- Önről, a tavalyi parlamenti választások táján, mégis sokan azt rebesgették, hogy Vojtech Bacho közel áll a HZDS, azaz a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalomhoz __- Ez nem igaz. Ellenkezőleg: szeretném leszögezni, hogy az ügyészség - ideértve engem, a legfőbb ügyészt is - semmi olyat nem kíván magára vállalni, aminek pártpolitikai vonatkozása van; vagy ami nem törvényben rögzitett feladata. Az ügyészség ajtaja, valamennyi szinten, az ország összes állampolgára előtt egyformán nyitva áll. Akár tréfára is foghatnám a dolgot: hozzánk - mondjuk, a bíróságok tárgyalótermeitől eltérően, nemcsak betérni lehet szabadon, hanem távozni is_Ezért mindennemű él celődéstől mentesen leszögezhetem: bizonyíthatóan arra törekszünk, hogy a pártpolitikai szándékoktól és az államigazgatási hivatalok helyi érdekeitől függetlenül, a szó legnemesebb értelmében önállóan végezzük munkánkat.- Balgaság lenne kételkedni a legfőbb ügyész szavának hitelében. Ezért hát hadd kérdezzem meg: jelenleg milyenek a szlovák kormányfő és az ön közötti kapcsolatok?- Részemről korrektek. Nemcsak a kormányfővel, hanem a teljes kormányzattal, illetve mindazokkal szemben, akik alkotmányos tisztséget töltenek be. Meggyőződésem, hogy az együttműködés filozófiája, a szembenállás helyett, csakis a konstruktív párbeszédre épülhet.- Kölcsönös kapcsolataikat még azt követően is korrektnek érzi, hogy ön pár héttel ezelőtt a pozsonyi parlament épületében és a tévékamerák nyilvánossága előtt bizonyította: Vladimír Meciar az ügyészi fizetések befagyasztásával kapcsolatban egyszerűen nem mondott igazat?!- Nézze, konkrét levelekkel s egyéb bizonyítékokkal is tudom igazolni, hogy a miniszterelnök úr, a szóban forgó kérdésben, tényleg valótlanságokat állít. Őszintén szólva, engem ez azért is nyugtalanít, mert egy kormányfő, vagy bármely más alkotmányos tisztséget betöltő személyiség esetében, duplán nem mindegy, vajon az illető mindig és mindenben igazat mond-e?! Az igazmondásnak ugyanis legalább annyira természetesnek kellene lennie, mint annak, hogy az esztendőnek tizenkét hónapja van. Ráadásul épp az ügyészi fizetések méltányosságán, ennek függvényében pedig az ügyészi állások betöltésén is múlik, hogy Szlovákiában eredményesen tudjuk-e felvenni a harcot az egyre sokasodó bűnözéssel szemben. Persze, az is meglehet, hogy vannak, akik bűnbakállítással, konfrontációval, zavaros helyzetek bizonytalanságával akarják elterelni az egyszerű halandók figyelmét az ország kulcsfontosságú gazdasági és szociális gondjairól.- Kérem, ne vegye zokon, ha köntörfalazás nélkül folytatom: az ügyészi fizetések befagyasztását, laikusként, egyszerűen zsarolásnak tartom! Engem arra a pártállami „cselre“ emlékeztet, amikor az 1968-at követő normalizáció legelső időszakában a szerkesztőségi kollégák, például az Új Szóban sem kaptak fizetésemelést eladdig, amíg közülünk, mármint az opportunistáknak mondott hírlapírók közül csak egyetlen tollforgató is a re- dakció levegőjét szívta__Most teljese n analóg a helyzet, pusztán azzal a különbséggel, hogy a kormányfő a már jól bevált módszerrel az SZK Legfőbb Ügyészségének teljes vezérkarát vette célba. Vajon mivel érdemelték ki ezt az ellenszenvet?- Én is többször hallottam egy-egy elejtett megjegyzést arról, hogy a kormányzat elégedetlen a legfőbb ügyészséggel, konkrét kifogásokat azonban nem hozott fel soha senki. Valószínű, hogy a miniszterelnök úr nem egészen úgy képzeli el az együttműködést a kormányzat s az SZK Legfőbb Ügyészsége között, mint ahogy azt az Alkotmány idevágó fejezetei előírják. Ezért hát nem győzöm hangsúlyozni: mind az Alkotmány, mind az ügyészségről szóló törvény értelmében az ügyészség teljes szervezete — így a főügyész is — csakis a parlamentnek tartozik számadással. Sem a kabinet, sem személyesen a kormányfő nem szólhat bele a független ügyészség munkájába.- Vélhetően az nyugtalanítja a szlovák kormányfőt, hogy az alkotmányos tisztségek közül már csak a Legfelsőbb Bíróság elnökének, illetve az SZK legfőbb ügyészének posztja nincs a HZDS, immárom a kormánykoalíció kezében. Mert most, hogy megszületett a kényszerházasság a DSZM és a Szlovák Nemzeti Párt között, ennek kapcsán már a nevek is felröppentek: a „főfőbíró“ székének várományosa, állítólag, dr. Tibor Böhm - aki bevallottan Tiso reha- bilitásának gondolatától sem ódzkodik; a főügyészi poszt állítólagos várományosa pedig az a Ján Cuper, aki minap a köztársasági elnököt is kioktatta: miként dukálna aláírni a Vladimír Meciar által benyújtott miniszteri lajstromot, benne természetesen Ivan Lexával__- Igaz amit mond, ám egyelőre, szerencsére, nem ez a döntő. Az ügyészség továbbra is a parlament hatáskörébe tartozó független szervezet. Ha a képviselők többsége netán indokoltnak tartja, akkor engem nyilván leváltanak tisztségemből. Az ilyesmi sajátja a parlámentárias demokráciának. Ameddig azonban nem a parlament, hanem „csak“ a kormányzat útjában állok, addig az alkotmányos játékszabályok értelmében nincs okom a lemondásra.- Gondolom, nem nehéz rátapintani a külső, kormánypárti nyomások eredőire: Matica slovenská kontra Duray Miklós; Meciar kontra CTK; Indiagate kontra SME; Roman Kovác kontra Királyhelmeci City University- és még sorolhatnám a nemzeti gerjedelemtől elvakított erők érdekszféráit__- Valamennyi bejelentést törvényes úton megvizsgálunk, legyen szó Duray Miklósról, Vladimír Meciarról, vagy bárminő intézményről. A politikától, s ily módon a politizálástól is, azonban távol tartjuk magunkat. Arról szó sem lehet, hogy az ügyészség egy-egy párt céljainak, esetleg egy- egy politikus szándékainak közvetítője legyen. Meggyőződésem: nem tartom szerencsésnek, hogyha a politikai küzdelem résztvevői az ügyészséget kvázi politikai illemtanárként kívánják működtetni. Tájainkon erre már volt évtizedekig tartó, gyászos kimenetelű példa.- Főügyész úr, eszerint ma sem könnyű dolog irányt tartani a politikai útvesztőben! Köszönöm az interjút. Miklósi Péter
