Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-18 / 28. szám
A Kanári-szigeteken örök a tavasz Pozsonnyal közvetlen összeköttetés ■ Egy fizetésből két színes tévé ■ Paprika étterem és magyar nóta A négy és fél órás repülőút után a néhol hófedte Alpok, a francia Riviéra, a marokkói homokmezők csodás látványából még fel sem ocsúdva az Air Terrex Slovakia gépének pilótája bejelentette: kapcsolják be öveiket, rövidesen földet érünk. A Kanári-szigeteket úgy képzeltem el, hogy csupa zöld fa, virág, páradús levegő, sőt kis túlzással a kanárik hangját is hallani véltem. És milyen csalódás ért, amikor a repülőgép ablakából megpillantottam a tájat! Csupa barna kőzet, sivár környezet. Szerencsére a gépből kilépve a légkondicionált csarnokba vezettek, a korszerű, kellemes környezet feledtette az első látványt. Kaktuszokkal övezett úton röpített az autóbusz a Tenbel üdülőközpontba. A hatalmas szálloda halijában Peter Dub szlovákul üdvözölt. Nem véletlen, hisz szülőföldje Szlovákia, aztán évekig Svájcban élt, majd a feleségét követve került e távoli szigetre.Tőle tudtam meg, hogy aTerrex légiforgalmi társaság hozta az első szlovákiai turistákat a Tenerife - szigetre. És hogy ez az ötlet megvalósult, abban fő érdeme Hálák Lajosnak, a pozsonyi Traintour utazási iroda tulajdonosának van, aki további irodákkal együttműködve megszervezte és továbbra is szervezi ezeket az utakat. Korábban és jelenleg is Prágából csak a Gran Canariá- ra érkeznek csehországi és szlovákiai üdülők. T uristaparadicsom Az Atlanti-óceán partján lévő szálloda környéke elkápráztató: pálmafák, sokszínű virágok, gondosan ápolt fű. Szóval mindaz, amit mi európaiak egzotikusnak tartunk. Eszébe jut-e az ide érkező szem- lélődőnek, hogy itt a semmiből varázsolták e lenyűgöző környezetet. Kőrengeteget kellett megmozgatniuk ahhoz, hogy egy-egy négyzetméternyi zöldterületet létesíthessenek. Igaz, választásuk nem volt. A megművelhető földeken legfeljebb banánt, paradicsomot, burgonyát, szőlőt, kevés kukoricát termesztenek. Ezeket viszont nagy gonddal. A banánültetvények fallal körülvéve, a legtöbb helyen fóliával letakarva. A kiskerteket, ahol nagy erőfeszítések árán megterem némi zöldség, vízvezeték hálózza be. Csapadék itt nagyon gyéren fordul elő. A hőmérséklet a téli hónapokban sem süllyed 20 fok alá. Néha ugyan esik, de az év nagy részében esőnek híre sincs. Ez a titka az örök tavasz szigeteinek. Egyedülálló az éghajlatuk, nem kell tartani a nagy hőségtől, sőt attól sem, hogy nyaralásunkat esőzések zavarják. A sziget a turisták paradicsoma. Tenerife lakosainak száma 720 ezer, ebből 50 ezren közvetlenül, de közvetetten ennél is többen, az idegenforgalomból élnek. A látogatók száma évente meghaladja a két és fél milliót. A kispénzűeket is várják A turisták számát majd a szlovákiaiak is gyarapítják, akiket ugyan szívesen várnak, de tudják: kevéske keményvalutánkkal nem mi jelentjük számukra az igazi bevételi forrást. Nem is próbálnak arra „kényszeríteni”, hogy a legdrágább szolgáltatásokat végjük igénybe. Pénztárcánktól függően lakhatunk szerényebb (bár összkomfortos és szép) vagy luxusszállodákban. Magunk dönthetjük el, hogy itthon koronában a teljes ellátást fizetjük-e meg, vagy csak a napi egyszeri étkezést igényeljük az étteremben, ahol az európai ízek szerinti bőséges asztal várja a vendégeket. Az éttermi, illetve a bolti árak között meglehetősen nagy a különbség. Például egy üveg háromdeci s sörért szerényebb vendéglőben 325 pesetát kértek (1 márkáért az ottani pénzváltókban átlagosan 75 pesetát adnak), az önkiszolgálóban viszont egy liter vörösbort már 115 pesetáért is vehetünk. Ugyanilyen borért az étteremben több mint 500 pesetát számláznak. A vezetékes vizet fogyasztásra nem ajánlják, s egy liter ivóvízért az étteremben 175 pesetát kérnek. Csoda hát, hogy legtöbben inkább vörösbort vesznek az üzletben? A bevásárlóközpontokban az árak a nyugat-európaiakkal hasonlíthatók össze, de sok esetben ezeknél alacsonyabbak. A Kanári-szigetek ugyanis vámmentes övezet, s főképp a cigaretta, a kozmetika, az elektronika kerül kevesebbe, mint másutt. A sziget vulkanikus eredetét tükröző, számunkra szokatlan tájról, már szóltam, de az óceán sem hagyható figyelmen kívül. Már csak azért sem, mert mi, a tenger nélküli országokból, elsősorban a tiszta, sós víz után vágyunk. Tenerifen a legtöbb üdülőt közvetlenül a part mentén építették.de sok szálloda van pár kilométerrel távolabb is. A partok túlnyomórészt sziklásak, kövesek, de vannak kavicsos strandok is. A fürdési lehetőséget senki sem hiányolhatja, mert a legtöbb szállodához medence (sőt több is) tartozik. A fürdésen, napozáson kívül a kaktuszparkot is felkereshetjük, de aki valódi különlegességre vágyódik, annak a tevetelepet ajánlhatom, ahol meglovagolhatja a hatalmas kétpupúakat. Nem gond, ha valaki már unja a strandolást. Gépkocsit kölcsönözhet és a sziget fővárosába, Santa Cruzba is ellátogathat: száz kilométerre sincs a legdélibb üdülőtől és végig autópályán haladhat. „Akácos út” a pálmafák alatt Ha elutazásom előtt valakinek azt mondom, hogy a Kanári-szigeteken egy csendes étteremben magyar nótákat szeretnék hallgatni, bizonyára elcsodálkozott volna. Pedig megtörtént a csoda! Bármilyen hihetetlen is, a végtelen óceán egyik apró szigetén, Playa de Los Americas-ban, pozsonyi, illetve Nagymegyerről származó kedves ismerősökkel találkoztam. A Paprika nevű magyar étterembe hívtak meg, töltsük együtt a kellemes estét. A két Kovács család Tenerifen nem üdül. Itt élnek és dolgoznak.- Meghívtak, és 1986-ban jöttem a szigetre. Két évig muzsikáltam az itteni szimfonikus zenekarban - mondotta Kovács Tibor. -Aztán négy évig otthon éltem, utána ismét visszatértem, s rövidesen egy éve lesz, hogy családommal együtt letelepedtünk.- Én régebbi szigetlakó vagyok - egészíti ki a testvére, Miklós -, a családommal már hat éve élünk itt. Az otthon is jól ismert zenészek a legszínvonalasabb spanyol szimfonikus zenekar tagjai. A fél évszázados múltú zenekarra - amelyet a kassai kvartett alapított - nagyon büszkék a szigetiek. Legalább tizenöt nemzetiségű, a világ minden tájáról származó zenész van a zenekarban. A Kovács-testvérek a Paprikában csak szabadidejükben, kedvtelésből, illetve a magyar tulajdoA Tenbel szállodájának lakosztályai tágasak, kényelmesek. A fürdőszoba, a jól felszerelt konyha, a tengerre néző erkély természetes tartozékaik. És a rend, a tisztaság... Munkatársunk útját a pozsonyi Traintour szponzorálta Fürdőzés közben is kiszolgálják a vendégeket A pálmafák övezte medencékben kicsik, nagyok lubickolnak (A szerző felvételei) noshoz fűződő barátságuk miatt játszanak.- Rúk, ne tagadjátok, hogy az otthon már szinte megúnt Gyere Bodri kutyám, meg az Akácos út, itt egészen másképp hangzik, és szívesen nosztalgiázunk a zene mellett - vette át a szót Anikó, Tibor felesége. Milyenek a kanáriak? Mi sem természetesebb, mint hogy Anikótól tudtam meg a legtöbbet a szigetlakók életéről.- A kanáriak nagyon büszkék szigeteikre. Nem szívesen hagyják el otthonukat. A tehetősebbek ugyan utaznak, akár Amerikába is, de a legtöbbjük ragaszkodik szülőhelyéhez. A sziget déli részén szinte kizárólag üdülőközpontok vannak, a falvak a partoktól kissé beljebb épültek. Ez a táj egészen más, mint nálunk északon: itt csak a telepített és ápolt növényzet él meg, de La Orotavában, a Komáromhoz hasonló kisvároskában, ahol mi élünk, gyönyörű fenyveserdők vesznek körül. Négyszobás lakásunkból a tengerre látok. Anikó háziasszony, munkát ugyanis nem könnyű találni. Rövidesen talán az ő álma is teljesül: ősztől az egyik zeneiskolában tanít.- Amikor ideköltöztünk, sem én, sem a gyerekek nem tudtunk spanyolul, azóta megtanultunk. Eszter nyolcadikos, Tibor fiunk pedig hetedikes lesz. Nem kivételeztek velük az iskolában, ezért már ők magyarázzák társaiknak a matematikát. Mindketten megszokták az új otthonukat, de mondanom sem kell, mennyire örülnek, ha a Duna utcai iskolából, az osztálytársaiktól érkezik levél... Amíg a cimbalom és a hegedű csodás hangja az otthont idézte, nóták mellett Anikó segítségével amolyan női szemmel is bepillanthattam Tenerife életébe. A mák és a kolbász hiánycikk- A kisvárosban bizonyítani kell, hogy méltók vagyunk az ott élők barátságára - mondotta. - Olyan csekély figyelmességgel, hogy szívesen elmegyek a templomba egy esküvőre orgonán játszani, nagyot nőttem a szemükben. Túlzás nélkül mondhatom, megszerettek. A szigetlakók nyugodt körülmények közt, a pénzükből különösebb gondok nélkül megélnek. Egy fizetésből kb.két színes televíziót vehetnek. A keresetük fele ugyan lakbérre megy el, de a legtöbb itt élőnek saját háza van, ezért a költségeik alacsonyabbak. És a fűtésre egy peseta sem kell!- A boltokban nincs hiánycikk. Az itteniek szerint - tette hozzá mosolyogva Anikó -, mert például nem kapható túró, nem ismerik a mákot, a kolbászt. S éppen az otthon megszokott gyümölcs, a cseresznye, az eper számít különlegességnek. Természetesen szóba került a bor is. A „háziak” finom, rózsaszínű fajtával kínáltak.- Étkezés után bort isznak a kanáriak, de itt még nem láttam részeget - magyarázta Anikó. Aztán természetesen ő is kérdezett: mi újság itthon, hogy vannak a közös ismerőseink. És azt is elárulta, jó hogy Pozsonyt rendszeres repülőjárat köti össze Tenerifével, ezáltal közelebb került a sziget és Szlovákia. A még öt óráig sem tartó út valóban nem jelent távolságot. Deák Teréz Az Atlanti-óceán vize hűsít %1993. VII. 25.
