Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-29 / 34. szám
A szőlő(pénz) odisszeája, avagy ki issza meg a muzslai gulag levét? A Duna-kanyar környékének dimbes-dombos lankáin évszázadok óta jól megterem a szőlő. Bortermő ez a vidék, ahol a legnemesebb szőlőfajta is szépen fizet az egész évi kitartó gondoskodásért. Muzslán azonban újabban gulagnak nevezik a szőlőhegyet. Főleg az egykori szövetkezeti tagok, akiknek nem jutott állás az agrárvállalkozók szövetkezetévé átalakított mező- gazdasági üzemben, s végső lehetőségként a szőlőben kínáltak fel nekik munkát. Sőt, most már a szőlősgazdák is annak érzik, hiszen az utóbbi években a hazai szőlőpiacon kialakult helyzet következtében csaknem kényszermunkává alacsonyodott a sokszor megénekelt szőlőhegyi munka. A faluban több száz éves hagyománya van a szőlőtermelésnek. Talán nincs is olyan család, amelynek ne lenne legalább egy darab szőlője. Vagy a ház mellett, vagy fenn a hegyen. A szőlő pedig olyan, hogy ha jó feltételek közé kerül, terem. Az egyik évben többet, a másikban kevesebbet. Muzslán viszont nincs annyi borivó, hogy a teljes mennyiséget saját maguk feldolgozzák és elfogyasszák. így aztán a javarésze a borászati üzemekbe jut. Évtizedek óta a szőlő csaknem minden családnak meghatározott szintű jövedelem-kiegészítést biztosított. Megszolgált pénz volt, hiszen kora tavasztól késő őszig állandó munkát adott a szőlősgazdáknak. Mióta azonban a szabaddá tett agrárpiacon a szőlő „kegyvesztett“ lett, s fillérekért vesztegetik, sokan úgy vélekednek, nem érdemes már vele foglalkozni. Főleg most, miután a tavalyi szőlőfelvásárlás csúfosan végződött, s a rászedett termelők máig futnak a pénzük után. TÖKÉLETES FELVÁSÁRLÁS - PÉNZ NÉLKÜL Történt ugyanis, hogy miután a helyi szövetkezet már 2-3 éve a rimaszombati borászati üzembe szállította a szőlőt, tavaly a magángazdák számára is megszervezték a felvásárlást. Csak a helybeliek a megmondhatói, hogy azelőtt mennyi gondot, sorbanállást, sőt esetenként csúszópénzt igényelt, ha el akarták adni a szőlőjüket. Nos, a tavalyi felvásárlást kiválóan megszervezték, minden zökkenőmentesen lezajlott, nem volt tolongás, veszekedés, ráadásul a szőlő is szolid áron kelt el. Egyetlen szépséghibája volt a felvásárlásnak, hogy a termelők máig se láttak egy fillért sem a szőlőjükért. A szüret után eltelt egy hónap, kettő, közelgett a karácsony, amikor már minden családban biztos helye lett volna a szőlőpénznek, ám nem történt semmi. A rámenősebbek egyre gyakrabban állították meg a felvásárló „kismérnö- köt“, mi lesz a pénzükkel? Amikor kitérő és gyakran ellentmondó válaszokat kaptak, elindult a suttogás. Minden bizonnyal valaki „lenyelte“ a pénzt, felvette az egész összeget, és egy másik bankban fiaztatja, állították a jólértesültek. Szilva László a falu polgár- mesterének helyettese, de annak hosszantartó betegsége miatt gyakorlatilag ő látja el a hivatalt. S noha ő is érdekelt az ügyben, megfontoltan, higgadtan foglalja össze a tényeket:- Az emberek, jogosan, egyre türelmetlenebbek. Tény, hogy a felvásárlást jól megszervezték, tény, hogy valamivel magasabb árat is kínáltak a szőlőért, de az is tény, hogy a mai napig sem látott senki egy fillért sem. Ráadásul ellentmondásos hírek keringenek a felvásárlóról és a borászati üzemről, egyesek tudni vélik, hogy most vettek egy új töltőgépsort, a mi pénzünkkel pedig már egy éve tartoznak. Legalább eljöttek volna, és egy falugyűlésen vagy összejövetelen megmagyarázták volna a bizonyítványukat. A szőlő- termelők között több idős ember is van, aki az évi tüzelőanyagra szánta a pénzt. Nem beszélve arról, hogy azóta kettévált az ország, mások az adószabályok, devalválták a koronát s az infláció következtében a pénzünk egyre veszít az értékéből. Petrech Miroslav a szövetkezet szőlésze. Ö az a bizonyos „kismérnök“, aki megszervezte a felvásárlást. Bárcsak ne tette volna, mondja keserűen, hiszen azóta nincs maradása, az emberek a köszönés után azonnal a szőlőpénzt kérdezik. Kétségtelen azonban, hogy az átvételi elis- mervényeken az ő neve szerepel átvevőként.- Fura helyzet, mert miközben a helybeliek rajtam követelik a pénzüket, a borászati üzem nekem nem fizet. Sőt, a szövetkezet szőlőjét sem fizették még ki. Ráadásul én a saját szőlőm is odaadtam. Ki gondolta volna, hogy így alakul az ügy. A szövetkezetből ugyanis már 2—3 éve Rimaszombatba hordtuk a termést, Anton Blazecka mindig megbízható partnerek voltak. Csak annyit mondhatok, hogy a több mint háromszáz tonna szőlőért mai napig nem fizettek, sőt a szállításért járó összeggel is adósak a sofőrjeinknek. A faluban nagyon sokan érintettek az ügyben. Többen levelet is írtak az átvevőnek, amelyben a nekik járó pénz kifizetését, sőt a késésért kártérítést is követelnek. Petrech Miroslav azonban csak tehetetlenül széttárja a karját. Amíg ő nem kap pénzt, nem fizethet. Legfeljebb börtönbe kerülök, vonja meg a vállát, mikor a várható következményekről kérdezzük. Állítólag a beígért hitelt nem kapta meg a borászati üzem, ezért késik a fizetéssel. EZ A KORONA MÁR NEM AZ A KORONA- Egy ideig megértettük, hogy problémáik vannak, s ezért nem fizetnek. De azóta már lassan eltelik egy év, ez a korona már nem az a korona, ráadásul nemsokára itt a következő szüret, s nem tudjuk, mi lesz az idei szőlővel sem- panaszkodott Gróf Gyula.- A legrosszabb az, hogy nem tudunk semmit, csak találgathatunk. Tavalyelőtt nem adtam el a szőlőt, mert csupán 3 koronát kínáltak érte, a tavalyiért máig nem kaptam egy fillért se. A permetezőanyagok, a vegyszerek viszont nagyon drágák, s mi ezt már a nyugdíjunkból vásároljuk. A szőlő pedig maholnap olcsóbb lesz, mint a krumpli- tette hozzá keserűen.- Nem hiszem, hogy a kismérnök rosszat akart - vette át a szót a felesége -, de legalább ne hitegetnének bennünket. Annak a pénznek minden családban megvan a helye. Tóth Béla bácsi a maga het- venhárom évével még csaknem naponta kimegy a hegyre. Példásan rendben tartott portája bizonyítja, szereti a rendet.- A szőlő nem kukorica vagy búza, ami ha nem vág be az egyik évben, a következőben másikat vetünk helyette. Aki szőlőt telepít, az öt évig jóformán ingyen dolgozik. Ilyen árak mellett még a 7 koronás kilónkénti áron sincs haszon rajta - állítja. Ismeri a helyzetet, hiszen a felvásárlásban dolgozott. HITELÍGÉRVÉNY VAN - PÉNZ NINCS Rimaszombat szélén, meglehetősen újnak tűnő épületben található a PETTON Kft. által megvásárolt egykori borászati üzem. Anton Blazecka tulajdonos és társa, Peter Urban már várnak, s így rögtön a lényegre térhetünk. Anton Blazecka rögtön az elején leszögezi, hogy elismerik a termelők igényeit, de fizetni jelenleg még nem tudnak.- A felvásárlást kereskedelmi bankok által kiadott hitel- ígérvények alapján szerveztük meg. Azonban a jelenlegi gazdasági helyzetben szinte lehetetlen hitelt szerezni. Hiába van előszerződésünk a bankkal hitel nyújtására, ha egyszerűen nem kapunk pénzt - mutatja Peter Urban a Beruházási és Fejlesztési Bankkal még tavaly megkötött előszerződést. Ezt megelőzően az Általános Hitel Banktól és a Szlovák Mezőgazdasági Banktól is volt ígéretük.- Az embereknek is szerettünk volna segíteni, hiszen felméréseink szerint ezeken a vidékeken azelőtt gondok voltak a felvásárlással. Ha nincs ígéretünk a hitelre, nem vásároltunk volna szőlőt, hiszen az általunk privatizált borászati üzem még elegendő tartalékkal rendelkezett - vette át a szót Anton Blazecka. - Hangsúlyozni szeretném azonban, hogy amint megfelelő hitelforráshoz jutunk, azonnal kifizetjük a tartozásainkat.- Úgy hírlik, önök a pénzt más célokra fektették be, illetve bankokban forgatják...- Ez képtelenség. Bárki megnézheti a könyvelésünket, nincsenek fekete pénzeink.- De a szőlőt feldolgozták, és bor lett belőle...- így van, de a borpiac is csak pang, s mivel, nincs palackozónk, a termékeink nehezebben értékesíthetők.- Egyesek viszont úgy tudják, önök olasz palackozó töltőgépsort vásároltak...- Megnézheti a töltőgépsorunkat, kenyérgőzre működik. Nos, valóban, a borászati üzemben megbizonyosodtunk róla, hogy a palackokat egyszerű csapok segítségével idénymunkások töltik. A Pet- ton Kft-nek jelenleg két kiskereskedelmi árusítóhelye van, ahol közvetlenül értékesíteni tudják a bort. Külföldi piacokra töltőgépsor nélkül nem gondolhatnak. A hazai bevételek viszont alig fedik az üzem működtetési költségeit. Mire várhatnak a termelők? ...- Értse meg, a mostani bevételeinkből nem tudjuk egyszerre kifizetni a tartozásunkat. A közvetítők által felvásárolt szőlőért eddig senkinek nem fizettünk, csak azok a magángazdák kaptak fokozatosan pénzt, akik közvetlenül hozzánk hozták a szőlőt. A szállítóknak is csupán 20 százaléknyi előleget tudtunk adni. Ha nem sikerül működő hitelt szereznünk, részletekben, fokozatosan törlesztjük majd a követeléseket - állította Anton Blazecka. - De mindenképpen fizetni fogunk. A kérdés csak az, mikor? A jelenlegi gazdasági helyzetben a bankoktól valóban nehéz működő hitelt szerezni, más megoldás híján a külföldi tőke behozatalával kell próbálkozniuk. A mai kiforratlan pénzügyi helyzetben ez sem megy zökkenőmentesen. Bár már tettek lépéseket ebben az ügyben is. A termelőt azonban mindez nem nagyon érdekli. Ö elsősorban a verejtékes munkája által kitermelt termék árát szeretné megkapni. Ráadásul nemsokára az idei szüret is megkezdődik.- Nagyon szeretnénk, ha addig sikerülne rendezni tartozásainkat, mivel továbbra is fenn akarjuk tartani kapcsolatainkat ezzel a szőlővidékkel. A minőségellenőrző hivatal legutóbbi látogatásakor ugyanis nagyon meg volt elégedve a bor minőségével, s mi tudjuk, hogy ez az ottani alapanyagnak is köszönhető. Ha azonban nem sikerül pénzt szereznünk, a következő kampányba nem foghatunk bele, hiszen másodszor nem csaphatjuk be az embereket — vélekedett Peter Urban. Mi lesz, ha a termelők az elmaradt fizetésekért kártérítést fognak követelni?- Joguk van hozzá, hangsúlyozni szeretném azonban, hogy ez már a bíróságra tartozik. Mi viszont az együttműködést hosszú távra terveztük, s szeretnénk, ha a kapcsolataink a bizalomra épülnének. Kérem, lapjukon keresztül is tolmácsolja ezeknek az embereknek, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy mielőbb tiszta lappal indulhassunk az új kampánynak. Kártérítés fejében azt is elképzelhetőnek tartjuk, hogy ha lesz rá pénzünk, az idei szőlő felvásárlási árában kárpótoljuk őket. T. Szilvássy László 993. VIII. 29.
