Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-12 / 36. szám
A falu neve: Kamocsa V alami érte a szilvafát: az idén mutatóba sem termett gyümölcsöt. Annál többet tavaly, hálából, hogy két éve megmentettük a fűrésztől. A korát tisztelem, sok mindent hallott-látott, ami a faluban történt. A nyolcadik-kilencedik századi halásztelepülés életéről valamelyik szilvafa őse mesélt neki - mint ahogy ő mesél a lábánál cseperedő szilvafácskáknak. A famatuzsálemektől hallott Kőmo- csáról, mert az esztergomi érsekség birtokát már így emlegették a tizenegyedik században, de 1349 óta már Kamocsa a neve. Így hívták hat évszázadon keresztül, amikor is nevének első a betűjét o-sították - s lett belőle Komoca. Szilvafám nem árulja el, hogyan emlegették a falut Jiskra seregei - mert azok is végigvonultak erre... Kamocsa büszke lehet a múltjára. Itt táboroztak a komáromi erőd német katonái Braunstein Ernő parancsnokságával; 1527- ben az egész falu református hitre tért. Akkoriban épült a 12 x 6 méter alapterületű kistemplom - amely köré sövényfalat építettek, védelmül a török ellen. Szükség volt rá, mert 1540-ben a török próbálkozott, de odáig nem merészkedett. Akármilyen jó lovas volt is, a mocsaras talaj elriasztotta őket. Az ember - így a török is - alkalmazkodik, a nehéz terephez. Kücsük pasa 1669-ben ultimátumot adott Kamocsának: ha a falu nem fizet adót, a földdel teszi egyenlővé. A kamocsaiak sajnos nem vették komolyan a fenyegetést - és Kücsük pasa még abban az évben megtámadta a falut, lerombolta a templomot, és a foglyokat Érsekújvárba hurcolta. A falu nem adta fel, 1685-ben kezdték újjáépíteni Kamocsát. A tizenhetedik század végén már 200 lakosa volt. A Rákóczi-féle szabadságharcban fontos szerephez jutott - a kuruc seregek ellátójaként. A tizenkilencedik században már nyolcszáz lakosa volt és 1762-ben kétosztályos iskolája. Fejlődés van. A falu lélekszá- ma jelenleg 1010 - ebből 70 nem magyar nemzetiségű - egy ruszin, három cseh és a többi szlovák. Az iskolát illetően több mint kétszáz év elteltével nem beszélhetünk fejlődésről. Illetve mégis mert sok évi szünet után tavaly ismét megnyílt az iskola első és második osztálya... Az idén kilenc gyereket írattak elsőbe - így jövőre kilencen járnának másodikba - elsőbe pedig tizennégyen...Félté ve, hogy azt a 14 óvodást helyben adnák iskolába a szülők. Tóth Irma, az óvoda igazgatónője gondban van. Augusztusban csendes az óvoda, az óvó nénik kiválogatják a jobb he- veiőket, takarítanak, szellőztetnek, átrendezik a helyiségeket. Mivelhogy szeptembertől csak egy osztályt engedélyeztek, így a 30 gyerek - picinyek és nagyok - egy csoportba zsúfolódik össze. Ha három hónapon keresztül átlag 28 gyerek járna óvodába, akkor talán ismét engedélyeznék a két osztályt. De ez csak hiú ábránd. Nem az a gázvezeték. Bár a kétkedők többen voltak, mint a bizakodók. De két éve még ugyanígy kétségbe vonták, hogy valaha is központi vízvezetéket kap a falu. Ugyanígy történt a gázzal. Mikor lesz az?! - legyintettek a pesszimisták. Mindaddig nemigen akarták hinni, amíg egy nyári vasárnap este a kultúrház előcsarnokában nem fedezték fel a tervrajzokon - mikor vezetik feléjük a gázt. Ha egyszer Lukács Vince valamit a fejébe vesz, azt keresztül is viszi. A polgármester fáradhatatlan - intézkedik, pénzt hajszol - sikerrel. A gáz bevezetése mintegy tízmillióba kerül, s ezt az összeget meg kell szerezni, ha törik, ha szakad. A költségek egy- harmadát megtakaríthatnák, ha maguk végeznék el a földmunkát. A mezőgazdasági szövetkezet szerencsére besegít. A szövetkezet a járásban az elsők között van. És most már nem olyan egyszerű szövetkezeti taggá válni, mint annak idején. 1953-ban 64-en léptek ki a szövetkezetből. Jelenleg az 1500 hektárból csak 90-et vettek ki, azok is többnyire csak másodállásban művelik a földet. Valamit mindenki termel: saját célra az egyik, eladásra a másik. Akármilyen drága is a tégla meg a cement, azért építkeznek. Nemcsak a faluban, a Vág-parton is. És nemcsak idegenek építenek nyaralót a parton, hanem a falubeliek is. A „nyári táborhely” - ahogy hivatalosan nevezik a Vág-partot - a kihasználatlan lehetőségek forrása. Második éve vette bérbe az érsekújvári Konas cég, évi hatvanezer koronáért, és bizonyára megéri, ha hosszabb távra szeretné biztosítani a területet. De a falu vezetősége nem ment bele: hátha két év múlva ez a szerződés előnytelen lesz a számukra. A korábbi évekhez viszonyítva komfortosították a strandot, az alkalmi árusoknál szinte minden kapható - de az idegen nem tud hol meghálni és nincs hol főtt ételt egyen. (Hacsak nem abban leli kedvét, hogy a szabadban kotyvaszt valamit.) Nagyon kellene egy étterem (a kocsma meg a presszó nem helyettesítheti), meg valami szállodaféle. Büszke múlt - gondokkal teli jelen Ezer lélekszám - kilenc elsős Előteremtik a tízmilliót a gázvezetékre Fejleszteni kellene a csábító Vág-partot Lukács Vince A polgármester azt szeretné, ha a Vág-partot helybeli bérelné (mert akkor az adó a faluban maradna). - De úgy látszik, bátortalanok az itteniek - szögezi le. * Emlékszem, volt nagy öröm, amikor vagy tíz éve átadták a Jed- nota bevásárlóközpontját. A méter- és darabáruosztályon még szőnyeget is kapott az ember, az iparcikk-részlegen meg valóságos paradicsom várta a betérőt. Nemcsak szöget vehetett, hanem színes tévét is. Az épület nem a kőművesek büszkesége: nemcsak a vakolat mállik, hanem egész falrészek... A falakat kivülről-belülről repedések szabdalják keresztül. Felújításra szorulna - ily ifjan! De nem újítják fel, hanem megszüntetik a boltot. A textil helyére költöztették az élelmiszerboltot. Annak a helye üresen áll, akárcsak a hentesüzlet. Valaki kibérelte, aztán úgy találta, nem fizetődik ki az üzemeltetése. Még ebben az évben megüresedik a harmadik üzlethelyiség is, mert az iparcikk-kereskedést is felszámolják. Nyílt ugyan egy magán vaskereskedés, de ott hiába keres az ember lánya harisnyanadrágot vagy zoknit - hát még tűt, cérnát. Dudás János üzletvezető évekkel ezelőtt helyettesíteni jött ide Újvárból. Aztán megszokott és maradt. De már tudja, hogy csak hetekig.- A korábbi években nagy volt a forgalmunk, sok csehországi nyaralt a Vág-parton... Havi 250 ezer korona forgalmat bonyolítottunk le, ma csak százezret. - Ennek nemcsak az az oka, hogy a magán vaskereskedésben valamivel olcsóbb az áru, hanem az is, hogy kevesebb a pénz, az emberek csak a legszükségesebbet vásárolják, és inkább a tűzoltószertár előtti árusok bevételét növelik. * A tűzoltószertár környéke kora reggel benépesül - kenyérért, tejért sietnek a szomszédságban levő minimarketbe. A vevőkör nemcsak háziasszonyokból áll - ráérő férfiak ott oldják meg a világ megannyi gondját - sörös üveggel a kezükben. Ha őket látja valaki, nem hiszi el, hogy a faluban 68 munkanélkülit jegyeznek, és hogy vannak szűkölködők... Ahol csak egy kereset van (vagy az sem), ott a kertből próbálnak kiteremteni valamit - mert ha a koszt nem kerül is pénzbe -, a tüzelőre sok kell. Mégse kerül annyiba, mint a gáz bevezetése. Akinek a nyugdíján kívül más jövedelme nincs, kénytelen jobban beosztani a pénzét, mint azelőtt. Azok, akik rászorulnának, mégse mennek segélyért a községházára. Szégyellenék... * Fejlődik a falu. Posta már 1910-ben volt, telefon is 1910 óta működik. A postahivatal oly rozoga épületben székel, hogy költeni sem érdemes rá, újra meg nem telik az igazgatóságnak. A telefonösszeköttetés is nosztalgiát ébreszt - a színvonal 1910-ben lehetett ilyen... Azért nem adnak központot Kamocsának, mert nincs épület - az viszont azért nincs, mert hiányzik a pénz. Azt ígérik, minden igénylő kap vonalat, de mire esedékessé válik, olyan sokba kerül a bevezetése, hogy a legtöbben lemondanak róla. 1993. 9. 12. Tóth Irma-gondban (A szerző felvételei) Neves szülötteket mondhat magáénak Kamocsa. Lukács Pál halálának 120. évfordulójáról az idén emlékeztek meg; magyar Andersenként emlegették, 36 kötetnyi gyermekverset írt. Papp Kálmán hadbíró volt és költő, Pethes János, a pedagógia és pszichológia professzora, Baranyai József pedig a Csallóközi Lapok főszerkesztője - valamennyien a múlt században éltek. A faluban nagyon sok az érettségizett és sok a főiskolát végzett. Mégis... Tóth Irma elégedetlen a kulturális élettel. Erről ugyanis nincs mit mondani. Főállású kultúrfe- lelős kellene. - Nem mondanám, hogy nem szeretik a kultúrát, mert ha Komáromba mennek színházba, megtelik egy autóbusz. - A kulturális életet csak az alkalmanként fellépő éneklő csoport jelenti, a szórakozást meg a szombatonkénti bálok. - Sajnos, nagyon nehéz összeszedni az embereket. Az alapiskolásokkal, középiskolásokkal kellene kezdeni. Amikor volt ifjúsági szervezet, jobban össze lehetett fogni a fiatalokat. - A kultúra terjesztését Tóth Irma szerint nem lehet megfizetni, azt csak olyan végezheti, aki örömét leli benne, s látja, hogy értékelik, amit tesz. Ehelyett olyan megjegyzések jutnak a fülébe, hogy de jó neki, még ilyesmire is futja az idejéből... * Az idén nyáron alighanem megdőlt az 1947-es rekord. A krónikában olvasom, hogy abban az évben mérték a legmelegebbet, 34,7 fokot - árnyékban. Az az év a szélsőségek éve volt. Februárban árvizek pusztítottak, májustól októberig viszont egy csepp eső sem esett. De negyvenhetet nemcsak a természeti katasztrófák éveként jegyzik. Január 7-én ötven családot indítottak útnak Csehországba, nem sokkal később negyvennyolcat Magyar- országra. A csehországiak visszajöttek, kivéve azokat, akik ott alapítottak családot, s akiknek az sem adatott meg, hogy szülőföldjükben nyugodjanak. M i lesz veled, falu, ha a fiatalok a városba költöznek? - tették fel a kérdést évekkel ezelőtt. A válasz most jön: a város varázsereje szűnőben, mégiscsak könnyebb otthon, a szülők közelében. A szomszédomban évek óta üresen áll a ház. ősszel lebontják. Az ország másik, végében szerencsét próbáló fiatal házaspár hazaköltözik. Építkeznek. Mégsem volt hát igaza az ifjabb Pliniusnak, az írónak, és a legjelentősebb római történetírónak, Tacitusnak, amikor majd kétezer éve azt jegyezték fel a faluról, hogy nem vendégszerető nép lakja és a vidék egészségtelen, mocsaras, s rengeteg a szúnyog. Nos, egyben igazat adok nekik. A szúnyog most is sok, és csípnek. Kopasz-Kiedrowska Csilla
