Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-25 / 29. szám
- Néhány hete, 1993. július 7-én jelent meg az Új Szóban a hír, hogy önt beiktatták a Csemadok új főtitkárának tisztségébe. Most, mielőtt bekapcsoltam volna a riportermagnót, máris kiszaladt a száján egy félmondat, hogy nemigen szívleli az interjúzgatást. Remélem, ennek ellenére őszinte tud lenni egy újságíróhoz...- Őszinte? Az igen. És nemcsak az újságírókhoz.- Miért tartja kiemelten fontosnak az igazmondást a Csemadok új főtitkárának eléggé kopottas borszékében?- Mert ha egy ilyen régi beidegződésekkel bíró, több mint négy évtizedes múltra tekintő szervezetben valaki újat akar tenni, valamit gyökeresen át kíván alakítani, akkor egyenes beszéd nélkül egy fikarcnyit sem jut előre. És hiába vagyok véletlenül egyidős a Csemadokkal, hiába ismerem a szövetséget szinte valamennyi eresztékében, annak főtitkári székében mégiscsak más felelősséggel, más optikával rangsorolja az ember mind a hiányosságokat, mind a teendőket. Ezért ha nem is emelt hangon, de mindenképpen őszintén mondja meg a kollégáknak azt is, hogy — őszerinte — mit tesznek rosz- szul.- Gondolja, hogy akiket megbírál majd a munkatársai körében, azok ezt mind jóindulatú figyelmeztetésnek fogják tartani? Félő, hogy legalább annyian lesznek, akik az őszinte szót sima hazai magyar pisz- kálódásnak fogják majd föl!- Én bízom benne, hogy nem így lesz. Talán azért is remélhetem ezt, mert az utóbbi esztendőben már belső munkatársa voltam a szövetségnek, így bőven vannak személyes kapcsolataim is. Gondolom, hogy a felülről kiszemelt, olykor a parancsolgatásban jeleskedő „nagyfőnökök“ korszaka örökre lejárt a Cse- madokban. Szívből szeretném, hogy az utasítgatások nélküli kölcsönös együttműködés híve maradhassak; és hogy ebben a tekintetben ne legyen szükségem a stílusváltásra.- A Csemadok ’93 áprilisában tartott országos közgyűlésen elfogadott program mottója egy Németh Lászlód gondolat volt: „Hűség a küldetéshez, bátorság a hűséghez.“. Ön miként látja: itt és most valóban bátorság kell az anyanyelv iránti hűséghez?- Eredeti hivatásomat tekintve szociológus vagyok, ezért elsősorban a tényeket keresem és kerülöm a hangzatos szavakat. Számomra tehát úgy áll a kérdés, vajon miként lehet aprópénzre váltani az imént idézett gondolatot?! Szerintem ne pátosszal tartsuk meg az anyanyelvűnket, hanem reálisan fölmérve a helyzetet, s rangsorolva a feladatokat. Látni kell: mi a célunk; összegezni kell: mit tettünk jól; és nyíltan be kell vallani: mi az, amit elpuskáztunk.- Vajon miért van a Csemadok- ban sokkal több lehetőség, mint amennyit eleddig kihozni sikerült belőle?- A sztereotípiái miatt. E szövetség tevékenységében 1989 novemberéig jobbára a kommunista párt politikai jitasítgatásai domináltak, amelyeket itt szolgamód végrehajtottak. Ezzel szemben rengetegszer hiányzott az igazi ráció, a mélyebb értelem keresése.- Értsem úgy, hogy a kirakatrendezvények felfényesítették az egész évi, politikailag is erősen motivált látszatcselekvést? A többi munka pedig búvópatakként hol feltűnt, hol nyoma veszett?- Igen. A Csemadokból sokszor csak az látszott, amit a nagyszabású Gombaszög, a pártszervek által is ellenőrzött Jókai Napok vagy egyéb központi rendezvények mutattak kifelé. Ezeknek az évente gépiesen ismétlődő nagyszabású találkozóknak vetettek alá mindent. A jobbára nagyon pazar Zselizre vagy Gombaszögre meg lehetett hívni a rangos pártdelegációt, el lehetett mondani a soros ünnepi beszédet - ám, hogy mindezt az alapvető gondokkal bajlódó mozgalmak éltették, arról érdemben vajmi kevés szó esett. Ezt tartom a Csemadok legnagyobb adósságának, e tekintetben van szükség a leghatározottabb szemléletváltásra. S ezzel párhuzamosan kellene átgondolni az országos fesztiválok szerepét is.- Vajon hogy lehet a rutinrendezvényekben gondolkodó rutinmunka- társakat rávenni arra, hogy mindezt jobban és másként is lehet csinálni?- Hogy az egyre szűkülő anyagi lehetőségeket tudatosítva egy egészen új értékrendet kell felállítani. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy a bevált, nagy rendezvényeket eleve fel kell számolni! Viszont törvényszerű, hogy a szövetség tevékenysége az egyébként látványos bokázásból a közművelődés irányába fog elmoccanni. Ehhez, az új értékrend mellett, új munkaformákat kell találni. A politika ma már a pártok dolga, a miénk a közművelődés. A hagyományőrzés és a pódés hiányára; amikor viszont van érdeklődés meg aktivitás, megijednek tőle. — Egy új főtitkár érvelésére mindig érdemes külön is odafigyelni. Véleményalkotását hallgatva ugyanis Duray Miklós annak idején óriási vihart kavaró kijelentését vélem visszahallani, aki a rendszerváltás heteiben: 1989 telén leszögezte, hogy a Csemadokot le kell rombolni, és csak az alapokat megőrizve teljesen újjáépíteni. Úgy tűnik, ön is ezzel a felfogással rokonítható gondolatkörben mozog!- Azzal aligha érthetnék egyet valaha is, hogy a Csemadokot föl kell számolni. A teljes belső átalakulásnak viszont én is a híve vagyok. 1989 decemberétől azért eltelt már működésre van szükség. Mindenki a saját részterületén jeleskedjen, egymásnak konkurálva, de egymást támogatva. — A tradíciókat tekintve mennyire kíván a Csemadok a két háború közötti (cseh)szlovákiai magyar szervezetek pozitív hagyományaira építeni?- Ma már a programunk is rögzíti, hogy tudatosan építünk az egykori SZEMKE, vagy más, ugyancsak az első köztársaságból származó intézmény tevékenységére. Mostanában újra fel kell fedeznünk mindezt, mert a Trianont követő kisebbségi létnek ezek a vonatkozásai évtizedeken át, módszeresen el voltak előttünk hallgatva. Lényegében csak most kaphattunk észbe, hogy itt már Int érj ú Végh Lászlóval diumművészet mellett, végre nemcsak beszélni kell a népfőiskolákról, a tudományosságról, a szlovákiai magyar értelmiség megnyeréséről, a nyári egyetemekről, a klubmozgalom korábbi népszerűségének visz- szahódításáról, az emberek szabadidő-háztartásának természetes velejárójaként megjelenő szélesebb körű népművelésről.-Hogyan lehet harcolni az emberek szabadidejéért, mikor az úgyszólván nincs is. A Csallóköztől a Bodrogközig élő ember a legtöbb időt a munkával tölti: az első, a második, esetleg a harmadik gazdaságban. A fönnmaradó idő jó, ha pihenésre elég, legföljebb egy kis köny- nyű szórakozásra...- Az anyanyelvi kultúra vonzerejét kell erősítenünk. Hiszek abban, hogy nemcsak a szórakozás lehet vonzó, ha- ném minden olyan művelődési és közösségi tevékenység, amelyben az egyén érdekelt. Ehhez van szükség az országszerte alakuló s erősödő egyletekre, körökre, művészeti társaságok sokaságára. Ezek a körök alulról, saját erőből szerveződpek - kifejezve az ott élő emberek és közösségek érdekeit, igényeit.- Mi a Csemadok-irányítás álláspontja ezekkel a közösségekkel kapcsolatban? Nyilván fontosak, ezért hát anyagi-erkölcsi támogatást érdemelnek, de milyet? Régebben ez az intézményes segítség gyámkodásba, direkt „útmutatásba“ ment át; s mire minden engedély, munkaterv, szabályzat és statisztika a helyén volt, a szóban forgó társaság március 15- ét is a felszabadulás, a „Tavaszi szél...“ országos döntőjét pedig a noszf jegyében tartotta...- Szó sem lehet róla, hogy a Csemadok rátelepedjen, a maga intézményi képére formálja a helyi közösségeket. Az ilyen-olyan köröknek, egyleteknek, szakmai társulásoknak mindenekelőtt helyre van szükségük, továbbá programra és kapcsolatokra. Ha a Csemadok „csupán“ ebben segíti őket, akkor nemcsak a közösségeket támogatja, hanem a saját jelenlétét is erősíti. Tehát a jó kezdeményezések anyagi támogatására továbbra is lehetőség van; általános elv azonban, hogy ne az intézményt, hanem a tevékenységet, a tényleges művelődési teljesítményt támogassuk. Érdekes ellentmondás, hogy a különböző körök, klubok gyakran panaszkodnak az érdeklőnémi idő, s időközben megalakultak az önálló társaságok, amelyek ugyan a Csemadok égisze alatt, de önállóan működnek. A mi dolgunk, hogy módszertani hátteret biztosítsunk számukra, és ha van miből, hát anyagilag is támogassuk őket. Magyarán szólva: a Csemadok okos intézményesítésének kiépítésén a sor. Hogy szakmai intézetként is tekintélye legyen. Hogy bármikor, bárminő helyzetben - a szlovákiai magyarság kultúrájával, közművelődésével, oktatásügyével kapcsolatban - naprakész információkkal szolgálhassunk. Egy ilyen széles körű adatbázis kiépítésére a legutóbb tízvalahány évvel ezelőtt, az akkori kormányhivatalban a Gyönyör József irányította „kis csapat“ tett kísérletet.- Nem vágja most olyasmibe a fejszéjét, ráadásul lépéshátrányban, a Csemadok, amit a Nemzeti Dokumentációs Centrum, a Bibliotica Hungarica, a Szlovákiai Magyar Tudományos Társaság, a Márai Alapítvány és más közösségek már korábban fölvállaltak?- Szerintem nem, mert egyelőre ők sem mentek semmire a Csemadok nélkül! A siker titka a nyílt kölcsönösségben rejlik. Tény, hogy ’89 után mindenki maga szerette volna kialakítani a maga rendszerét, de végül rájöttünk arra, mennyire egymásra vagyunk utalva. És a szakmai stratégia kialakításának szintén közösnek kell lennie.- A Csemadok lesz az, aki koordinálni fogja ezt a szerteágazó tevékenységet? Vagy netán meg is akarja kaparintani az így szerezhető információk zömét?- Hiba lenne a Csemadokot újfent monopolhelyzetbe juttatni. „Mindössze“ értelmes és konkrét együttminden jól működött egyszer, így érdemes mindebből ötletet is, tartást is meríteni. « — Végh úr! Ön 1977 óta tagja volt a Csemadok akkori Központi Bizottságának. Személy szerint mit vállal mindabból, amiért manapság a Csemadokot szidni lehet, és nem is egészen indokolatlanul... — Személy szerint? Nos, én úgy kerültem testközelbe a Csemadokkal, hogy a hetvenes évek első felében, szociológusként, a szlovákiai magyar kultúra intézményes felmérésével foglalkoztam. Helyi szinten viszont Somoiján, illetve a klubmozgalom országos népszerűsítésében vállaltam feladatokat. És hogy mit vállalok föl abból az időszakból? Hogy is mondjam... Tény, hogy voltak, akik nyíltan leszögezték: nem fognak együttműködni a kommunista irányítású Csemadokkal. Lehet, hogy igazuk volt; de azért nem árt látni azt is, hogy a Csemadoknak mindig voltak autonóm működési szervezetei, ahol elnökségi meg KB- határozatok nélkül is lehetett érdemdús munkát végezni. Legalábbis annak, aki szívén viselte a hazai magyar közművelődés ügyét. Somorján például szinte kivétel nélkül azt tettük, amit mi határoztunk el. — Nem érzi úgy, hogy bizonyos helyzetekben erélyesebbnek kellett volna lennie? — Most már könnyen rámondhatnám, hogy igen. Ám hogy az a bírálat, amelyet végül is el-elmondtam, sok volt-e vagy kevés, nem az én tisztem eldönteni. — Az imént szóba hozta a Gyönyör József irányította „kis csapatot“! A kormányhivatal alkalmazottjaként miként tapasztalta: a kézi irányításból, az aggódó őrlődésből vagy a dilemmákból volt-e több? — A kézi irányítás a pártszervek feladata volt. Én a kormányhivatalban is igyekeztem megtalálni a magam, a közművelődés gyarapítását segítő helyét. — Voltak helyzetek, amikor aggódni kellett a Csemadokért? — Voltak. Például amikor kitették a szűrét a Nemzeti Frontból, és a kulturális minisztérium huszadrangú hivatalává sekélyesítették. S izgalmas volt a helyzet akkor is, amikor a Nemzeti Frontba való visszakerülés tétje forgott kockán. — Ha a Meciar-kormányzatnak is lenne nemzetiségi titkársága, akkor ott dolgozna szívesebben, vagy főtitkárként érzi magát otthonosabban?-Most ezt vállaltam. Ráadásul mindig a szlovákiai magyar társadalomtudomány megszervezésén fáradoztam, így ezt tartom legfontosabb teendőim egyikének. — A jelenlegi kormányzat nem, éppen kisebbségpárti. A Csemadoknak van-e kapcsolata a Meciar-kabi- nettel, és ha igen, akkor milyen? — Gondolom, a kormányfőnek kisebb gondja is nagyobb annál, mint hogy a Csemadok ügyes-bajos problémái felől érdeklődjön. Mi csupán a kulturális minisztériummal, ott is jobbára csak a nemzetiségi és helyi kultúrák szakosztályával tartjuk a hivatalos kapcsolatot. A parlament által megszavazott dotáción kívül ugyanis egyéb forrásokat, más célirányos lehetőségeket is kell találnunk fennmaradásunk, illetve tevékenységünk eredményessége érdekében.- Vajon hogyan tud a Csemadok úgy politikus lenni, hogy ne politizáljon?-Új alapszabályzatának értelmében. Eszerint apolitikusak nem lehetünk, de pártsemlegesek igen. Azt hiszem, ez a lényeg, hiszen olykor állást kell foglalnunk azokban a társadalmi kérdésekben, amelyek a szlovákiai magyarság sorsát érintik. Legfőbb célkitűzésünk azonban a közművelődés szervezése, a hazai magyar közösségek megteremtése. Elsősorban ebben kell előbbre lépnünk.- Érik-e mostanában támadások a Csemadokot?- Hál’istennek már régebben csönd van. Most inkább a pártokat piszkálják, bennünket hagynak dolgozni. Persze, bizonyos értelemben ennek hátránya is van, hiszen alig van sajtónk. Aligha kell hangsúlyoznom, hogy a hazai magyar újságírók bűnéből is. Alig-alig elemzi bárki is a munkánkat.- Nem szorult a Csemadok a hazai magyar pártok árnyékába? Holmiféle statisztasorba?!- Ez bizony találó meglátás. Én is valami hasonlót érzek. És valami olyasmit is, hogy — a színpadi szó- használatnál maradva - jó lenne legalább tiszteletnek örvendő epizodis- tává előlépni.- Mennyiben múlik a Csemado- kon, hogy létezünk-e holnap is?- Sokban. A hazai magyarság életének szerves része; ez a szövetség az a keret, amely megtartója lehet az anyanyelvi kultúrának és történelmi tudatunk ápolásának.- Főtitkár úr, hadd fűzzem beszélgetésünk fonalát egy személyes emlékkel! Másfél—két éve alkalmi cikkírásra kértem, és Végh László azzal hárította el az ajánlatomat, hogy az akkori FMK közel áll a szívéhez, így esetleg kilógna a lóláb... Most hát van-e kezesség arra, hogy felülemelkedik a pártszemléleten?- Meggyőződésem, hogy van. Ma már egyik párt testületében sem dolgozom aktívan. Akkoriban viszont az FMK-ban volt az az intellektuális csoport, amellyel korábban is együttműködtem.- Gondolom, ön is tudja, hogy a Csemadokban nem egy biztonságos szék a főtitkáré... Igaz, volt, akit az akkori SZNT alelnöki bársonyszékébe juttatott innen a sors; de volt, akit a ’68 utáni normalizálás, másvalakit a húsz évvel későbbi rendszerváltás buktatott ki onnan. És volt főtitkár, akit egyszerűen nem választottak meg ismét, de volt, akinek azt sem mondták, hogy köszönöm. Nos, ön tudja, meddig marad s hová lép innen?- Hogy meddig maradok, az elsősorban a saját rátermettségemen múlik, elvégre nyilvános pályázat útján nyertem el ezt a tisztséget; úgyhogy a megbízatásom időtartama sincs korlátok közé szorítva. Személyesen örülök, hogy immáron a Csemadokban is kettéválasztottuk a döntéshozatalt és a végrehajtást.- Beszélgetésünk egyik pontján említette, hogy a véletlennek köszönhetően egyidős a Csemadokkal. Eszébe jutott, hogy a politikai-társadalmi helyzet úgy is hozhatja, hogy a szövetség nem éli meg a nyugdíj- kort?- Remélhetőleg megéri, még ha más formában is. Nyilván nem lesz egységes, egyöntetű, nagy kulturális szövetség: Á CSEMADOK, hanem a kisebb—nagyobb szakmai társulások közössége. Megéri hát, de megfiatalodva.- A Csemadok?- Nézze, már most is a Szlovákiai Magyar Társadalmi és Közművelődési Egyesület főtitkárával társalgón.- Jól hangzik, bár mindenkiben él egy darabka Csemadok is. Ennek ellenére jó munkát! Hogy érdemes legyen beleszoknia a nyilatkozatokba... Ezt az elsőt mindenesetre köszönöm! Miklósi Péter 1993. VIII. 1. ■■■■■■■■ Prikler László felvétele
