Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-29 / 34. szám
% % Habkönnyű semmiség Robert és Bertram Ezen a címen két úgynevezett B filmet is jegyeznek a nemzetközi annalesek. Az érdeklődők ezúttal az 1961-es változatot láthatják, de érdemes néhány szót szólni az 1939-es előzményről is. Azt Hans Heinz Zerlett készítette, s noha biedermeyer hangulatokban pom-pázó kalandos zenedarabként „adták el” - tolvaj csavargókkal, félreértésekkel, fordulatokkal a középpontban -, arra azért maradt energiája és gusztusa a szerzőnek, hogy a kor szellemét követve ízléstelenül antiszemita karikatúrát rajzoljon a történetben szereplő zsidókról. Hans Deppe Robert és Bertramja mentes ilyesfajta túlzásoktól. A mese két olyan vándor „hányattatásait” beszéli el, akik szabadságolják magukat házasságukból, fejest ugranak a felhőtlen bajor élet örömeibe. Mivel komédiáról van szó, természetesen nem válik reménytelenül viharossá a konfliktus egyik léhűtő esetében sem, a tilosban való portyázás örömeit és viszontagságait ezzel szemben alaposan megismerhetjük. Mondern(kedő) népszínműnek nevezhetnénk a hagyományos eszközökben sem szűkölködő vígjátékot, melyben leegyszerűsítettek az emberi viszonylatok, a hangvétel azonban anakronisztikusán friss, vagy ha úgy tetszik: frissen anakronisztikus. A főcímről két nevet nagyítsunk fel. Az egyiket jól ismerjük - viselője alakítja a főszerepet Willy Millowits társaságában-, hiszen Vico Tor- riani a közelmúltban sokáig tündökölt örökzöld slágerek énekeseként. A svájci származású előadóművész több műfajban kamatoztatta népszerűségét (a rádió, a televízió, a hanglemezipar mellett a vásznon is). Olyan habkönnyű semmiségekből „alakított” folyton dalra gyúló szangvinikus figurákat, mint - már a címek is jellemzőek - A feleségem bolondságokat csinál, A szerelem gitárjai vagy Az egész világ égszínkék. Alakítását így jellemezhetjük: kitűnő - a hangja. A másik név a rendezőé: Hans Deppéé. Főleg szórakoztató filmeket forgatott: zenés darabokat, vidám játékokat, cselekményes sztorikat - sohasem nagy igénnyel, de mindig dicséretes szakmai színvonalon. Egy kicsit a mi Keleti Mártonunkéhoz hasonlítható a stílusa. Csak a részletes lexikonok emlékeznek meg róla (1897 és 1969 között élt), ám hosszú pályájának legemlékezetesebb állomásai, így - A szent meg a rajongója, Amikor a fehér orgona újra virágzik, a Fekete-erdei lány és a többi, napi fogyasztásra szánt produktum mellett - a Robert és Bertram is megőrzik emlékét. Vico Torrianival egyébként máskor is dolgozott. A populáris mozi szorgalmasművelői között van a helye (3sat, szombat 17.30) (essj) A fogyasztói társadalom szatírája A nagy zabálás Elöljáróban szeretnénk megjegyezni, hogy minden látszat ellenére Marco Ferreri híreshírhedt filmje a modem filmművészet egyik legeredetibb alkotása, amely tökéletességgel adagolt polgárpukkasztásaival, „ízléstelen” jeleneteivel szándékosan akarja „elszömyesz- teni” nézőit. Remélve, hogy első felháborodott reakciójuk után esetleg mégis komolyabban elgondolkoznak sivár életükön... Bizony ordenáré alkotás ez a film, pironkodnivaló jelenetekkel, abszurdba hajló kínkeserves mosolyokkal. A kegyetlen mondanivalóhoz választott elképesztő kifejezési mód lenyűgöző arányban áll egymással: finom harmóniát, tökéletes kidolgozást, míves formát kölcsönöz a filmnek. Leszámolás ez a fogyasztói társadalom ideáljaival, az él-vezetek hajszolásának ad abszurdumig való vitelével. A rendező barátai - az olasz és francia filmművészet óriásai - saját nevüket és egyéniségüket adják a hajmeresztő szerepekbe, mintegy testükön, lényükön keresztül modellálják a polgári társadalom „oszlopait”. Van közöttük bíró, televíziós szakember, technikarajongó autóversenyző. Befutott, sikeres emberek... Csak keresztnevüket ismerjük: Marcello (Marcello Mastroianni alakítja), Philippe (Philippe Noiret), Michel (Michel Piccoli), Ugo (Ugo Tognazzi) - jó barátok. Egy szép hétvégét szándékoznak együtt eltölteni egy csodálatos villában. Valamennyien szeretik a hasukat, s olyan Trimal- chio-lakomára készülődnek. Hűtőkocsi hozza házhoz, ami ehhez szükségeltetik. Gyűlik a konyhaasztalon minden, ami szem-szájnak ingere. Sütnek- főznek egymásnak, mindenki a saját remekelésével hozakodik elő, tukmálja a többiekre. Aztán esznek és esznek. S mivel e- vés közben jön meg az étvágy, újra csak esznek. Látszatra ez a közel kétórás film nem is szól másról, csak az eszem-iszomról. Hiszen a- míg az ember eszik, iszik, nem fog rajta a szomorúság. Mivel a film témája a FOGYASZTÁS, a szex sem hiányozhat. Fiatal kis kurvák jönnek, akiket ugyanúgy „elfogyasztanak”, akár a fenséges ételeket, a konyhaművészet remekeit. Kivétel a szende, szűzies tanítónő, aki véletlenül pottyant a társaságba. A szerepet elbűvölően megformáló Andrea Fer- reol képes volt - a film kedvéért - 15 kilót magára szedni, hogy megfeleljen a rendezői elképzeléseknek, a dundi, buja, érzékeny-érzéki, .mindenki Angyala” figurájának. Andrea végtelen empátiával megérzi és kielégíti a mindenre elszánt férfiak érzelmi-szexuális vágyait, furcsa öngyilkosságaikat, halálba zabálásukat megakadályozni nem tudja, de életük u- tolsó óráit meleg nőiességével emberibbé teszi. Talán ez lenne a nőkhöz méltó szerep ebben a sivár világban? (PRO 7, vasárnap 22.40) 1.8. * % A l/asárnap és a TEIÍH ^Iü melléklete 1993. augusztus 28.-szeptember 3. Kihalt part Afféle nyárutóhoz passzentos a nagy ausztrál filmfelfutás egyik krimijének címe. A film 1985-ben készült, s szerencsére a szórakoztató elemek mellékrendezője a művészfilmekből is belecsempészett némi vívmányt (Osztrák 1, kedd 23.05) A nagyherceg és a revütáncosnő Károly, a kárpáti uralkodó koronázási ünnepre Londonba érkezik, ahol egész addigi élete felbolydul, mert „összefut” egy revütáncosnővel. A film főszerepeiben Laurence Olivier-t és Marilyn Monroe-t láthatják (PRO 7, vasárnap 14.55) Ismét VMA Immár tizedik esztendeje osztja a Video Music Awardsokat, avagy egyszerűbben szólva a „klip-oscarokat” a Music Television. Az idén szeptember 3-án, pénteken lesz a Los Angeles-i gála Brooke Shields a Szahara című amerikai kalandfilm főszereplője (PRO 7, péntek 20.15)
