Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-06-20 / 24. szám

Ez a nap is úgy indult, mint a többi. A hőmérő higanyszála óráról órára emelkedett, adtak a körülöttük tébláboló biz­tonsági öröknek. Pedig a szer­vezők 130 kék egyenruhás le­gényt béreitek fel, hogy biztosít­sák a rendet és a nyugalmat. Talán attól féltek, hogy megis­métlődhet a djakartai szeren­csétlenség, amikor egy Metalic- ca-koncerten 18-an sérültek meg. Bebizonyosodott, hogy a szlovákiai metálosoknak nyu­godt a vérmérsékletük. Sokuk reggeltől türelmesen várakozott a bódító hőségben, s csak akkor kezdtek el türelmetlenkedni, mi­kor már a kezdés időpontjaként megjelölt négy óra is jócskán elmúlt, de a várva-várt zeneka­rok még mindig nem mutatkoz­tak. Nemtetszésük jeléül igy ők adtak füttykoncertet, s közben elrepült a rácskerítés irányába néhány műanyag üditósflakon és pléhdoboz is. A biztonsági őrök azonban türelmesek vol­tak. Szépen egyenként engedték be a nézőket a stadion kapuján, közben ellenőrizték, nincs-e ná­luk „véletlenül“ veszélyesnek minősíthető tárgy. Esetenként annak nyilvánult nemcsak az üveg, hanem az esernyő, a tű­sarkú cipó és a fényképezőgép is. Mert hát fő az elővigyáza­tosság. Míg a közönség a hosszúra nyúlt várakozás után végre el­foglalhatta helyét, az újságíró­s a vakítóan kék égbolton egy fia felhőcske sem mutatkozott. Pozsony utcáin olvadt az aszfalt. Szinte mindenki esőért fohászkodott. Kivéve azokat, akik a pozsonyi Inter sportklub stadionja előtt gyülekeztek. Ezúttal nem valami izgalmas futballmérkőzésre vártak, sokuk már reggel óta. Hanem egy koncertre. A világhírű METALLICA fellépésére. A június 8-ára meghirdetett monstre koncertre szinte egész Szlovákiából érkeztek a heavy metal műfaj kedvelői. A nem mindennapi eseményre ki is öl­töztek annak rendje s módja szerint: szakadt farmer, fekete póló, nittekkel kivert bőrdzseki, a „jó szereléshez“ nem hiányoz­hattak a szíjak, láncok meg a többi kiegészítő sem. Külse­jükre nézve éppoly vadak vol­tak, mint a zene, melyet szeret­tek. (A látszat,mint utóbb kide­rült,ezúttal is csalt.) A stadion előtti téren lassan nőtt a tömeg. Déli fél egykor még csak pár százan lehettek. Heverésztek a fűben, kortyol­gatták üdítőjüket vagy sörüket. Bár a környező vendéglőkben, presszókban és élelmiszerbol­tokban szigorúan betartották az alkoholárusítási tilalmat, akadt egy-két büfés, aki nem tudott ellenállni a várható bevétel csá­bításának, s vállalva a bünte­tést, ládaszámra árulta a sört. Elnézve a szelíden piknikezó társaságot, hihetetlennek tűntek a metál koncertek randalírozó, vandál közönségéről terjengő hírek. Ezek a srácok (és lányok - mert a gyengébb nem képvise­lői között is akadnak metálra- jongók) igazán nem sok munkát kát háromfelvonásos külön show-val szórakoztatták a szer­vezők. Ugyanis mindhárom együttes (azaz a The Cult, a Megadeth és a Metallica) kü- lön-külön állt a nagyrabecsült kíváncsiskodók serege elé. A sajtótájékoztatókra ki és be biztonsági őrök kísérték e szá­mukra bizonyára fölöttébb kelle­metlen népséget. Elővigyáza­tosságból. Vagy passzióból. Ami azt illeti, nem is sok időt szakítottak a sztárok a sajtó képviselői számára. A Metallica (ahogy a legnagyobb sztárhoz illik) több mint egy órát hagyta Jó nekünk a stadionon kívül is A biztonsági őrök buzgólkodtak Méry Gábor felvételei várakozni az újságírókat. Mint utóbb kiderült, vacsoráztak. Ap­ropó vacsora. A zenekart a tur­néra egy külön szakács is elkí­sérte, sőt, az élelmet is maguk hozták. Alighanem azt hitték, Szlovákiában éhség pusztít, vagy valami járvány dühöng. Vagy csupán megszokták a ha­zai ízeket? Hét óra után végül is kegyes­kedtek megjelenni: James Het- field, az énekes, gitáros, Kirk Hammett gitáros és a Lars Ul­rich dobos. Jason Newsted basszusgitáros nem törte magát- társai szerint fontosabb dolga akadt. A 45 percre tervezett saj­tótájékoztató csupán húsz per­cig tartott. Az együttes tagjai nem voltak beszédes kedvük­ben. íme néhány „mazsola“ a válaszaikból:- Mikor jelenik meg a követ­kező lemezük és ki lesz a produ­cere?-A jó ég tudja.- Miért váltottak producert?-Az előzőt túl régen ismer­tük. Kelleti már a változatosság.- Mit fognak csinálni az euró­pai turné után?- Semmit. Végre lesz egy kis szabadidőnk.- Mit tesz a dobos annak ér­dekében, hogy megőrizze kon­dícióját?- Hetente 2-3 órát dobolok- ez untig elég, hogy meglegyen a kondícióm.- A legutóbbi albumon talál­ható két lassú szám is. Mi tör­tént a zenekarral, csak nem let­tek szerelmesek?- De igen. A sörbe. Pár perccel fél kilenc után aztán beindult a show. A ked­vencek játszani kezdtek, a ra­jongók pedig átadták magukat az őrületnek. Az első blokkban főleg rövid, de annál kemé­nyebb, dinamikusabb nóták hangzottak el, majd pihenőkép­pen, viszonylag lágyabb dalla­mok következtek, melyekben fő­leg a gitáros, James Hetfield kápráztatta el szólóival a közön­séget. Majd újra ritmikusabb szerzeményeket hallhattunk, míg ráadásként a legnagyobb slágerek csendültek fel. A szín­padi produkciót végigkísérték a különböző hang- és fényeffek­tusok, melyek egy hatalmas tű­zijátékban csúcsosodtak ki rö­viddel 11 óra után. Csaknem három órán át tartott a Metallica koncertje - mintha a végére jöt­tek volna bele ők is igazán. Lent a pódium előtt állók azonban mindvégig jól érezték magukat. Bírták a decibeleket is, a tüleke­dést is, a hőséget is (az emel­vény előtt állítólag 60 fokos me­leg volt). Ók valószínűleg nem éreztek se meleget, se hideget, sem fáradtságot, sem fájdalmat. Ók csak a ritmust érezték, s átadták magukat a zenének. A Metallica pedig éppolyan be­dobással játszott a párezres szlovákiai közönség' előtt (a szervezők 30 000-es közönség­re számítottak, jó, ha nyolcezren voltak), mint akármelyik nagy­szabású nyugat-európai fellépé­sen. Hiába, profik. De a maga módján a közönség is az volt - ezek a „szakadt“ fiatalok vi­selkedésükkel megcáfolták a metálrajongókról elterjedt rossz híreket. Megérdemelték ezt az éjszakát. S. Forgon Szilvia Megállapították, hogy a gyereknek lega­lább egy évre van szüksége ahhoz, hogy meg tudja különböztetni az igazat a hazug­ságtól. Lassan rájön, hogy a szülők nem mindentudó istenségek, nekik is van titkuk, amiről senki sem tud. Schopenhauertől, aki azt állította, hogy a hazugság a természet egyetlen szégyene, vagy Kantnak attól a né­zetétől, hogy a lódítás természetellenes, a vallási tételtől, hogy a hazugság bűn, bizony az élet kicsit másként értékeli a hazugságot. Volker Sommer német antropológus nemrég könyvet is írt róla. „A hazugság dicsérete“ címmel, amelyben megpróbálja minden oldal­ról körüljárni ezt a kényes témát. Hogy az igazmondást nem mindenki érti egyformán és a hazugság nem mindig hazug­ság, azt a világ különféle régióinak szokásai is bizonyítják. Vessünk egy pillantást a ha­zugság földrajzára és rájövünk, hogy különfé­le civilizációk, népek egészen másképp ítélik meg az igazmondást, mint mi, európaiak. AZ ISZLÁM A mohamedánokra az európaiak ember- emlékezet óta úgy tekintettek, mint akiket a hamisság, az árulás jellemez. Az iszlám tudós ismerői azonban azt állítják, hogy amit mi hazugságnak nevezünk, az csupán, alkal­mazkodás a beszélgetőpartnerhez: azt mondják neki, amit hallani szeretne. Vagyis röviden nem azért mondanak igazat hogy népszerűségre, szimpátiára tegyenek szert. A nyugati civilizációjú ember számára ez érthetetlen. Azonban elegendő belenézni Hazudni emberi dolog a Koránba, hogy megértsük, a mohamedá­noknak úgy kell tárgyalniuk, hogy a hazug­ságból olyan igazság legyen, amely nem sérti meg a tárgyalópartnert. JAPÁN Japánban soha nem tudja az ember, hogy az illető, akit megkérünk valamire, hajlandó-e teljesíteni kérésünket. Válaszaik olyan kitérö- ek, hogy az ember nem tudja, hányadán áll, hajlandók-e megtenni azt, amit kértünk. Vitto- ria Capecchi szociológus szerint, aki évek óta tanulmányozza a japán társadalmat, a japán nyelvben nincs a mi határozott ,,nem“-ünk- nek megfelelő tagadás. Elutasítás esetén csak körülírni lehet az álláspontot. Az idegen azonban nagyon nehezen tájékozódik. Ezt azonban nem lehet az őszinteség hiá­nyának tekinteni. Japánban nagyon erős a te­kintélytisztelet és az igazság-hazugság meg­különböztetésének évszázados szokásai vannak. Az idegen azonban hiába tud erről, nehezen hatol be a probléma megértésébe. NÉMETORSZÁG A német kultúra sablonos hagyományai szerint a hazugságnak nincs helye. Giacomo Marramai filozófus szerint: ,,A német kultúrát a rossz eltávolításának, megtisztításának megszállottsága jellemzi. A német társada­lom kulcsjelszava így hangzik:» Rend a lelke mindennek, történjék bármi.«“ Erős a kollektív érzés és az állam iránti tisztelet. A rendet úgy értelmezik, mint az élet szerves részét, ami lendületet ad. Ezzel szemben a hazugság rendetlenség. AFRIKA Az európaiak szemében az afrikaiak úgy hazudnak, mintha könyvből olvasnák. Ez is egy előítélet. Meg kell értenünk, hogy az, amit mi hazugságnak nevezünk, azt az afrikai kultúrában nem tekintik mindig hazugságnak. Domenico Volpini antropológus sokáig élt a meru etnikai csoport thrak törzsében, Kenya hegyvidékén. Ebben a törzsben csak a gyere­kek adhatnak igen-nem választ. A felnőtt embernek úgy kell megfogalmaznia válaszát, hogy az megőrizze a jó kapcsolatot. Volpini elmesélte a következő esetet: ,, Egyszer kifogyott a benzinem. Megkérdez­tem a thrak törzs egyik férfitagjától, hol van a legközelebbi benzinkút. Azt válaszolta, hogy a domb mögött. Ott azonban nem volt semmi a benzinkutat harminc kilométernyire találtam meg. Azonban az ö kultúrájának szellemében nem akart további kellemetlen­séget mondani nekem, mikor elég bajom volt azzal, hogy elfogyott a benzinem.' ‘ ANGOLSZÁSZ VILÁG A hazugság és alakoskodás Angliában nem olyan rettenetes dolog, állítja Agostino Lombardo szakértő. Az angol drámairodalom csak úgy hemzseg a híres hazudósoktól. Jago, vagy Edgar a Lear királyból, vagy maga Hamlet is. Az amerikaiak viszont semmiféle megér­tést nem tanúsítanak a hazugokkal szemben. Vegyük például a politikát. Jaj annak a képvi­selőnek, akit rajtakapnak a hazugságon. Kar­rierjével fizet érte. Az amerikai middle-class, amelyet a puritanizmus, konzervativizmus jel­lemez, nem bocsát meg. Kína A kínai kultúra egyáltalán nem ismeri a nyugati világra jellemző abszolút igazság fogalmat, Ezért a hazugságot sem tekinti bűnnek. A kínai tankönyvekben nem találunk tanulságos történeteket a hazugok bűnhödé- séről. Ezzel szemben igen elterjedt elvi követel­mény az őszinteség, a hamisítatlanság, egyenes viselkedés. Kína ugyan nem ismeri az igazság dogmá­ját, de nagy a tekintélytisztelet. Ez a kollektív érzéssel együtt azt eredményezi, hogy az embereket nem a hazugságért büntetik, ha­nem azért, ha megkárosítják a közösség érdekeit. (A L 'Espresso nyomán: sz) hm 1993. VI. 2C Jri.VlitífflSfl

Next

/
Thumbnails
Contents