Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-09-05 / 35. szám
Nem tudom, örüljek-e, vagy szomorkodjak? Ez az ambivalens érzés bizonyára nemcsak engem fog el a szlovákiai magyar pedagógusok közül, ha rátekintek erre az oldalra. Örülnöm kéne pedig, mert fórumot kaptunk, olyan lehetőséget, amelyre fél esztendővel ezelőtt gondolni sem mertünk: vendégül, helyesebben szólva társul fogadott bennünket a legnagyobb példányszámú hazai lap, a Vasárnap. Nem kicsiség nevelésről, oktatásról szólni hetente mintegy százezer előfizetőhöz, hiszen egykori szaklapunk, a Nevelés alig több, mint háromezer példányban jelent meg. És mégis szomorú vagyok, mert hatezer pedagógusunknak nincs szaklapja. A lehetőség, amelyet az Új Szó szerkesztősége számunkra megadott, olyan nemes gesztus, amely előtt tisztelettel hajtunk fejet. Ám ez a heti egy oldal semmiképpen sem helyettesíthet egy pedagógiai szaklapot. Amikor idén januárban a tudomásunkra jutott, hogy megszűnt egyetlen szaklapunk, még reménykedtünk. Ám amikor negyedév elteltével azt tapasztaltuk, hogy sem az oktatásügyi minisztériumot, sem a pedagógiai lapkiadót nem izgatja a dolog, megdöbbentünk: hát csak ennyit érünk? Ugyan mi lenne velünk, ha 1991. januáijában nem alakult volna meg a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége? Csak azt mondhatjuk, hogy 1949 óta a helyzetünk mitsem változott. A politikai hatalom akkor is nagylelkűen bánt velünk. Megengedte, hogy saját iskoláink legyenek, ápoljuk a kultúránkat, ám a feltételek megteremtésében már nemigen buzgólkodott, sőt azt igyekezett bizonygatni, amit a jelenlegi hatalom is; hogy akkor cselekednénk okosan, ha természetes és jogos igényeinkről önként lemondanánk. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége anyagi helyzetét tekintve szinte koldusszegény. A csekély tagsági illetmény, amelyet szerény pedagógusi fizetésünkből adogatunk össze a szervezet folyamatos működését biztosítandó, nem elég. Hogyan tudnánk ebből lapot fenntartani? Talán kapnánk némi állami támogatást, ha elköteleznénk magunkat, ami viszont nagy hiba lenne, ha éppen nem végzetes. A nevelés- és oktatásügy sem hivatalnak, sem politikai pártnak többé nem lehet kiszolgáltatottja. Ehhez kívánjuk tartani magunkat a mindennapi munkánkban és szakirodalmi megnyilvánulásainkban, így a pedagógiai publicisztikában is. A Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége, mint kezdeményező és támogató, elsősorban e szempontból áll a Vasárnap pedagógiai melléklete mögött. De azt szeretnénk, ha ez az oldal mindenkié lenne, akit nemzeti kisebbségünk nevelés- és oktatásügye érdekel. Szeretnénk, ha minél többen szót kérnének, mindenekelőtt a pedagógusok és a szülők, de bárki más is, aki úgy érzi, hogy e témában van mit mondania. Aligha van fontosabb közügy a gyermek- és ifjúságnevelésnél. Tévedés lenne azt hinni, hogy ez a feladat csupán az iskolára tartozik, hiszen a fejlett társadalmakban a szülő a gyermekével együtt az iskola „kliense“. Az iskola nem más, mint szolgáltató intézmény, amellyel szemben a klienseknek bizonyos elvárásaik vannak. Persze, van egy harmadik fél is, az iskola fenntartója, aki azonban nem önkényes- kedhet, hiszen a közügyet leginkább neki kell szolgálnia. Hogy e szövevényes viszonyban a felek egymással ne kerüljenek szembe, s még- inkább, hogy egyik a másik fölébe ne kerekedhessen, a közvélemény ébrentartására, nyilvános odafigyelésre van szükség. Természetesen, kulturáltságra is, a mi esetünkben pedagógiaira. Hát erre kell nekünk ez a fórum, kedves olvasók. Nem szégyelljük bevallani, hogy anyagi támogatásra is számítunk. Az oldal mindenkié, a szerkesztés költségeit viszont az SZMPSZ Országos Választmánya magára vállalta, éspedig úgy, hogy félkéri a magánvállalkozókat, a vállalatokat, a helyi önkormányzatokat, a Csemadok alapszervezeteit és minden jószándékú egyént, hogy anyagi hozzájárulásával támogassa ennek az oldalnak a folyamatos megjelenését. Adományaikat kérjük, a következő számlaszámra küldjék: SSTSP - Komámo, 16447-149/090Ó. Ha annyi pénz gyűlne össze, hogy egy terjedelmesebb anyag kiadását is fedezné, az Új Szó szerkesztősége időnként módszertani mellékletet is hajlandó megjelentetni. Ez az elgondolás korántsem túlzott igényből fakad, mert ha azt akarjuk, hogy az oktatásügy mindenki számára áttekinthető, és intézményrendszere nyitott legyen, hogy létrejöjjön a korszerű pedagógiai kultúra, feltétlenül szükség van erre. Reméljük, felkérésünk meghallgatásra talál. Ingyen adományt azért mégsem kérünk. Támogatóinkat, ha igényt tartanak rá, bemutatjuk, azt sem rejtve véka alá, milyen meggondolásból támogatnak minket, mi köti őket a magyar oktatásügyhöz, esetleg valamelyik iskolához. A lap alján pedig feltüntetjük vállalatuk, üzletük címét, hogy ezáltal ügyfeleik számát gyarapítsuk, jónevet szerezzünk nekik. A pedagógiai publicisztikát, illetve a szakírói tevékenységet a pedagógusok szövetségében egy szakmailag felkészült csoport szervezi, pártfogolja. írásaikat, cikkeiket, hozzászólásaikat kérjük, levélben vagy faxon a következő címre szíveskedjenek elküldeni: Vasárnap szerkesztősége, Vojtek Katalin, 819 15 Bratislava, Pribinova 25, 8. emelet. (A szerkesztő nevét azért szükséges feltüntetni, mivel nem tagja a lap szerkesztőségének, külső munkatársként végzi munkáját.) Nemcsak cikkeket várunk, örülnénk, ha nevelési és az oktatásüggyel kapcsolatos kérdéseikkel, gondjaikkal is bizalommal fordulnának hozzánk, szakmai tanácsokkal is szívesen szolgálunk. Ez az oldal vitafórum is lehet, ahol a legkülönbözőbb vélemények kaphatnak helyet. Megköszönve türelmüket és figyelmüket, befejezésül kötelességemnek tartom közölni, hogy a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetsége Országos Választmányának megbízásából bátorkodtam Önöket megszólítani. Tisztelettel Csicsay Alajos Bemutatjuk szponzorunkat, MUSZKA RÓBERTÉT Amikor megkértem Muszka Róbert mérnököt, hogy anyagi lehetőségeihez mérten segítsen bennünket abban, hogy ez az oldal megjelenhessen, habozás nélkül igent mondott. A párkányi fiatalember kezdő vállalkozó, nem tartozik az újgazdagok közé, de annyi bevétele van, hogy támogatni tud bennünket. A Nyitrai Mezőgazdasági Főiskola közgazdaságtani tagozatán számítástechnikát tanult, majd a köbölkúti földmúvesszövetke- zet gazdasági részlegén dolgozott. A rendszerváltás után saját irodát nyitott, számítótgépek, programok és irodatechnika eladásával foglalkozik, ezenkívül könyvelést is vállal. Két alkalmazottja van, akikkel már a szövetkezetben is együtt dolgozott. In- venciózus, gondolkodó ember, aki a szövetkezetben sem hajlott a sablonos munka felé. Ahogy dolgozni kezdett, azon törte a fejét, hogyan lehetne az ottani nyilvántartást korszerűsíteni. Tudva, hogy pedagóguscsaládból származik, megkérdeztem, nem kacérkodott-e a pályával. Kiderült, hogy ő is tanított, a köbölkúti alapiskolában számítás- technikát, de nem sokáig, mivel a magánvállalkozás minden idejét leköti. Meg hát családja is van, felesége, két kisgyermeke, akik szeretnék, ha minél több időt töltene velük. Muszka Róbert annak a Brigán házaspárnak az unokája, akiknek életútját pár évvel ezelőtt Gál Sándor örökítette meg. Szülei, s azok testvérei szinte kivétel nélkül mind pedagógusok, sőt a felesége és a húga is tanít. Amikor megkérdeztem, hány pedagógust számlál a rokonsága, mosolyogva válaszolt: tizenhatot. Jómaga magyar iskolába járt, a párkányi gimnáziumban érettségizett, s az a vágya, hogy ne- csak gyermekei, hanem későbbi leszármazottai is anyanyelvükön tanulhassanak. Ha nem így gondolkodna, ugyan mi értelme lett volna a nagyszülők áldozatos munkájának, amellyel 1949-ben újraszervezték a párkányi magyar iskolát? Ezért is mondott nyomban igent kérésünkre, és mi tisztelettel megköszönjük segítségét. S hogy viszonzásul gyarapítsuk ügyfelei számát, elmondjuk, hogy két irodája van Párkányban; a MUV1FEX a Széchenyi utca 3, a MUVICOM a lakótelepi Gesztenye utca 5 szám alatt található. Kérdésemre, hogy mennyire fontos ma a számítástechnika, Muszka Róbert így válaszolt: „Teller Ede szerint aki nem tanul meg számítógéppel dolgozni, olyan, mint az analfabéta. Vegyük úgy, mintha az őseink megmaradtak volna a rovásírásnál. Ugyan hová jutottak volna?“-ysAKAD, AKI MEGPÁLYÁZZA? Beszélgetés SIMA ÉVÁVAL, a Szlovák Tankönyvkiadó magyar szerkesztőségének vezetőjével Lesz elegendő tankönyv az idén?- Könyvek vannak és lesznek is, annak ellenére, hogy a költségvetés jóváhagyásának elhúzódása miatt nagyon későn kezdtünk munkához. Mégis elégedettek vagyunk, mert szinte minden, amit tervbe vettünk, megvalósul, s ha nem is lesz meg szeptemberre, még az idei év folyamán megjelenik. Akad köztük olyan könyv is, amelyre már régóta várnak a pedagógusok? — A magyar-szlovák iskolai szótár minden bizonnyal ilyen. Az alapiskola felsőbb osztályai, tehát a 7. és a 8. évfolyam, valamint a középiskolák számára készült, ezért az alapszókincset már nem tartalmazza, azt ugyanis a hatodik osztályig el kellett sajátítaniuk a gyerekeknek, viszont annál több benne a szakkifejezés. Nagyon fontos, hogy ez a könyv ott legyen minden gyerek polcán, mert nélkülözhetetlen segédeszköz a továbbtanulni szándékozók számára; a legfontosabb kémiai, biológiai, matematikai, fizikai szakkifejezések egytől-egyig megtalálhatók benne, s így alkalmas arra, hogy egészen az^gye- temig elkísérje a diákot. Nagy hiányt pótol az a német nyelvkönyv is, amelyet három évi fáradozásunk eredményeként adhatunk a gyerekek kezébe. Rendkívül örülünk a magyar változatnak, mert idegen nyelvet szlovák tankönyv alapján bajos tanítani-tanulni. Ugyancsak hézagpótló az óvónőképző számára készült önálló válogatásunk, amelyben fellelhető mindaz, amire az óvodai munka során szükség lesz; a neves költők gyermekversei és a mozgásgyakorlatok mellett helyet kaptak benne magyar népi gyermekjátékok, mondókák, kiszámolok is. Az utóbbiak Jókai Mária gyűjtéséből származnak, eddig még sehol sem jelentek meg és kifejezetten hagyományőrző, -megtartó szerepük van. Ez a könyv is rövidesen megjelenik. A szakiskolák számára több könyv kiadását terveztük, ám sajnos, megfelelő érdeklődés hiányában nem jelentethettük meg valamennyit. A szakiskolák részéről tapasztalt érdektelenségnek az az oka, hogy Magyar- ország felé nyitottak, onnan hozzák be a tankönyveket. Ezek, mivel eredeti munkák, nem fordítások, bizonyára jobbak az itt használatosoknál, ám kérdéses, megtalálható-e bennük mindaz, amit nálunk követelnek. Reméljük, hogy a pedagógusok átnézték, összehasonlították az ottani és a hazai könyvek tartalmát, és pótolják az esetleges hiányokat. A szak- középiskolák számára is kiadunk szótárakat, a mezőgazda- sági, a gépészeti és az építészeti szakszótár kézirata már a nyomdában van, reméljük, hamarosan elkészülnek. Hogy állnak a pályázatokkal, akad szerző? — Ez a mi legnagyobb szomorúságunk. Tavaly a minisztérium pályázatot írt ki az ábécés könyvekre, ám mindössze egyetlen jelentkező akadt, az is aktív pedagógus, márpedig tanítás mellett tankönyvet írni nagyon nehéz, így ezzel nem mozdultunk túlságosan előre. Az idén szlovák nyelvkönyvre írtak ki pályázatot, de megint alig volt jelentkező, hiába telefonáltuk körbe az iskolákat, módszertani központokat, régi szerzőket. Akadt, aki azzal hárította el felkérésünket, hogy a fóliázás kifizetődőbb, ráadásul azért nem bírálják, csepülik lépten-nyo- mon. Belátjuk, hogy a szerzői díj valóban nincs arányban azzal a munkával, amivel egy tankönyv megírása jár, de ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink tudjanak szlovákul, meg kell írni azt a könyvet. Nem várhatjuk, hogy szlovák szerző írja meg, ezt nem is akarjuk, mivel mi tudjuk a legjobban, mire van szükségünk. Az újságok — az Új Szó, az Ucitekké noviny és a Národná obroda - hamarosan közölni fogják az újabb pályázatokat. Nagyon kérjük, jelentkezzen mindenki, akinek hasznosítható ötelete, elképzelése van. Mi, a tankönyvkiadó szerkesztőgárdája mindent megteszünk azért, hogy segítsük a szerzők munkáját. Vojtek Katalin Ennek az oldalnak a megjelenését MUSZKA RÓBERT mérnök támogatta. Vállalatának címe: MUVICOM, 943 01 Stúrovo, Gastanová 5 MUVIFEX, 943 01 Stúrovo, Széchenyiho 3 1993. IX. 5. yyyyy' '• ■ Ä yy. ' y wZ '' y "»% '/■ y TM ,/ä ' y ** jl v^ v! V v^ V^ '' jyyyyyyyyyu
