Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-06-20 / 24. szám
A tavaszi árpa és a zab kártevője Május végén a szlovákiai sajtó hírt adott róla, hogy az ország egyes területein a gabonaállományt régóta nem tapasztalt mértékben károsítja egy bogárfaj, amely erősen elszaporodott; egyedszáma négyzetméterenként eléri a százat. Az említett faj, a vörösnyakú árpa- bogár (Lema melanopus - kohútik pestry) elsősorban a korai árpa és a zab, valamint ritkábban a búza, veszélyes kártevője. (Más növényeken, fűféléken és kukoricán is előfordul.) Előfordulhat, hogy 20-30 százalékos, sőt kedvező időjárás esetén nagyobb károkat is okoz. A vörösnyakú árpabogár nevét vörös (narancsszínű) „nyakáról", elötoráról kapta Lábai is hasonló színűek, feje, hasoldala, szárnyfedői pedig zöldes- vagy feketéskékek. A bogár április-május folyamán a gabona levelén keskeny, hosszú csíkokat rág, melyek rövid időn belül pergamenszerűvé válnak, kifehérednek. (Ez tulajdonképpen annak a következménye, hogy a levél színének vagy fonákjának bőrszövetét, epidermiszét és a parenchima nagy részét lehámozzák.) Erről a jellegzetes, jól felismerhető kárképről nevezték el korábban a fajt vetésfehé- ritönek, árpafehérítőnek. Egy-etjy nőstény bogár akár 200 petét is rak; ezek, ha kikelnek (fejlődésük 2 hétig tart), tovább folytatják a pusztítást. Kárképük az imágóké- hoz hasonló kifehéredés, ám a sárga színű, ,,árpacsigá“-nak nevezett lárva hámozgatása kiterjedtebb, szélesebb, megnyúlt foltra emlékeztet (lásd a mellékelt ábrát), s általában fekete pettyek formájában beszáradt ürülék kiséri. A lárvaállapot általában két hétig tart, utána a talajban bebábozódnak, s átalakulnak kifejlett rovarrá. Az imágók a következő tavaszig (míg a talaj középhőmérséklete meg nem haladja a 10 Celsius-fokot) a földben maradnak; egy részük ugyan rövid időre megjelenik a felszínen, hogy táplálkozzon. A megfigyelések szerint, akkor szaporodik el veszélyesen, ha egymást több párás, meleg tavasz követi. Tömeges előfordulásához természetes ellensége, egy fémfür- készfaj (Necremnus leucarthros), egyedszámának csökkenése (a rovarirtószerek óvatlan, túlzott használata) is hozzájárult. A megkésett vetésekben, a buja állományban mindig nagyobb károkat okoz, mint azokban, melyek magja korábban a földbe került. Ezt a kártétel megelőzése szempontjából érdemes figyelembe venni. A kontaktmérgekkel (foszforsavas- észterek) történő védekezésnél arra is gondolni kell, hogy ezzel a módszerrel természetes ellenségeit, a parazita fémfürkészeket is elpusztítjuk. p. r. SZEGÉNY EMBEREK ELEDELE << A csicsóka Az Amerikából származó csicsóka gumóját mint a szegény emberek eledelét ismerték meg Európában, így nálunk is. Mivel majdnem vadon növő, igénytelen növény, kertek végébe és meredek lejtőkre ültették. A csicsóka a napraforgó közeli rokona, elágazó magas szára a napraforgóhoz hasonló, de annál kisebb, igen szép sárga virágokat hoz. Élelmiszerként a gyökerein képződő gumókat hasznosítják. Ezeket népiesen cukorburgonya néven emlegetik, bár a burgonyától eltérőek. Sajnos több más hasznos növénnyel együtt a csicsóka is feledésbe merült, egészen addig, amíg az orvosok és a kutatók rá nem jöttek arra, hogy az évszázad népbetegségének, az elhízásnak (és következményeinek) útját lehet állni a nyersen fogyasztott csicsókával, valamint a belőle készült édesítőszerekkel. A csicsókagumó összetett szénhidrátja az inulin, amely az emésztés folyamán csaknem teljesen (96 %-ban) gyümölcscukorrá (fruktózzá) esik szét. Ebből 30-80 grammot még a Cukorbetegek szervezete is (inzulin nélkül) hasznosítani tud. Igen fontos az is, hogy a csicsóka rosttartalma a burgonyáénál 5-6-szor nagyobb. Emeli a szervezet érvédő HDL-koleszterin szintjét, csökkenti a húgysav- színtjét és az érelmeszesedés indexét, tehát a többi cukorral szemben nem érkárosító, hanem érvédő. Húgysavszint-csökkentő hatása a reuma, a köszvény, az idült máj- és vesebetegségek kezelésében is előnyös, s a legkevésbé szuvasítja a fogakat. Igénytelen, félvad növény, mellyel olyan területek hasznosíthatók, ahol eddig más igényesebb növényt nem termesztettek. Kártevője gyakorlatilag nincs, így növényvédő szerek nélkül termeszthető. Évelő, így álló kultúrában olcsón termeszthető, a nagyüzemek és a farmgazdaságok termesztési szerkezetébe is beilleszthető. Alacsony, lapos prizmákban tárolható. Keményebb hidegben szalmával, földréteggel takarjuk. Tavaszi fel- használáshoz hagyjuk a gumókat a talajban. A vetőgumónak szánt termést lehetőleg a kiszedés után (április végéig, május elejéig) ültessük ki. A több éves (álló) kultúránál legalább 2-3 évenként talajerőpótlásra is szükség lehet. A gumók kiszedése után ősszel, esetleg tavasszal középmélyen szántsunk, majd boronáljunk. Az így kezelt csicsóka igen korán és erőteljesen sarjad, s a gyomokat is elnyomja. Az első éves kultúrában a megfelelő talajerő és ápolás mellett - még laza talajon is - 30—40 tonna gumó- vagy ugyanannyi szártermés (zöldtömeg) érhető el hektáronként. A csicsóka szerves- és műtrágyaigénye a burgonyáéval megegyezik. A zöldtömeg szénaként vagy szilázsként növendék jerkékkel etetve 20-22 százalékos takarmányköltségcsökkentést eredményezhet. A 25-40 cm-es zsenge növények fehérjetartalma a lucernáéval azonos. A levélszár aránya általában 40-60 százalék; a szár magassága száraz időjárás esetén is elérheti a 3 métert. Csiba László A kutya angolkórja Az ok ebben az esetben is az elégtelen kalciumellátás, s a panaszok főként a néhány hónapos kutyáknál, az elválasztás utáni korban gyakoriak. A bántalom jelentkezésekor mindig gondolni kell az esetleges orsó- férgességre is, amely zavarja a kalcium bélbeli felszívódását. TÜNETEI A csontok nyomásra fájdalmasak, az ízületek duzzadtak és ugyancsak nyomásérzékenyek. Nem ritka a hosszú, csöves csontok elgörbülé- se. Biztossá teszi a diagnózist, ha a bordaporc-bordacsontok találkozásánál duzzanatot tapinthatunk, amit „angolkóros olvasónak“ is neveznek. A kutyánál is jelentkezhetnek tetá- niás görcsök, ami gyors állatorvosi beavatkozást igényel. Ha hosszabb ideig fennáll az angolkór, a beteg állat növekedése lelassul és a testarányok is megváltozhatnak (nagy fej, rövid végtagok). GYÓGYÍTÁSA Amennyiben az angolkór klinikai tüneteit észleljük, ugyancsak mésztartalmú anyagokat (Calcium carbo- nicum, Calcium phospiricum, Calcium lacticum stb.) kell adni. Kitűnően bevált és igen olcsó készítmény az AP-18 takarmánykiegészí- tő, amelyből naponta 10 testtömegkilogrammra számítva egy kávéskanálnyit adhatunk. A D3-vitaminból 50 000-100 000 NE inj. ajánlható kéthetenként 2-3 alkalommal. (A magyarországi D3- vitamin-injekció milliliterenként 100 000 NE-t tartalmaz.) Ma a kereskedelem mind több ásványianyagot és vitamint tartalmazó készítményt, tápszert kínál, melyeken a beltartalmi értékeket is feltünteti. A TEJ ÉS A KALCIUM Végezetül pedig meg kell jegyeznünk, hogyha a kiskutyát mesterségesen kívánjuk felnevelni, az angolkór megelőzésére mindenképpen gondoskodni kell kalciumkiegészítésről, ugyanis a nem fajazonos tejjel nevelt állatok esetében a tejből származó kalcium kevésbé kedvezően értékesül. Kistermelők Lapja A ribiszke kártevő* A ribiszketapló A termő bokrok, fácskák teljes pusztulását egy makrogomba, a ribiszketapló (valamint egy kártevő, az üvegszárnyú ribiszkelepke) számlájára írhatjuk. Fiatalon, már a rosszul betört oltáshelyen, az időben le nem vágott oltási csonkon, később a metszési helyeken is megtelepedhet. Parazita életmódot folytatva revesíti a vesz- sző, a törzs és a gyökérnyak farészét, majd fehér korhadást okoz. Csak évek múlva pusztulnak el az idősebb bokrok. Megtalálni, felismerni nehéz, mert a határozáshoz szükséges termőtest egész évben előfordulhat ugyan, de ténylegesen csak a számára kedvező környezeti tényezők hatására fejlődik. A föld közelében, félkör alakban veszi körül a gyökérnyakat, a törzset. A termőtest 4-10 cm széles, lapos szélű, töve felé alul-felül vastagodó. Több példány fejlődik tetőcse- répszerűen egymás mellett, fölött. Színe fiatalon világos, majd sötétbarna, felülete bársonyosan sima, de fa keménységű. A termőréteg világosabb őzbarna: szabályosan kerek, azonos átmérőjű pórusai vannak. A csövek rövidek. A ribiszketapló ellen csak megelőző védekezés lehetséges. A sebfelületek kezelése megakadályozza K. Sz. A ribiszketapló körbefogja a törzset, de a pusztulást a fatest belsejében élő gombafonál, a micé- lium okozza A takarmányokat rendszerint nem eredeti állapotukban, hanem valamilyen módszerrel előkészítve etetjük. Az előkészítés célja a takarmányok emészthetőségének, ezáltal értékesülésének, ízletességének javítása, a káros, esetleg mérgező anyagok hatásának kiküszöbölése és a takarmánypazarlás csökkentése. A páckészítés olyan takarmányelőkészítő eljárás, amikor a szecskázott szalmát, egyéb cséplési melléktermékeket (törek, pelyva), a terméshéjakat, a felaprított kukorica- szárat, vagyis az íztelen, önmagában nagy mennyiségben nem etethető, alacsony táplálóanyag és víztartalmú takarmányokat, vizenyős, lédús takarmánykomponensekkel (takarmányrépa, répaszelet, cukorrépafej, burgonya, takarmánytök, takarmánykáposzta, csicsóka) keverjük és tejsavas erjesztéssel érlelve (füllesztve) homogenizáljuk. Igen fontos, hogy a cséplési melléktermékeket, beleértve a kukorica- szárat is, szecskázzuk, a gyökérgumós takarmányokat pedig a páckészítés előtt átválogassuk, megmossuk és szeleteljük. A felaprítással ugyanis lehetővé válik a különböző takarmányféleségek tökéletes ösz- szekeverhetősége, a homogén alap- takarmány előállítása. Ezzel elérhető, hogy az ízletesebb takarmányokat a keverést és érlelést követően az állatok ne válogassák ki és az értéktelenebbeket ne hagyják a vályúban. A felaprítás tehát a takarmánypazarlás megelőzésének, a nehezen emészthető takarmányok jobb feltárásának és hasznosulásának hatékony eszköze. A felaprítás mindemellett elősegíti a tejsavas erjedést (fermentációt) és megkönnyíti állataink számára a rágást is. A földdel szennyezett, gyökérgumós takarmányokat átválogatást követően minden esetben alaposan meg kell mosni, majd fel kell szeletelni. A felaprított és egyéb módon előkészített takarmányféleségeket egymásra rétegezve készítjük el a pácot, oly módon, hogy 10-15 cm vastag, szecskázott cséplési melléktermékekre 8-10 cm lédús (vizenyős) takarmányréteget helyezünk. A vázolt műveletet az állatállománytól, a napi takarmányadag mennyiségétől függően több alkalommal (3-8 vetésig) megismételjük. „Az ágyvetést“ betonpadozaton végezzük. Amennyiben a lédús takarmányból vagy takarmányokból csak korlátozott mennyiség áll rendelkezésünkre, szükségszerű a többnyire cséplési melléktermékekből álló keverék 3-4 százalék sótartalmú vízzel történő locsolása, a „légszáraz“ takarmányok puhítá- sa. Ahol lehetőség van a melasz beszerzésére, ott élni kell vele. A keverék cukortartalmának növelése, az erjedés elősegítése végett rétegenként melaszos vízzel történő locsolás igen kedvező hatású. Ugyancsak jótékony az alaptakarmány fehérjetartalmát növelő módszer: a szarvasmarha napi pácadagjának 0,2 liter szalmiákszesz és 0,8 liter víz keverékéből készült oldattal történő ízesítése, illetve fehérjedúsítása: (folytatjuk) Kistermelők Lapja ilasémap A v örösnyakú árpabogár imágója (a), az imágó (b) és a lárva (c) kárképe (szakirodalom nyomán rajzolta I. d.)
