Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-11-07 / 44. szám

k szelek fújdogálnak Holly­woodban. A hosszú évek óta körülrajongott filmcsillagok közül jó páran ma már a „szimpatikus öreg színészek“ kategóriájában futnak. Megjelent viszont egy másik nemze­dék a színen, illetve a vásznon, kér­lelhetetlenül kisajátítva a nagy elő­dök helyét. Van rá némi jogcímük: vonzóak, fiatalok, tehetségesek. Bi­zonyítani akarnak. A hűvös szellő Ezek egyike Keanu Reeves, akit már a neve is arra predesztinál, hogy „friss levegőt“ vigyen az amerikai álomgyár légkondicionált stúdióiba. Különös hangzású, hawaii eredetű keresztnevének jelentése ugyanis: hűvös szellő a hegyek felől. Talán nem túlzás kijelenteni, ez a huszonki­lenc éves színész látványként is kelle- mes-izgalmasan borzongató. Hibátlan arcéi, érzéki ajkak, mandulavágású szemek, bronzbarna bőr, hollófekete haj - európai és ázsiai vonások sze­rencsés találkozása egy angol anya és y hawaii-kínai apa fiában. A vonzó lső nem kifejezetten hátrány filmszakmában. Am Keanu Reeves saját bevallása szerint - többre ágyik, mint hogy ő legyen a vásznon z ügyeletes szívtipró. Pályafutását sem ebben a szerep- rben kezdte. Huszonkét évesen im Hunter Kés a vízben című filmjé- n hívta fel magára a figyelmet, melyben a szelíd Mattot játszotta, övetkező filmjeiben is többnyire dves, félszeg tökfilkókat testesített eg, akik éppen visszafogott alakítá­sának köszönhetően voltak hitelesek. Keanu Reeves ma már 17 filmet udhat maga mögött, és bemutatkozá- >a óta olyan neves rendezőkkel dol- zott együtt, mint Francis Ford Cop- oola, Bernardno Bertolucci vagy Lawrence Kasdan. Európában 1989-ben ismerkedhet­ek meg nevével a mozirajongók. Stephen Frearsemlékezetes filmjében, i Veszedelmes viszonyokban ő volt i Glenn Close alakította intrikus Mer- euille márkiné tiszta lelkű fiatal ud- rarlója, Chevalier Danceny. 1990- >en a Sírig tartó szerelem című Law- ence Kasdan-vígjátékban kétbalke- es bérgyilkosként komédiázott. Ezt övetően két főszerepben is feltűnt: (athryn Bigelow Holtpont és Gus 'an Sant Otthonom, Idaho című film­ében. A múlt év egyik moziszenzá- iójában, Coppola Draculájában kapta a jó Jonathan Harker szere- t. Keanu az Otthonom, Idahót tart- egyik legfontosabb filmjének. Minden színésznek meg kell vívnia maga harcát - nyilatkozta a német empo magazin riporternőjének. ■ Most abban a korban vagyok, ami­tor a fiúk férfivá érnek. Ebből ! szempontból meghatározó volt szá­nomra az Idaho. “ Strichelő fiúk csoportja Portland­ben, Oregon államban. A film közép­pontjában Scott Favor (Keanu Ree­ves) áll, a polgármester biszexuális fia és a homoszexuális Mike Waters, akit River Phoenix játszott. Mike szereti Scottot, és Scott is kedveli Mike-ot, de aztán Scott beleszeret egy lányba, hátat fordít az utcának, belebújik jól szabott ruhájába, és visszatér apja világába. Scottot Shakespeare Henrik hercegéről mintázta Van Sant. Shakespeare egyébként a fiatal színész kedvenc szerzői közé tartozik, da­rabjai a legnagyobb kihí­vást jelentik számára. A Vihar Trinculóját egy egész nyáron át játszotta, legutóbb pedig a Sok hű­hó semmiért bősz Don Jüanját keltette életre a vásznon, az angol Ken­neth Branagh rendezésé­ben. Ezek után nem lehet meglepő, hogy szerepálmai is a nagy drámaköltő alakjai: Hamlet és Macbeth. Reeves hivatása nagy előnyének tartja, hogy rengeteget utazhat. Úgy érzi, színészi és emberi fejlődése szempontjából egyaránt szüksége van rá, hogy megismerje a világot. A Sok hűhót Olaszországban vették filmsza­lagra, és a mediterrán vidék teljesen megbabonázta. Legutóbbi szerepe kedvéért a Himalájába repült, Berto­lucci ugyanis eredeti helyszíneken forgatta A kis Buddha című alkotását. Modern mesének is nevezhetnénk, melyben a távolkeleti műit keveredik az amerikai jelennel. Egy híres tibeti főpap egy seattle-i kisfiú testében reinkarnálódik. Meséjébe a rendező beleszőtte Siddhártha herceg történe­tét is, aki 29 évesen hátat fordított családjának, világi életének, és a pusztába vonult, hogy meglelje az Örök Igazságot. Siddhártha herceget, azaz Gautama Buddhát Keanu alakít­ja. Ám Siddhártha sokkal többet je­lent számára egy szerepnél. A forga­tás előtt könyveket olvasott a budd­hizmusról és meditálni tanult. Napo­kig koplalt, órák hosszat egy fa alatt ülve gyakorolt, és ismerkedett a „négy nemes igazsággal“. E keleti vallás a lelke legmélyéig megérintet­te. ,,Ha valaki polgári családból szár­mazó városi gyerekként nő fel, soha nem látja a teljességet - a reggelt, a gyerekeket, a boldogságot. A kez­detet és a véget. Nem ismerheti meg az erőt és a szentséget. “ Egész életé­ben istent kereste, és most úgy érzi, a buddhizmus segítségével közelebb került a titokhoz. E gyébként úgy él, mint azelőtt. Élvezi, ha a háza mögötti pá­zsitra heveredhet, hogy ha a barátai­val és a húgaival lehet, és kedvére motorozhat. Ha pedig nem Harley Davidsonját nyergeli, akkor egy rock­bandában tépi a basszusgitár húrjait. „Én vagyok a világ legrosszabb basz- szusgitárosa — kommentálja tetszel- gés nélkül muzsikusi kvalitásait. — Nincs semmi ritmusérzékem. “ Lehet, hogy gitárosként a gyengéb­bek közé tartozik, színészként vi­szont máris a legjobbak egyike. (mislay) 1 I Freskók, oltárképek, Raffaello-festmények fiatal ma­donnáiban látni annyi szépséget, szelídséget, aláza­tosságot és szeretetreméltóságot, mint az ő arcában. A megtestesült angyali üdvözlet lehetne filmben és színpadon, ehelyett a vágy nagyon is elérhető, sőt bármikor megalázható tárgya Fassbinder drámájá­ban, a Fehér méregben. Geesche, a gyönyörű asz- szony, akinek durva, érzéketlen férje mellett egyet­len szabadsága marad, hogy beszélhet az Úrral. Térdre borulva, imára kulcsolt kezekkel kéri: segít­sen neki. De nem égi jelre - erőre vár. Erőre, hogy gyilkolhasson. Mérgezett kockacukorral és szeplőtlen mosollyal. Dér Denissa előbb a Budapesti Kamaraszínházban, majd a darab alapján készült Brémai szabadság című tévéfilmben játszotta el a sorsa ellen lázadó, gyilkos asszony szerepét. Rendkívüli érzékenységét, penge­éles értelmét, tehetségtől ragyogó szépségét koráb­• A Fehér méreg bemutatója után, gondolom, megint megke­reste néhány rendező. Hány sze­repet fogadott el azóta? — Egyet, de azt is visszaadtam. Már az első próbák rossz irányt vettek. • Annyira rosszat, hogy... — .. .igen, nem láttam értelmét a küszködésnek. • Filmszerepek? — Most is forgathatnék, de nem mentem. Vidékre kellett volna utaznom, ráadásul nem is napok­ra, hanem hetekre. Három kisgye­rekem van, Ászja már iskolába jár, Mária-Franciskát még szoptat­nom kell. Ilyen helyzetben ho­gyan menjek el otthonról? Vigyem magammal a pici babát és amíg dolgozom, bízzam rá valakire? Annyit azért mégsem ér egy szerep. • Akkor most ne is hívja senki, felesleges? — Napokra nem tudok még el­mozdulni itthonról, órákra, fél napra már igen. • S ha éppen most kerülik el a jobbnál jobb lehetőségek? — Ha igazán fontos vagyok va­lakinek, akkor az nem mond le rólam. Én ebben mindig is hittem. • A két-hároméves szünetek sosem zavarták? — Nem, mert én nem akarok egyszerre több szerepet játszani, este színpadon, másnap kamera előtt állni. Nekem a kevesebb sok­szor többnek tűnik. Ha egyvala­mire koncentrálok, úgy érzem, ban is megmutathatta már. Heinrich Mann Ronda tanár urának orfeumi táncosnőjét, Fröhlich Rózát formálta meg Pozsonyban, szlovák tévéfilmben, Ro- saline-t, a döblingi elmegyógyintézet főorvosának „fogságban“ élő feleségét alakította Sántha József A legnagyobb című drámájában, Elek Judit rendezé­sében, és ő volt a Szibériai nyár „üvegcipőjét“ kereső csirkegyári munkáslánya is. Film-, tévé- és színpadi szerepei között néha nem is hónapok, hanem évek telnek el. Színésznő, aki nem akar mindenáron játszani, alkatához nem illő, elveivel összeegyeztet­hetetlen feladatokkal nyűglődni. Dér Denissa okosan gondolkodik. Nem habzsol - kivár. Arra fordul, ahol érték születik. Kavicsért nem hajol le soha, gyöngy­ből meg kevés van. Most is csak egyet lát maga előtt. Marguerite Duras Nyáron, este fél tizenegykor című kisregényének Claire-jét, akit úgy ránt le a szerelem, akár az örvény. Férje, Dér András rendezi majd a darabot az Arany János Színházban. jobban fel tudok rá készülni. Kap­kodva, szétszórtan, százfelé futva — ez nem az én stílusom. Én így képtelen vagyok dolgozni. • Amíg Pozsonyban élt, csak filmekben játszott, első színpadi szerepét Budapesten, a Fassbin- der-darabban kapta. Azóta igazán magyar színésznőnek érezheti magát.- Megtanultam magyarul, ennyi az egész, és rájöttem: a színpad is közel áll hozzám. Hogy pontosan olyan, mint amilyennek elképzel­tem. Lehetővé teszi, hogy kom­munikálhassak a nézővel: amíg én játszom, ők gondolkoznak. Szá­momra ez a lényege a színháznak. A csendes dialógus, a hallhatatlan párbeszéd. Én nagyon sokáig attól féltem, hogy el fogok veszni a színpadon, kevés lesz, amit nyújtani tudok. A Fehér méreg óta úgy érzem, átugrottam egy szaka­dékot. Persze, fogták a kezem, ott állt András, a férjem, és így köny- nyebb volt. • Ha másvalaki rendezte volna a darabot, el sem vállalta volna a szerepet? Kavicsért nem hajol le soha... (Oláh Csaba felvétele) — Nem tudom. Dolgoztam én már mással is színházban, nem­csak Andrással. A Széchenyiről szóló darabot Elek Judit rendezte. Andrással azért jó nekem, mert bízik bennem, és tudom, velem, általam tudja megmutatni, elmon­dani, amit közölni akar. • Sándor Pál, Dömölky János, Gazdag Gyula és Mész András, akiktől a Csak egy moziban, a Hajnali háztetőkben, a Túsztör­ténetben és a Meteóban kapott szerepet, nem bíztak önben? — Bíztak, csak a folytatás vala­hogy sorra elmaradt. De emiatt sem szomorkodtam soha, mert jött valami más, ami ugyanilyen, vagy még fontosabb volt számom­ra. Ami ugyanúgy ki tudta tölteni az életemet, mint a film. • Nem érzi olykor körön kívül magát? — Én mindig a pálya szélén áll­tam. Ha feladatot kapok, akkor azt igyekszem a legjobb tudásom szerint, becsületesen elvégezni, de mégis valahogy kívülálló vagyok. • Persze, akit ritkábban lát a közönség, attól sok esetben töb­bet kap. — Én nem töprengek ilyesmin. Ha egy lehetőség elmegy mellet­tem, akkor annak bizonyára el kellett kerülnie. Nem is érdekel, hogy miért lett így, nem járok utána. De ha kapok valamit, azt mindig megköszönöm Istennek, és segítséget kérek hozzá. Bízok én magamban is, de az külön dolog. Én már tudom: minél jobban hi­szek Istenben, annál inkább ön­magam vagyok. • Ilyen helyzetben, ezzel a tu­dattal nem okozott lelki nehéz­séget, hogy a Fassbinder-darabban egy sorozatban gyilkoló asz- szonyt kellett megformálnia? — Geeschének van egy másik arca is, csak nehéz neki megbir­kóznia a rosszal, a gonosszal, ne­héz visszatalálnia a jobbik énjé­hez. Én így értelmeztem a sze­repet. • Legközelebb tehát ismét színpadon, a Duras-regény átira­tában játszik? — Remélem, igen. A valóban fontos dolgok, íme a bizonyíték, mégiscsak megtalálnak. Abban az értékrendben, amelyben élek, nincs más megoldás, olykor még azokról a szerepekről is le kell mondanom, amelyek nagyon sok pénzt hoznának. Nem lennék őszinte, ha azt állítanám, hogy nem vágyom többet dolgozni. De amikor látom, hogy mennyi a fel­színes, értéktelen munka körülöt­tem, akkor azt mondom, hálás vagyok az Úrnak, hogy figyel rám, és ott tart inkább a gyere­keim mellett. Igen, amióta Isten rendet tett a lelkemben, azóta sokkal könnyebb az életem. Szabó G. László \ i í CD _Q E CD > O c co CD CD CD I tn ©

Next

/
Thumbnails
Contents