Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-11-07 / 44. szám
A pályaválasztás hosszas mérlegelésre készteti a fiatalokat. Jövendő hivatásukról elmélkedve értékelik annak pozitívumait és negatívumait, s azokat a kérdéseket is, amelyek az adott területen megoldásra várnak. A Nyitrai Pedagógiai Főiskolán a közelmúltban lehetőségünk adódott felmérést végezni több száz olyan érettségiző fiatal körében, akik a pedagógusi pálya mellett döntöttek. Kérdéseink nem a döntés körülményeire irányultak, hanem a választott pályával kapcsolatos, egyéni vagy társadalmi szempontból fontosnak tartott problémákra. A kapott válaszok figyelmet érdemelnek, mivel visszatükröződnek bennük rpindazok a problémák, amelyek nemcsak a pedagógusokat, hanem a szélesebb nyilvánosságot is foglalkoztatják. A feleletekből kiderült, hogy a fiatalokat élénken foglalkoztatják a pedagógusi hivatással kapcsolatos gondok, megoldásra váró feladatok. Sokan aggódva teszik fel a kérdést: lesz-e megfelelő helyük, ha végeznek, illetve szükség lesz-e még egyáltalán rájuk? Tisztában vannak azzal, hogy a magyar iskolák jövője nagyrészt a szülőktől függ. Ezért többen szeretnének megismerkedni azokkal az okokkal, amelyek arra késztetik a szülőket, hogy szlovák iskolába írassák gyermeküket. Eltökélt szándékuk változtatni ezen a negatív gyakorlaton. A jövőtől való egyfajta szorongás hatja át soraikat, amikor a fenyegető munkanélküliségről írnak, s akkor is, amikor az iskolák színvonalának, anyagi, tárgyi, eszközbeli ellátottságának kérdéseit vetik fel. Sokan megkérdőjelezik választott hivatásuk társadalmi megbecsülését, anyagi, erkölcsi elismerését. Különösen lehangolónak tartják a társadalom részéről megnyilvánuló közömbösséget a pedagógusok és az iskolák gondjai iránt. Védtelennek, túlságosan kiszolgáltatottnak látják a pedagógusok helyzetét. A reszponzensek közel felének eltökélt szándéka a legújabb pedagógiai módszerek megismerése, átvétele és adaptálása. Ugyaneny- nyien nincsenek megelégedve a tanítás tárgyi, műszaki feltételeivel, hiányolják a korszerű oktatás- technikai eszközökét és berendezéseket, s a választékban gazdagabb módszertani és szakirodalmat. A kiválasztott szaktantárgyak színvonalasabb oktatásán kívül fontosnak tartják az idegen nyelvek intenzívebb oktatását, a matematikatanítás korszerűsítését és a környezetvédelem átgondoltabb megismertetését. Meglepő, hogy milyen sok fiatal tartja fontosnak az alaptárgyak (anyanyelv, matematika, szlovák nyelv) oktatásának korszerűsítését. Érthetetlen például számukra, hogy miért nem szereti olyan sok tanuló á matematikát. Rendkívül fontosnak tartják a szaktantárgyak oktatásának lélektani, pedagógiai és módszertani vonatkozásait. A válaszokban az első helyen szerepel a tanulók érdeklődésének felkeltése és fenntartása, ami szerintük is az eredményes tanulás egyik alapfeltétele. Az érdeklődésnevelés hatékonyságát és egyben sikerét jelentik a jól működő szakkörök, amelyek szervezésével, irányításával és módszertani aspektusaival szintén sokan szeretnének behatóan foglalkozni. A pedagógus személyével, képességeivel, felkészültségével kapcsolatos válaszokból kiderül, hogy a fiatalokat intenzíven foglalkoztatják mindazok a kérdések, amelyek a jól felkészült, széles látókörű, nagy tekintélynek örvendő, • példaképnek is megfelelő pedagógusszemélyiség kialakulásával függnek össze. A válaszokból ítélve sok tanulónak voltak meghatározó - pozitív, illetve negatív - élményei és tapasztalatai a tanár-diák kapcsolatot illetően. A megkérdezettek közel egyhar- mada behatóan szeretne foglalkozni e kapcsolat kialakításának kérdéseivel. Többen kételkedve teszik fel a kérdést: lehet-e egyáltalán kölcsönös bizalmon és őszinteségen alapuló tanár-diák viszonyról beszélni? Kevesebben vannak azok, akik szerint létezik ilyen viszony, bár nem olyan gyakori, mint az kívánatos lenne. A válaszok között kiemelkedő helyet foglalnak el az oktatással kapcsolatos problémák, a tartalom, a módszerek, a korszerűsítés kérdései. Ezzel szemben szinte teljesen háttérbe szorulnak a nevelési problémák. Összefoglalásképpen elmondhatjuk, hogy a pedagógusi pályát választók többsége őszintén érdeklődik jövendő hivatása iránt, és jól ismeri annak időszerű problémáit. Az a tény, hogy ezek a fiatalok a pedagógusi státust övező sok bizonytalanság, gond ellenére is kitartottak eredeti elhatározásuk mellett, azt bizonyítja, hogy a pályára való alapos felkészülésnek és a hivatástudat megszilárdulásának egyik fontos alapfeltétele már főiskolára való bejutásukkor adva volt, s ez jövőbeli munkájuk sikerességét tekintve megnyugtató lehet. Kulacs Dezső Múlttal a jovoert Honismereti vetélkedő az Ipoly mentén Nem mindennapi esemény zajlott 1993. október 8-án a Börzsöny nyugati lábánál fekvő kis község, Kemence általános iskolájában, ahol 9 Ipoly menti magyar alapiskola csapata mérte össze tudását a „Múlttal a jövőért“ elnevezésű honismereti vetélkedőn. A magyarországi iskolákat Kemencén kívül Vámosmiko- la, Bernecebaráti és Dejtár képviselték, a szlovákiai magyar iskolák közül a szervező ipolysági állami iskolán kívül az ipolysági egyházi, az ipolybalogi, az ipolynyéki, valamint az ipolyszakállasi szerepelt egy-egy csapattal. A vetélkedő anyagát az ipolysági és kemencei iskolák pedagógusai közösen állították össze, s a felkészüléshez szükséges anyagot eljuttatták valameny- nyi környékbeli iskola igazgatójához. Szeptember közepéig a háromtagú csapatok 4-5 oldalas írásbeli munkát készítettek településük történetéről. A fej-fej melletti verseny győztese a kemencei csapat lett, a második helyen az ipolysági állami iskola 8. A osztályának csapata (Tóth Erika, Bélik Adrienn, Kanta Zsanett), a harmadik helyen pedig az ipolysági állami iskola 8. B osztályának csapata (Bú- rik Szabolcs, Németh Erik, Zsolnay Zoltán) végzett. A rendezvényen részt vett iskolák igazgatói, pedagógusai bemutatták egymásnak iskolájukat, elbeszélgettek gondjaikról, eredményeikről. Jó alkalom volt ez a találkozó a szorosabb kapcsolatteremtésre. Valamennyi résztvevő egyetértett abban, hogy hasonló rendezvényekre szükség van, s keresni kell az együttműködés lehetőségeit más területeken is, különösen az új pedagógiai módszerek alkalmazása teren' Lendvay Tibor AZ ELSŐSÖK BE1UTM02MM-1993 Álló sor: Gyetven Miklós, Juhász Gábor, Bielik Patrik Ülő sor: Virág Marián, Bracsok Anita, Unter Zsuzsa, Cérnák Andrea Igazgató-osztálytanító: Belákné Szaló Krisztina Szeretlek, mert szeretlek Carl Rogers személyközpontú pszichológiájáról olvashatunk élményeket és töprengéseket Szenes Andrea Igen című könyvében (1991 Relaxa). Rogers korunk leghatásosabb pszichológusának számít, és noha sokan ismerik nevét, munkásságát, nem érdektelen e kört bővíteni. Az Illinois államban született Carl Rogers (1902-1987) először teológiát tanult, de - főleg kínai élményei, elsősorban a taoizmus hatására - szakított a teológiával és a pszichológiának szentelte magát. Egy gyermekklinikán kezdte el kutatásait, ezek eredményeként 1940-ben az ohiói, majd 1945- ben a chicagói egyetem professzora lett, itt kezdett csoportokkal foglalkozni. Ebből nőtt ki a Rogers-féle encounter csoportmozgalom, felerősödött a kliensközpontú terápia elmélete, gyakorlata és kutatása. Később egyetemi tanszékvezetőként Viscon- sinban dolgozott. 1964-ben otthagyta az egyetem szervezett kereteit, és egy kaliforniai kutatóintézetben, 1969-től pedig saját önálló intézetében folytatta kutatómunkáját. Idős korában írta nagysikerű könyveit (Hogy emberré legyünk, A tanulás szabadsága, Az encounter csoportok, A partnerré válás, Carl Rogers a személyes erőről, A létezés egyik útja). Életének utolsó éveiben a kultúrák közötti kommunikáció, a politika és a világbéke ügye foglalkoztatta. Bejárta a világot, 1984- ben és 1985-ben Magyarországra is ellátogatott. Nemcsak pszichológusok, hanem pedagógusok, népművelők, művészek is érdeklődnek elmélete iránt, annál is inkább, mivel ő maga sem vont éles határvonalat tudomány és művészet közé, pontosabban a kettő közeliségét hangsúlyozta. Ideális emberképe az ún. tökéletesen funkcionáló személy, aki vágyai megvalósítására törekszik, nyitott az élmények és tapasztalatok iránt, s nem torzítja azokat. így lesz az ember énje a fejlődés folyamatában leleményesen alkalmazkodó s egyben hiteles. Rogers rendkívül fontosnak tartja a pozitív elfogadás szükségletét, amely olyan erős is lehet, hogy az alapvető biológiai szükségleteket is háttérbe szorítja. A gyermek énképét is a szülők feltételhez kötött pozitív elfogadása, szeretete alakítja. Noha maga Rogers nem használja a (lejáratott) szeretet szót, munkásságának krédója az ember tisztelete és elfogadó megértése, s ez az elfogadás a krisztusi agapé megfelelője: szeretlek, mert szeretlek. Azaz az egész embert lehet szeretni, elfogadni, hiányosságaival, hibáival együt. De mindezt önmagunkhoz való viszonyunk alapozza: az önszeretet minden szeretet alapja. A rogersi szellemiség, néhány sebezhető és támadott pontja ellenére, tért hódít a világban, immár - az általa ellenzett - intézményesített formákban is. A kliensközpontú terápiák hatása és értéke egyre világosabbá válik a különböző szakterületeken, a személyközpontú pszichológia rendszerezett elvei pedig meghódítják a nevelés és oktatás területeit. A pedagógusoknak különösen érdemes odafigyelni tanácsaira: a tanárok az oktatás minden szintjén felejtsék el, hogy ők tanárok, rendelkezzenek a tanulás facilitá- torának (megkönnyítőjének) magatartásával (az elfogadással, az empátiával). Megéri a diákot tudatos, érzékeny emberi lényként kezelni, mert többet, jobban fog tanulni, jobban fog viselkedni, kevesebbet fog hiányozni; a megértés, törődés, őszinteség lesz a sajátja, magasabb lesz kreativitásának szintje, bővülnek pozitív kapcsolatai, hatékonyabb lesz kommunikációja. A személyközpontú tanárnak egyelőre nincs könnyű dolga, mert nem mindegy, milyen szemléletű az iskola, ahol tanít, és milyen beállítottságú a főnöke. Nyilván hátráltató körülmény, ha izoláltan, magányosan kénytelen dolgozni, érvényesíteni elveit, míg ha támogatást nyer, a hatékonysági tényező látványosan magas lesz. Tanulságosnak véljük, ha itt és most összegezzük a hagyományos és a személyközpontú (humanisztikus) iskola néhány jellemzőjét a rogersi szemlélet alapján: a hagyományos iskolában a tanár a tudás birtokosa, a diák a tudás passzív befogadója. A tanár a hatalom birtokosa, a diák elvárás szerint engedelmes. A bizalom szintje minimális. A tanár a diákot félelemben tartja (osztályzással, intővel, szidással), hogy minél hatékonyabban irányíthassa. A diák nem alkotója a tanulásnak, a tantervnek, a munkamód kialakításának, nem választja tanárát. Az oktatásban az egész embernek nincs helye, csak az intellektusának. A személyközpontú iskolában a tanár megosztja a többiekkel (tanulók, tanárok, szülők) a tanulási folyamat felelősségét. Gondoskodik a tanulási forrásokról (önmaga, könyvek, közösségi tapasztalatok), ösztönzi a diákot a források felkutatására. A tanuló dolgozza ki saját tanulási programját. A tanulás módszere, a „hogyan tanulunk“ az elsődleges, a tanulás tartalma a második helyre kerül. A külső fegyelmezés helyére a belső fegyelem lép. A tanulás értékelését elsősorban a diák végzi, befolyásolva a csoporttagok és a tanár visszajelzései által. A könyv egyéb szakmai részletkérdésekkel is foglalkozik, noha a szerző nem törekedett a témát teljességében átfogó, rendszerező munkára. Nem könnyű olvasmány Szenes Andrea könyve, de mindenképpen hasznos, mert tanárt, szülőt, nevelőt hatékony élet- és munkastílusváltásra szólít fel. Ezt sem könnyű megvalósítani, ám az eredmény megéri a fáradságot. Laczkóné Erdélyi Margit Bemutatjuk oldalunk szponzorait Meglepetésként hatott Párkányban a hír, hogy a Borovics házaspár élelmiszerüzletet nyitott. A rendszerváltás előtt a feleség varrónő, a férj tévészerelő volt, mindkettő megbecsült, jó szakember a maga területén. Előbb csak bérbe vették a város egyik legrégibb üzletét, a Tóth-féle fűszer- és csemegeboltot, majd megvásárolták az épületet. Kiváló üzleti érzékre vall, hogy a város legforgalmasabb részét szemelték ki, s olyan boltot, amely már több nemzedéket is kiszolgált, így megvolt az állandó vásárlóközönsége, amelyet csak meg kell tartani. Mi sem könnyebb, gondolhatnánk, csupán két dolog kell hozzá: jó minőségű és bő áruválaszték, no meg megbízható, udvarias kiszolgálás. Borovicséknál egyikre sem lehet panasz. Az áru beszerzését maga a tulajdonos végzi, az elárusítók pedig mosolygósak, kedvesek. A jó forgalomnak köszönhetően Borovi- csék újabb üzletet nyithattak, ezúttal hentesáruval, a lakótelep szélén. Lesz utánpótlás is; a fiukat is kereskedőnek szánják. A fiatalember Prágában tanul, a közgazdasági egyetemen, mert a vállalkozás akkor a legsikeresebb, ha kellő szakképzettséggel társul. A család valamennyi tagja magyar iskolába járt, ezért nem közömbös számukra a hazai magyar oktatásügy helyzete, színvonata. S ha a fiuk elvégzi a csehországi egyetemet, ismét bővül azoknak a tábora, akik saját példájukkal bizonyíthatják - magyar iskolával is lehet érvényesülni, még a főiskolán, egyetemen is. __________________________________________________-VSEnnek az oldalnak a megjelenését a párkányi BESSO boltok tulajdonosai, Borovics József és felesége támogatták. Címük: BESSO — Potraviny, Hlavná 169, Stúrovo. | A lekéri alapiskola I. osztálya N E V E L // O K F s O R U M
