Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-10-31 / 43. szám
A hágó egyik oldalán az elhanyagolt Dubí, az út mentén csapatostul integető prostituáltakkal, a túloldalon pedig a megújulófélben lévő Zinwald. A valamikori NDK és Csehszlovákia közti legforgalmasabb határátkelő két oldalán az utóbbi évek során kialakult életszínvonalbeli különbség jól szemlélteti, hol, milyen eredményeket értek el a múlt örökségének felszámolásában. A világtól korábban nálunk is jobban elzárt egykori keletnémetek ma már inkább csak mosolyogva emlékeznek arra, hogy a rendszerváltás hétvégéjén — orrukat a kirakatüveghez nyomva — miként bámulták a megrakott polcokat. A német szövetségi költségvetés azóta több mint ezermilliárd márkát pumpált a keleti tartományokba. Ennek köszönhetően már ott is a Nyugat-Európából ismerős kép fogad. Mindez még nem jelenti azt, hogy a változásoknak ez az egyáltalán nem önmaguk által megszabott óriási tempója nem viseli meg az ott élő embereket. A viszonylagos jólét ellenére sok olyan társadalmi probléma is a nyakukba szakadt, amelyekkel egyelőre nehéz megbirkózniuk. A Cecilienhof, ahol eldöntötték Közép-Európa sorsát AHOL A SORSUNKRÓL DÖNTÖTTEK Potsdamban vagyunk, a porosz császárok Berlin melletti nyári szállásán. Az eredeti szláv város idén ünnepli megalapításának ezredik évfordulóját, így a szövetségi kormány bőkezűen hozzájárul rendbehozatalához. A Babelsberg negyedbe tartva az Emst Thälmann utcán keresztül jutunk be a városba. Ismerve a volt szocialista országok gyakorlatát, az utcanév első látásra eléggé meglepően hat. Később megtudjuk, hogy ez itt sincs másképp, de Thälmann és néhány társa hosszú viták után munkásmozgalmi érdemeiknek köszönhetően maradhattak. Ezzel szemben a belváros legelőkelőbb sétáló és bevásárló utcája már nem viseli Kle- ment Gottwald nevét. A turista számára Potsdam elsősorban a kastélyok városa. Ismét a régi pompájához közelít a Sanssouci park, a benne található kastélyok zömét már felújították, a Kínai teaház oszlopait és szobrait is újraaranyozták. Rendbe hozták a francia mintára, de poroszos gyakorlatiassággal kialakított parkot is, például újratelepítették a II. Frigyes kastélyához vezető díszsétány mentén kipusztult szőlőültetvényt. Történelmileg számunkra sokkal emlékezetesebb a város másik felében található, századunk elején a trónörökös számára épített Cecilienhof. Berlinben a háborút követően minden szóba jöhető ház romokban hevert, így a szövetséges hatalmak 1945 augusztusában itt tartották meg harmadik csúcstalálkozójukat. A nyugati hatalmak ekkor mondtak le a keleti térséget illető jogaikról, vagyis Kelet-Közép-Európa ekkor vált véglegesen szovjet befolyási övezetté. Viszont ezzel egyidejűleg elutasították Eduard Benesnek a szlovákiai magyarok teljes kitelepítését célzó javaslatát. A sors fintora, hogy 1961-ben a kastély tőszomszédságáAz otthontalanok Potsdamban is egyre több gazdátlanul álló villát foglalnak el (A szerző felvételei) ban is kinőtt a berlini fal, amely huszonhét éven át a híres tárgyalások színhelyéül szolgáló színházterem ablakaiból is megakadályozta a kilátást a Berlint szegélyező Havel folyóra. A fal azóta Potsdamban is a múlté, csak keresve találunk belőle egy-egy rövid szakaszt mutatóba. A négy évtizedig a kelet-nyugati kémcserék színhelyéül szolgáló Glienicker híd sem német-német határátkelő már, hanem újra eredeti küldetését teljesíti: rajta keresztül jutnak el Potsdam- ból gyorsan és kényelmesen a fővárosba. NEHÉZ A VÁLTÁS A Wersig házaspár a változás évében fejezte be tanulmányait és ezután költözött Potsdamba, egy belvároshoz közeli bérház kétszobás lakásába. Ines, a feleség jelenleg otthon neveli két kisgyermeküket. Férje, Mario pedig bányamérnök a Berlin környéki homok- és kőbányák ausztrál vállalatnál. Az elmúlt három évről Ines elmondta, hogy annak idején nem tudhatták, valójában mi is vár rájuk. Ez csak lassanként derült ki. Azóta alapvetően megváltoztak az emberi kapcsolatok, egyre inkább magukba zárkóznak és kevesebbet törődnek másokkal.- Korábban az általános elvárástól eltérően mások lehettünk, kis közösségek is alakulhattak, csak éppen nem léphettünk a nyilvánosság elé. Ezért a változást nyitásként, felszabadulásként fogadtuk. Időközben gyermekeink születtek és nyilvánvalóan ők már más életmódban nőnek fel. Manapság sokat foglalkozunk azzal, mit is hoz a jövő, hiszen olyan korábban magától értedődő dolgok váltak bizonytalanná, mint a lakás és a munkahely. Ines szerint az átállást különösen a szüleik nemzedéke viseli nehezen, mivel ők egész életükben egyetlen helyhez kötődtek, ott szerezték meg képesítésüket és ott töltöttek el több évtizedet. Ez idő alatt soha nem volt szükségük gondolkozásmódjuk átértékelésére, így nehezen viselik el azt az érzést, hogy esetleg nincs rájuk szükség, mert az öregek helyére fiatal, angolul beszélő szakembereket keresnek. A gond akkor kezdődik, amikor mindketten hasonló helyzetbe kerülnek. Ilyenkor hajlamosak arra, hogy elfelejtsék az NDK-hoz kötődő sok-sok rossz emléket. Jellemző szülei magatartása, akik a válságba került acéliparban dolgoznak. Két éve tudják, hogy elveszítik az állásukat, mégis foggal körömmel ragaszkodnak hozzá újabb és újabb engedményekre kényszerülve. Mario szerint napjainkban kibővültek a lehetőségeik, de a korábbinál sokkal többet dolgoznak. Általában későn jár haza, néha már a barátaira is nehéz időt szakítania. A MEGTARTÓ KÖZÖSSÉG A Wersig házaspár Potsdamba költözése után a Die Arche (Bárka) nevű és főként fiatalokból álló ökomenikus bázisközösségben talált társaságra. Ilyen kis csoportok az NDK-ban évtizedek óta léteztek, sőt Öllős László, a nyitrai tanárképző kar politológiatanára szerint ezek a vallási, illetve környezetvédelmi csoportok képezték a keletnémet ellenzéket. Nagyobb erővé azonban nem válhattak, mert ha valaki politikai szempontból veszélyessé vált, a Stasi, a hírhedt keletnémet titkosrendőrség azonnal emigrációba kényszerítette. Közéjük tartozik Hans Georg Grothe is, akit annak idején éppen Öllős László juttatott el a szlovák földalatti egyházhoz. Tíz évvel ezelőtt ő is kénytelen volt az NSZK-ba távozni, bár kapcsolatai szülőföldjével nem szakadtak meg. Potsdamban például a középeurópai országok kilátásairól, illetve Németországhoz való viszonyukról rendezett szemináriumon találkoztunk vele. Amikor megkérdeztük véleményét a földcsuszamlásszerű keletnémet változás okairól, és az azt követő eseményekről, elmondta, hogy annak idején azzal mindenki tisztában volt, miszerint a hidegháború következtében az NDK gazdaságilag tönkrement, ám senki sem számított rá, hogy a határ megnyitása után egyik napról a másikra összeomlik, így azután a polgárjogi mozgalmak sem a közigazgatás, sem a jogalkotás, de a gazdaság terén sem voltak felkészülve a hatalom átvételére. Az átmenet jellegét szerinte az is meghatározta, hogy az NSZK kormánya válságban volt és ezért a pénzunió létesítésével olyan lépést tett, amelyet sem a jegybank, sem a szakemberek nem támogattak. így a keletnémet márka felértékelődött és a keresletnövekedés három évvel késleltette a gazdasági recessziót. Mindez azzal járt, hogy a keletre áramló tőke nagy részét a fogyasztás felemésztette és csak kis hányada került a termelésbe.- Hiába tűntek el az utakról a Trabantok és csábítottak az üzletek, a hazai szemmel irigylésre méltó életszínvonal-emelkedés ellenére a ,,keleti szövetségi államok“ lakossága meglehetősen nehezen éli át az új világ által megkövetelt szemlélet- és életmódváltást. Bár a televízióból sok mindent láthattunk Nyugat-Németor- szág problémáiból, ezeket nem tudatosítottuk, inkább csak a szép dolgok érdekeltek bennünket — közli tapasztalatait Mario. — A nyugati országrészek lakosai fenntartásokkal viselkednek velünk szemben, ráadásul minden vezető helyet ők foglalnak el, így azután a keletnémetek idegenek lettek saját hazájukban. Ő így is mindenképpen azok közé tartozónak vallja magát, akik fiatalságuknak és szakképesítésüknek köszönhetően képesek lesznek az átállásra. Tuba Lajos Az óbásti alapiskola elsősei Balról: Szabó István, Antal Éva, Tóth Gyula Farkas Ottó felvétele A nagymegyeri alapiskola I. B osztálya Felső sor (balról): Ládi Tamás, Ivancsik Tamás, Anda Balázs, Méry Péter, Répás Gábor, Kosa Balázs, Bereczki Péter, Lapos Gábor Középső sor: Buzgó Mónika, Pavlík Erika, Nágel Réka, Váradi Tünde, Nagy Tamás, Bödők Dávid, Mikolai Lajos Alsó sor: Ujj Katalin, Németh Csilla, Nagy Nikoletta, Mészáros Edina, Pándi Anikó, Krastenits Zsanett, Zsemlye Gabriella, László Katalin, Kórósi Veronika, Lakatos Katalin. Raffay Mária igazgató, Varga Éva osztályfőnök ro xi ro OS o\ ÜEUJBSEfl Q
