Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-25 / 29. szám
r. Szerkeszti Tallósi Béla H ol volt, hol nem volt, de valahol mégis volt: volt egyszer három fiú. Nem volt sem apjuk, sem anyjuk, de maradt rájuk egy kicsi örökség. Maradt ám, de hiába maradt, mert nem tudtak megosztozni rajta. Végre is azt határozták: elmennek a királyhoz, s megkérik, hogy ossza föl közöttük az örökséget. Mindjárt nekikészülődtek, útnak indultak, mégpedig előrement az idősebbik, utána valamivel később indult a középső, ugyanúgy a legkisebbik. Egyszerre csak szembejő a legidősebbel egy szegény ember, s mondja neki:- Ugyan bizony, nem láttál-e egy lovat? Egy lő volt minden gazdagságom, s azt is elvesztettem.- Félszemű volt? - kérdezte a fiú.-Az.- No, akkor nem láttam. Eközben odaért a középső fiú. Attól is kérdezi a szegény ember, hogy nem látott-e egy lovat.- Szürke volt? - kérdi a fiú. - Az.- No, akkor nem láttam. Ebben a pillanatban odaért a legkisebb fiú, ezt is megkérdezte a szegény ember.- Sánta volt? - kérdezte a fiú. -Az.- No, akkor nem láttam. „Ej, ej - gondolta magában a szegény ember, ez mégis furcsa dolog. Mind a hárman olyat kérdeztek, ami ráillik a lovamra, s mégsem látták.” De nem szólt erről smmit, csak azt kérdezte meg, hogy hová, merre mennek, mi jóban járnak. A fiúk megmondották, hogy ők bizony a királyhoz mennek, mert hallották, hogy igazságos ember, majd felosztja köztük az örökséget. Ahogy ezt hallotta a szegény ember, előresietett, s mire a fiúk Benedek Elek megérkeztek a király városába, ő már ott volt a királynál, s elpanaszolta, hogy mi történt. Arra kérte a királyt, hogy addig ne ossza fel a fiúk közt az örökséget, míg az igazat meg nem vallják. Mert lehetetlen, hogy ne látták volna az ő lovát. Megérkeztek közben a fiúk is, mentek a királyhoz, előadták kérésüket.- Jól van - mondta a király -, csak várjatok egy kicsit. Ismeritek-e azt a szegény embert? Ismeritek? No, hát - fordult a legidősebb fiúhoz -, honnan tudod, hogy a lova félszemű volt?- Onnan - felelte a fiú -, mert az út két szélén, ahol elment, búzavetés volt, s az útnak mégiscsak az egyik szélén legelt a ló a búzában.- Hát te - fordult a középsőhöz -, honnét tudod, hogy a ló szürke?- Onnét, mert találtam az úton néhány szál lószőrt, ki barna, ki fehér volt.- És te honnét tudod - fordult a legkisebbikhez -, hogy sántít a ló?- Onnét - felelte a fiú -, mert csak három lábbal lépett a földre.- Jól van - mondta a király -, most már a ti dolgotokra térek. Azt kérdem tőletek: le tudnátok-e pingálni az apátok arcképét.- Le - felelték mind a hárman.- Hát pingáljátok le. Adott a király egy darab papirost, s ana a fiúk hamarosan rá- pingálták az apjuk arcképét. Mikor kész volt a kép, a király egy-egy pisztolyt nyomott a fiúk kezébe, s mondta nekik:- No, most vegyétek célba a képet, s melyik legjobban eltalálja, azé lesz az egész örökség. A két idősebb fiú szó nélkül célba vette az apja arcképét, rá is lőtt, de a legkisebbik eldobta a pisztolyt.- Hát te mért dobtak el a pisztolyt? - kérdezte a király.- Mert nem lövök rá az apámra.- Hisz ez csak az arcképe!- Mindegy, ha az arcképe is. Arra sem lövök rá.- Derék fiú vagy - mondotta a király -, tiéd az egész vagyon. Bizony, derék volt, mert nem tartotta meg magának az egész vagyont; mind a két bátyjának kiadta a részét becsületesen. T\idod-e, ki volt? A legnagyobb magyar: gróf Széchenyi István A haza bölcse: Deák Ferenc A zongora poétája: Chopin Az avoni hattyú: Shakespeare A második honalapító: IV. Béla Isten ostora: A hun Attila A sztregovai remete: Madách Imre Az egri remete: Gárdonyi Géza A nagy palóc: Mikszáth Kálmán A száguldó riporter: Egon Erwin Kisch Az ördög hegedűse: Paganini A bíborban született: a bizánci VII. Konstantin Megfejtés A július 18-ai számunkban közölt feladatok megfejtése: fenyőfatoboz az ágon; És mégis mozog a föld, Az aranyember. Nyertesek: Bartos Krisztián, Marián és Adrián, Szécsénke; Bagala Bernadett, Oroszka; Oravecz Hédi, Vásánít; Borka Zsolt, Gúla; Trencsík Rita, Hetény. Bajusz Pál rajza Lódítások (Francia gyermekdal) — Ha te tudnád, hogy mit láttam! — Ki vele, barátom, de bátran! — Láttam egy nagy mafla tehenet: a jégen táncolt-iliegett, augusztus húszadikán! — Ekkorát ne lódíts, komám! — Ha te tudnád, hogy mit láttam! — Ki vele, barátom, de bátran! — Egy kecskebékát láttam én, őrszem volt egy tó közepén, fején kard, ágyú a nyakán! — Ekkorát ne lódíts, komám! — Ha te tudnád, hogy mit láttam! — Ki vele, barátom, de bátran! — Egy vén rókát is láttam én, egy vásárcsarnok közepén, tűt árult egy zsák tarhonyán! — Ekkorát ne lódíts, komám! Végh György fordítása Mese az elveszett lóról meg az örökségről Hogyan jelölték a számokat az egyiptomiak? 5 10 Ismeretes, hogy az ókori Egyiptomban meglehetősen fejlett matematikaigeometriai tudásra volt szükség a piramisok építéséhez, általában az építészethez, a csillagászati megfigyelésekhez, a naptárkészítéshez, az időjárási megfigyelésekhez, a földmérésekhez (áradások után gyakran újra kellett mérni a földhatárokat). Az egyiptomi matematika jelentős eredménye volt a tízes számrendszer használata (korábban Mezopotámiában a hatvanas és tízes számrendszer egyfajta kombinációját alkalmazták). Nos, az egyiptomiak a számokat 1-től 9-ig függőlegesen vagy vízszintesen írt vonalakkal jelölték, az ötös számot például öt függőlegessel. A tízes számjegyeket a halom jelével ábrázolták. A százasokat egy kunkorodó zsinórforma jelölte, míg az ezresek képébe az egyiptomiak által igen kedvelt lótuszvirág költözött. A tízezresek jelzésére egy ujj képe utalt, a százezres számot egy ebihal rajza jelentette, a milliókat pedig egy feltartott kezű emberalak. A jeleket mindig annyiszor ismételték meg, amilyen mennyiségben szükség volt rájuk, úgyhogy a nagyobb számok esetén, bizony, meglehetősen sok jelet kellett írni, rajzolni. Évszámunkat, az 1993-at például így jelölték az egyiptomiak: * ■m i nnnn 1993 Gondolkodom, tehát... A nyelvi műveltséghez az is hozzátartozik, hogy egy-egy fogalomra lehetőleg minél több szavunk legyen, vagyis hogy otthonosan mozogjunk a szinonimák, magyarán: a rokon értelmű szavak világában. E rejtvényünkben minden megadott szóra csupán egyetlen rokon értelmű szót kell találnod, de olyat, amelyben csak egyfajta magánhangzó van: az e. Például: erdő - rengeteg; mázol - fest. Az alábbi szavak e-magánhangzójú megfelelőjét keresd: 1/ ágy .................................. 2/ köszméte............................... 3/ mackó................................. 4/ kutya.......................;........ 5/ kölyök................................. 6/ válaszol................................ 7/ ábrándozik.............................. 8/ lusta.................................. A bal sarokban látható V» betűt összerakhatod a számmal jelölt fekete alakzatokból. Egy elem azonban felesleges. Melyik? Készítette: M. Motycík-1993. Vili. 1.
