Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-08-01 / 30. szám
w a 1993. VIII. 8. A NACIONALIZMUS MÉRGE NÉLKÜL LEGYENEK BÜSZKÉK NEMZETÜK TÖRTÉNELMÉRE Az idén májusban - az Uéiterské noviny 20. számában - hozták nyilvánosságra és bocsátották nyilvános vitára a történelemoktatás új koncepcióját, amely - megalkotói szerint - számos változást tartalmaz. E változások - állítólag - figyelembe veszik az európai országok történclemoktatási tapasztalatait, s tekintettel Szlovákia önállóvá válására, tág teret szánnak a szlovák nemzeti történelem oktatásának. Az új koncepció az alapiskolai, a gimnáziumi és a szakközépiskolai történelemoktatást is felöleli és célját a következőképpen határozza meg: „Kialaküani és formálni a diákok kritikcá történelmi tudatát, melynek alapján a diákok képesek megérteni országuk múltját és jelenét, a Szlovák Köztársaság helyzetét és Európában elfoglalt helyét, s egyidejűleg tudatosítani a népek békés együttélésének szükségességét.” A koncepció külön részletezi a történelemoktatás esztétikai, etikai, kritikai, politikai, antropológiai és filozófiai céljait. Az alapiskolai történelemoktatás fő jellemzője a világtörténelem és a nemzeti történelem párhuzamos oktatása. A koncepció megállapítja, hogy a kis államokban, mint amilyenek pl. Dánia, Finnország, Svédország és Portugália, manapság már hagyományosan bő teret szentelnek a nemzeti történelem oktatásának, s az alapiskolák alsó osztályaiban csak a nemzeti történelmet oktatják. Az új koncepció szerint a (nyolc évfolyamos) gimnáziumok alsó tagozatán - az alapiskolákhoz hasonlóan - a világtörténelmet és a nemzeti történelmet szintén párhuzamosan kell oktatni. Míg a gimnáziumok alsóbb osztályaiban - a hatodik osztállyal bezárólag - a történelmi események oktatása időrendben történik, a hetedik és a nyolcadik osztályban már nem a kronológiai sorrend a döntő, hanem az egyes témakörök megvitatása, a történelmi események értékelése, az összefüggések megértése az általánosítások és a logikus gondolkodás alapján. Az új koncepció a jövőben a történelemnek heti két tanítási órát szán és azzal is számol, hogy a történelem a kötelezően választható érettségi tantárgyak közt fog szerepelni. Az új koncepció felöleli az alap- és középiskolai történelemoktatás tantervét, melynek megvitatása, kiegészítése vagy átdolgozása a történelemtanárokra vár az új tanterv kötelező bevezetése előtt történelmi események jelentőségének megítélésében. Nálunk valóban egész nemzedékek nőttek fel úgy, hogy iskolai tanulmányaik során nem nyerhettek reális képet a világ és nemzetük történelméről, nem sajátíthattak el olyan történelmi ismereteket, melyek hozzájárulhattak volna tényekre épülő nemzeti identitástudatuk kialakításához. Ezért nem is mondhatjuk el, hogy nálunk is érvényes az ismert mondás, mely szerint „A történelem az élet tanítómestere". Állításunkat igazolják az 1989. évi bársonyos forradalom óta eltelt alig néhány esztendő bennünket, magyarokat sújtó eseményei is. Hogy az új történelemoktatási koncepció megfelel-e a korszerű, demokratikus iskola támasztotta követelményeknek és elvárásoknak, azt majd a gyakorlat megmutatja. Hiányossága azonban máris nyilvánvaló. Az új koncepció ugyanis a legkisebb mértékben sem foglalkozik a nemzeti kisebbségek iskoláinak történelemoktatásával, ezen iskolák sajátos követelményeivel. Melyek ezek a specifikus követelmények? íme: 1. a magyar nemzet történelmének párhuzamos oktatása a világtörténelemmel; 2. a szlovák nemzet történelmének a világtörténelem keretében történő oktatása, mégpedig úgy, hogy a szlovák nemzet történelmének nagyobb teret szentelnének, mint a többi nemzet történelmének; 3. a (cseh)szlogyar nemzet történelmének oktatására azért is, hogy a tantárgyak közti kapcsolatok során a diákok töténelmi ismereteikre támaszkodva alaposabban megértsék a magyar irodalom egy-egy korszakát, számos irodalmi mű mondanivalóját és történelmi hátterét. Ugyanez vonatkozik a magyar tanítási nyelvű iskolákban oktatott szlovák irodalomra is, hiszen számos szlovák irodalmi mű keletkezésének körülményeit és mondanivalóját a diákok jobban megértik a magyar történelem ismeretében, hiszen a magyar és a szlovák nemzet történelme évszázadokon át, a történelmi Magyarország idején egybefonódott, s azonos volt. A szlovák történelem részletes oktatását a világ- történelem keretében mint hazánk lojális polgárai igényeljük, annak érdekében, hogy közös hazában élő nemzeteink alaposan megis- meijék és megértsék egymást, ne hánytorgas- sák fel egymásnak az őseiket ért sérelmeket, hanem keressék a megértés, az őszinte barátság és együttélés egyedül járható útját. A SZLOVÁK ISKOLÁKBAN IS Ugyanezt a célt szem előtt tartva igényeljük a (cseh)szlovákiai magyar kisebbség történelmének oktatását nem csupán saját iskoláinkban, hanem a szlovák tanítási nyelvű iskolákban is. A fiatal és a középnemzedéket képviselő magyar fiatalok közül ugyanis sokan egyáltalán nem hallottak például gróf Esterházy- ról, a fasiszta szlovák állambeli nemes lelkű országgyűlési képviselőnkről és sorsáról, sem a második világháborút követő meghurcoltatásainkról, amikor lojalitásunk ellenére a fasiszta rémuralom éveire emlékeztető embertelenséggel kiüldöztek bennünket a szülőföldünkről, vagy megalázó módon „visszaszlo- vákosodásra” (reszlovakizációra) ösztökéltek, iskoláinkat bezárták, magyar nemzetiségű állami alkalmazottainkat elbocsátották, később, a kommunista rendszerben megszüntették kisiskoláinkat, jól működő magyar iskolákat szlovák tanítási nyelvű iskolákkal vontak össze, szabotálták és fokozatosan leépítették a magyar pedagógusképzést, s még a néhány éve tartó „demokratikus” rendszerben is nekünk csak a szégyenletes nyelvtörvény jutott. A TÖRTÉNELEM NEM VOLT TANÍTÓMESTERÜNK Az Európában immár hagyományos, a demokrácia lényegét figyelembe vevő didaktikai és metodikai alapelvekre épült történelemoktatás új koncepciójára nálunk már égető szükség volt, hiszen 1939 és 1993 között (tehát a Tiso-féle fasiszta szlovák állam hat szerencsétlen esztendeje, valamint a kommunizmus négy évtizede alatt) nálunk nem folyt kielégítő, csupán manipulált, a két diktatórikus rendszer ideológiáját és politikai céljait kiszolgáló, tehát a történelmi tényeket meghamisító pszeudo-történelemoktatás. Nemzedékek nőttek fel, hogy számos történelmi eseménnyel vagy egyáltalán nem ismerkedtek meg, vagy a történelmi valóságot csak elferdítve, agyonideologizálva vagy többszörösen meghamisítva ismerték meg. A diktatórikus politikai rendszerekben nálunk a történelemhamisításnak számos „módja” volt, közülük a leggyakrabban alkalmazottak a következők voltak: 1. a tények meghamisítása, elferdítése; 2. bizonyos (fontos) tények és események elhallgatása: 3. történelmi tények és események kommentálása teljesen ellenkező - tehát a valóságtól eltérő - értelemben; 4. bizonyos adatok, tények szándékos kihagyása az ezáltal értelmetlenné és teljesen hamissá vált kontextusból; 5. légből kapott, tehát teljesen hazug tények betoldása a kontextusba; 6. az anyanemzet és a nemzeti kisebbség történelmének tudatos kiiktatása a nemzeti kisebbségek tantervéből a nemzeti kisebbségek történelmi és nemzeti tudatának megbénítása céljából; 7. a nemzeti kisebbségek történelmének tudatos kiiktatása az államalkotó nemzet iskoláinak tantervéből; 8. a manipulált történelem kialakítóinak minimális differenciáló képessége a Mennyi érdekes dolgot mond a tanító úr.. Méry Gábor felvétéle vákiai magyar kisebbség immár hetvenöt éves történelmének oktatása mind a magyar, mind a szlovák tanítási nyelvű iskolákban. A MAGYAR DIÁKOK _______ELEMI JOGA_______ A magyar nemzet történelmének oktatására a magyar tanítási nyelvű iskolákban több szempontból is szükség van. A legfőbb a helyes magyar történelmi és identitástudat kialakítása. A magyar diákoknak elemi joguk, hogy megismerhessék nemzetük immár több mint ezeréves történelmét, s általa a nacionalista fertőzés mérge nélkül legyenek büszkék nemzetük történelmére. Szükség van a mali izonyos körök ma is szeretnék „latra” mérni jogainkat. Minderről azért kell tanulniuk a felnövő magyar nemzedékeknek, hogy e szégyenletes diszkriminációk a jövőben meg ne ismétlődhessenek, az utánunk jövő nemzedékek okuljanak belőlük. Ezért kell a magyar kisebbség történelmét tanítani a szlovák tanítási nyelvű iskolákban is, hogy azok tanulói rádöbbenjenek: mi, szlovákiai magyarok itt a szülőföldünkön élünk. Nincs többféle, például magyar vagy szlovák módon interpretálható történelem. Csak egy, hamisítatlan történelmet lehet tanítani minden iskolában, oktatási nyelvre való tekintet nélkül. Csakis az ilyen történelemoktatásnak van értelme... Sági mh Tibor A hivatalos szovjet közlemény 1936. június 19-én fájdalommal tudatta, hogy elhunyt a 68 éves neves író, a dolgozók barátja, a kommunizmusért folytatott harc bajnoka, Makszim Gorkij. Szervezete nem tudott megbirkózni az influenzával, fertőződtek a légutak, a szive is felmondta a szolgálatot. Két évvel később Gorkij orvosait a hírhedt sztálini orvosperben azzal vádolták, hogy az egykori komisszár, Jagoda és a jobboldali- trockista blokk parancsára helytelen gyógymóddal szándékosan megölték. Mint a német Die Welt írja, a zavaros és ellentétes hírek nemcsak Makszim Gorkij halálával kapcsolatban láttak napvilágot, Gorkijnak az élete is titokzatos. A HALÁL OKA: mérgezett bonbon Aligha találnánk még egy írót, akinek az életrajzát annyira meghamisították volna, mint az övét. A nyugati kutatók úgy vélik, a gyilkosság közvetlen előidézője maga a diktátor volt, aki mérgezett bonbont küldött Gorkijnak. Alekszej Makszimovics Peskov (Gorkij igazi neve) Nyizsnij Nov- gorodban született 125 évvel ezelőtt, 1868-ban. A hivatalos változat szerint gyermekkorában veszítette el szegény szüleit, iskolába alig járt, s már tízévesen egyedül vergődött a kemény életben. Állítólag ezért választotta a Gorkij álnevet, ami keserűt jelent. Az igazság viszont az, hogy bölcsője burzsoá környezetben ringott, apja egy nagy hajótársaság vezetője volt, anyja gazdag kereskedőcsaládból származott. A mai napig nem világos, miért élt ötéves korától tízéves koráig a nagyszüleinél, és miért tengette az életét pékinasként... Az ellenben biztos, hogy a kazanyi ifjak az olvasottsága miatt a nép fiának tartották, annak ellenére, hogy Gorkijt kezdetben nem vonzotta a fiatal marxisták mozgalma. Első irodalmi próbálkozásai 1898-ban jelentek meg, és külföldön is sikert arattak. A következő évben adták ki első regényét, a Foma Gorgyejevet. A híres rendező, Sztanyiszlavszkij biztatására írta meg az Éjjeü menedékhely című drámáját - és egy csapásra világhírű lett. Többször került börtönbe az írásai miatt; 1906-ban Berlinen keresztül az Amerikai Egyesült Államokba utazott, onnan pedig Capri szigetére. Az első világháború kirobbanásakor rövid ideig az orosz hadseregben szolgált. A bolsevik hatalomátvétel után hamar rádöbbent, hová vezet ez az út: „Lenint, Trockijt és társaikat már megfertőzte a hatalom rothadó mérge” - írta 1917-ben. Lenin nem sokkal később betiltotta a folyóiratát. Gorkij elköltözött Sorrentóba. Csak 1928-ban tért vissza Moszkvába - látogatóba. Sztálin nagy pompával fogadta, de vissza többet nem engedte. A harmincas években Sztálin szomszédságában lakott, egy gyáros villájában. Élvezhette a luxuskényelmet és a titkosrendőrség állandó ellenőrzését. Találkozóit a munkásokkal gondosan megtervezték. A beteg, idős ember nem is sejtette, hogy potyemkin-falvakat mutogatnak neki. akis ezzel magyarázható, L-' O hogy a proletariátus egykori költőjéből a tömeggyilkost dicsőítő poéta lett. Közben falán mégis sejtette, a sztálini munkás- és paraszt- paradicsom a valóságban a legszörnyűbb diktatúra. Alighanem rádöbbent a valóságra, mert a diktátor óhaja - hogy Gorkij életrajzban örökítse meg dicső cselekedeteit - nem teljesült. S talán ezért kapott ajándékba Sztálintól - gyilkos bonbont. (Az Express nyomán: köp)
