Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-20 / 24. szám

A sport örök mozgás és örök ál­landóság. Mindezt akkor érti meg az ember, amikor szembetalálkozik azokkal, akik nélkül tegnap még el­képzelhetetlen volt egy válogatott viadal, egy nagy verseny, egy nagy mérkőzés. S mégis - lezajlanak a viadalok, a mérkőzések, a verse­nyek, de nélkülük... írja egyik ismert könyvének bevezetőjében RÉ­TI ANNA kiváló sportújságíró. Igen, letűnnek a csillagok. Már csak az emlékezés idézi vissza őket a ma színpadára. Egy felejthetetlen gól, egy izgalmas verseny, egy nagy csa­ta nagy pillanata. Az emlékhullámok tetejéről felénk int a nagy gól, a nagy pillanat hőse, fiatalon és daliásán, ahogyan egy nagy gól és egy nagy pillanat hőséhez illik. MIRŐL ÁLMODIK A HAJDANI BAJNOK? De megváltoztak a hősök. Pocakot eresztettek, hajuk meg­szürkült vagy kihullt, és a gyere­kek sem rohanják már meg őket aláírásaikért. Autogramjaikat nem jegyzik a mai „tőzsdén“, de versenyeikről, csúcsaikról válto­zásaikról stb. még beszélnek. S ilyenkor azt kérdezik: mi lett velük? És ezt kérdezem én is a hat­vanas évek egyik legkiválóbb csehszlovák birkózójától, László Karcsitól, aki a napok­ban töltötte be 50. születés­napját.- Nem hiszem, hogy jelenlegi ténykedésem különösebben ér­dekelné az olvasót. Egy patinás pozsonyi borozóban, a Magas utcán levő 44-esben pincérke- dem. A sporttal már csak annyi a kapcsolatom, hogy gyakran szolgálok ki élsportolókat, főleg focistákat, akik rászoktak Faragó Elemér főszakácsunk ínyencfa- lataira. S ha már a vendégekről esett szó, meg kell említenem, hogy az Aranyszőlő nevű külön- helyiségünk a Szőttes táncosai­nak és a magyar főiskolásoknak a kedvenc találkozóhelye. • Első interjúmat 1965-ben készítettem veled. Én kezdő újságíró voltam, te viszont már nagynevű, sikeres ver­senyző. Emlékszel még arra a beszélgetésre?- Hogyne. Valaki meg is örö­kített minket a tornaterem fapad­ján. Abban az időben valóban jó passzban voltam, szinte minden sikerült, amihez hozzáfogtam. Csapatom, a Dunajplavba, Me­szes István mester vezetésével sorra nyerte a bajnoki elmeket. Én az országos bajnokságokon hatszor álltam a dobogó legma­gasabb fokán. Nyertem nemzet­közi magyar bajnokságot is, ami - ismerve a magyar birkózás színvonalát - nem kis eredmény. • Nem akarok régi sebeket feltépni, de világversenyeken nem értél el számottevő ered­ményeket, nem szereztél érté­kes trófeákat...- Nem, mert ezeken a verse­nyeken - itt elsősorban minden sportoló álmára, az olimpiára gondolok - „véletlenül“ mindig mást neveztek helyettem a válo­gatottba. A hatvannégyes tokiói olimpia évében Csehszlovákiá­ban és ezt szerénytelenség nélkül állíthatom - nem volt mél­tó ellenfelem. Mégsem én utaz­tam Japánba. Az már sovány vigasz volt számomra, hogy rö­viddel az ötkarikás játékok után megmérkőztem „helyettesem­mel“, és szinte „lemostam“ a szőnyegről. Tizenöt évig vol­tam válogatott, s ezalatt a másfél évtized alatt sok hasonló sére­lem ért. Nem szívesen beszélek erről, utólag már nem látom ér­telmét a vádaskodásnak. Lé­nyeg az, hogy 28 éves korom­ban írásban közöltem a szövet­ség elnökével, befejeztem a vá­logatottságot. Klubomban 1978- ig birkóztam. • Akkor, ha jól számolom 35 évesen akasztottad szögre a birkózótrikót. Pedig oda akartam kilyukadni, hogy a legsikeresebb szlovákiai ma­gyar birkózók, például te, az ifjúsági világbajnok, a duna- szerdahelyi Swendtner Jóska, vagy a komáromi Jankovics túl korán hagytátok abba, s nem aknáztátok ki az összes lehetőséget...- Én csak a magam nevében beszélhetek. Nem adtam fel idő előtt, hiszen a birkózás az éle­tem volt. Tizennégy éves korom­tól naponta ott gyömöszöltük egymást a szőnyegen. Kezdet­ben az orvos eltiltott a sportolás­tól, mert valamit talált a szíve­men. Nem engedelmeskedtem neki, és úgy érzem - hála a bir­kózásnak -, teljesen meggyó­gyultam. Sportpályafutásomat 15 évvel ezelőtt, 35 évesen fe­jeztem be, s ezzel maximálisan túlszárnyaltam a szabadfogá­súak átlagos nyugdíjbavonulá- sát. Nálunk ugyanis a reflexek, a villámgyors helyzetfelismerés a legfontosabb, s ezt az erőnlét­tel ellentétben nem lehet edzé­sekkel tartósítani. Magyarorszá­gi versenyeim során az egyik legkiválóbb ottani szakember, Matura Miska bácsi folyvást mondogatta: fiam jól jegyezd meg, szabadfogásban 22, maxi­málisan 25 éves korig kell a csúcsra jutni, utána már nincs rá esély. Igaza volt a neves ed­zőnek. Idősebb koromban érez­tem, a jó erőnléttel legfeljebb a kötöttfogásúak közt lenne ke­resnivalóm. • Miért nem váltottál fogás­nemet?- Ha valaki egy karcsú, szőke lányt imád, aligha tudják rábe­szélni egy molett feketére. Én is így voltam vele. Igazi nagy sze­relmem a szabadfogású birkó­zás volt. Persze, kiegészítéskép­pen kipróbáltam a kötöttfogást is. Az eredményeim sem voltak rosszak. Egyszer még Máchát is legyőztem. Mégsem álltam at. • Matura Mihályt említet­ted. Milyen kapcsolatban vol­tál vele?- Magyarországi edzőtáboro­zásaim során gyakran adott ta­nácsot, irányította edzéseimet. Nem csak vele voltam jóban, a több szakvezetővel és bir­kózóval is. Szoros barátság fű­zött „Picihez“, azaz Kozma Ist­ván olimpiai bajnokhoz. A teme­tésére is elmentem. Akkoriban nem sok hiányzott, hogy pesti lányt vegyek feleségül. Ha oda nősülök, talán nemzetközi ered­ményeim is mások, sikereseb­bek lehettek volna. De ezen már kár meditálni. • A küzdősportokban a magyarok már évek óta a legjobbak közé tartoznak. Ez, szerinted mivel magyaráz­ható?- Talán a paprika és a jó fajta borok fogyasztásával... De félre a tréfával. Lehet, hogy az ered­mények, a vele született hajla­moknak, az ázsiai ősöktől örö­költ géneknek, bizonyosfajta őserőnek köszönhetőek. • Karcsi, mikor voltál leg­utóbb birkózómeccsen?-Hát, most megfogtál. Be kell vallanom, nem tudom ponto­san. Mentségemül két okot tu­dok felhozni. Általában este, éjjel dolgozom, tehát nemigen van időm. A másik, talán sokkal nyo­mosabb érv az - és ezt most egész őszintén mondom -, na­gyon fájna a szívem, ha kimen­nék egy birkózómérkőzésre. Saj­nálnám, hogy én már nem va­gyok részese ezeknek a csaták­nak. Egyszerűen irigykednék a fiúkra. Ezért inkább távolmar- dok a birkózóviadaloktól. Az olimpiai csatákat azonban nem hagytam ki, és nagyon szurkol­tam a magyaroknak. Különösen Farkasnak, aki istenáldotta te­hetség. Úgy drukkoltam neki, mintha a fiam lett volna a sző­nyegen. • Igaz is, a fiad. Ö is nagy ígéret volt. Ifi korában azt írták róla: „még nagyobb tehetség, mint az apja volt, és ha így folytatja, sokra viszi.“ Aztán egyik napról a másikra eltűnt a „süllyesztőben“.- Valóban kiváló birkózó volt. Sajnos, pályafutásáról múlt idő­ben kell beszélnem. Katonaideje alatt egyszer egy kislánynál fe­ledkezett, pedig aznap bajnokija volt. Csapattársai hiába várták az utolsó pillanatig, nem érkezett meg. Természetesen, érdem szerint megbüntették. Ezen aztán nem tudta magát túltenni, s talán itt állt be a törés. A fiú kicsit izgága természetű. Emlékszem, egyszer három cigányt gyömö­szölt a kukába, mert lekurváztak egy magyar lányt. Talán az is közrejátszott idő előtti távozásá­ban, hogy a birkózás az ún. „szegény“ sportok közé tartozik. A mai fiatalok pedig jól akarnak élni, s ehhez sok pénzre van szükségük. Inkább beállt egy bárba kidobólegénynek... • Anyagiakról beszélünk. Te mennyit kaptál annak ide­jén a hat bajnoki címedért?- Ha hiszed, ha nem, egy fityinget sem. Az érmeken, serle­geken, plaketteken kívül semmi­féle honorárium sem illetett. Azt tálán mondanom sem kell, hogy az akkori feltételek sokkal mos­tohábbak voltak a maiaknál. • Szoktál álmodni az egykori nagy csatákról?- Nem. Mostanság egész más álmaim vannak. Lehet, hogy ez a korral jár, de - noha sosem voltam nosztalgikus alkat -, álmaimban egyre gyakrabban járok szülőfalumban, Megyer- csen. Látom a régi ismerős há­zakat, a kanálisban folyó zava­ros vizet, a legelő sárga kiska­csákat ... • Köszönöm a beszélge­tést, és boldog születésnapot! Ordódy Vilmos A szerző felvételei László Károly (balról) - civilben... akció közben, a szőnyegen... Vratislav Őekan, a Viktoria Zizkov milliárdos tulajdonosa: Vratislav Őekan (1953) Domazlicé- ből származik, Prágában tanult, a ha­todik szemesztert követően befejezte a főiskolát, mégpedig azért, mert nem érdekelte őt a pszichológia. Gondolt egy nagyot, és 1980-ban Nyugat-Né- metországba emigrált. Eleinte illem­helyiségben volt takarító, majd pár év múlva már egy ismert biztosítótársa­ságot vezetett, több mint 4000 alkal­mazottal. Ez aztán a karrier! A rend­szerváltás után, 1990-ben visszatért Csehszlovákiába; több vállalatot ala­pított (legismertebbek: Intercom, C+C Company, MSP International). Két évvel később gondolt egy meré­szet: megvette a csőd szélén álló Viktoria Zizkov III. ligás labdarúgóklub­ját. A csapat azóta sorra nyerte a meccseket, és bejutott az élvonal­ba... Őekan vagyona - a jól értesültek szerint - több mint 2 milliárd korona. Ahogy ő mondja, naponta 24 órát dolgozik. Most nősült harmadszor. A RESPEKT népszerű prágai hetilap (az 1992-es év legjobb európai heti­lapja) 19. számában egészoldalas, exkluzív interjú készült vele. Az érde­kesebb részeket mi is közöljük. • Tudna mondani valamilyen receptet arra, hogyan válhatunk milliárdosokká?- A munkámnak és a fejemnek, melyben agy s nem levegő van, köszönhetem ezt. Elég, ha az ember 25 százalékban érti a dolgát, a többi a pszichológián múlik. • Miért tért vissza Csehszlovákiába?- Egyszerű a válasz: cseh vagyok, nem rendelkezem német állampolgársággal; s kezdettől fogva bíztam abban, hogy megbukik a kommunizmus. Segíteni aka­rok az országnak. A rendszerváltást köve­tően új élet kezdődött, s a lehetőségeket egy üzletembernek ki kell haszálnia. • Az irodája igencsak szerényen van felszerelve...- Olyan ember vagyok, mint a többi, nem szeretem a feltűnést. Amikor hazajöt­tem, először horgászni mentem. A kényel­met azért nem vetem meg. Van egy Merce- desen, s itt-ott a Rolls-Royce-ot is haszná­lom. Gyakran vásárolok képeket, ám aranyrudacskákat senki sem talál a laká­somban. • Politika?- Két évvel ezelőtt megalapítottam a Prágai Liberális Uniót. Egyelőre téli ál­mát alussza a párt... Ha nem sikerül má­sokkal közös nevezőre jutnunk, akkor kü­lön indulunk a választásokon. Azt mon­dom az embereknek: szükségetek van rám! Különben sokkal radikálisabb va­gyok, mint Klaus miniszterelnök, ennek ellenére jól kijövünk. • Miért vette meg a Viktoria Zizkovot?- Imádom a futballt, s szeretek segíteni a szegényeken. Több szakosztály tárt ka­rokkal várt, de én mégis a „Viktorka“ mellett döntöttem. Talán azért is voksol­tam rájuk, mert annak a bizonyos gödör­nek a legalján voltak. • Önnek ez kitűnő reklám...- Reklám? Ha erre ment volna ki a játék, akkor nem veszem meg a Viktóriát, amely a III. ligában bukdácsolt, hanem beleülök egy élvonalbeli klub bársonyszékébe. Ha becsületesen dolgozik az ember, elöbb- utóbb meglesz az eredménye. Ez az én nézetem. • Mikor térül vissza a befektetett összeg?- Két hónapon át gondolkodtam a „Vik­torka“ megvételén. Amikor igent mond­tam, az volt a célom, hogy a Zizkovbol három-négy év múlva önellátó klub le­gyen. Ha milliós bevételei lennének a szakosztálynak, ezt az összeget nem vágnám zsebre, hanem újra a focira áldoz­nám. A befektetett összeget nem követe­lem vissza. Ha valami felépül, ha lesz egy jó csapat, akkor büszkén mondhatom: ez az enyém! Kerülhet ez kétmillióba vagy kétmilliárdba, nem érdekes. Mindenesetre az enyém lesz! (zsi) Családi magazin Index 480 201 Főszerkesztő: Szilvássy József. Főszerkesztői titkárság * 32 32 20 és 210/4456. Főszerkesztő-helyettes: Miklósi Péter: ® 210/4453. Kiadja a VOX NOVA Részvénytársaság. Ügyvezető igazgató: Slezákné Kovács Edit ® 210/4460. A Vasárnapot szerkeszti: Szűcs Béla és Zsilka László ® 210/4454. Grafikai szerkesztő: Szilvásy Erzsébet -11: 210/4478. Szerkesztőség: 819 15 Bratislava. Pribinova 25., 8. emelet. Telefonközpont 210/9, szerkesztőségi titkárság: S 32 50 18, sportrovat: S 36 46 39, gazdasági ügyek: S 210/4425 és 4426. Távíró: 92308. Telefax: 36 45 29. Adminisztráció: 819 02 Bratislava, Pribinova 25, ® 586-07. Készül a Danubiaprint, n. v„ 02-es üzemében 819 46 Bratislava, Pribinova 25. Szerkesztőségi hirdetésfelvétel közületeknek és magánszemélyeknek: 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet, ® 210/4455 és 4476, irodavezető 32 51 29, telefax 210/4431 A kassai hirdetöiroda cime: Kovácska 25, 040 01 Kosice; ® 095/622 86 39. Ügyfélfogadás: hétfőn és szerdán 8-tól 16.30-ig. Terjeszti a Postai Hírlapszolgálat és a Mediaprint - KAPA. Előfizethető minden postán és kézbesítőnél. Külföldi megrendelések: PNS, igazgatósága Pribinova 25, 813 81 Bratislava. A beküldött kéziratokat nem őrizzük meg és nem küldjük vissza. i 4

Next

/
Thumbnails
Contents