Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-22 / 33. szám
Villanylovas Az ötlettől a filmig - a tervtől a megvalósításig - gyakran nagyon sok idő telik el. Esetleg hosszú esztendők is. Sydney Pollack Villanylovasa. „nehéz szülést” követően került műterembe. A történetet Szentgyörgyi Rita eleveníti fel Robert Redfordról, a főszereplőről szóló kötetében. Eszerint 1972-ben merült fel először a téma realizálásának gondolata. Aztán mégis jegelték a sztorit, mivel a rendezőnek volt más megbízatása. Hat év múltán vették elő újra a szinopszist. Pollack eléggé lesújtóan nyilatkozott róla: „Színpadi egyfelvonásos, mondanivalója legfeljebb egy reklámfilmre elegendő. Másfelől hiányzik a szövegből a motiváció. Az üzleti szándékból elkövetett lólopás története alig töltené meg a mozikat” - mondotta. Az átigazítás műveletébe tucatnyi filmes ártotta bele magát. A koncepció jó néhányszor átalakult. A végleges változat villanylovasa már nem útonálló vagy gáncs nélküli lovag, aminek korábban elképzelték, hanem - a modem kor embere, az új romantika megtestesítője, a country- és westemmítosz letéteményese. A népszerűségi listákon előkelő helyet elfoglaló Redford játssza a hajdani rodeóbajnokot, aki lámpákkal kivilágított jelmezében reklámozza a zabpelyhet Las Vegasban. A bonyodalmak akkor kezdődnek, amikor az energikus dalia „elköti" a társaság gyönyörű lovát, és összeakad egy tv-riportemővel. Természetesen a filmből választ kapunk arra, milyen célok lendítik előre, mit szeretne elérni, s melyek csöndes lázadásának a fő indítékai. A Villanylovasl postwestemnek szokás tartani, melynek cselekményében nem a revolverharc a fő attrakció, hanem az a folyamat, ahogyan „a cinikus városi nő” (Jane Fonda eleveníti meg a figurát) a „természet gyermekének a vonzáskörébe kerül”. Mindemellett a hagyomány vállalásával lehetőségeiről is szó esik a filmben, s az erkölcs változása szintén érdekli a szerzőt. Tipikusak az amerikai ízek és színek a mesében. Az irónia kritikával párosul. Pollack többször kinyilatkoztatta, hogy „a cowboy az amerikai ember kvintesszenciája”, de a Villanylovas több is, kevesebb is szimpla vadnyugati reminiszcenciánál. Látványvilága érdekes (a felvevőgép mögött Owen Roiz- man, a kitűnő operatőr állott), bár minden bizonnyal igazuk van azoknak a kritikusoknak is, akik az elegánsabb szerkesztést és a mélyebb gondolati tartalmat hiányolták a filmből. Redford hívei bizonyára nem fognak csalódni. Bálványuk nagy odaadással játszik, és sajátos karaktert teremt. (Osztrák 1, csütörtök 22.20) (-TMS) Szimpatikus jezsuiták /Az 1986-os cannes-i film- fesztivál nagydíját az angol Roland Joffé döbbenetes erejű történelmi víziója nyerte. Joffé a manchesteri egyetemen tanult irodalmat és színháztörténetet. Ezután színpadi szerző lett, majd a televíziónak kezdett dolgozni. 1984-ben készítette el első, világsikerű, megrendítő filmjét, a Gyilkos mezőket, amely a Pol Pót rezsim koncentrációs táborairól, a vörös khmerek rémuralmáról fest művészi tablót. A misszió a XVII. század második felében játszódik Brazília, Argentína és Paraguay határán. A spanyolok és portugálok gyarmatosításáról szól, akik hittérítők oldalán, hadseregek élén, ágyúkkal, lovakkal, hadiflottákkal érkeztek oda, hogy leigázzák az indiánokat A nemzetközi kritika szerint a Robert Bolt forgatókönyvéből született film alapkonfliktusa óhatatlanul utal arra a helyzetre, A MISSZIÓ amellyel napjaink forrongó Dél- Amerikájában kell szembenéznie az egyháznak. A film egyik megragadó erőssége a képekből áradó szenvedélyes, romantikus, férfias líra, amelyet oly tökéletesen kamatoztat a férfias szenvedélyekre amúgy is hajlamos két színész-„óriás”, Jeremy Irons és Robert De Niro. A misszió a hősies magatartás férfias szükségességéről szól. Ahogy a rendező megjegyzi egyik nyilatkozatában: „A mi generációnkból szinte teljesen kiveszett - talán még az első világháború rombolta szét - az eszme, hogy fel kell áldoznunk magunkat valamiért, ami drága, mert ez az életben- maradás lehetősége. A filmben szereplő két ember feláldozza mag át másokért, mindazért, ami fontos számukra, miközben mindketten tudják, hogy nem számíthatnak semmiféle erkölcsi dicséretre.” A misszió két hőse - a bűnbánó, valamikor hírhedt rabszolga-kereskedő, Mendoza kapitány és a jezsuita Gabriel atya - viszont komolyan veszi küldetését. Valóságos szociális paradicsomot próbálnak teremteni az indiánok lakta festői fennsíkon. De az idill nagyon rövid életű. A katolikus egyház cseppet sem keresztényi lépéssel - saját érdekeire hivatkozva - feláldozza a missziót. És a portugál gyarmatosítók alapos munkát végeznek. Gabriel atya ugyanúgy áldozatul esik a szörnyű vérengzésnek, mint a harcot vállaló Mendoza kapitány, az időközben pappá lett hajdani rabszolga-kereskedő. A dél-amerikai táj mitikus dimenzióit, a szenvedélyes, megrendítő történetet Chris Menges lenyűgöző képei teszik nagy vizuális élménnyé. Megérdemelten kapott Oscar-díjat érte. (PRO 7, vasárnap 16.25) I. *. % % A l/asárnsp és a TElíH>jl£ melléklete 1993. augusztus 21.- augusztus 27. Villanylovas Az ötlettől a filmig gyakran hosszú Idő telik el. Sydney Pollack Vlllanylóvasa lassan kászálódott a nyeregbe: hat év múlva vették elő Ismét a témát, amelyből többszöri átgyúrással post-western született (Osztrák 1, csütörtök 22.20) Mi az, hogy nem akarod? R'f Ä _ Barbra Streisand a „Ml van, doki? közvetlen stílusú érdeklődése után most egy levltézlett bokszolót lelkesít a harcra a címben feltett kérdéssel. (Pro 7, szombat 20.15) Martinique Ernest Hemigwaynek sajátos a filmélete. Sokszor vászonra vitték alkotásait, Igazán ere- de ti újjáteremtésről azonban nem tudunk. Inkább csak hűségesek és tisztességesek az átültetések. A gazdagok és szegényeket a magyar forgalmazók 1948-ban Martinlque-ra magyarosították. (Osztrák 1, péntek 23.35) r Cybil Shepherd A simlis és a szende női főszereplője. (TV 1, szerda 18.03) L J
