Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-08-01 / 30. szám

• Újjáépül-e 100. születésnapjáig dezné. Az összeg nem képezheti a fö akadályt, nagyobb érték a kézfogás, az erkölcsi hozomány, az erkölcsi érték. Ez a kézfogás a tisztes szom­szédságról tanúskodna.“ gom és Párkány polgármesterének jelenlétében a Magyar Állami Ének­kar és Hangversenyzenekar buda­pesti koncertjén jelentették be. Göncz Árpád messzemenő támoga­tásáról biztosított bennünket. A hangversenyen elhangzott beszé­dében hangsúlyozta: „Ákik segítik a híd újjáépítését, mind a két nép számára értéket teremtenek. Szom­szédok vagyunk, s mint a magánélet­ben, ezen a szinten is a jó együttmű­ködés, az érdekek állandó egyezte­a Mária Valéria híd? KORMÁNYSZINTŰ I DÖNTÉSRE VÁRNAK | Ján Oravec, Párkány polgármes­tere így nyilatkozott:- Esztergom és Párkány között a megállapodás nagyjából kész. A híd helyreállításának ügyében Esztergom polgármestere és jóma­gam nem kevés tárgyalást folytat­tunk. önkormányzati szinten ezt az ügyet tovább vinni nem lehet. Kor­mányszintű szándéknyilatkozatra van szükség. Jelenleg a Mária Valé­Nehezen érthető, hogy a második világháború végén felrobbantott párkány-esztergomi Mária Valéria híd miért az egyetlen hídroncs még ma is a Dunán. Közel félévszázad után sem épülhetett újjá. „A két parton megmaradt, semmibe vezető hídívek a szétválasztás jelképei, szétválasztják a városokat, a népeket, az országokat - mondotta Könözsy László, Esztergom polgármestere. - A XXI. század küszöbén, a nagy európai integrálódás idején itt, a Kárpát- medencében is újjá kell építenünk kapcsolatainkat. Kezdjük ezt a munkát e hídnak a megépítésével, amely a két parton élő népek összefogásának, több mint ezer éve itt lakók Európájához vezető közös útnak a jelképévé válhat.“ Ján Oravec, Párkány polgármes­tere a következőket hangsúlyozta: „A Mária Valéria híd újjáépítése nemcsak a két város, a két régió problémája és óhaja, széles körű polgári támogatást élvez a két szomszédos országban.“ Mindkét oldalon abban reménykednek, hogy az eredeti híd átadásának 100. évfordulóját - 1995 szeptemberében - a felújított hídon ünnepelhe­tik meg. Ahhoz azonban kevés a két város önkormányzatának akarata. A döntő szót a két szomszédos ország kormányának kell kimondania. KÖZÖS HÍDBEOTTSÁG Esztergom és Párkány önkormány­zata közös hídbizottságot hozott lét­re. A múlt év nyarán Párkányban értékelték az addig elvégzett mun­kát. Itt hangzott el többek között, hogy a szlovák közlekedési és táv­közlési minisztérium igazolta: a híd felújításához szükséges pénz rendel­kezésre áll. A fele-fele arányban megosztó költségek fedezéséhez há­rom pénzforrás jöhet számításba: minisztériumi keret, PHARE-próg- ram, helyi források. A kivitelezés szállítói a Kelet-Szlovákiai Vasmű és a Ganz Mávag, a szerelést a Vítkovi- cei Kohászati Szerelővállalat szlová­kiai leányüzeme végezné. Probléma, hogy a magyar fél regionális szintre degradálta a hídépítés ügyét, a szlo­vák fél viszont nemzetközi témaként minisztériumi szinten kezeli. A híd sorsa nem függhet a Bős-Nagymaros vízi erőmű körüli huzavonától. A magyar minisztérium az esztergo­mi önkormányzatra bízta a híd felú­jításának előkészítését és lebonyolí­tását. A magyar minisztérium a híd esetleges bontási költségeinek mér­tékéig pénzelné a hídfelújítást. Fon­tosnak tartják, hogy a brüsszeli PHARE-bizottsághoz egyeztetett magyar-szlovák kérvényt nyújtsa­nak be az anyagi támogatás meg­szerzéséhez. A híd alakjában is meg­egyeztek: a két parti nyílásban ma­radjon meg az eredeti felszerkezet, a felrobbantott három belső hídívet pedig régi alakjában építsék újjá. A közös hídbizottság januárban Esztergomban ülésezett. Ezen részt vett Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter is, aki beszédében hangsúlyozta:- A magyar kormány szívvel-lé- lekkel támogatja a párkány—eszter­gomi híd újjáépítését, bár egyes tár­cavélemények nem túlságosan lelke­sednek az ötletért. A kormányközi tárgyalásokon is felvetődött a híd újjáépítése. Ennek lehetőségét Vladi­mír Meciar sem vetette el. Á két ország, a két kormány között van­nak vitás kérdések, de ha a két kormány megegyezne a hídépítésről, az jó cáfolata lenne annak, hogy a kapcsolatok nem romlanak tovább, hogy meg lehet találni a közös han­got. Ez Európa felé is gesztusértékű lenne, és minden bizonnyal az Euró­pai Közösség is támogatná az ügyet. A két város hídbizottsága figye­lembe vette, hogy Szlovákia önálló köztársaság lett, s tekintettel arra, hogy szlovák részről a hídépítés álla­mi feladatként szerepel, szlovák szándéknyilatkozatra is szükség len­ne. Ennek megszerzésével Ján Ora- vecet, Párkány polgármesterét bíz­ták meg. Magyar részről alapítványt is szerveznének a PHARE-segély ki­egészítésére vagy pótlására. A hídfel­újítás leghatékonyabb fázisának tartják, ha elkészülhetne - a felek által egyeztetett formában - a híd engedélyezési tervdokumentációja. Erre a munkára - az eddigi mérete­zett tanulmányterveket is készítő - pozsonyi dr. Agócs Zoltán mérnö­köt, docenst és az általa irányított mérnökcsoportot kérték fel. A híd­hoz vezető bekötő útvonalak és a vámház létesítésével összefüggő munkálatok egyeztetése, tervezteté­se és a pénzügyi fedezetek megszer­zése a két város hídbizottságának a feladata lenne. A TERVEZŐK, A KIVITELEZŐK RAJTRA KÉSZEN A nemzetközileg is elismert neves hídszakértök, Agócs Zoltán mér­nök, a Szlovák Műszaki Egyetem Építőmérnöki Kara acélszerkezeti tanszékének dékánhelyettese így vé­lekedik:- Több éves kezdeményezés, ter­vezés, munkálkodás után ma is cson­ka a híd. Újdonság: a magyar fél is elhatározta, hogy konzerválja a híd esztergomi oldalon lévő csonkját. Nálunk ez már megtörtént. A meg­valósulás reményét abban látom, hogy nem kezdték el a bontást, ami­Ez év januárjában az esztergomi városháza termében tanácskozott a közös ludbizottság. Képünkön (balról): Szalai Béla, a magyar közlekedési tárca osztályvezetője. Jeszenszky Géza külügyminiszter, Könözsy László és Ján Oravec, az esztergomi és párkányi polgármester re a kormány 200 millió forintot hagyott jóvá. Ezt az összeget az újjáépítésre is felhasználhatják. Nemcsak a két régió vezetői, a tervezők, hanem a nagyközönség kívánsága is, hogy a hidat eredeti formájában, de új technológiával újítsuk fel. így illik bele a komplex képbe, háttérben a Bazilikával. A nosztalgiahíd felújításának előze­tes tervét a tanszékünkön az én vezetésemmel megbízott mérnök- csoport dolgozta ki. A végleges ter­veket pontosítani kell a érdekelt fe - lek észrevételei alapján, mindkét or­szág szabványainak figyelembevéte­lével. A felújításra kerülő híd szűk, de ez jó hatással lesz a forgalom csökkentésére, ami kívánatos is, mert a híd Esztergom és Párkány központját kapcsolja össze. Egy csuklós autóbusz súlya szabja meg a teherbírást. Az új belső hídmező­ket nagyobb teherbírással lehet meg­építeni, a két megmaradt szélső me­zőt idővel le lehet szerelni s nagyobb teherbírású hídmezőkkel kicserélni. A Kelet-Szlovákiai Vasmű hídgyára és a Kohászati Szerelővállalat kinyil­vánította, készen állnak a. szállításra és a felszerelésre. A Ganz Mávag is bekapcsolódna a munkálatokba. Mindenki tettre készen áll, csak szü­lessen meg végre a kormányközi megállapodás! Az esztergom-párká- nyi hídbizottság kívánsága alapján még mindig van lehetőség, hogy a Mária Valéria híd 100. évforduló­jáig újjáépülhessen, de ehhez az év végéig a hivatalos szerveknek végle­gesen dönteniük kell. Van póthatári­dő is: az 1996-os budapesti világkiál­lítás. így is szép ajándék lenne a nagyközönség számára. Ha száz évvel ezelőtt egy-egy Duna-hidat (a pozsonyit, a komáro­mit, a Mária Valériát) két év alatt építették fel, a mai technikával sok­kal rövidebb idő alatt is elkészülhet. A több, mint százméteres belső híd­mezőket egységükben beúsztatják s a darukkal ráemelik a pillérekre. A mai árszint alapján a költségek nem haladnák meg a 120-130, maxi­málisan a 150 millió koronát, amit a két ország fele-fele arányban fe­Agócs Zoltán: „A hídépítés költsége­inél nagyobb érték a kézfogás, amely a tisztes szomszédságról ta­núskodna..." ria hídnak nincs igazi gazdája. Újjá­építését a magyar fél regionális ügy­nek tekinti. Nálunk minisztériumi szinten foglalkoznak a problémával. A PHARE-segély ügyében is a két állam eltérő hozzáállása tükröződik. Nálunk a közlekedésügyi minisztéri­um kért támogatást, túloldalt Eszter­gom önkormányzata. Hogy testvér- városunk a szükséges pénzhez jut­hasson, a Magyar-Szlovák Fórum és a Párbeszéd Alapítvány gyűjtést szervez. Ezt június derekán Göncz Árpád köztársasági elnök, Eszter­tése, kölcsönös figyelembevétele te­szi lehetővé a közeledést.“ Szükség esetén Párkányban is alapítványt lé­tesíthetünk, s megindítjuk a gyűj­tést ... KIDÖRRENTIEL A RAJTPISZTOLYT?- Az utóbbi időben a két állam között Bős volt a „sláger“, erre ve­zethető vissza az újabb dunai közös létesítmény késedelmessége - foly­tatja tájékoztatását Párkány polgár- mestere. - A hídügyet egyes politi­kusok presztízskérdésnek tekintik, ami több kárt okoz, mint hasznot. Szerintem, a mindennapi életben az ésszerű kompromisszum a célra ve­zető út. Már sok szép szó elhangzott, sok volt a dicsérő vállveregetés, de mostanáig még senki sem határozta meg az újjáépítés megkezdésének határidejét! Amíg ez nem lesz meg, nincs megoldás. A csonka híd újjá­építése a szlovák-magyar viszony tü­körképe is lehetne. A híd újjáépítése a két város, a két régió összefogását, az idegenforgalom fellendülését szolgálná. Nagy lehetőség nyílna a foglalkoztatottság bővítésére, hogy kenyérkeresethez juthassanak a munkanélküliek. A Mária Valéria híd újjáépítését századik évforduló­jáig befejezhetik, csak valakinek el kell sütnie a rajtpisztolyt... A közös hídbizottság megbízásá­ból Ján Oravec és Könözsy László, a két polgármester a Mária Valéria híd újjáépítésével kapcsolatban ez év májusában kérelemmel fordultak a két ország közlekedésügyi minisz­tereihez. Párkány polgármestere Roman Hofbauer miniszterhez intézett le­velében hangsúlyozta: „Az érdekelt felek önkormányzatai egyöntetűen megállapították: a hídfelújítás jelen­legi stádiumában feltétlenül szüksé­ges a két kormány egyértelmű szán­déknyilatkozata. E nélkül az eddig elért eredmények is illuzórikussá válnak...“ A levél megírása óta több mint két hónap telt el. Még július utolsó napjaiban is a miniszter válaszára vártak. Nem mondhatnám, hogy tü­relmesen. A kiszivárgott hírek sze­rint csak 1994 után lenne esedékes a híd újjáépítése. Nem maradt más számukra, minthogy a bizonytalan­ságból keressék a kiutat, hogy a kö­zel ötven éve felrobbantott híd ne legyen továbbra is a két város, két ország szégyene. Ideiglenes megol­dásként az önkormányzatok költsé­gén katonai híddal kötnék össze a két partot. Ez gyorsan elkészülhet, s a két ország között megindulhat az autóforgalom. Az emberek ezt di­csérnék, de feltennék a kérdést is: a háborús időkre emlékeztető „kato­nai híd“ kinek a szégyene?! Petrőci Bálint 1993. VIII. 8. A tervek szerint a hidat eredeti alakjában építik újjá. úgy fog kinézni, mint a régi képeslapon is láthatjuk Fotó: Himmler György (1), Méry Gábor (1), Vas Gyula (1)

Next

/
Thumbnails
Contents