Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-29 / 34. szám
r r « A BOGYÓSGYÜMÖLCSŰEK KÖRNYEZETI IGÉNYEI A NÖVÉNY JELZI Az uborka rendkívül igényes a talaj minőségére. Kiemelkedő termésátlagokat csak nagyon gondos és szakszerű talajelőkészítés esetén várhatunk. LEVEGŐZÖTTSÉG A vályogtalaj (vályogos homok, homokos vályog) a legjobb, ez azonban nem azt jelenti, hogy ennél lazább vagy kötöttebb talajon nem lehet eredményesen termeszteni. Szélsőséges talajtípusokon a talajelőkészítés nagyobb szakértelmet és anyagi befektetést igényel. A homoktalajok levegőzöttsége az uborka számára megfelelő, azonban a vizet és vele együtt a tápanyagokat is gyorsan átengedi, ez pedig hátrányos. A kötött talajok víz- és tápanyag- megtartó képessége jó, de ezek a talajok tömörek, levegőtlenek. Agyag- tartalmuk következtében a talajfelszín kiese re pesedik, ez akadályozza az uborka csírázását. A magas humusztartalom (szerves- anyag) kedvező a gyökerek számára a víz- és a tápanyagok felvételéhez. A humuszban gazdag talaj vízgazdálkodása jobb, kisebb a tápanyagveszteség, nincs tülöntözési veszély és gyökérfulladás. DÖNTŐ AZ ÉRETTSÉG Az uborka érzékeny az éretlen trágyákra; a felszabaduló ammónia a gyökérszöröket leperzseli, a levelek sárgulnak, súlyos esetben a növény is elpusztul. A kiszáradó szervestrágya mennyisége függ a talaj kötöttségétől, humusztartalmától és a trágya minőségétől. A négyzetméterenként 10-25 kg szervestrágya adag általában a szélsőséges talajokon is elegendő. A szervestrágya megválasztásánál döntő az érettség. Az érett trágya hatása tartósaid), lassabban bomlik le a talajban, nincs kedvezőtlen mellékhatása. A baromfi-, sertés- és birkatrágyák gyakrabban okoznak perzselést, mint az istállótrágyák és a kerti komposztok. A talajszerkezet javítására tőzeg, faforgács, szalma és fürészpor is használható, de ilyenkor ősszel is adjunk kevés nitrogéntrágyát. A gilisztaföldek és az ipari földkeverékek (Vegasca) is számításba jöhetnek ilyen célra, alkalmazásukat leginkább magas áruk gátolja. LEGJOBB A SEMLEGES Az uborka számára legjobb a közel semleges kémhatású (6,7-7,5 pH) közeg. Ha a kémhatás a jelzett értékhatáron kívül esik, meszezzünk, vagy válasszunk savanyú kémhatású műtrágyát. Az uborka kedveli a mésszel telített és mérsékelten meszes talajokat (1—1,5 %-os CaCOvtartalom). Az utóbbi években azokon a talajokon, ahol már 3—4 éve termesztenek uborkát, jelentős mészhiány mutatkozik. Egyes esetekben ez nem csak terméscsökkenést, hanem a növényeken is jól látható, könnyen felismerhető hiánytüneteket váltott ki (levélkana- lasodás, vékony szár, kerekded levelek). Ennek az az oka, hogy az uborka a talaj természetes mésztartalmát felhasználja, továbbá a rendszeres nagy adagú öntözés hatására a kalcium a sekélyen elhelyezkedő gyökerek alá mosódik. Ilyen esetben a meszezés igen kedvező hatású lehet, amit célszerű mindig laboratóriumi vizsgálatok alapján elvégezni. A meszezőanyagot (mészkőpor, mészhidrát, melasz, Futor) is a talaj pontos ismeretében válasszuk ki. Részesítsük előnyben azokat az anyagokat, amelyek a mész mellett magnéziumot is tartalmaznak, pl. a dolomitot. Igaz, hogy ezeknek viszont az oldható magnéziumtartalma alacsony. A Kalcifer Mg meszezötrágya magnéziumtartalma - a gyári kénsavas kezelés hatására - a növények számára jól felvehető, használata az uborkatermesztőknek tanácsolható. A meszezőanyagokból négyzetméterenként akár 20-40 dkg-os adag is indokolt lehet. Óvakodjunk azonban a túlmeszezéstól, mert az súlyos mikroelem-zavarokat idézhet elő. Az uborka közepesen sóérzékeny. Szikesedésre hajlamos talajokon ne próbálkozzunk termesztésével és vigyázzunk arra is, hogy az öntözővíz sótartalma (elektromos vezetőképessége) az 1,5 EC értéket ne haladja meg. Szikes, túltrágyázott talajon az uborka vékony szárat, rövid izközö- ket fejleszt. A levelek széle, a hajszál- gyökerek gyakran mutatnak perzselést és száradást. Talajuntságra az uborka nein érzékeny, szakszerű növényvédelemnél 5—10 évig is tenneszhetö önmaga után. A gyomirtószerre viszont érzékeny: búza, kukorica után telepítve gyakran előfordul, hogy a talajban előforduló szermaradvány a növényt ka I ősit ja. Kertészet és Szőlészet A bogyósgyümölcsűek háztáji termesztése egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Bár alkalmazkodó képességük jó, arról sem szabad megfeledkezni, hogy igazán eredményesen csak ott termeszthetők, ahol fejlődésükhöz biztosítani tudjuk a megfelelő feltételeket. A SZAMÓCA Elmondhatjuk róla, hogy nem túlságosan igényes. Legjobban a fekete gyep-, a barna homok- és a homokos vályogtalajokat szereti. Nagyon fontos, hogy a talajvíz szintje ne legyen magasan, ugyanis még az átmeneti vízboritottságtól is károsodik — gyökerei fulladásra érzékenyek. A süle- vényes, kavicsos, száraz talajokra viszont nem érdemes telepíteni, s nem szereti a túlságosan nehéz, kötött talajokat sem. A legkedvezőbb számára az 5-6 pH értékű talaj. Ha korai termést szeretnénk, akkor a széltől védett, napos, viszonylag meleg helyek a legalkalmasabbak. Huzatos fekvés számára nem kívánatos. A sorok lehetőleg az uralkodó szél irányába haladjanak. A szamócának télen nagyon fontos a hótakaró (ezért is kell széltől védett terlületre ültetni), s ha ez megfelelő vastagságú, akkor több héten keresztül akár -30 C-fokot is károsodás nélkül elvisel. Hőmérsékleti igényeit Szlovákia déli területeinek éghajlata kielégíti. A MÁLNA A kiegyenlített klímájú vidékek növénye. Nem szereti, sőt kimondottan szenved a hőségtől. Forró, aszályos időszakban a gyümölcsök „rásülnek“ a vacokkúpra, s ezért azokat nehéz leválasztani. Fényigénye nagy, nem tűri az árnyékolást. Gyümölcseink között egyike a leg- csapadékigényesebb fajoknak. A mennyiség mellett a csapadék megoszlása is fontos szerepet játszik — ezt az öntözésekor vegyük figyelembe. Ha a virágzás második felétől a szüret befejeztéig tartó időszak aszályos, terméshozamunk jelentősen csökkenhet még akkor is, ha egyébként az évi csapadék mennyisége elegendő. Legjobban a mélyebb termőrétegű, szerves angyagokban gazdag, levegős talajokat kedveli. Különösen nem szereti a tömött, levegőtlen, magas mésztartalmú földet — a savanyú talajok növénye. Vegetációs időben még rövid ideig sem tűri a vízborítást, tehát ahol a csapadékvíz gyakran összegyűlik, oda ne telepítsünk málnát. A SZEDER A szeder a málnához hasonlóan sok csapadékot igényel, de jobban tűri a szárazságot, mint a málna. Ne ültessünk szedertövet a kert beárnyékolt részeibe, mert az esetben a növények ugyan megnőnek, de kevés és gyenge minőségű gyümölcsöt teremnek. Legjobban a meleg, nyirkos, tápanyagokban gazdag humuszos talajokon érzi jól magát. Késői virágzásé, ezért nem szenved a tavaszi fagyoktól. (folytatjuk) Miklós Dénes kertészmérnök A szamóca kártevői A szamóca „elég kényes“ növény, amelynek több kártevője - férgek és ízeltlábúak -, valamint a gombák világába tartozó kórokozója van. Természetesen a baktériumok, vírusok sem kímélik. FONÁLFÉRGEK Kártételükre, jelenlétükre általában a levéllemez deformálódása, a kicsi korcs gyümölcs hívja fel a figyelmet. A szamóca-fonálféreg (sin. levélféreg, szamóca-levélféreg; Aphelen- choides fragariae) kárképére jellemző, hogy a megtámadott növény levélnyele rövid, megvastagodott, a levél lemeze féloldalassá válik, kicsi marad és elkeskenyedő. Az idősebb leveleken színelváltozást figyelhetünk meg - a főér közelében vörös vagy barna csíkok jelennek meg, a levéllemez széle pedig fodro- sodik. A szamóca-fonálféreg veszélyessége nemcsak a közvetlen kártételében rejlik, hanem abban is, hogy egyes baktériumok, vírusok terjesztője is. Jelenléte bizonyos baktériumfajjal párosulva a szamóca virágán karfiolszerű elváltozást idéz elő. Megjelenése tömeges. Egy-egy négyzetcentiméternyi levélben több száz féreg is előfordulhat. Szabad szemmel alig láthatók; a nőstény 0,40—0,80 mm, a hímek még ennél is kisebbek. A szamóca-fonálféreg a veszélyes kártevők kategóriájába tartozik. Egyes adatok szerint a megtámadott állomány 40-75 százalékát is elpusztítja. Főleg a nedves helyeken, csapadékos vidékeken, melegházakban nyár elején okoz gondot. Szárazabb helyeken, időszakokban a kisebb arányú kártételt, jelenlétet a növények kiheverhetik. Terjedéséhez hozzájárul a sok csapadék, az öntözővíz, a sűrű, zárt állomány. Gondozás közben a beteg növényekről az egészségesekre szerszámokkal, kézzel stb. is áthurcolható. Az ellene való hatékony védekezés érdekében azt is tudni kell, hogy a szamóca-fonálféregnek majdnem 300 gazdanövénye — köztük sok dísznövény - van. Tápnövényei közé tartozik például a csillagfürt, a begónia, ciklámen, dália, fikusz, primula, az íriszek, liliomok stb. Az ellene való védekezésben a vegyszerek - pl. a szisztemikus foszforsav észterek - alkalmazása nem mindig vezet eredményre. Ezért az tanácsolható, hogyha jelenlétére utaló, eltorzult levelű stb. növényeket találunk állományunkban, akkor azokat feltétlenül tépjük ki és égessük el! % A TYÚKOK VEDLÉSE ...egy természetes folyamat, amely évente bekövetkezik, leginkább szeptember közepén vagy végén. Az igen jól tojó tyúkoknál azonban ez korábban is bekövetkezhet. A vedlési időszakban gyakori a kannibalizmus — különösen a nálunk elterjedt „tömeghibri- dék" között. A kannibalizmus kialakulását a tenyésztő úgv tudja megakadályozni, ha fehérje- dús takarmányt ad tyúkjainak; ilyen a hús-, a hal- és a vérliszt, az iró, a savó, s az egyszerű sörélesztő. Ha van, úgy a hús-, hal- és vérlisztből naponta egy dkg-ot adjunk. Az íróval, savóval keverjük össze a daraféléket. Vedlés idején természetesen a szervezetből eltávozó ásványi anyagokat is pótolni kell, ezért naponta etessünk 0,5 dkg konyhasót és 1 dkg foszforsavas meszet. A mészhiányt egyébként úgy vesszük észre, hogy a csibék és a tyúkok a meszelt (!) falat csipkedik. Ne feledjük, hogy a mész a tojáshéj képzésében is nagyon fontos. Zárt tartás mellett, ha módunk van rá, naponta, tyúkonként adjunk 5-7 dkg zöldherét, csalánt vagy füvet. A tyúk mindenevő, olyan, mint a sertés, ezért fokozott figyelmet fordítsunk állományunkra. Könnyen felüti fejét közöttük a kannibalizmus. Azokat az egyedeket, melyek erre hajlamosak, vegyük ki a többi közül és tartsuk külön egy meghatározott ideig. Molnár Ferenc 20 1993. VIII. 29.
