Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-21 / 46. szám
Szerkeszti: Pomichal Richard A szürke marhák a Kiskunsági Nemzeti Parkban (Bugac). Finom fejalkata, csekély ellesi súlya ma is megbecsült tulajdonság. (p. r. illusztrációs felvétele) A szarvasmarhák takarmányozása A széna és az abrak A jó minőségű széna készítése nagyon nehéz. Vékony szálú, zöld leveles tésztát készítsünk. Ha a rendelkezésre álló mennyiség és minőség nem fedezi az állatállomány teljes szükségletét, akkor elsődlegesen az itatásos borjak, frissen ellett, nagy termelésű tehenek, a vemhes üszők és a szárazon álló tehenek ellés előtti időszakának szükségletét elégítsük ki. A napi adagot célszerű legalább két részletben az állatok elé kijuttatni. Reggeli időszakban adagoljuk ki 30-40, délután 60-70 %-át. Igen fontos, hogy csak jó minőségű tömegtakarmányokat etessünk állatainkkal. Ellenkező esetben az állat anyagcserezavarokkal, szaporodásbiológiai problémákkal fog küszködni, aminek korai selejtezés, végső esetben az állat elhullása lehet a következménye. Az abraktakarmányokkal kiegészíthetjük a tömegtakarmányokat. Az abrak, a táp etetésével az energia- és a fehérjeszintet, a Ca : P arányt lehet beállítani. Ügyeljünk arra, hogy a nyalósóhoz hozzájussanak állataink. Árulnak ma már nyomelemekkel dúsított nyalósót is. Sokszor a jó minőségű és a megfelelő hőmérsékletű ivóvíznek nem tulajdonítunk kellő jelentőséget. Friss, de nem hideg (15-18 C) ivóvizet adjunk az állatoknak. Az itatóedényeket, eszközöket rendszeresen tisztítsuk ki. Évente egyszer vizsgáltassuk meg a vizet, nem szennyezett-e? Amennyiben akár a magunk által termelt, akár a vásárolt takarmányok minőségével, beltartalmi értékével kapcsolatban problémánk van, kérjük az erre kijelölt laboratóriumokban, állategészségügyi intézetekben azok vizsgálatát. Kistermelők Lapja A direkttermők I Az Otelló, a piros Delaware, az Izabella, a Százszoros fajtával együtt - hogy csak a nálunk ismertebb kék bogyóúakat említsük - Amerikából származó, ún. direkttermők. Ezek főbb közös jellemzői:- a szőlő legnagyobb kártevőivel (filoxera, peronoszpóra, lisztharmat) szemben többé-kevésbé ellenállók;- a bogyó leve piros (festő szőlő);- az íze jellegzetes (direkttermő íz, labruszkaíz, rókaíz, poloskaíz), sok fogyasztó számára kellemetlen;- a bor sok festőanyagot tartalmaz, de fajtára való tekintet nélkül egyforma, jellegzetesen direkttermő ízű;- kémiailag a direkttermők vörös színezőanyagai - jól megkülönböztethetően - más vegyületek, mint a vörösbort adó európai szőlőfajtáké (Kadarka, Kékfrankos). Ezért laboratóriumi vizsgálattal a direkttermő borral kevert (házasított) európai szőlőfajta borában a javítás biztosan kimutatható. Minden borban - kémiailag - többféle alkohol van. így metilalko- hol vagy faszesz, amely orvosi vélemény szerint 8-10 grammnyi mennyiségben látási zavarokat, 120-140 g elfogyasztásakor feltétlenül halált okoz. A direkttermők borában legfeljebb kétszer annyi metilal- kohol van, mint az európai szőlőfajtákéban. De egy liter direkttermő bor metilalkohol-tartalma is csak 0,3-0,4 g körüli, tehát jóval a veszélyes határ alatt van! így nem valósak azok a feltevések (állítja a cikk írója - a szerk. kiemelése), hogy a metilalkohol-tartalom miatt tiltják a bortermelő államok bortörvényei a direkttermő vagy az ezzel házasított borok forgalmazását, értékesítését. A tiltás valós oka (a szerző feltételezése szerint) a nagy obb fáradsággal, költséggel termelt és fajtára jellemző illattal, zamattal rendelkező (tehát jobb minőségű) európai szőlőfajták védelme a direkttermőkkel szemben. Kertészet és Szőlészet A kakas - az udvar dísze Régi hagyomány, hogy ahol tyúkot tartanak, ott kakasnak is kell lennie, hiszen tulajdonképpen ő az udvar dísze. Nem ritkaság, hogy a háztáji tenyésztó'k 2-3 kakast is hagynak. Ez viszont fölösleges takarmánypocsékolás, hiszen csak akkor van rá szükség, ha főidényben kelteté- si tojást akarunk termelni. S ha már a kakastartás mellett döntünk, akkor legalább kiválasztásakor legyünk igényesek. Tenyészkakasnak csak egészséges, élénk vérmérsékletű, kifogástalan küllemű állat való. A melle legyen széles, domború. Nagyon fontos, hogy magán viselje fajtája jellegzetes jegyeit! További fontos kívánalmak: a tiszta szem, jól fejlett, mélyvörös, oldalkinövések nélküli taraj, biztos járás. A nyak- és a nyeregtollazat legyen dús; a farok mérsékelten függőleges tartású, szépen fejlett sarlótollazattal. A hangja legyen tiszta. A tenyészkakas tömege (súlya) feleljen meg a fajtával szemben támasztott (standard) követelményeknek. A tojófajtáknál az ideális tömeg 2,5-2,8, a kettős hasznosításúaknái (pl. rodejland, hamsír, plimut, szöszeksz stb.) ez 3,6-3,8 kg. A hústípusú (pl. orpington, kornis) kakasnak 4,5-5 kilogrammosnak kell lennie. Tenyészkakasnak az 1-4 éves állatok valók. A könnyű fajták kakasai 3-4 hónapos korban érik el az ivarérettséget; tenyésztésbevételre azonban csak 9 hónapos kortól alkalmasak. Mégis mennyi legyen udvarunkban a kakas? Ez mindig a fajtától, s természetesen a tyúkok számától függ. Ha keltető tojást akarunk termelni, akkor a könnyű fajták esetében 15-20, a középnehéz (vegyes) fajtáknál 12-15, a nehéz (hústípusú) fajták esetében pedig 10-12 tyúkot számíthatunk egy kakasra. Ne feledjük, hogy a gázolás (párzás) hatása csak a negyedik-ötödik napon jelentkezik, viszont 14-21 napig tart. Ebből következik, hogy minden megtermelt tojás megtermékenyítéséhez nem szükséges ismételt gázolás. Ha azt akarjuk, hogy kevesebb legyen az üres (meg nem termékenyített) tojás százalékaránya, akkor az idősebb tyúkokhoz fiatal, élén- kebb vérmérsékletű kakast osszunk be, fiatalabb tojókkal pedig idősebb kakast tartsunk. Az öregebb kakas ugyan ritkábban gázol, viszont az utódai általában „jobbak“. A legtöbb kakas heves vérmérsékletű, ezért ha több van belőlük egy tenyészetben, igen gyakori a verekedés, amely néha életre-halálra megy. A megfigyelések szerint az egy költésből származó kakasok ritkábban marakodnak. jobban megférnek egymással. A tapasztalt tenyésztők úgy oldják meg a kérdést, hogy egy darabig két kakast tartanak, majd megfigyeléseik alapján kiválasztják a jobbat, az aktívabbat, a másikat pedig kicsit meghizlalják és karácsonyra levágják. Molnár Ferenc A petrezselyem és zeller hajtatása Időben gondolnunk kell a téli, friss zöldben szegény időszakra, ezért azokat a növényeket, amelyek télen is „szüretelhetők“, készítsük elő a hajtatásra. Leggyakrabban a petrezselyem zöldjét használjuk. Ősszel felszedett rövid gyökereit válogassuk külön és homokkal töltött ládába, vagy megfelelő méretű cserépbe, 10x5 cm-re ültessük el úgy, hogy a gyö!:ér- nyak a földből kilátsszon. A napos ablakba téve, öntözés mellett dús lombot fejleszt. Egyszer vágható petrezselyemzöldet is nevelhetünk, ha a piacon vásárolt vastagabb gyökér felső harmadát - kevés vízzel töltött - lapos tálkába állítjuk. A fagyok előtt fölszedett zellergumókból is érdemes néhányat hajtatásra felhasználni. A zeller zöldjét a középső, szívlevél kivételével vágjuk le és a gyökereit megtartva cserepezzük be. Mérsékelten meleg, világos helyiségben tartva, egész télen át szedhetjük friss leveleit. A gumó felső harmadát levágva, a petrezselyemhez hasonlóan, vízben vagy tápdús földben, tálban is hajtatható. K. Sz. Bodzafélék A fekete bodza (Sambucus nigra) mindenki által jól ismert növény, de kevesen tudják, hogy virágja a karfioléhoz hasonlóan, kirántva is fogyasztható, illetve üdítő ital készíthető belőle. Még kevesebben tudják, hogy rajta kívül flóránknak még két bodzafaja van; ezek a földi (S. ebulus) és a fürtös bodza (S. racemosa). A földi bodza 2 méteres magasságot is elérő, el nem ágazó, kórószerű évelő. Szaga kellemetlen. Összetett levelei 5- 9 fűrészes szélű, lándzsás levélkéből állnak. Virágszirmai (pártája) fehérek, porzói bíborszínűek, később barnásveresek. A virág keserűmandula illatú. A síkságoktól a hegyvidékekig az utak mentén, erdőszéleken, vágásokban, cserjésekben, szőlőkben nő. A melegebb vidékeken gyakoribb. Nehezen irtható gyom. Az egész növény, elsősorban a magvak mérgezőek. A növény egyéb anyagok mellett ebulozidot, izoszwerozidot és szambunigrint tartalmaz. Az utóbbi cianogén jellegű glikozid, melyből az állati (emberi) szervezetben ciánhidrogén képződik. (Megjegyzendő, hogy ez az anyag a fekete bodza éretlen bogyóiban, leveleiben is előfordul, így ezek is mérgezőek.) A bogyók vagy más toxikus anyagokban gazdag növényi részek hányást, hasmenést okoznak. Manapság sem a népi gyógyászat, sem a gyógyszeripar nem alkalmazza. A népi tapasztalatok és a szakirodalom szerint levele rovarűző hatású. Egyes vidékeken a kotlós tyúkok fészkébe rakják. A porított (megszárított és összezúzott) leveleket ruhába kötve a háziállatok atkáktól (rühtől) megtámadott testrészeire helyezik - úgymond megszűnteti az atkajárást. Svájcban a földi bodzát a szénaboglyák köré ültetik, állítólag távol tartja az egereket. A fürtös bodza tömött fürt vagy buga virágzatáról, zöldessárga pártáA fürtös bodza járói és vörös bogyójáról könnyen felismerhető, maximum 3 méteresre növő cserje. Amennyiben vegetációs időn kívül a bokor faji hovatartozásával kapcsolatban kétségeink támadnak, akkor egy ágát vágjuk ketté, s ha ennek bele barna, akkor fürtös bodzával van dolgunk. Általában árnyas erdőkben, vágásokban él. Megtalálható domb- és hegyvidéken is, egészen az alhavasi (szubalpin) régióig. Az előbbi fajhoz hasonlóan szambunigrint tartalmaz. Bántalmakat általában csak az érzékenyebb szervezetben okoz. A mérgezés hányással, hasmenéssel, néha fejfájással jár. Manapság sem a népi, sem pedig a „hivatalos“ gyógyászat nem alkalmazza.-r(p. r. felvétele)
