Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-14 / 45. szám
1993. november 14. Szerkeszti: Pomichal Richard | A nyulak hasmenése Tartási hibák következtében olyan nem fertőző betegségeket idézhetünk elő tenyészetünkben, amelyek elhullást is okozhatnak. Tartástechnológiai hiányosságok gyakorta eredményeznek hasmenést, gyomor- és bélgyulladást. Előidézőjük a hirtelen élelemváltás, szárazról zöldtakarmányra, de okozhatja befulladt zöld- eleség vagy romlott, dohos takarmány. Szerepet játszhat benne a penészes széna, rothadásnak indult gyökér- és gumóstakarmány, esetleg télidőben a fagyos eleség. A gyógyítás során vonjuk meg nyulainktól a lédús élelmet, a zöldeleséget és átmenetileg az ivóvizet is. A víz helyett jó minőségű széna langyos forrázatát, orosz- vagy kamillateát adjunk. Az etetésre használt árpát, zabot enyhén pörköljük meg, a takarmányadagokat pedig csökkentsük a felére. A tapasztalt tenyésztők ilyenkor a hasmenéses nyúlnak 1-2 kávéskanálnyi ricinusolajat adnak, amely a bélcsatornát kitisztítja, majd ezt követően néhány óra múlva a bélhurut csökkentésére kiskanálnyi tan- ninoldatot. A bélgázok lekötésére Carbotox (Carbosorp) porrá tört széntablettát is juttassunk az élelmükbe. Eredményes lehet a hasmenésgátló Ftalazol tabletta legalább öt napig történő adagolása. Ezt összezúzva, porrá törve adjuk. Egy kilogramm élő súlyra kb. 0,5 g-nyit számítsunk. A napi mennyiséget két etetésre osztjuk el. Megfázást és hasmenést okozhat a nyirkos, köves ól vagy istálló is. Ez esetben szárazabb, egészséges helyre telepítsük át a beteg állatokat. Ilyenkor kössünk meleg sót az állatok hasára és csak száraz takarmánnyal etessük Őket. Juhász B. Árpád Csonthéjas gyümölcsfák törzsének alsó részén támad a kéregmoly. Hernyója telel át a kéreg alatt, gondos törzstisztogatással most védekezzünk ellene HAZUNK TA"JA I JÓ TANÁCSAI Őszi teendőink Az idén se mulasszuk el fáinkról leszedni a gyümölcsmúmiákat, hernyófészkeket, levágni az elszáradt, torzult, beteg ágakat, vesszőket. A gombák, baktérimok, vírusok által fertőzött lombot ne komposztáljuk, hanem az összegereblyézés után égessük el a nyesedékkel együtt. Ezzel nagymértékben csökkenthetjük a jövő évi fertőzést. Ne halogassuk tovább a hernyófogó övék kihelyezését. AlkalmaÍ * zásukat főleg a gyertyánosok, tölgyesek melletti gyümölcsösökben ajánljuk. Ott ugyanis sokkal gyakrabban, nagyobb számban fordulnak elő a téli araszolok. A hernyófogó övékkel sikeresen gyűjthetjük össze a téli araszoló csökevényes szárnyú (repülni nem tudó) nőstényeit. (Ha azok mégis lepetéznének, akkor tojásaikat rügyfakadás előtt lemosó permetezéssel pusztíthatjuk el.) Megjegyzendő, hogy a kis és a nagy téli araszoló az őszibarackot kivéve minden gyümölcs- és díszfát, cserjét megtámad. Az almaszüret befejeztével érdemes a varasodással erősen fertőzött fákat Kuprikol 50 1 %-os oldatával lepermetezni. Ne feledkezzünk meg a kéregmoly elleni mechanikai védelemről sem. A fák kérgét alaposan keféljük le, tisztogassuk ki gondosan a repedéseket. A művelet megkezdése előtt terítsünk a törzs köré fóliát, papírt, hogy a kaparékot felfogjuk. A tisztogatás után ezt égessük el. A szőlő telepítésénél alapszabály, hogy kötött talajra a szőlő-gyö- kértetű károsítása miatt (filoxéra) csak oltványszőlőt érdemes ültetni. A szőlőtőkék takarásával párhuzamosan juttassunk ki szerves és műtrágyát (kálitartalmút és szuperfoszfátot) is. Utoljára alaposan öntözzük meg dísz- és gyümölcsfáinkat, cserjéinket, ezzel fokozhatjuk a fagyokkal szembeni ellenállóképességüket. l.d. A szarvasmarhák takarmányozása Etessünk sok tömegtakarmányt A SZŐLŐ ÉS AZ ŐSZI FAGYOK Takarjuk a tokéket Az ország sok helyén lassan már jelentkezhetnek hajnalonta a szőlő lombját és termését károsító fagyok. Az őszi fagyokra eltérő módon érzékenyek a szőlőtőke egyes részei. A fás tőkerészek, mind a tőketörzs, a kordonkarok, bakok, szarvak, termőlapok, cser részek és a beérett vesszők is a néhány fokos lehűlést minden károsodás nélkül átvészelik. A tőke zöld részei (hajtások, levelek) ősszel a 0 és a mínusz 2 C-fok hideget még kibírják. A teljesen érett, magas cukortartalmú bogyók akár a mínusz 4 C-fokot is elviselik. Ha az igen késői érésű csemegeszőlő fajták (Téli muskotály, Itália, Afuz ali) tőkén maradt fürtjei a fagytól károsodtak, elveszítik élvezeti értéküket, nem vihetők piacra és nem is tárolhatók. A borszőlő fajták fagysérült termése borkészítésre használható. Fagy veszélyes környezetben, alacsony művelés esetén a szálvesszők lehúzása után takarjuk a tőkéket. A fedés akkor éri el célját, ha a téli fagyoktól megvédjük azokat a tőkerészeket, amelyeket metszés után meg kívánunk hagyni. Végezzük el a mélyásást is. Az ősszel fellazított talaj a téli csapadékot jobban befogadja. A pincében erjedés és fejtés után a tárolóedényeket célszerű teletölteni. Esetenként előfordul, hogy egyik-másik mustban nem indul meg az erjedés. Ilyenkor keressük meg az erjedést gátló okot (túl hideg a tárolótér, túl- kénezés történt, növényvédelmi maradvány van jelen), és azt szüntessük meg. Esetenként szakember segítségét kell kérni. K. Sz. A szarvasmarhák többüregű gyomra speciális lehetó'ségeket nyújt takarmányozásukban. Ennek figyelmen kívül hagyása beláthatatlan károkhoz vezethet, anyagcsere-forgalmi zavarok - pl. zsírmájszindróma, acidózis, ketózis stb. - léphetnek fel. Ne csak tejet igyon! A borjakat születésükkor takarmányozási szempontból együregű gyomorral rendelkező' állatnak kell tekinteni. A borjú gyomrának teljes kialakulása az életkor 4.-5. hónapjára fejeződik be és ettől tekinthető teljesen kérődzőnek. Mindez azonban nem zárja ki, hogy a borjú már 10-15 napos korban szilárd takarmányt kapjon. Sőt ennek fontosságát külön is hangsúlyozni kell, mivel a szilárd takarmány minél korábbi etetése a bendő nagyságát, a későbbi takarmányfelvevő és értékesítő képességét alapvetően meghatározza. A bendő olyan fermentációs egység, „gyár“, amelyben a mikrobák és infuzáriumok (csillés egysejtűek - a szerk.) milliárdjai segítenek az emésztésben. A szakszerű takarmányozással ezen bélflórának az igényeit teljesen kielégítjük. A tömeg- és az abraktakarmány arányára gondosan ügyelni kell. A számításoknál az arányokat szárazanyagban kifejezett értékben kell figyelembe venni. Zöld- és erjesztett takarmányok Nagy jelentősége van a szarvas- marhák takarmányozásában a zöldtakarmányoknak. Étrendi hatásuk kiváló. Vitaminokban, tápanyagokban gazdagok. Legjobb, ha az állat természetszerű körülmények között - legeltetés útján - jut a hozzá szükséges mennyiséghez. Amennyiben erre nincs, vagy csak részben van mód, úgy többszöri kiadagolással és szecskázott formában juttassuk ki az állatok elé, hogy minél nagyobb mennyiségben fogyasszák. Az energiakiegészítésről azonban gondoskodni kell. Ez szilázs vagy abrak etetésével érhető el. Az erjesztett takarmányoknak döntő szerep jut a szarvasmarhatermékek (tej, hús) előállításában. Igen fontos a jó minőség fenntartása. Ennek érdekében a termesztési, betakarítási, tárolási és kitermelési technológiát szigorúan be kell tartani. A silótakarmányokban és egyéb takarmányokban is képződnek illő- savak. Ez akkor kedvező, ha a napi mennyisége 500 g alatt van. Ha sok sav jut a szervezetbe, a bendő pH-ja 5 alá süllyed és a kérődzés lelassul. Fontos a mennyiségen túl, hogy milyen a savak egymáshoz való viszonyított aránya. A tejtermelésnek például az ecetsav, propionsav 3:1 aránya, a hústermelésnél 2:1 aránya kívánatos. A takarmányok befolyása a ben- dőerjedésre különböző. A széna erjedésénél 70 %-rész ecetsav, 220 %- rész propionsav és 10 %-rész vajsav, az abraknál 45 %-rész ecetsav, 25 %-rész propionsav és 35 %-rész vaj- sav képződik. (folytatjuk) Kistermelők Lapja A közönséges gyújtoványfű A közönséges gyújtoványfű (Linaria vulgaris; Mária lenje, pintyő, sárga sarkantyú, serpentyüfű, tátics, táto- gó) a herbicidek évtizedekig tartó használata ellenére napjainkban is gyakori gyomnövény. Útszéleken, árkokban, töltésoldalakon, ugaron hagyott földeken, tarlókon, legelőkön, gabonavetésekben, lucernásokban egyaránt előfordul. Kedveli a lösz- és agyagtalajokat. Gyakran sokadmagával nő. Levelei keskenyek, lándzsásak, sűrűn állnak; némileg a len leveleire emlékeztetnek. Virága sarkantyús, citormsárga, a „tátogó torok“ narancsszínű. Virágzata - főleg ősszel - feltűnő, kúpos, tömött fürt. Egész nyáron át, sőt késő ősszel is virágzik. Termése tojásdad tok, melyben nagy számban sötétbarna vagy fekete, erősen lapított magvak fejlődnek. Egy-egy növény több mint 8 ezer magot hozhat. A sok magnak és a vegetatív szaporodásmódnak köszönhetően gyorsan terjed. Függőleges gyökértörzséből több szinten vízszintes földalatti hajtások indulnak és halózzák be a talajt. Ezeken számos rügy található, melyekből 25-30 cm-es (max 50 cm-es) földfeletti szár, valamint tarackszerű hajtások képződnek. Ha ezeket talajforgatással stb. felaprózzuk, akkor új hajtásokká, új növénnyé egészülnek ki. Az említett okokból irtása elég nehéz; legjobb, ha a virágzás (terméshozatal) előtt lekaszáljuk, lesarlóz- zuk. Ott ahol tömegesen fordul elő, érdemes egyúttal gyűjteni is. A gyógyszeripar a szárított, földfeletti részeit Linariae herba néven tartja számon. (Arról, hogy éppen keresett-e, érdemes az illetékeseknél érdeklődni!). A növényt árnyékos helyen (pl. padláson) addig kell szárítani, míg a legvastagabb szárrész is könnyen törhetővé válik. Kb. 5 kilogramm friss növényből kapunk 1 kg szárítottak A népi gyógyászat a közönséges gyújtoványfüvet belsőleg epebántalmaknál, hólyaghurutnál, kenőcsökben aranyeres csomóknál és sebek kezelésénél alkalmazta. Vizelet és hashajtó hatása is van. A „népi kozmetika“ főzetét szeplők ellen is hatásosnak tartotta. Az állattenyésztők jó, ha tudják, elsősorban a szarA közönséges gyújtoványfű sarkantyús, citromsárga virágairól könnyen felismerhető (Foto: p. r. vasmarhák betegednek meg tőle. A magángazdálko dók, szarvasmarhatartók számának növekedésével va lószínűleg a mérgezések száma is emelkedhet. .Ható anyagai az emésztőszervek megbetegedését okozzák Tünetei a nyálzás, a szünetelő kérődzés, erős has menés. Súlyos esetekben merevgörcs állhat be. A nö vény fitoszterin, pektin, paraffin mellett olyan glikozi dókat tartalmaz, amelyek a szervezetben kéksavv; bomlanak le.-r
