Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

*

*

IHSBBBIL

Könnyítsünk az életünkön

Mindegyik embertípus megkönnyítheti az életét, ha megismeri hibáit, gyenge oldalait és megpróbálja kihasználni mindazt, amiben erős, ha megszervezi munkáját és életét. Ehhez számos hasznos tanácsot adnak a szakemberek. íme néhány:

A TÖKÉLETES

Nagyszerű dolog, hogy keze alatt ég a munka. Egykönnyen semmi sem zökkenti ki a megszokott kerékvágásból. A legapróbb részletekig minden tervszerűen megy. Úgy tűnik, hogy ami másokból hiányzik, abból szinte feleslege van. Nem egy munkatársa irigyli pedáns rendszereteté- ért. A tökéletességre törekvés indítéka az is lehet, hogy titokban attól tart, képtelen lesz bizonyos problémákat megoldani, bizonyos helyzetekben helyt állni.

• Gyakran nehézkesen reagál, próbálja kötetlenebbül, rugalmasabban intézni ügyeit, fejlessze rögtönzőkészségét!

• Néha vesse sutba megszokott, bevált munkamódszerét. Napi programja már nem nyújt semmilyen tehetőséget a meglepetésekre, újításokra. Ne ragaszkodjék mereven a tervekhez, vannak dolgok, amit el lehet intézni egyszerűbben, rugalmasabban.

• Ne engedjen a napi munkaterv örökös szorításainak, a határidők nyomásának. Egyes területeken egész biztosan lehetne lezserebb. A kevésbé szigorú, következetes munkarend talán megmozgatná fantáziáját. Ha vége a munkaidőnek, álljon fel az asztaltól és próbáljon munkatársai között azokkal társalogni, akiknek van rögtönző készségük, tanuljon tőlük.

• Próbáljon kitömi a megszokott napi munkaritmusból. Ezt gyakorolhatja a magánéletben is. Nem kell mindent megtervezni, előkészíteni. Találkozzék csak úgy minden előzetes program nélkül barátaival és hétvégére hagyjon magának néhány óra igazi szabadidőt. Aki olyan tökéletesen megszervezi munkáját, az végül is precízen szervezetté változtatja szabadidejét is.

• Bízzon több munkát kollégáira, soha ne becsülje le munkatársai képességeit. A tökéletességre törekvés oda vezet, hogy inkább mindent maga végez el, keveset bíz másokra.

• Szabaduljon meg attól a téveszmétől, hogy minden felelősség az ön vállát terheli. Ez stresszhez vezet és nem marad ideje az új ötletek kigondolására és valóra váltására. Felelősségérzete túlhajtott. Időnként társalogjon kollégáival a problémákról, azok megoldásának lehetőségeiről, így könnyebben elfogadja tanácsaikat.

Ne tekintsen időveszteségnek minden kapcsolatot!

• Törődjön munkahelyén az emberi kapcsolatokkal, nehogy elidegenedjenek öntől kollégái és csak konkurens munkatársakat lássanak önben. Teremtsen olyan légkört maga körül, hogy a feladatokat csoportosan oldják megj így kevesebb munka jut önre is.

• Vegye komolyan munkatársai kritikai megjegyzéseit, hisz ön sem csalhatatlan.

A BIZONYTALAN

Önbizalmára bizony ráférne egy kis stabilitás. A munkában bizonytalan és ingatag. Döntéseit önmaga sem tartja be, a kellemetlen dolgok megoldását halogatja és saját véleményét ki sem meri mondani. Ne engedje, hogy mindig más szervezze és végezze a munkáját.

• Használjon ki minden alkalmat magabiztosságának erősítésére. Legyen bátorsága a saját döntésekre és ha valami jól sikerül, ellenőrizze, hogyan vélekednek róla mások. Néha segíteni kell a vezetőket is, hogy megdicsérhessenek bennünket a jól végzett munkáért.

• Azonban ne támaszkodjon csak munkatársaira, követelje meg a rendet önmagától is. Mindig a fontos dolgokat állítsa az első helyre.

(A Freundin nyomán)

A RÖGTÖNZŐ

Önt semmi sem zökkenti ki egykönnyen nyugalmából. A határidők sürgetése és az íróasztalon tornyosuló káosz az ön számára jól ismert jelenségek. Egyes munkatársai bizonyára irigylik, hogy milyen könnyen alkalmazkodik az új körülményekhez. Nem hátrál meg a legbonyolultabb feladatok elől sem. Mi hát a gond? Önnel bizony nem egyszerű az együttműködés, mivel gyakran nem tud különbséget tenni a fontos és a jelentéktelen dolgok között. Az ideális az lenne, ha a tervezést összhangba tudná hozni a rögtönzéssel.

• Nem ártana, ha napi munkájáról naplót vezetne és egy ideig ragaszkodna betartásához. így esténként megállapíthatná, mi az, amit elvégzett és miben kellene következetesebbnek lennie.

• Reggelenként csináljon egy jegyzéket, A betűvel jelölje a halaszthatatlanul elvégzendő dolgokat, B-vel a kevésbé fontosakat és C-vel, ami nem sürgős. Így az összes feladat rendszerbe kerül. Próbálja meg betartani a programot.

• Ne halogassa a faladatok megoldását! Nem jó módszer az olyan nekibuzdulás, hogy „ha reggel nekiülök, mindent elvégzek“. Sokkal jobb reálisan beosztani a feladatokat.

• A munkatársak kritikai észrevételeit vegye komolyan, mert már elegük van a rögtönzésből és a megfontolatlan döntésekből. A tervszerűbb munka megkönnyíti az együttműködést.

• Törekedjék arra, hogy bizonyos dolgokról saját véleménye legyen. A munkahelyen ezt értékelik. Megkönnyíti az együttműködést kollégáival, mivel tudják a véleményét. Az sem baj, ha néhanapján összeütközésbe kerül valakivel, ugyanis nem eszik a kását olyan forrón.

• A kellemetlen feladatokat is vállalnia kell. Képzelje el, milyen jó lesz túlesni rajta.

A KÁOSZKELTÖ

„Tervezés? Napi program?“ Ezek ismeretlen szavak az ön számára. Csak akkor érzi jól magát, ha ahogy esik, úgy puffan. Mások ugyan elismerik fantáziáját, kreativitását, de gyakran saját rendetlensége akadályozza a munkában. Gondoljon arra is, hogy ez nemcsak idő- és energiapazarlás, hanem akadálya lehet a szakmai előbbrejutásnak is.

• Vigyen rendszert munkájába. Munkaidejének lejárta előtt egy fél órával nem ártana áttekinteni a végzett munkát és rendbe tenni munkahelyét, iratait.

• Ne higgye el, hogy csak a határidők nyomása alatt lehet jó munkát végezni. Keressen környezetében valakit, aki példaképe lehetne a rendszerességben, munkaszervezésben. Próbálja meg utánozni.

• 1 lallgassa meg munkatársait, ha figyelmeztetik rendetlenségére, né intézze el az egészet egy kézlegyintéssel. Néha kérjen tanácsokat másoktól, hiszen kívülről gyakran jobban észrevehető, hogy hol csikorog.

Hogyan kerüljük el a konfliktusokat?

Nézeteltérés, konfliktus, sőt olykor hangos veszekedés is előfordul jóformán minden partnerkapcsolatban. Néha valóban védelmezni kell álláspontunkat a partnerrel szemben. Szerencsére az ilyesfajta összekoccanások gyorsan elcsendesednek és feledésbe merülnek.

Az azonban már komolyabb probléma, ha a civakodások megszokott séma szerint ismétlődnek, szó szót követ, legyen az bármilyen téma, a partnerek már emlékezetből ismerik a másik érveit, kirohanásait. Ez feltétlenül az ellentétek állandósulásához vezet. A viták többnyire ilyen sematikus mondattal végződnek: „Te egyszerűen nem akarsz megérteni.“

Ahhoz, hogy a hasonló helyzeteket elkerüljük, érdemes végiggondolni a vita lefolyását: melyek azok a témák, amelyek nyomban kirobbantják a veszekedést?

Noha az ilyen „robbanó pontokat“ nehéz elkerülni, azonban a vitában tanúsított viselkedésünk következtében sokszor úgy érezzük, hogy kapcsolataink romokban hevernek.

Első hiba:

Az ember csak saját magát hallgatja, ahelyett, hogy partnerének szavait figyelné. Közben az a szent meggyőződése, hogy saját érvei a helyesek. Ugyanis már előre eldöntötte, hogy a másik fél téved, ezért nem is nagyon kíváncsi a véleményére.

Második hiba:

Pontos kifejezések, világos megfogalmazások helyett jelbeszédet használunk. Például: partnerünk szemére vetjük, hogy keveset törődik a háztartással. Ez csak olaj a tűzre. Ha a partner ezt konkrétan nem érti, még jobban megsértődik.

Harmadik hiba:

A partnerek minden konfliktus alkalmával elkezdik egymást

csipkedni, szurkálni és olyan célzásokat tesznek, amivel azt hiszik, sarokba szorítják a másikat.

Negyedik hiba:

A civakodás hevében hamisan magyarázzuk a másik igyekezetét. Az ember nem is hallja, mit beszél, csak a gesztusaira figyel. Bár a partner kifogása ezúttal indokolt lehet, mindjárt kéznél van az elhamarkodott tanulság: „Te már engem nem szeretsz.“

Ötödik hiba:

Mindketten hallgatnak, noha jól tudják, hogy valami nincs rendben. Azonban egyikük sem talál megfelelő szavakat. Hallgatnak és mindketten szenvednek, mert azt hiszik, hogy a másiknak kellene megtennié az első lépést.

Hogy a jövőben elkerüljük a felsorolt hibákat, nyugodt percekben becsületesen be kell ismerni, hogy tisztában vagyunk hiányasságainkkal. Ezen kívül meg kell tanulni értelmesen, tárgyszerűen vitatkozni. Közben nagyon fontos szigorúan elválasztani az időszerű problémákat a már többször is megvitatot- taktól. Egyáltalán nem segíti elő a megoldást ha például így reagálunk: „Helytelenül csinálod, mint mindig.“ Sokkal jobb, ha pontosan megmondjuk, hogy mi az, amit az adott esetben nem tartunk helyesnek.

Még valami: Konfliktusok esetén csak akkor lehet ésszerű kompromisszumot találni, ha a partnerek igyekeznek megérteni a másik nézeteit és szükségleteit, és nem a saját érzéseik szerint ítélik meg partnerüket.

(Külföldi forrásból)

A hagyománytisztelet nem jelent idegenkedést az újtól. Az ősök tisztelete, alkotásaik, igyekezetük, eredményeik megbecsülése jelenti az ember számára azokat az alapokat, gyökereket, amelyek a szülőföldhöz kötik és, arra ösztönzik, hogy folytassa az elődök nemes törekvéseit és azokra építse az újat, amely a modem és ésszerű világ kiteljesedéséhez vezethet.

Lássuk, milyen a viszonya a hagyományokhoz: Megfér-e gondolatvilágában a rockzene mellett a népzene is, a modem szobor mellett a kopjafa, napjaink modem viselkedési modora mellett a régi szép szokások?

Ha válaszol az öt kérdésre, talán tisztábban lát e téren.

A MINDENTUDÓ

Gyakran túl nagy jelentőséget tulajdonít munkájának. Célja a nagy teljesítmény. Ezért semmi sem riasztja el attól, hogy sokat és hosz- szan dolgozzék. Munkahelyén tudják önről, hogy minden feladatot mindig megold. De vallja be őszintén: nem él véletlenül örökös stresszben, nem ideges? Ritkán van szabadideje és szabadsága alatt is nehezen képes igazán pihenni. Kollégái magányosnak vélik, akinek kevés a kapcsolata másokkal. Itt az ideje, hogy Változtasson munkastílusán és új munkamódszereken törje a fejét.

• Fékezze a munkaütemet, ne rohanjon folyton! Ha rendszeresen gyakorolja a lazítást, csökken idegessége.

• Hagyjon szabadidőt az előre nem látott eseményekre, nehogy kizökkentse, idegesítse minden váratlan telefonhívás, baráti beszélgetés.

1. A vendéglőben szívesebben választja a furcsa, idegen különlegességeket, mint a hagyományos hazai ételeket?- többnyire igen (1 pont)

— ritkán fordul elő, akkor is csak kíváncsiságból (3 pont)-jobban esnek a szülői házban megszokott ételféleségek (5 pont)

2. Előfordul különféle eseményeken, hogy az az érzése, ruhája nem a legmegfelelőbb az alkalomra?- elég gyakran (5 pont)- előfordult már (3 pont)- nem törődöm vele (1 pont)

3. Betiltaná a világon a bika- és kakasviadalokat, mivel azokat állatkínzásnak tartja?- természetesen (1 pont)- úgy gondolom, hogy ez a helyi rendezők és nézők ügye (3 pont)- nem (5 pont)

5. Tetszenek az egzotikus afrikai, ázsiai és latin-amerikai népi együttesek?- nagyon (5 pont)- nem árt, ha az ember ilyesmiket is lát (3 pont)- nem az én ízlésemnek valók (1 pont)

ÉRTÉKELÉS:

5—11 pont:

Nem valami lelkes hagyomány- ápoló. Úgy gondolja, hogy ami volt, az annak idején megfelelt, de a mi ízlésünk már más, előre kell

nézni és nem visszafelé. Mit gondol, a hagyománytisztelet és az ultramodern világ nem fér meg egymás mellett? A helyes válasz erre így hangzik: nem lehetnének meg egymás nélkül.

12-18 pont:

Jól tudja és érzi, hogy a múlt az az alap, amelyre a mát és a holnapot lehet építeni. Megfelelően értékeli a hagyományokat. Nem becsüli le, azonban túl nagy jelentőséget sem tulajdonít nekik.

19-25 pont:

Hagyománytisztelete példás, néha talán még túlságosán is rabul ejtik a tradíciók, a múlt szokásai, alkotásai, emberi kapcsolatai. Ez egy kicsit azt is tükrözi, hogy elégedetlen önmagával és a mai korral. Hajlamos hibáit fogyatékosságait, túlzásait túl komolyan venni, Pedig az lenne az igazán jó, ha összhangba tudná hozni a kettőt, (sz)

1993. VII. 18.

Uasírnap