Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-25 / 29. szám
A. szőlőilonca A 14—16 mm-es okkersárga alapszínű, 20—25 mm-es számyfesztávolsá- gú (nőstények) szőlőilonca általában a ritkán emlegetett kártevők közé tartozik. Tömeges elszaporodása (gradádója), nagyobb kártétele általában ugyanis csak 10-12 évente várható. Szlovákia déli részének természeti viszonyai között az imágók rajzásának csúcsa július közepén, illetve a hónap második felében várható. Érdemes ezért ilyenkor szétnézni a szőlőben, s az imágók száma alapján nagyjából felbecsülni, várha- tó-e a következő évben nagyobb kártétel, szükség lesz-e hernyóival szemben a vegyszeres védekezésre. A nőstények első számypárját vékony vörösbama hálózatos rajz és aranylóan zöld harántsávok díszítik; hátulsó szárnyaik szürkésbamák, szélükön világos rojtozat látható. Hasonlóak, de élénkebb rajzolattal, a kisebb testű, szárnyú hűnek is. A faj felismerését megkönnyíti, hogy feltűnően hosszú, fonalas csápjai vannak, feje pedig hegyesnek látszik (ezt széles, előretolt tapogatóinak köszönheti). Az imágók napközben a levelek fonákján pihennek, ha felzavarják őket, csak kisebb távolságra repülnek, s néhány másodpercen belül búvóhelyet keresve levágódnak. Szívesen repülnek a fényre, így fénycsapdával számuk jól felbecsülhető, s állományuk gyéríthetó is. Egy-egy nőstény - 5-10 x 4-6 mm-es csomókban — élete folyamán összesen mintegy 100-400 petét rakhat. Mivel a kártevő este aktív, így a peterakás is az éjszakai reggeli órákra korlátozódik; általában reggel 8-9 tájban befejeződik. A levél színére rakott petecsomók az őket borító fehér lepedéknek köszönhetően (egyébként a peték világoszöldek) eléggé feltűnőek. A belőlük 1—3 héten belül kikelő apró, fekete fejű és elótorú, sárgászöld testű hernyók a levelekről ezüstös fonálon leereszkednek és rejtekhelyét keresnek, ahol a telet átvészelhetik. Általában a szőlőtőke kérgének repedéseiben, a támbe rendezések hézagaiban, esetleg a szomszédos gyomokon telelnek át. A tavasszal előbúvó, s tovább fejlődő hernyók teste fűzöld, kifejlett állapotban 18-25 mm-esek. Jellemző rájuk, ha a tápnövényük megremeg vagy egyéb zavaró körülményt észlelnek, akkor jobbra-balra csapkodva igyekeznek magukat a levelekről minél előbb a talajra vetni. A bábokat május végétől június végéig a tőke levelein keressük. A kifejlett lárva két levelet összeszőve vagy a levél szélét felhajtva készí- -ti el a „bábházat“. A báb eleinte világoszöld, majd fokozatosan gesz- tenyebamára változtatja színét; nagysága 12—14 mm. Kora tavasszal az előbűjt apró lárvák a rügyeket odvasítják, majd szövedékkel védetten a növény zsenge leveleit rágcsálják. Kárképükre jellemző, hogy májusi rágásuk nyomán az alsó levelek úgy néznek ki, mint jégverés után — át vannak lyuggatva. Jelenlétük arról is felismerhető, hogy néhány szőlölevelet gubancszerűen, szövedékkel összeszőnek, s egyik-másik levél nyelét elrágják - ezek persze elbamulnak. A szőlőilonca (Sparganothis pille- riana, obafovac vinicovy) több tucatnyi növényen is előfordul, de leginkább a szőlőt kedveli. Tülszaporodásakor az elhanyagolt állományokban óriási károkat, hatalmas terméskiesést okoz. (A szakirodalom szerint Magyarországon, ESács^Kiskun-me- gye déli részén 1955-^57 között kártétele következtében 1 katasztrális holdon alig fél mázsa szőlőt szüreteltek.) Elszaporodásának a meleg, csapadékos időjárás kedvez, főleg, ha párzása idején szélcsend, 14—28 C-fo- kos hőmérséklet és 45 %-nál magasabb páratartalom van. Az ellene való védekezésre a szakirodalom Fiiból E-t, Ditrifon 50 WP-t (0,2-0,2 %), Decies 2,5 EC-t, Chinetrin 25 EC-t (0,05 %), Uni- fosz 50 EC-t, Bancol 50 WP-t (0,1 %), Karate 5 EC-t és Cyperilt (0,02 %) ajánl. p. r. A szólómolyok első nemzedékének kártétele Törékeny szépségű, tartós virág Néhány éve Ny ugat-Európa ban a cserepes lepkeorchideák (Phalae- nopsis) is igen népszerűek. A szobai tartásra alkalmas fajták szára viszonylag rövid, rajtuk 6-8 virág fejlődik. Hat hónapos nevelés után kerülnek piacra, áruk ott megfizethető (12-18 márka), csak kevéssel drágábbak a többi cserepes virágos no vénynél. Ä Phalaenopsis tövek évente egyszer vagy kétszer virágoznak. Ez bizonyos módszerekkel irányítható, azaz a virágzás időpontja többé-ke- vésbé időzíthető. Egy fürtön 5-20 virág is nyílhat, a fajta és a tó erősségének függvényében. A virágok mérete is eszerint változik. A kisebbek 6-8, a nagyok 10-12 cm-esek. Szerencsés esetben a virágszár elága- zódik. Az orchideatövek asztalon lévő ágyakban nevelhetők, hungarocell golyók és nagy, darabos, föld nélküli, rostált fenyőkéreg keverékében. A rövid, vastag törzsön 6—10 nagy, bórszerű levél fejlődik. A léggyökerek a felületen élnek, a termesztő közegbe hatolok fehéres, ezüstszürke színűek. Az újonnan fejlődő gyökereket a fásodásuk után kell feltölteni kéreggel. Néhány éve komoly gondot okozott az ún. bozótcsiga, amely a kéreggel együtt kerülhet az állományba, s kiodvasítja a gyökércsúcsot. A „talaj“ gőzöléssel fertőtleníthető, így lehet megszabadulni a kellemetlen kártevőktől. Többféle recept létezik az orchideaközeg összeállítására; bármelyikben is termesztik, a legfontosabb, hogy darabos szerkezetű és levegős legyen. A tövek az ültetés után egy évvel virágoznak. A lepkeorchidea melegigényes növény, 22-25 C-fo- kot és 80 % relatív páratartalmat kell teremteni a termesztöberende- zésben. Tavasszal csak félig, nyáron pedig az üvegház egész területén árnyékolni kell. Télen le kell szedni a takarót, s kevés szellőztetéssel kell tartani a hőmérsékletet. A tövek kb. 6 pH-s vízzel öntöz- hetők. A Phalaenopsis nem kimondottan vízigényes növény, sőt érzékeny az állandó, túlzott nedvességre. A tápanyagot folyamatosan kell pótolni a közegben, összetett műtrágyák (Alkril, Alkrisal) híg oldatával. (Ä növénynek nincs valódi pihenési időszaka, ezért tartaléktápanyaga kevés.) A szedés idejét az alsó 3-6 virág nyílása jelzi, később a fejlettebb bimbók ugyanúgy szirmot bontanak. A levágott virágszálat azonnal vízzel telt fiolába kpll tenni. Ha az elmarad, akkor a szállítószövet nyílásai elzáródnak, vízfelvételre képtelenek, s a bimbók lepotyognak. A fürtöket egyenként dobozba rakják. A hőmérsékletingadozás következtében a pára lecsapódhat a leveleken, ez pedig a botritisz gomba terjedését segíti. Ha az öntözés során víz gyűlik össze a levélhüvelyben, előfordulhat baktériumos fertőzés. A sérülékeny, a szállításra rendkívül kényes virágokat Európa-szerte mindenütt a termesztöhely közelében értékesítik. Hosszú utat, nagy távolságot nem érdemes kockáztatni vele. A lepkeorchidea e hátrányos tulajdonsága a hazai piac számára előny, védelem az importtal szemben. K. Sz. nyomán Kitárulkozó lepkeszárnyak, fehérek, rózsaszínűek, lilán csíkozottak. Szemérmes és elegáns virágok a lepkeorchideák (Phalaenopsisok), a menyasszonyi csokrok gyakori díszei. A szemet gyönyörködtető virágfonnák az újabb nemesítésnek, a vad fajokkal való keresztezésnek köszönhetőén — különböző árnyalatú csíkos, pöttyös változatokkal gazdagodtak. Sem külföldön, sem a hazai termesztők körében nem lesz a Phalaenopsis a Cymbidium vetéfytársa, ám könnyed szépsége miatt az exkluzív alkalmi csokrok vágottvirága marad. A szőlő védelmé A szőlőt sok kártevő és kórokozó pusztítja. Ha rosszul védekezünk, szinte az egész termés is tönkremehet. Tavasztól őszig 8-12 permetezéssel még viszonylag mostoha időjárás esetén is eredményesen védekezhetünk. A peronoszpóra, a lisztharmat, a szürkerothadás a szőlőben mindenütt általánosan pusztító betegségek. A peronoszpóra már virágzáskor támadhat, a kis bogyókat is elpusztíthatja. A lisztharmat a leveleken és a fürtön ledörzsölhető, lisztszerű bevonatot képez. A szürkerothadás, különösen, ha csapadékos az időjárás, augusztusban, a szüret idején okoz károkat, ilyenkor az egész évi munka kárbavész. A kártevők közül gyakori a szőlő- levélatka. Kártétele nyomán a hajtások rosszul fejlődnek, rövidszárta- gúak lesznek. A szőlőgubacsatkát sokan összetévesztik a peronoszpórával, mert a fonákon képződő fehér, vattaszerű szőrösödés arra emlékeztet. Ennél azonban a levél színén kiemelkedő dudorok láthatók, amelyek később megbámulva elszáradnak. Mindkét atkafaj károsítása korai levélhullást okoz. A tarka szőlőmolynak a hernyója okozza a kárt. A tavaszi nemzedék a virágbimbóban pusztít, a nyári a bogyókat rágja. A rágott, sérült felület jó táptalaj a szürkerothadás számára. A szőlőilonca elsősorban a rosszul kezelt, elhanyagolt ültetvényeket támadja meg. A hernyó a rügyeket, a hajtásokat, a leveleket, később a fürtöket károsítja. A termés meny- nyisége csökken és minősége is romlik. A permetezések alkalmával szigorúan tartsuk be az előírt óvó rendszabályokat. A nyári esedékes védekezések Időpont A növény fejlettségi állapota ' Károsítok Ajánlott kombinációk 1. 2. VI. 20-30. virágzás után peronoszpóra, Ridomil Plus Polyram D 0,2 % bogyófejlődés lisztharmat 50 WP 0,15% + Sulfor 900 FW kezdetén + Rubigan 12 0,3% EC 0,02 % VII. 5-10. fürtzáródás szőlőmolyok, Ditrifon 50 Karate 5 EC előtt lisztharmat, WP 0,2 % + 0,02 % + Sulfor peronoszpóra, Thiovit S 0,3 % 900 FW 0,3 % + szürkepenész + Ortho-Phaltan Dithane M-45 0,2 % 0,2 % VII. 15-20. fürtzáródáskor szőlőmolyok, Ditrifon 50 WP Sherpa 0,01 % lisztharmat, +- Dithane M-45 + Polyram DF peronoszpóra 0,2 % + Thiovit 0,2 % - Sulfor S 0,3 % 900 FW 0,3 % Vili. 1-10. lisztharmat » Karathane FN 57 Sulfor 900 FW peronoszpóra 0,1 % + Miltox 0,3 % + RézoxiSpecial 0,3 % Klorid 50 WP 0,2% VIII. 20. szőlőmolyok, Unifosz 50 EC Ditrifon 50 WP szürkerothatás 0,1 % - Chino0,2 % + Topsin in Fundazol 0,1 % M-70 WP 0,1 % IX. 1-15. szőlőmolyok, Unifosz 50 EC Ditrifon 50 WP szürkerothatás 0,1 % + Chinoin 0,2 % + Topsin Fundazol 0,1 % M-70 WP 0,1 % Kertészet és Szőlészet Színes baromfiudvar A húscsirkék végtag-megbetegedései i. A házi szárnyasok végtag-rendellenességeinek jelentősége napjainkban egyre inkább növekszik. Számos, eddig alig ismert kórforma lép fel, s a már közismert, „klasszikus“ vég- tagbántalmak (részben módosult formában) fokozzák az egyébként is növekvő veszteségeket. Ezek a betegségek közvetlenül ritkán okoznak elhullást - a sánta csirkék gyakran hetekig „vegetálhatnak“. Selejtezésük azonban minél előbb kívánatos, mert az ilyen csirke tisztítva sem éppen étvágygerjesztő, s ezenkívül különféle rossz szokások (pl. a kannibalizmus) kiindulási alapjául is szolgálhat. Sajnos az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a takarmánykeverékekbe még a legalapvetőbb ásványi anyagokat (kalciumot, foszfort, illetve a D3-vitamint — a madaraknál csak ez hatékony) sem adagolják megfelelően. Főleg a kalcium relatív hiánya gyakori. Ä növényi eredetű takarmányok mészkoncentrációja eleve alacsonyabb, ezenkívül a növényekben nagy mennyiségben jelenlévő fitinsav a kalciummal - az állat számára elérhetetlen, megkötött - komplexet képez. A kalcium -foszfor arányát befolyásolhatja az is, hogy a fitin foszfortartalma, pl. szója etetésénél, kis mértékben érvényesülhet. A kalcium- és a foszforfelszívódás egyensúlyát biztosító D3-vitamin hatását jelentősen rontja a takarmány gombatoxinnal való szennyeződése is. Egyre gyakoribb jelenség, hogy a Végtag-megbetegedések száma az alapvető ásványi anyagok és vitaminok megfelelő etetése ellenére sem csökken. Megjegyzendő, hogy néhány csontképződési zavar gyakorisága genetikai munkával csökkenthető. A növekedési erély az ezt meghatározó gének kombinálásával még fokozható, viszont a takarmányok energia-, fehérje-, ásványi anyag és mikroelem-tartalmának hasznosulásában rejlő különbségek befolyásolják. Az izomzat és a csontrendszer növekedési erélye nincs teljesen összhangban. Az egységnyi tömegű izom felépítése megfelelő fehérjemennyiséggel jóval hamarabb megtörténhet, míg a csontrendszer kialakulása ennél lassúbb folyamat. Így végső fokon eljuthatunk oda, hogy a csontrendszer nem képes maradéktalanul ellátni funkcióját — a test súlyának hordozását, mozgatását. Hasonlóan ellentétes hatást vált ki az a tenyésztési törekvés is, hogy egységnyi területről minél több vágóállatot nyerjünk. A csont felépítéséhez az aktív mozgás elengedhetetlenül szükséges - s nemcsak az élet első négy, hanem a hatodik-hetedik hetében is. A zsúfoltság, az ezzel járó kedvezőtlen mikroklíma (főleg a melegebb évszakokban) jelentősen csökkentheti az állomány mozgási kedvét. így nemcsak a csont megfelelő szerkezetének kialakulásához szükséges természetes inger hiányzik, hanem növekszik a különböző stresszekkel szembeni érzékenység is. (folytatjuk) feldolgozta CS. L. 20 1993. Vili. 1. ilasárnao
