Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-22 / 33. szám
*• KEVESBE ISMERT ÖSSZEFÜGGÉSEK Az étkezési paprika terméshozama, minősége és a termesztés költségei a károsítókkal szembeni védelmi rendszer színvonalától is függenek. A károsítókkal szembeni közvetlen, vegetációs időben történő védekezés ma már gyakorlattá vált. Vannak azonban olyan növényvédelmi összefüggések is, amelyek a vegetációs időn kívül vagy annak végén jelentkeznek. Az ezek alapján történő beavatkozások közvetett, megelőző védekezésnek tekinthetők. Az említett összefüggéseket is figyelembe vevő növényvédelmi szemlélet még nem terjedt el kellőképpen a gyakorlatban, ezért indokolt, hogy felhívjuk rá a figyelmet. A TALAJUNTSÁG A paprika élettani betegségei közé soroljuk a talajuntságot, amely akkor lép fel, ha több éven át egy helyen termesztünk paprikát. A jelenség oka élettanilag nem tisztázott. Felléphet a fóliás-, az üvegházi- és a szabadföldi termesztésben is, valamint a palántanevelőben. Szabadföldön a talajuntság területváltással kiküszöbölhető. Sokkal nehezebb és bonyolultabb ez a „fixre“ épített üvegházak, fóliasátrak, illetve a palántanevelők esetében. Talajcserével ugyan a probléma megoldható, ez azonban költséges és sok munkát igényel, ezért egyre ritkábban alkalmazzák. ÖNTÖZÉS, ALÁSZÁNTÁS Hatékony kezelés lehet az ősszel alkalmazott, nagy adagokban végzett öntözés. Ezt úgy kell időzíteni, hogy a fagyok beállta előtt befejezhessük. A talajt azonban előbb fel kell lazítanunk. Tekintettel arra, hogy ez alkalommal a lemosás érdekében több vizet akarunk kijuttatni, mint amennyit a talaj egyszerre el tud nyelni, a szóban forgó terület körül bakhátozással kell megakadályozni a víz lefolyását. Az öntözés legegyszerűbben a palántanevelésben használt szórófejekkel történhet. A teljes mennyiség 400-600 mm legyen. Ez a mennyiség - a talaj vízelnyelő-képességétől függően- 2—4 részben juttatható ki. Ügyelni kell viszont arra, hogy az egyes elárasztások között a talaj ne száradjon meg. Az elöntés befejeztével - még a téli fagyok beállta előtt - ismét lazítsuk fel a talajt. Ez a módszer- ha közvetlenül a téli fagyok beállta előtt alkalmazzuk - nemcsak a paprikára káros anyagok lemosását biztosítja, de a talajba húzódott kártevők számát is csökkenti. SZEDJÜK KI A BETEG TÖVEKET Az általános gyakorlat szerint a leszedett, illetve lefagyott kisebb növényi szármaradványokat egyszerűen leássuk vagy leszántjuk. Ennek során viszont igen sok beteg növényi rész kerül a talajba és velük együtt a szaprofita életmódra képes kórokozók is. Ezek a következő tavasszal veszélyessé válhatnak. Ezt elkerülhetjük, ha két szedés között a beteg töveket gyökerestül kiszedjük és elégetjük. A beteg növényeket ne a termésszedéssel egy időben tépjük ki, mert így a fertőzés kézzel átvihető az egészséges növényre. Ilyen módon az őszi termőhelyről eltávo- líthatók a vírusos, a termésen baktériumos lágyrothadást mutató, a tő- rothadásos, tőszáradásos stb. növények. (Felhívjuk a figyelmet, hogy az utóbbi években megfigyelték, hogy a növénymaradványok között a paprikát károsító kukoricamoly (Ostrinia nubilis) is áttelel. - a szerk.) VEGYSZEREZÉS A paprika kártevői közül a talajban telelő bagolylepke-lárvákat az őszi talajmunkák csak gyérítik, és az sem biztos, hogy az átfagyásra nyitva hagyott talajban elpusztűlnak, ezért a tavaszi vegyi védekezés elengedhetetlen. Bár a zöldségfélék termesztésénél nem szokásos a növénymaradványok felszedése utáni vagy az ásás, szántás előtti talajfertőtlenítés, a károsítok tömegének megnövekedése miatt azonban a jövő évi termésbiztonság érdekében indokolt lehet. Csiba László Sokak számára talán meglepő, de bazaltporral eredményesen védekezhetünk a rovarok, csigák, gombák és egyéb kártevők ellen. Külföldi és hazai megfigyelések szerint a kőzetliszttel rendszeresen kezelt levélzetre mérsékeltebb a kártevők bevándorlása, s jellemző az elvándorlás. Különösen a tetűfajoknál figyelték meg, hogy a kezelés után már 2-3 órával megkezdődik az állatok menekülése és lehullása, ez 6-10 óra múlva éri el csúcspontját, s jócskán csökken a maradék tetvek étvágya. Mivel a legerősebb beporzás sem károsítja a növények hajtásait, leveleit, termését, ezért a baBAZALTPORRAL A KÁRTEVŐK ELLEN zaltpor igazi bio-védőszer, s így mérgező anyagok nélkül szabadulhatunk meg a kártevőktől. A bazaltpor hatásos a csigák ellen is, amelyek főleg a zöldségfélékben, a szamócásban tesznek kárt. A csigák saját nyálkanyomukon mozognak. Az állatok fajától és nagyságéígy készítjük a pirogot tói függően nyálkatermelésük elérheti a 2 grammot is. Az utánterme- lés rendkívül lassú. Ha az állat megkísérel átjutni a bazaltporon, mint olyan anyagon, amelyben a „talpa“ nem talál tapadó felületet, akkor belső kiszáradásban elpusztul. A védendő ágyás köré - de rajta keresztül is lehet - készítsünk 2-3 milliméter magas és 5 cm széles kőzetcsíkot. A nagyobb szemcséjű, átlag 1 milliméter méretű bazaltliszt az előnyös, mert fokozza a hatást. A porcsíkot könnyen és gyorsan elkészíthetjük, ha egy műanyag vagy papírzacskót alul kicsit kilyukasztunk. Ha a védőcsíkot az eső elmossa, a műveletet újra meg kell ismételni. A bazaltliszt használata nem jelent kárt, hiszen a bazaltpor egyidejűleg kiváló talajjavító szer is, ráadásul sok értékes mikroelemet tartalmaz. M. M. Pattogatni való kukorica A pattogatni való kukoricát régebben kizárólag a házikertben termesztették, mivel azonban az utóbbi évtizedekben nagyon népszerű lett, ezért nagyüzemi termesztése is elterjedt. A pattogatni való kukorica beltartalmi értéke csak kis mértékben tér el a takarmányozásra használt fajtákétól, velük ellentétben azonban kevés energiát tartalmaz. Az egyszerre elfogyasztott mennyiség térfogata ugyan nagy, de kevés benne a tapanyag. A szemek egyes részeinek arányában is lényeges különbség van. A takarmánykukorica lisztes részét vékony, üreges réteg veszi körül, a pattogatni valónál ez vastag, számszerűen kemény. Az utóbbi évtizedekben kinemesitett bőtermőjű, jól pattogó fajták tenyészideje közepes, vagy középkésői, térfogatnövekedésük a pattogtatás során általában 30-35-szörös. A kipattogás oka, hogy a szemek lisztes részét egy kemény üveges rész veszi körül, hevítéskor pedig a lisztes részben fejlődő gőz szétrobbantja a szemet, s így belseje kifelé fordul. A kipattogott szem alakja gömbölyű vagy legyezőszerűen szétnyílik. Nemcsak a gyerekek, de a felnőttek is szívesen fogyasztják, mert a gyomorban keletkező felesleges savat leköti. Sokan még emlékeznek rá, hogy a téli estéken a tűzhelyen hogyan pattogtatták a kukoricát. A forró tűzhely lapjára helyezett mélyebb sütőtepsiben rázogatták a vékony rétegben szétterített kukoricát. Hogy a szemek patto- gatás közben ki ne repüljenek, a tepsit egy másikkal fedték le, s mind a kettőt együtt mozgatták. Ennek az az előnye is megvolt, hogy a szemek minden oldalról átvették a hőt. Ügyesen, fürgén kellett mozogni, hogy a szemek oda ne égjenek. Arra is ügyelni kellett, hogy elég forró legyen a tűzhely lapja, mert ellenkező esetben nem következett be a megfelelő térfogatnövekedés és a szemek kemenyek, üvegesek, ízetlenek lettek. A lassú felmelegedésnél egyszerre csak kevés gőz képződött a lisztes részben és ezért a szem nem nyílt szét teljesen; ezt aztán már nem lehetett helyrehozni. Bár ma pattogatott kukorica szinte minden utcasarkon kapható. érdemes házilag is előállítani, annál is inkább, mivel egyre drágább lesz ez a sokak által kedvelt csemege. Szabó Mária mérnök jjk^j I § I fy iyki |! j g ii\u (i jy i i A nyulakat leggyakrabban évenként háromszor fedeztetjük, de a szilárd szervezetű, erős egyedeket akár négyszer is pároztathatjuk. Az utolsó pároztatás azonban szeptember 20-ig történjen meg. így az elválasztás december első hetére esik. A tenyésztésre kiválasztott anyákat hat-kilenc hónapos korukban fedeztetjük először (a fajta és a fejlettség szerint). Az idő előtt fedeztetett anyák gyengék és rossz almot vetnek. Ugyanígy az elhízott nőstények sem jók, mert nehezen lesznek vemhesek, nehezen ellenek, s kevés a tejük. A fiatal nőstények olyan anyától származzanak, amelyeknél nem mutatkozott a kanibalizmus. A nőstény ivarzását azáltal is elősegíthetjük, hogy zellergyökérrel és -levéllel etetjük, több zabot adunk nekik, továbbá a bak közelébe visszük, vagy a bak vackából kevés almot viszünk át a nőstény ketrecébe. Fedeztetés előtt az állatokat megvizsgáljuk. Figyelembe vesszük, nem fordul-e elő fülrühesség, ragadós nyúlorrhurut és spirochetózis (nyúl- szifilisz). A nőstény akkor-fogadja el leginkább a hímet, ha nyáron reggel vagy alkonyatkor pároztatjuk, amikor hűvösebb van. Ha a bak a fedeztetés után a nőstényről lefordul és horkoló hangot hallat, akkor eredményes volt a pároztatás. Ha a nőstényekben megvan a párzási hajlam, a fedeztetés 5—10 percig tart, ellenben, ha nem mutat hajlandóságot, akkor nincs értelme órák hosszat, esetleg az éjszakára a baknál hagyni. Molnár Ferenc Hozzávalók: 250 g burgonya, 250 g liszt, 1 tojás, só, 100-150 g szilva- vagy más lekvár, 50 g cukor, reszelt citromhéj, fahéj, zsír, zsemlemorzsa (mák, darált dió, túró). A burgonyát héjában megfőzzük, majd meghámozzuk és összetöijük, liszttel, tojással elkeveijük, megsózzuk. A jól eldolgozott tésztát vékonyra nyújtjuk, s ketté osztjuk. Az egyik felébe késsel - egymástól 3—4 cm-nyire - lekvárt teszünk, a másik felével pedig letakarjuk, majd ujjunkkal a lekvárhalmocskák között a tésztát benyomkodjuk, utána késsel felszeleteljük. Töltelékként legjobb a szilvalekvár, melyet ízlés szerint cukrozhatunk is. Ha nagyon sűrű, főzzük fel egy kis vízzel. A lekvárt reszelt citromhéjjal, fahéjjal is ízesíthetjük. Hozzákeverhetünk egy kanálnyi málnaszörpöt vagy akár rumot. A pirogot sós vízben mindaddig főzzük, míg a felszínre nem jön; ezt követően még két percig tartsuk a tűzhelyen. A vízből kivéve a tésztát vajjal vagy zsírral megkenjük, zsemlemorzsával vagy dióval, mákkal, túróval megszórjuk és porcukorral édesítjük. A pirogtészta nem csak lekvárral tölthető, hanem hússal, például hallal is. A halas-pirog az orosz konyha egyik specialitása. Hozzávalók: lkg hal, 3 hagyma, 70 g vaj, 500 g főtt rizs, 3 keményre főtt tojás, 750 g vajas vagy más tészta, petrezselyemlevél, kapor, só, egész bors, zsemlemorzsa.' A megtisztított halat vékony csíkokra vágjuk, a bőrt lehúzzuk, s a nagyobb csontokat is eltávolítjuk. Megsózzuk, fűszerezzük, szeletekre vágott hagymával befedjük és néhány órán át marinírozzuk. A tésztát vékonyra nyújtjuk, tepsibe helyezzük. Ráterítjük az 500 g-nyi főtt rizs felét. A rizst azonban előbb apróra vágott tojással, hagymával, petrezselyemzölddel, kaporral elkeveijük. A tésztára rakott rizst megsózzuk, ráhelyezzük a vékony halszeleteket, majd azokat a maradék hagymás, tojásos stb. rizzsel befedjük; az egészet tésztával betakaijuk. A pirogot hosszúkásra formáljuk, felvert tojással megkenjük, zsemlemorzsával megszórjuk, s mérsékelten felhevített sütőben úgy 45 percig sütjük. A halas-pirogot friss vajjal tálaljuk. I. d. MEZELO RAJCSAPDA Az ötlet az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériumának szakembereitől származik. A megvalósításban pedig a méhészek értékes információi, javaslatai segítették a gyártót. A papír és fa alapanyagú csapda 48 x 33 x 30 cm méretű. Éormája a rajok kedvenc letelepedési helyét, a fa odúját remekül utánozza. Tartós anyaga napnak, esőnek, kártevőknek ellenáll. A szélsőséges környezeti viszonyokkal bíró Közép-Amerikában próbálták ki. A csapda anyaga, kialakítása és mérete kedvezőleg hat a raj természetes szokásaira. Két típust, a cserép és doboz alakút hoztak forgalomba. A doboz alakú rajcsapdában 5 db műlépes keret található. A csapda legfontosabb alkotórésze az 5 cm-es tégely, amely csalogató feromont tartalmaz. Egy tégely tartalma kb. 3 hónapra elegendő, amely egy rajzási időszaknak felel meg. A doboz alakú rajcsapda vízszintesen elhelyezkedő ágra erősíthető fel, vagy a fa törzsének villás elágazásában helyezhető el. A lényeg, hogy a szél ne tudja elmozdítani. A földtől 3 m magasan célszerű elhelyezni. A cserép alakú rajcsapda mind vízszintesen, mind függőlegesen felerősíthető. Az Egyesült Államokban egyre több méhész használja, hiszen ezzel kevesebb időráfordítással lehet befogni egy rajt, mint több száz családot átvizsgálni és megszüntetni a rajzást kiváltó okokat. A déli államokban (Arizona, Üj-Mexikó) azonban a csapda felhasználása veszélyt is jelent, ui. a gyilkosméhek már jelen vannak ezen a területen, s a csapdában használt feromon mindkét méhfajra hat; így mindkettő befogható. Ezért az érintett államokban hatósági szakemberek ellenőrzik a befogott rajt. Méhészújság (rövidítve) 20 1993. Vili. 22. ÚBUJBSBfl
