Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-21 / 46. szám

L \ (Folytatás az 1. oldalról) A kormány alelnökének oktatásügyi tisztségénél fogva még augusztusban alkalma lett volna, hogy ezt az ügyet botrány nélkül tisztázza. A pozsonyi Pravda felvetette ezt a kérdést, s ér­deklődött, Kovác úr nem szándéko- zik-e Királyhelmecre látogatni, mert ez az ügy idővel „nagyon kényes helyzetet“ teremthet. A felhívásra hallgatással válaszolt, személyesen nem győződött meg a valós helyzet­ről, így jómaga is hozzájárult a való­ban „nagyon kellemetlen helyzet“ előidézéséhez. Chamula képviselő „követelésére“ azonban már kényte­len volt válaszolni. A parlamentben ez október 6-án hangzott el: a kor­mány nevében az oktatási tárca he­lyett inkább a félemlítőnek tekinthető legfelsőbb ügyészséghez fordul, hogy vizsgálja felül, törvényes volt-e a hel­med egyetem alapítása. Ha beigazo­lódik a törvénysértés, a parlamentnek kell a városi egyetem alapító határo­zatát hatálytalanítania. Ugyanakkor kijelentette, hogy a budapesti Köz­gazdaságtudományi Egyetem részé­ről a helmeci hallgatóknak adandó oklevelet — amelyet az egész világon elismernek - Szlovákiában csak egy papírrongynak fogják tekinteni. Még a tényékhez tartozik, hogy Roman Kovác miniszterelnök-helyet­tes lapunknak adott nyilatkozatában (november 7.), akárcsak a képviselők előtt, ismételten hangsúlyozta, „Szlo­vákiában törvényes keretek között csak a parlament létesíthet főisko­lát... Hatályos törvényeink kimond­ják, hogy felsőoktatási szintű okleve­let csupán a hivatalos egyetemek és főiskolák oszthatnak. E szabály alól Királyhelmec sem jelenthet kivételt.“ Ilyen előzmények és következmé­nyek késztettek arra, hogy a helyszí­nen feltérképezzem, mi is történt Ki- rályhelmecen? A Bodrogközben a vá­rosi egyetem működtetésével való­ban megsértették Szlovákia szuvere­nitását? Jogitag minden rendben van Bodrogköz székvárosában a , két legilletékesebb személytől, a városi egyetemet alapító önkormányzat ne­vében Pásztor István polgármestertől és Gilányi István tanártól, a Király- helmeci Városi Egyetem igazgatójától kértem tájékoztatást. Pásztor: Bodrogköz lakosságának túlnyomó többsége magyar nemzeti­ségű. Nálunk mindenki szeret műve­lődni. Királyhelmecet az ország keleti részében élő magyarság szellemi köz­pontjává kívánjuk fejleszteni. A kiál­lítási termekkel is rendelkező Bod­rogközi Múzeumnak van már épüle­te, most rendezik be. Hogy létrehoz­hassuk a kulturális-társadalmi köz­pontot, a Csemadok-szervezetek, a Mécs László Népfőiskola közremű­ködésén kívül mielőbb önállósulnia kellene a magyar gimnáziumnak, s annak feltételeit is meg kell teremte­nünk, hogy az itt élők az anyanyelvü­kön művelődhessenek a legfelsőbb szinten is. Csak szakképzett embe­rek, magánvállalkozók lendíthetik fel a régió gazdasági életét. Elsősorban közgazdászokra van szükségünk. Mi­vel nálunk zömében magyarok élnek, területünk gazdasági érdeke is megkí­vánja, hogy magyar nyelvű oktatás­ban részesülhessenek. Gilányi: A már harmadik éve mű­ködő, politikai, társadalmi, szakmai tanfolyamokat, előadásokat szervező Mécs László Népfőiskola alapítói is vagyunk. 1992 őszén itt hangzott el, hogy szervezzünk közgazdasági jelle­gű tanfolyamokat. Nem lett tanfo­lyam, tovább léptünk, amikor azt javasolták: komáromi mintára szer­vezzünk városi egyetemet, s azon belül indítsuk el anyanyelvűnkön az egész régió számára annyira szüksé­ges közgazdasági képzést. A királyhelmeci önkormányzat 1993 májusában hozott határozatot a városi egyetem alapítására. Pásztor: Nem olyan egyetemet alapítottunk, amelyre az egyetemi törvény rendelkezései érvényesek. A községek igazgatásáról és a köztár­saság költségvetési szabályairól ér­vényben levő törvényekkel össz­hangban a város által dotált jogi sze­mélyként hoztuk létre a nyugati min­tájú városi egyetemet, mivel a vonat­kozó törvények szerint a város köte­lessége gondoskodni a művelődés fel­tételeinek megteremtéséről. Gilányi: A városi önkormányza­tunk már kezdettől fogva minden határozatát megküldi a járási ügyész­ségnek, hogy ellenőrizzék, betartjuk-e a törvényes előírásokat. Tőlünk meg­kapták a városi egyetem alapítóleve­lét és alapszabályát is. Erre vonatko­zólag ügyészi figyelmeztetéssel, óvás­sal nem éltek, tehát jogilag minden rendben van. Alapítványok, vállalkozók támogatásával A református egyház a dombra épült katolikus templom szomszédsá­gában két épületet bocsátott a városi egyetem rendelkezésére. A két világ­háború között itt volt az egyházi iskola. Főleg alapítványok és magán- vállalkozók nagylelkű támogatásának köszönhetően felújították a két régi épületet, és új bútorzattal (még hiá­nyosan) berendezték a számítástech­nikai termet, iskolapadokkal, íróasz­talokkal, székekkel két kisebb és egy nagyobb előadótermet, a tanári szo­bát, helyiséget biztosítottak a könyv­tár s a városi egyetem két alkalma­zottja, az igazgató és a titkárnő szá­mára is. Egyelőre csak íróasztalt kap­tak. Ha lesz pénz, lesznek szekrények is. Az a fontos, hogy létezik a városi egyetem, s nap nap után tanulni vá­gyó fiatalok töltik meg az előadóter­meket. A budapesti segítség törvényes A Szlovák Rádió október 20-i adá­sában a Királyhelmeci Városi Egye­temmel foglalkozva azt állították: Gi- lányi István nem mondott igazat, ami­kor azt hangoztatta, hogy Kelet-Szlo­vákiában nincs közgazdászképzés. A „keletiek“ a pozsonyi Közgazda­ság-tudományi Egyetem kassai kihe­lyezett tagozatán tanulhatnak, amely nemsokára önállósulni is fog! A félre­magyarázást szolgálva csak azt fe­lejtették el hozzátenni, hogy Kassán szlovák nyelven folyik a képzés! S nem magyarul, amire a bodrogközi­eknek szükségük van Pásztor: Elmentünk Budapestre, s a Közgazdaság-tudományi Egye­temtől kértünk segítséget. Öröm­mel fogadták kezdeményezésünket. Dr. Hámori Balázsnak, a posztgraduá­lis kar dékánjának köszönhetjük, hogy elvállalták a kelet-szlovákiai érettségi­zettek számára a nappali típusú kép­zést, ők dolgozták ki a három és fél esztendőre szóló tanulmányi progra­mot, amelyhez segítséget nyújtott a pesti egyetemen előadó két ameri­kai professzor, akik a helmeci diáko­kat is oktatni fogják. Szóba hoztuk a szorult anyagi helyzetű szülőket is. Nagy megterhelést jelentene számuk­ra, ha gyermekeik Budapesten járná­nak előadásokra. Ha kapnának is ösz­töndíjat, régiónk gazdasági és szelle­mi fellendítése szempontjából nem is kívánatos, hogy a magyar fővárosban tanuljanak. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szlovákiai ösz­töndíjasok kilencven százaléka ott is maradt. A szakképzett emberekre ide­haza van szükségünk! Ha lehetőséget teremtünk, hogy az előadásokat Hel- mecen hallgathassák, nagyobb az esély, hogy a szülőföldjükön marad­nak. Érvelésünket elfogadták. A ta­nár fog utazni a diákhoz! A félreérté­sek elkerülése végett ki kell jelente­nem: a „helmeci diákok“ nem a váro­si egyetem, hanem a Budapesti Köz­gazdaság-tudományi Egyetem teljes értékű hallgatói. A pesti egyetem ve­szi fel őket, vizsgáztatja, s ott állítják ki számukra az oklevelet is. Ha vala­kinek nem tetszik, hogy a városi egyetem helyiségeiben tartják meg a tanár-diák találkozókat, az összejö­vetelekre X.Y-ék lakásán is sor kerül­het, s ezt már senki sem tilthatja meg, ez sem lehet törvénybe ütköző. Gilányi: Megsértjük Szlovákia szu­verenitását? Le kell zárni a határokat, vasfüggönnyel vegyék körül az orszá­got, hogy senki se jöhessen ide! Hogy a nagy nyereségre számító nyugati tőkések pénzt hozzanak az országba, ez nem jelent beavatkozást a bel- ügyekbe? Mi a tudást hozzuk ide, ami majd pénzt teremt az országnak! Emlékeztetnünk kell még arra is, hogy a „helmed ügyön“ felháboro­dott miniszterelnök-helyettes októ­ber 8-án magához kérette Boros Je­nőt, a Magyar Köztársaság pozsonyi nagykövetét, aki az Új Szónak adott nyilatkozatában hangsúlyozta: „Kovác úrnak elmondtam, hogy a városi egyetem létrehozása és mű­ködtetése a városi önkormányzat kompetenciája, tehát ezt szlovák bel- ügynek tekintem. Roman Kovác úr egyetértett velem abban, hogy a bu­dapesti egyetem szakmai segítsége nem ellenkezik semmilyen törvény­nyel. Magyarország más országoknak is nyújt ilyen segítséget. Az egyete­mek rendkívül önállóak, felkérésre a magyar oktatók a világ szinte min­den táján tanítanak. Legjobb tudomá­som szerint a szlovákiaihoz hasonló tiltakozásra eddig még nem került sor.“ Ne gátoljanak, inkább segítsenek Augusztus derekán és szeptember elején a Királyhelmecre érkezett pesti tanárok két fordulóban tartották meg az egyetemi felvételi vizsgáztatást. Az ötvenkét jelentkező közül hu­szonhat hallgatót vettek fel. A bod­rogközieken és ungvidékieken kívül vágsellyei, füleksávolyi, balogfalai, szepsi, kassai diákot is találunk kö­zöttük. Voltak olyanok is, akik szlo­vák iskolában végeztek, s olyan is akadt, aki szlovák nyelven felvételi­zett, s a tanárnak fordították a diák válaszait. Nem nézték azt, hogy ki milyen nemzetiségű. A városi egyetem ünnepélyes át­adására és a tanévnyitóra október 2- án került sor, s két nap múlva kezd­ték meg az oktatást. Az Új Szónak erről az eseményről szóló tudósítását kissé helyre kell igazítanunk: Király - helmecen nem a régió első felsőfokú intézményét nyitották meg. Gilányi: A polgárok és a szülők kezdeményezésére, a már említett anyagi gondok miatt, csak lehetősé­get adtunk arra, hogy a budapesti tanárok nálunk foglalkozhassanak diákjaikkal. Pásztor: Amennyiben nem tetszik a szlovák kormánynak és parlament­nek, hogy szakembereket adunk az országnak, ami az államnak egy gara­sába sem kerül, adjanak a diákoknak ösztöndíjat, hogy ne Királyhelmecen, hanem Budapesten tanulhassanak. Ha itt nem adunk nekik lehetőséget a tanulásra, az érettségizett fiatalok állástalanok lennének, s az államnak munkanélküli segéllyel kellene támo­gatnia őket. Ne gátoljanak bennün­ket, inkább segítsék törekvésünket! Gilányi: A budapesti egyetem színvonalával kapcsolatban kétségek nem merülhetnek fel. A mi ügyünk­ben tárgyaltak a Pozsonyi Közgazda­ság-tudományi Egyetemmel is. A po­zsonyiaknak nem volt kifogásuk a „helmeci diákok“ számára készített tanulmányi program ellen. Elhang­zott az a kijelentésük is, hogy a Buda­pesti Közgazdaság-tudományi egye­tem tíz évvel előttük jár. S kifejezték azt az óhajukat is, hogy részt vehes­senek a „helmeci“ oktatásban, és azt is elismerték, valóban szükség van a magyar nyelvű felsőfokú képzésre, mert Szlovákiában kevés a magyar nemzetiségű közgazdász! Törvény adta jogunk nem lehet törvénysértés Érdekelt az is, hogy Roman Kovác, az oktatási tárcával is megbízott mi­niszterelnök-helyettes felkérésére az SZK Legfőbb Ügyészsége már foglal- kozott-e a Királyhelmeci Városi Egyetem ügyével? Pásztor: A főügyész kikérte a vá­rosi önkormányzat által jóváhagyott alapítólevelet és alapszabályt, amely ellen a járási ügyészség sem emelt kifogást. Mi nem állami egyetemet hoztunk létre, hanem városi egyete­met alapítottunk, amire törvényadta jogunk van. Roman Kovác felelőtle­nül félrevezette a parlamentet és a közvéleményt. Elvakultságból csu­pán egy papírdarabnak minősítette a világhírű egyetem oklevelét. Elfo­gultak minden olyan kezdeményezés­sel szemben, ami nem tőlük indul ki, s próbálják azt lehetetlenné tenni. Meggyőződésünk, hogy a városi egyetemünk tovább fog működni. Ha az állam nem tette lehetővé, hogy legyen magyar egyetemünk, segítünk magunkon. A létszámunknak megfe­lelően juttassák vissza az általunk megteremtett értékek és befizetett adók egy részét, hogy építhessünk, alapíthassunk iskolákat, helyi, regio­nális és állami szinten is biztosíthas­suk az anyanyelvi oktatást. Hisszük, hogy ezzel az ország javára cseleked­nénk. Semmiféle erőszak nem térít­het el bennünket a nemzeti közössé­günket megillető jogok betartásától. Nem sértettük meg Szlovákia törvé­nyeit. Ellenkezőleg, a városi egyete­münkkel az állam érdekét is szolgál­juk, egy nagy régió szellemi és gazda­sági fellendítését. Ha az állami szervek, a döntések­ben illetékesek betartanák az ország alkotmányának 34. cikkelyét, amely szavatolja a nemzeti kisebbségeknek a nyelvükön történő művelődéshez való'jogot, nem lenne sem komáromi, sem királyhelmeci ügy. Petrőci Bálint A közgazdász hallgatók az angol nyelvet tanulják Stefán János tanár vezetésével Bogoiv János felvételei Gilányi István, a Királyhelmeci Városi Egyetem igazga­tója Pásztor István, Királyhelmec polgármestere

Next

/
Thumbnails
Contents