Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
A RIBISZKE KÁRTEVŐI A ribiszkerügy-gubacsatka a világ ribiszketermelő országaiban általánosan elterjedt és veszélyes kártevőként számontartott ízeltlábú. Mikroszkopikus méretű, megnyúlt, fé- regszerűen gyűrűzött testű, négylábú atka a Cecidophyopsis ribis. Betegséget is teijeszt A ribiszke rügyeinek elpusztításával közvetlenül is termésveszteséget okoz. Károsítása következtében a növény termőképessége romlik, a termő ültetvény gyorsan és korán elöregszik. Ez a kártevő egyúttal a ribiszke atavizmusa néven ismert mikroplazmás betegség kórokozójának egyedüli terjesztője. A ribiszkerügyek 30-35 százalékos fertózött- ségénél - a termelési költségektől függően - akkora lehet a termésveszteség, hogy gazdaságtalanná válik a termesztés. Károsítja a piros-, nem változik. A károsított hajtások és levelek torzulnak, ez nehezen különböztethető meg az atavizmus tüneteitől. A gyakorlatban a rügyek rejtett fertözöttsége sokkal veszélyesebb, mert semmi nem utal a kártevőre. Általánosan elfogadható szabály: ahol gubacsatkás (gubacsos) rügyek vannak, ott a látszólag egészségesek egy része is fertőzött. Hosszan vándorol A ribiszkerügy-gubacsatkának évente 4-5 nemzedéke van: a negyedik és az ötödik már az újonnan fertőzött rügyekben fejlődik. Télen egy-egy rügyben 1500-3000 atka található; a megtermékenyített anyák telelnek át. Március közepén, végén kezdődik a tömeges tojásrakás, de már a tél végi és kora tavaszi fölmelegedések is kiváltják az időszakos tojásrakást. Az első nemzedék május végére fejlődik ki, akkor figyelhetők meg a rügyekben a második nemzedék tojásai - fejlődésük a gubacsos rügyek pusztulásáig tart. A különböző fejlettségű atkák folyamatosan vándorolnak. A rügyatka a ribiszke nyugalmi időszakának kezdetéig fejlődik, akkor a fejletlenek és a hímek elpusztulnak, a kifejlett anyák december végéig mélynyugalmi állapotba kerülnek. Képszöveg: A kártevő vándorlása az új rügyekbe a ribiszke virágzásának kezdetétől, április közepétől június közepéig tart. (p. r. felvétele) a fehér- és a fekete ribiszkét, a vad fajokat, az alanyként szolgáló aranyribiszkét, valamint a köszmétét. A ribiszkerügy-atka a rügyeket károsítja, de ha kevés a kártevő vagy enyhe a tél, megfigyelhető a hajtások, levelek torzulása is. A gubacsos rügyek gömbölyűek, jóval nagyobbak az egészségeseknél, bennük tömegesen található a kártevő. A pikkelylevelek elhalványodnak, megduzzadnak, felületük ráncosodik (ettől nő meg a rügy), míg a hajtás- és virágfürtkezdemények nem, csak csökevényesen fejlődnek ki. A rügyek nem hajtanak ki, elpusztulnak. Rejtett fertőzöttség A tünet nélküli, de fertőzött rügyekben lényegesen kevesebb (10-600 atka) található. A rügyek mérete kissé meghaladja az egészségesekét, de fajtára jellemző alakjuk Telepítéskor kezdjük A kémiai védekezésre csupán a vándorlás időszakában, a ribiszke virágzásától egészen a bogyók érésének kezdetéig nyílik lehetőség. Nagyon kicsi a hatásos szerek választéka. Hosszú a vándorlás időszaka, a nemzedékek fejlődése egybefolyik és befolyásolja a fertőzött rügyek állapota, ezért lehetetlen a védekezés kedvező idejének meghatározása. A védekezést elsősorban a kártevő behurcolását megakadályozó és a növények természetes ellenálló képességét fokozó eljárásokra alapozzuk. Egészséges növényekről szedjük a szaporításra szánt dugványokat. A pirosribiszkénél mindenképpen javasolható a melegvizes kezelés: a dugványokat ősszel, közvetlenül a dugványozás előtt 15 percre tegyük 45 C-fokos vízbe, majd hideg vízben hűtsük le! A növények természetes ellenálló képességének megtartása érdekében fontos, hogy a lehető legjobb környezeti feltételek között fejlődjenek. Mélyfekvésű, hideg, kötött, rossz levegő- és vízgazdálkodású vagy meszes talajokon a ribiszke fogékonyabb a kártevőre. Kertészet és Szőlészet Bár egyre többen maguk állítják elő a gyümölcsfa-oltványokat, a többség mégis vásárolja azokat, s így hosszabb-rövidebb távolságból a csemetéket szállítani kell. Mielőtt ehhez hozzáfogunk, érdemes megfogadnunk néhány jó tanácsot. A legfontosabb az, hogy szabad gyökérrel lehetőleg még a közeli ültetőhelyre se vigyünk gyümölcsoltványt. A szállítás során a legnagyobb veszélyt ugyanis a csemeték kiszáradása jelentheti. További veszélyt a fagyás jelenthet; különben is fagyos időben inkább ne szállítsunk. FACSEMETÉK SZÁLLÍTÁSA A kiszedett csemeték legérzékenyebb része a gyökérzet. Ha módunkban áll, a gyökérkoronát azonnal metsszük vissza, majd burkoljuk nedves papírba, vagy nedves ruhába és bújtassuk műanyag zsákba. így megakadályozhatjuk, hogy túl sok nedvességet veszítsenek a szállítás folyamán. Nagyon gyakori, hogy a fácskákat az autó tetejére szerelt csomagtartón szállítják. Ebben az esetben ajánlatos odafigyelni a szélre, légáramlásra, s hogy ezek a csemetékben kárt ne tegyenek; érdemes ilyenkor a törzset és a koronát újságpapírral beburkolni, átkötni. Ha a csemeték hosszabb ideig úton voltak, vagy azt tapasztaljuk, hogy a gondos csomagolás ellenére is sok nedvességet veszítettek (a vesszők héja kissé megráncosodott), akkor a pótlás érdekében állítsuk őket egy napra vízbe. Ha pedig fagyási észleltünk (a gyökérágak szövetei részben, vagy egészben megbámulták), akkor a fagyott csemetéket helyezzük el néhány napra a pincében vagy más nyirkos, fagymentes helyiségben, ahol szöveteik fokozatosan kiengednek. A hazaszállítás után előfordulhat, hogy néhány napig - vagy esetleg néhány hétig — nem áll módunkban a csemetéket elültetni. Az ilyen esetben ún. ideiglenes vermeléssel tárolhatók. Ez annyit jelent, hogy a fácskákat 30-40 cm mély árokba ferdén beállítjuk, gyökereiket földdel befedjük — száraz időjárás esetén ajánlatos a beöntözés is. Miklós Dénes kertészmérnök ÁSVÁNYI ANYAGOK - MIKROELEMEK A mai takarmányozási gyakorlat szerint a legtöbb tejtermelő tehenészetben hosszú éveken át azonos típusú ásvá- nyianyag-tartalmú takarmánykiegészítőt etetnek, anélkül, hogy a szárazon álló és a laktáló tehenek között különbséget tennének. Ebből következnek a nem megfelelő kalcium- és foszforarányok, az egyes mikroelemek túlsúlya vagy hiánya, arftely a csendes ivarzáson túlmenően a szabálytalan ivari ciklusokban és a kedvezőtlen vemhesülésben is megnyilvánul. Lényeges ismérv, hogy a tüszőérés, a tüszörepedés (ovuláció) és a kifejezett ivarzás szempontjából kiemelkedő fontosságú a megfelelő kalcium-, kálium-, foszfor-, nátrium-, mangán-, cink- és jódellátás, illetve ezen elemek egymáshoz viszonyított aránya. EREDMÉNYES TERMÉKENYÜLÉS Az eredményes termékenyülés feltétele a megfelelő réz- és mangánellátás, a magzat fejlődése szempontjából nélkülözhetetlen az elegendő mangán, jód, szelén és kobalt. A szükséglet biztosítása a foszfor túladagolása nehezíti a mangán és a cink beépülését. Az eredményes termékenyülés alapja a jó vitaminellátás. E vonatkozásban említést érdemel a vér karotintartal- mának optimalizálása. A létfenntartó karontiszükséglet 100 mg, emellett tejkilogrammonként további 20 mg-ra van szükség, amely napi 30 kg-os tejhozam esetén 700 mg karotinigénynek felel meg. Szükség esetén szintetikus béta-karotinadagolás feltétlenül indokolt! A CSENDES IVARZÁS FELDERÍTÉSE Az energiahiány ellenőrzésére alkalmas lehetőség a tej fehérjetartalom-alakulásának figyelemmel kísérése, rendszeres vizsgálatokkal. Akut energiahiányra utal a napi tejhozam radikális csökkenése, az indokolatlan súlycsökkenés, valamint a gyakori hasmenés. A béta-karotin, az A- és az E-vitamin hiánya, valamint a nyomelem- és az ásványianyag-arány vér- és vizeletvizsgálattal analizálható. Ne feledkezzünk meg a megfelelő istállóklíma biztosításáról sem, mert a nedves, meleg, oxigénszegény miliő, a fényszegénység mind-mind csöndes ivarzásra hajlamosít. A szabadban sok mozgásra épülő tartási mód igen kedvező e tünet megelőzése és megszüntetése terén! Gondoskodjunk az ivarzásmegfigyelésről, az ivarzási napló rendszeres vezetéséről, valamint a fájdalommal járó betegségek (tüdőgyulladás, sántulás stb.) megelőzéséről, illetve azonnali gyógykezeléséről. Csak így érhető el az, hogy a „valódi“ csendes ivarzók előfordulási gyakorisága 5 százalék alá csökkenjen. Kistermelők Lapja Közvetlenül a fejés után, a tejmaradékok eltávolítása érdekében kézmeleg (38-43 C-tokos) vízzel öblítsük le az eszközöket. Erre a célra ne használjunk forró vizet! Majd a szükséges mennyiségű meleg vízben feloldott, a gyártó által javasolt lúgos tisztítószerrel mossuk át. Kézi tisztításnál 50 C-fokos, 200 ppm-es klórozott lúgoldatot használjunk. Valamennyi felület alapos súrolásához használjunk kefét. Az öblítést hideg vízzel végezzük, majd ürítsük ki. Fémdörzsölót vagy súrolószert ne használjunk, mivel ezek összekarcolják az eszközök felületét, és ezáltal lehetőséget teremtenek a mikroorganizmusok megtelepedésére. A mosást követően savas öblítővel a javasolt koncentrációban, kézmeleg vízzel végezzük el az öblítést. A sav baktériumölő hatást fejt ki. Az eszközöket közvetlenül a fejés előtt két percig fertőtlenítsük. Győződjünk meg arról, hogy a fejés megkezdése előtt a fejőberendezésekből a folyadék maradéktalanul eltávozzon. Rendszeresen és következetesen ellenőrizzük a fejő- berendezések és -eszközök tisztaságát. Mindez a szabványos összcsíraszámú, jó minőségű tej termelése szempontjából elengedhetetlen. k. 1. Homlokzati rács Bizonyára felvetődik a kérdés, mi egy ilyen rácsnak a haszna, szerepe? Eltekintve attól, hogy feloldhatja a korábban egyhangúra tervezett, épített homlokzat merevségét, más gyakorlati haszna is van, például jó támaszul szolgál a futónövények számára. Ha ezeket a növényeket helyesen válogatjuk össze, ültetjük el a rács tövében, akkor elérhetjük, hogy ablakaink egész éven át árnyékban maradjanak. Jó védelmet nyújt a növényzettel befuttatott homlokzati rács a szélviharok, záporok ellen is. rn 20 1993. IX. 26. t ŰEUJBSBfl A FEJŐGÉPEK ÉS -ESZKÖZÖK TISZTÍTÁSA
