Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
Véletlenek és egyebek D Egy középiskolai tanár keres fel a szerkesztőségben. Nehezen törnek fel belőle a szavak. Látogatóban volt egykori tanítványánál. Ajándékot Is vitt, mert kisbabájuk szilletett. Hívták már régebben, de tanév közben valahogy nem volt rá Ideje. Most viszont az ajándékot már nem tudta átadni. Nem volt kinek. Tízhónapos volt a kisfiú. Egészséges, szép gyerek. Soha semmi baj nem volt vele, csak most a nyáron. A karján egy vörös folt jelent meg. Elvitték az orvoshoz. A doktor megértőén elmosolyodott. Megnyugtatóan mondta, hogy nincs semmi baj, a nagy melegtől pirosodott ki a pici keze. Adott rá kenőcsöt- Olyan szép, fejlett gyerek. Ha már itt vannak, beadjuk neki azt az injekciót, amit egyéves kora után kellene kapnia - mondta a nővér - és már vette Is a tűt. Az injekció beadása után a gyerek egy napon bellii kórházba került, harmadnapra meghalt.- Véletlen, merő véletlen - mondhatnánk laikusán, csakhát a gyermek kórlapján az orvosi bejegyzést utólag miért írták át? - tárja szét tétován a karját a tanár, és hirtelen olyan csend szakad ránk, hogy egyikünk sem tud megszólalni. 2. Anyám nővérének nem volt gyereke, de kétlem, hogy valaki jobban szeretné a kicsiket, mint ő és a férje. Szinte náluk nőttem fel, a testvéreim szintén, most meg a mi gyerekeink is szívesen tanyáznak náluk. Főleg így nyáron. Vállalják őket, pedig tudom, hogy mennyire megfáradtak. A nagynéném vállát jóval több, mint hatvan, a nagybátyámét pedig több, mint hetven év nyomja már - és mégis, sokunkat megszégyenítő szívóssággal néznek szembe, küzdenek meg a mindennapok kihívásaival. A munka az életük. Ha egyszer nem fognak dolgozni, abba belepusztulnak. Szombaton, mikor nagynéném kezéből kivettem a kapát, úgy éreztem, forró a karja, láza van. Tagadta, de azért beleegyezett, hogy elvigyem az orvoshoz. Kiderült, hogy kórházba kell mennie. Nem ment. Kétszer már műtötték, tudta, hogy mi várna ott rá. Szinte könyörgött a körzeti orvosnak, hogy vállalja el a kezelését, ő gyógyítsa meg itthon, mert benne megbízik és az Isten gondviselésében is hisz. Eleinte nem értettem, hogy miért tiltakozik minden idegszálával a kórház ellen, de aztán rájöttem. Az egész életét a szülőföldjén, magyar környezetben élte le, ahol nem volt szükség arra, hogy megtanuljon szlovákul. A városban, a kórházban viszont csak ezen a nyelven kérdezik, és ő nem érti, nem tud válaszolni. Szaszák György Amikor befutott, szép kritikákat kapott. Sokat foglalkozott vele a sajtó. Tizenhat könyve jelent meg, nyolc színművét játszották magyar, szlovák, cseh, lengyel színpadokon. Elismerések, díjak... Mostanában nagy körülötte a csend. „Hős nem vagyok, de áldozat sem. Bűnös nem vagyok. Mintha nem is létezném. Elment minden mellettem jeltelenül, feljegyzésre sem méltón. Ezek az én tapasztalataim. Ez az igazság.” Ezek Dávid Teréz talán jegjobb regényének, a Kásahegy hősnőjének szavai. A könyv 1966-ban jelent meg, amikor a kultúrpolitika szigora kissé enyhült. Korábban nem adhatták volna ki - de később sem. A megjelenés utáni évben Peéry Rezső így méltatta a Kásahegyet (a Szabad Európa Rádióban): „Húsz esztendő után először fogalmazta meg itt a valóság nyelvén az író a törMásodik félje biztatta, hogy újon. Első olvasója és kritikusa volt - de mindig csak dicsérte. S Dávid Teréz tudta, hogy ez nem mindig jó. — Géza nagy műveltségű, csodálatos ember volt. Nem ékszert vett ajándékba, hanem könyveket. Pestről nem pulóvert hozott, hanem világatlaszl, Prágából nem parfümöt, hanem Shakespe- are-sorozatot, földgömböt. szlovák bemutatóján ott állt a színpadon és tapsoltak neki - a magyar szerzőnek... de a komáromi színházban dramaturgként eltöltött éveket is a legszebbek közé sorolja. xxx Élete legboldogabb időszaka? Az első szerelem, amely tele volt szenvedéssel és boldogsággal.- Nem az kell, hogy téged valaki szeressen, hanem hogy te szeress. Ezfontosabb, többet ad. Ha valaki azJ mondja: szeret, nem biztos, hogy őszintén gondolja. A magad érzéseiben azonban biztos lehetsz A színházat nem lehet megtanulni - mondta.- Én színpadban gondolkodom, látom, amit írok. A hőseim diktálják a sorsukat. Előfordult, hogy este leírtam valami', és reggel csodálkozva néztem: ezt én írtam? Ha eszembe jutott egy ötlet, keresni kezdtem a hozzávaló figurát az ismerőseim között, de nem szolgaian másoltam, a típust kerestem. Előfordult, hogy az ismerőseim Jelenetek Dávid Teréz drámaíró életéből Dávid Teréz ma ténelem által pusztulásra ítélt, de a pusztulás korát mégis átvészelő magyar kisebbség szenvedésének krónikáját. Ezért a bátor cselekedetéért kívánkozik ez a kis mű a könyvespolcra, a legjobb magyar asszonyírók, Kaffka Margit, Lesznai Anna, Szabó Magda könyvei mellé.” xxx Dávid Teréz a színház szerelmese. A színházat nem lehet megtanulni - vallja -, azJ az ember a génjeiben hozza magával. Édesanyja is próbálkozott írással. A tágabb családban három színészt találunk. Tizenkét éves korában már verseket írt. Tizenhat évesen azt hitte, színésznő lesz. Színpadi sikerekről álmodott, vastapsról. Akkoriban azonban nem ment olyan egyszerűen. Nem volt pénzünk, ezért fényképésztanuló lettem. XXX Kitől kapta az első biztató szavakat? Kik segítették, kik voltak azok, akik hittek a tehetségében, Többekre gondol vissza jó szívvel. Tizenhat éves koromban szilveszterkor nem bálba mentem, mint a többi lány, hanem leültem és dramatizálni kezdtem a Karamazov testvéreket. Próbálkozásomat megmutattam egy újságírónak. Az illető azt tanácsolta: maga ne regényt dolgozzon át színdarabnak, hanem írjon. Megfogadta a tanácsot. Irt, de kellett volna visszajelzés. Megkért egy ismerős asszonyt, vigye el a színdarabját Pesten Beregi Oszkárnak, kéije meg, olvassa el és mondjon róla őszinte véleményt. Beregi elolvasta, s kijelentette, hagyják a lányt írni. Még megír két rossz darabot, de a harmadik már jó lesz. Beregi jóslata bevált: a harmadik színmű a Doktor Svoboda múltja már kiforrott darab volt Mégse kerülhetett bemutatásra. A nácizmus egyre jobban hallatta a hangját. (A darabot a háború után, rádiójátékként mutatták be Emberek, idő, történelem címmel.) xxx Az asszony és a halál című drámát a háború ihlette. Amikor megkezdődött a deportálás, első félje azt mondta: ismeri a németeket legyenek öngyilkosok. Dávid Teréz fiatal volt és élni akart. Az öngyilkosság tervét elvetették. Iszonyú lelkiismeret-furdalás kínozta, amikor a háború után hírét vette: férjét hiába várja vissza. Úgy érezte, mintha megcsalta volna azzal, hogy ő életben maradt. Leült és elkezdett beszélgetni a halállal. S akkor kigyulladt egy lámpa: hiszen ez kész dráma! xxx Színdarabokat kezdtem írni. A Lidércfényt 1958 áprilisában mutatta be a Szlovák Nemzeti Színház 1918. augusztusában 12 éves korában (csíkos ruhában) édesapjával és húgával A szerző védtelen. Megírja a darabot, a rendező kézbe veszi, s attól kezdve a szerzőn kívül mindenki bele- ás hozzászól. A végén rendszerint kihúzzák a lényeget. Mulatságos helyzetek is adódnak. A Lidércfény szlovák bemutatója előtt sorra járultak hozzá a főszereplők: hadd írjanak bele ezt azt, változtassák meg a befejezést, mert nekik így jobban megfelel... A szerző a darabja bemutatóján elképed. Ezt ő írta volna? Azután írtam meg a Dodit. Nagy siker volt. Egymás után következtek a darabok és a bemutatók - Komáromban, Brünnben, Prágában, Pardubicén, Frydek Mystekben, Cesky Tésín- ben, Egerben... xxx Kilencvenéves korában meghalt Bröuer Géza, kidőlt az oszlop, amelynek támaszkodtam, kicsúszott a föld alólam, melyen megvetettem a lábam, amikor sarkaiból akartam kiforgatni a világot. Barátaim vigasztaltak, azt mondták, szép hosszú élete volt. Valóban tovább élt, mint életem két első társa együttesen... (Utóirat, Madách, 1980)- Amikor Géza meghalt, búskomor lettem. A húgom elvitt egy pszichiáterhez Az orvos azt tanácsolta, vegyek magamnak egy kutyát. Azt mondtam neki: doktor úr, nekem nem a kutyám halt meg, hanem a férjem. Tudtam, hogy csak akkor leszek újra egészséges, ha leülök írni. xxx Érték csalódások és érték örömök. Csalódás volt a Bölcs Johanna című vígjátékának bemutatója, de örömöt érzett, amikor a friss diplomás Beke Sándor odament hozzá, és így szólt: Teri néni, ezt a darabot én szerettem volna megrendezni. Csalódott akkor is, amikor a Dódit zenés darabként látta viszont, de ma is örül Fdbry Zoltán levelének, aki azt írta neki a Zsákutca elolvasása után: köszönöm magának, hogy megírta ezt a darabot. A Zsákutca - ki tudja, miért - sose került színpadra. xxx A legszebb emlék? Melyik is volt a legszebb? Több legszebb volt. Talán amikor a Lidércfény A háború éveiben, Veronika Holákováként (Fotó, arch., a szerző) megsértődtek, mert felismerni vélték magukat egy-egy negatív figurában. Dávid Teréznek a színház olyan, mint másnak a templom, de...- Kiábrándultam a színházból. Ha ma elmegyek színházba, nyitott színpad fogad, látom a poros színen a kopott díszleteket, kellékeket, aztán bejönnek az emberek, ide-oda járkálnak a színpadon... elmegy az illúzióm. Megváltozott a színház csupa megemészthető darabot írnak és tűznek műsorra xxx A jelen különös...- Meghalt bennem valami. Nem a színdarab- írási készség. Nem érdekel a színház. Nagy csalódás ért azáltal, hogy láttam: a szerző nem rendelkezik szabadon a munkájával. Mindenki beleszólhat és mindig annak van igaza, akinek a legnagyobb a hangja Meghalt bennem a színház, de a humorom az átélt tragédiák ellenére is megmaradt. Imi újra?- Jó volna... De ha a kezembe veszek egy könyvet, abban vagy Oswieczimről írnak vagy a Don-kanyarról vagy ötvenhatról vagy hatvannyolcról. Mindenki ugyanazt mondja írjam meg én is a múltam? Érdekel az valakit? Talán ha felkérnék...- Azelőtt mindig eljöttek hozzám és megkérdezték, hogy Dávid Teréz dolgozik valamin? Most nem kérdezik... Azelőtt küldtek meghívót és két tiszteletjegyet. Ezt a mai gazdasági helyzetben nem lehet elvárni. Most a kutya se hív fel és nem kérdez meg. Meg vagyok sértve. Ha feljönne hozzám valaki, aki legalább valamennyire is értékelte a munkásságomat és megkérdezné, hogy nem dolgozom-e valamin? Nincs-e valami a fiókomban... Ha megkérdeznék, van-e valami a fiókban, bólintana, igen van.- Azok a darabok, amelyeket annak idején nem játszottak el, mert ideológiailag nem találtattak elég jónak, azonkívül van egy félig megírt szatirikus regényem. Egy idetévedt marslakó a hőse. Kopasz-Kiedrowska Csilla 1993. IX.5. MWMMIi ni [Ini II111 i
