Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-26 / 38. szám
w s Tizenötezer fehér kereszt Amikor a második világháború és a japánok legyőzése után az amerikaiak kivonultak a FU- löp-szigetekről, két művet, köztük az US Armyban különösen elterjedt jeep-et - négykerék- meghajtású, nyitott, terepjáró gépkocsit - hagytak hátra. Akkoriban kevés volt az autóbusz, s ez adta az ötletet az ügyes fllip- pinóknak: csináljanak buszokat a katonai járművekből. így lett a jeep (a dzsip) és a nagyobb Zöldre várnak a jeepney-ek Az amerikai katonai temető Manilában A szerzőfelvételei Sebes Tibor riportja wippon - jeepney. De nem egyszerű házasításról volt szó. Az amerikai katonai kocsikra busz karosszériákat eszkábáltak. Kifestették, feldíszítették a szeilős, általában tucatnyi, de olykor húsz utast is befogadó járműveket. Mindegyiknek nevet is adtak: Madonna, Szűz Mária, Kegyelmes Asszony - de ki tudná felsorolni a már harmincezresnek becsült jeepneypark minden kocsijának a nevét! A politikai helyzet változásával persze a dzsipnik nevei is átalakultak. A Marcos-diktatú- ra bukása után és az ellenzéki Aquino özvegyének, Corynak elnökké választása után például ilyen nevű dzsipni jelent meg a városban: „Itt a boldogság, gyere velünk Coryval”. (A többség vele tartott, de nem lett vastagabb a fiüppinók pénztárcája...) A dzsipni egy hallóra bárhol megáll útközben. Az egyik városnegyedből a másikba néhány pesóért 0 dollár kb. 28 peso) elviszi a kocsira hátul felszálló utast. Hogy milyen útvonalon? Ezt csak a tősgyökeres manilai- ak tudják. Mert minden dzsipni (amelyet a sofőr az autó tulajdonosától bérel naponta), másmás útvonalon járja az óriási várost. (Manilának - külvárosaival és a papíron fővárossá nyilvánított Quezon City-vel - csaknem nyolcmillió lakosa van!) A kocsi hűtőjét díszítő krómozott szobrocskák rendszerint a „végállomást” mutatják. A hűtőn lévő lovakból például arra következtethetünk, hogy a dzsipni a lóversenypálya irányába megy, a repülővel díszített dzsipni a repülőtérre tart utasaival. Es a kakasos? Talán a kakasviadalok színhelyére. A kakasviadal valóságos nemzeti sport a filippinóknál (akárcsak Közép-Amerika volt spanyol gyarmatain). Nagy fogadásokat kötnek, s persze a nyertesek hazafelé már nem a tömegeket szállító dzsipnivel, hanem taxival utaznak... A dzsipnik Manila csaknem minden útvonalán járnak. Csak az amerikai temető közelében lévő villanegyedben nem láttam ezeket a díszes járműveket. Az üvegcserepekkel teletűzdelt magas falakkal körülvett és fegyveres őrökkel vigyázott villákban Utcai mangóárus Manilában A Pasig folyó partján épült a füippino metropolis A Manila-öbölben fekvő hat és fél kilométer hosszú, egy kilométer széles és nem egészen kétszáz méter magas sziklasziget a második világháború előtt hatalmas sziklaerőddé alakult. A 282 méter hosszú és közel 8 méter széles Malinta-alagútból ötven méteres hosszúságú kazamaták nyílnak. A japánok 1941. december 25-én, karácsonykor kezdték a sziklaerőd ostromát és a négyhónapos csatában amerikai és japán oldalon egyaránt sok áldozat volt. Az alagút- erőd egyik kazamatája adott helyet az amerikai MacArthur tábornok főhadiszállásának és itt keresett menedéket a japánok elől a szigetország akkori köztársasági elnöke, Quezon is. Ma nemzeti emlékhely és a csendes-óceáni csaták múzeuma, akárcsak a közeli Bataan félsziget, ahol a filippinók felkeltek a japánok ellen és 27 napig tartották magukat a túlerővel szemben. Manilái kollégáim valamennyien feltették a kérdést: jártam-e Corregidorban, vol- tam-e az amerikai katonai temető tizenötezer hófehér keresztje között? ök a gazdasági és társadalmi gondok ellenére sem feledkeznek el az öt évtizeddel ezelőtti harcokról. Erről vett elő egy megsárgult fotót a kínai negyed egyik kis éttermének, a Sárga Sárkánynak a tulajdonosa is. Bizonygatván, hogy ő a fi- lippinókkal együtt harcolt a japán katonák ellen. De Manilában járva mégsem ezek a gondolatok uralják a látogatót. Inkább a szegénység, a rengeteg utcagyerek - és utcalány látványa. A Hilton előtt alig néhány lépésre, ahová már nem látnak a kapuőrök, tizenéves lányokat kínálnak fényképen. S ha már harmadszor-ne- gyedszer tértem be egy üdítőre vagy kókuszlére valamelyik kis étteremfélébe, néhány percen belül megjelent az eladó vagy a felkínált lány. - Vigye Európába, ott jó sorsa lesz, téged pedig mindenben kiszolgál - És a kislány mosolya félreérthetetlen volt. A Bangkokban is járt külföldi azt gondolná, itt más erkölcsöket teremtett. Ám az első napok után megszokja, hogy pénzért itt (is) minden kapható. ba zárták. Itt töltötte életének utolsó óráit Egykori börtönlakhelyét ma némán járják végig a fllippino látogatók. A korhadt padlózató helyiség számukra több, mint múzeum. A vitrinben Rizal forradalmi költeményei: a filippinók Petőfije volt ő. 1896. december 30-án, a halálos ítélet kihirdetése után még megölelhette szerelmét, az ír származású szépséges Josephine Backert Feleségül vette őt, majd néhány órával később a közeli tágas téren, a Lunetán - a mai Rizal- parkban - spanyol katonák sor- tüze oltotta ki az életét. A spanyolokat az 1898 májusában a Manila-öbölben partra szállt amerikaiak segítségével űzték ki. Az amerikaiak főhadiszállása is a Santiago-erőd lett, akárcsak a Manilát 1941-ben megszálló japánoké. Börtönt és kínzókamrát rendeztek be itt a japánok. Es - mint néhány éve kiderült - itt gyűjtötte a Manilában és Malájföldön összerabolt kincseket Yamashita japán tábornok. Több százmillió dollár értékű kincs és pénz tárult a kutatók elé. A Santiago ma üdülőpark és zarándokhely a manilaiak számára. A filippino fővárosba látogató amerikaiak zarándokhelye a város egyik legszebb parkjában a második világháború után létesített katonai temető. Ide temették a japánokkal vívott harcokban elesett tizenötezer amerikai katonát. A bejáratnál emelt emlékcsarnokban hatalmas térképek mutatják a véres csaták színhelyeit. A legsúlyosabb harcok a Manilától kétórás hajóútra lévő Corregidorért folytak. MANILA - KEZDŐKNEK lakó gazdag filippinók ma is lefüggönyözött Mercedesekkel és Chryslerekkel járnak. Itt emelkednek a bankok felhőkarcolói. A bankok főutcáján áll az 1983- ban amerikai emigrációjából- hazatért Aquino szobra, amint a repülőgép lépcsőjén lefelé lépeget. Ekkor ölték meg őt Marcos elnök parancsára és ezt örökíti meg az aranyozott szobor. A FUlöp-szigetek történelmének ez fontos dátuma, de Manilában még több történelmi emlékeztetőt érdemes megtekinteni. Például a Santiago-erődöt. A Santiago-erődben A Fort Santiago tető nélküli falai a Manilában tekergő Pasig folyó torkolatánál magasodnak. Nem véletlen, hogy éppen ide, a kikötésre alkalmas Manila-öböl partjára építettek erődöt a FU- löp-szigeteket meghódító spanyolok. Királyukról, II. Ftt- löpről ők nevezték el az országot Filipinasnak, 1543-ban. A Fort Santiago több, mint három évszázadon át volt a szigetországot megszálló seregek főhadiszállása. Várfalai mögött egy valóságos hispániai város épült - kívül azonban lázadtak a filippinók. A hazafiak, köztük az Európában tanult dr. Jósé Rizal, reformokat és függetlenséget követeltek. Rizalt a spanyolok a Santiago-erőd egyik földalatti cellájá„Ott, ahol a nilad-bozót terem” - ime ezt jelenti magyarul Manila eredeti, tagalog nyelvű neve: Maynilad. Persze ki gondol ma már erre, amikor a repülőtérről a város szíve felé tart egy légkondicionált taxiban?!... Mindenesetre a Manilába érkező külföldi ezen a tizenkét kilométeres úton némi ízelítőt kap a filippino metropolis közbiztonságáról. Mivel - szerencsémre - a Lufthansa foglalt szobát számomra, a Manila Hütonban, viszonylag biztonságban érezhettem magam. Már a reptéren hatalmas táblával várt a taxis, „Mr. Sebes” felirattal. így azután nem maradt sok időm a nézelődésre a kíváncsi várakozókkal zsúfolt repülőtéren, ahol tülekedtek az utasokért és - csomagjaikért... Annál többet szemlélhettem az alig kivilágított várost, a tenger mentén vezető utat. Szinte néptelen volt, ami meglepő, hiszen alig bukott le a Nap, s a trópusokon - bárhol jártam, mindenütt ezt tapasztaltam - ilyenkor kezdődik az élet az utcákon. De itt kevés ablakból szűrődött ki világosság... Este ne sétálj az utcán Így érkeztünk a Nissan-taxival a Hiltonhoz, amelynek ajtajában megállították a bőröndömet cipelő taxisofőrt. A számlát a Hilton fizette, ám a pénzre a sofőrnek az ajtón kívül kellett várakoznia. Es az ajtóban két fegyveres állt. Ezekután elhagytam a szokásos vacsora utáni esti sétámat. A portás ugyanis lebeszélt róla. (Csak a másnapi manilai újságokból - a tagalog, az ilokan és a kebuan nyelvűeken kívül két tucatnyi jelenik meg angolul - szóval ezekből, a rendőri tudósításokból értettem, miért is tanácsolta a portás estére az utca helyett a szálloda bárját.) Persze később, ha az ember kiismeri magát és barátokat szerez, akkor „sokkal bátrabb lesz” a manilai éjszakában... De akinek csak néhány napja van ebben a városban, annak a korai felkelést és a napi „felfedező utakat” ajánlom. £s még valamit: a gyalogséta mellett taxi helyett a jeepney-í. Hogy mi az a jeepney, vagy magyarosan írva a dzsipni? Utazz dzsipnivel! 1993. IX. 26.
