Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

MINDENTUDÓ KALAPÁCS A ki mesélte, régen bedobta a törülközőt, s vagy nem árulta el, vagy én felejtet­tem el, hol állt az a gyár. így, miután nem vagyok gyakorló spiritiszta, Szent Péterhez pedig, csapjon fel közvetítőnek, ilyen piszlicsári földi ügyben nem fo­lyamodhatom, kénytelen va­gyok magam elhelyezni valaho­vá, de hát hova is? Mondjuk, Los Angelesbe, ez egyrészt elég nagy, kihasítható belőle egy te- leknyi, másrészt, mivel filmet készítő vállalatról van szó, az irdatlan celluloid tekercseket Hollywood biztosan jól felhasz­nálhatta. Felépíthetjük a gyárat például Rezedában, az Erwin Street közelében, ott, ha jól em­lékszem, még volt elég be nem épített szabad terület, ha idő­közben játszóteret létesítettek arrafelé, ahol kis szerecsengye- rekek kergetik a kövér mókuso­kat, s a tóparton sétáló vadka­csákat, akkor néhány mérfölddel arrébb is állhat, mindenesetre olyan kiterjedésben, hogy ne ta­karja el a kínai színház előtt a filmcsillagokra emlékeztető lábnyomokat. A vállalat min­dentudó főmérnökét nevezzük Mr. Fuxnak, a vállalat tulajdono­sát Mr. Foxnak, az üzemvezető - neki nem kell vezetéknév - le­het George vagy Luis, attól füg­gően, melyik névhez fűlik a nagyfőnökség foga. Kellő ame­rikai tájszólással kiejtve úgyse lehet pontosan megérteni. Ennyi keretként, a többi már szóról szóra a történethez tartozik. Ta­lán még annyit, ott, ahol a gyár áll, nincsenek csörgőkígyók, azok a távolabb fekvő dombok kövei között sütkéreznek, a sze­metesvödröket legföljebb han- cúrozó mosómedvék zörgetik. A meleg elől azonban itt is csak klímaberendezés véd, Mr. Fox­nak így is gyöngyözik a homlo­ka, Mr. Fuxnak is, nem lehet tudni, gond, hőség-e az okozója.- Ha pár napon belül nem találunk kielégítő megoldást, fúj­hatunk a gömbbe! - Ezt Mr. Fox mondja. Fux, a mindentudó főmérnök alig hallhatóan hümmög, tanács­talanul vagy beleegyezően, ez megint így is, úgy is magyaráz­ható. Foxnak azonban egyre vö­rösebb a homloka, félő, azon nyomban megüti a guta.- A legjobb svéd cégnél ren­deltük a csapágyakat, a íég öt grammos terhelésre mozduló, tíz grammos terhelésre futó szala­gokat garantált - próbálkozik Fux, hogy ő is mondjon valamit, ettől Fox még jobban begurul.- Fölépítettük ezt a monstru­mot és meg se moccan. Pedig maga azt állította, ez az egyedüli gép, amely hat láb széles csíkok­ban állítja elő a filmet.- A csapágyak ügyében hasz­talan reklamáltunk, az ellenőr­zés megállapította...- A könyökömön jön ki - le­gyintett Fox olyan lendülettel, hogy majdnem lesodorta a mű­anyag pingvint, amely a cég rek­lámjaként unatkozott az egyik állványon.- A csapágyházak kifogásta­lanok. A szerelésükben sincs hi­ba, lézerrel illesztettük az alaphoz.- Ne ismételgesse, amit mind­ketten tudunk, inkább azt árulja el, hogy most mi a teendő.-A szakértők szerint újból kell szerelni a csapágyakat. — Mind a háromszázat? — ha­donászott egyre türelmetleneb­bül Fox.- Igen, mind a háromszázat. Összeállította: Mislay Edit- És ez mennyibe kerül?- Körülbelül negyven-öt­venezer dollárba.- Akkor inkább fölrobban­tom a masinát. George, az üzemvezető Fux és Fox háta mögött pipiskédért, ed­dig nem merte kinyitni a száját, a robbanás szóra összerezzent.- Talán még meg lehetne pró­bálni valamit - bökte ki hirtelen.- Maga honnan fintorodott ide? - rivallt rá a főmérnök.- Ha meg nem sértem az ura­kat, volna egy javaslatom.- Javaslata? Miféle? — rándult a magasba Fox úr szemöldöke.- Az, kérem szépen, hogy az erdélyi emberhez kellene fordul­nunk.- Miféle erdélyi emberhez?- Hát ahhoz a Drakula földi­jéhez, az mindent meg tud repa- rálni.- George! — ezt Fux mondta. - Luis! - ezt meg Fox. Georg-Luist nem hozta zavar­ba a kétféle megszólítás.- Emlékeznek még az urak az aszfaltvágó vállalatra, amely majdnem tönkrement? Van an­nak két éve is...- Na, persze. Az aszfalton ki- csorult a gyémántpalást - vigyo­rogta Fox farkasmosollyal.- Hát így is igaz, de főleg úgy, hogy az egytizenhatod-collos acélkorongok, amelyekhez az egyhatod-collos gyémántporko- rongok igazultak, azok bolon­dultak meg, kérem. Háromezer- hatszáz fordulatra ide-oda libeg­tek, egyik-másik eltört, repült az anyja kínjába, életveszélyessé vált a munka, segíteni meg nem tudott senki. Akkor hívták az erdélyi embert, az meg szépen sorjában megjavította a koron­gokat, ha nem tévedek, tíz dol­lárjáért darabját.- Lári-fári — legyintett Fux, most kis híján ő verte le a ping­vint az állványról.- Én úgy vélem - köszörülte meg torkát George-Luis - idehív­ni semmibe sem kerül. Utána isten hírével még mindig elza­varhatjuk.- így van - helyeselt Fox - hol van az a Drakula, elő tudja keríteni?- Üzenhetek érte.- Mire vár? — meredt rá Fox. Monus Gergely, mert így hív­ták, egy órán belül előkerült. Két nagyranőtt földije kísérte. A kis ember mellett marcona testőrként festettek.- Gergely vagyok - mutatko­zott be Gergely - a nevemmel ne fáradjanak, úgyis az a fontos, amiből élünk.- így van - bólintott Fox aztán látott már ekkora gépet?- Ekkorát már láttam.- Olyat is, ami filmet gyárt?- Olyat nem, mert ez lehet százötven méter is.- Annyi, pontosan, honnan tudja?- Van kérem az embernek szemmértéke. Az meg nem is szemmérték, inkább gyakorlat dolga, ha a hengerek hatcollo­sak, akkor százötven lehet belő­lük, vagyis háromszáz csapágy beállításáról lenne szó. Monus amíg beszélt, hiúz sze­mekkel a hatalmas gépet figyel­te. Földijei is arrafelé bámultak.- Meg tudja csinálni? - kér­dezte Fox. — Mindent meg lehet csinálni, kérem szépen, azonkívül, hogy az Isten kitalálta helyettünk a vi­lágot.- Mennyit számol a le- és fel­szerelésért? - érdeklődött Fux.- Nem kell itt semmit le- és újraszerelni. — Na, ne mondja — álmélko- dott tettetett kedvességgel a fő­mérnök - hát akkor mi a szöszt akar csinálni?- Helyesen beállítani, ezen múlik az egész. — És az mennyibe kerül - vá­gott közbe Fux.- Hatezer dollárba. A váratlanul kis összegre Fux és Fox is összerezzent, de mivel elsősorban mégiscsak Fox volt az üzletember, ő tért magához először. — Kicsit sok — dünnyögte nem nagy meggyőződései.- Ellenkezőleg. Az eddigi ajánlatok negyven-ötven között mozogtak.- Ezt ki fecsegte el magának? — támadt rá a főmérnök.- Érdeklődik kérem az em­ber. Ez is a technikai előkészüle­tekhez tartozik — szögezte le Monus, még mindig a gépet ta­nulmányozó tekintettel.- Na jó, és mikorra lesz kész ez a ... ha jól látom, se műszert, se szerszámot nem hoztak ma­gukkal - Fox kabátujjába törölte homlokát.- Mindent magunkkal hoz­tunk - indult a gép felé Monus, és menet közben zekéjéből ütött-kopott kalapácsot húzott elő.- Mit akar azzal a kőkorszaki szerszámmal? — állt elébe a fő­mérnök olyan tartással, csak hul­láján keresztül közelíthető meg a féltve őrzött acélszörnyeteg. Fox is Fuxhoz húzódott, látszott rajta, a kalapács látványa őt is elszontyolította kicsinykét. Monus papírt, ceruzát kotort elő a zsebéből, Fox elé lépett.- Nehogy azt higgye főnök úr, a mérnökök találták föl egye­dül a rántottát. Mindjárt ideraj­zolom magának, milyen furfan­gos az élet. Egy helyi üzem he­gesztőkomplexumokat gyártott. Minden géphez húsz hegesztő­pisztoly tartozott, ezeket Japán­ból importálták. Később rájöt­tek, drága mulatság, és elhatá­rozták, a pisztolyokat is maguk állítják elő. Le is gyártották, így néztek ki, látja... csak egy volt a bökkenő, hegyükre, amely rozsdamentes acélból készült, hőellenálló anyagot, tanstand­nak hívják, kellett volna még illeszteni. Egy patkó alakú tárgy, közte szalad a hegesztő arany­szál. Na most ide süssön! Ennek a pirinyó patkónak 0,045 collos volt az átmérője. A mérnök urak azt hitték, nem lesz nehéz dol­guk, hiszen mindössze ponthe­gesztésről van szó. Áram alatt összenyomják a két anyagot, a rozsdamentes acélhoz a tans- tandet, hanem az a herkópáter- nek sem ragadt oda. Nem ra­gadt, mert kétféle anyag így nem tapad össze. És tudja mit csinál­tam én? Nem összenyomtam, csak egymáshoz közelítettem áram alatt a két anyagot, s erre szikraívhúzás következtében összeforrtak. Fox a rajzra pislogott, Monus meg aprót rándítva a szeme sar­kán annyit mondott: - Elkezd­hetem?- Kezdheti - egyezett bele Fox.- Mindössze két tízgrammos súlyra van szükségem.- Mi a fenének? - kötözkö- dött a főmérnök.- A fenének a megsegítésére, hogy két kis papírlapra aggas­sam őket. Nem kell félni, a mun­ka végén visszaadom. Erre Fox is elmosolyodott. Az üzemvezető hozta a súlyokat, két papírlaphoz illesztették őket, Monus meg azonmód be­mászott az első csapágy alá. Ke­vés helye volt, hanyatt kellett nyújtóznia. A marcona testőrök egyike hengerre akasztotta a súlyt, Monus a kalapáccsal ütö- getni kezdte a csapágyat. Fux eltorzult arccal figyelte a mun­kálatot. De egyszerre csak a henger megmozdult.- Mögvan - kiáltotta az egyik földi, a másik leszerelte a súlyt, a következő hengerhez szaladt és arra szerelte fel. így ment ez sorjában. Volt olyan henger, amely az első kalapácsütésre mozdult. Mintegy ötórai munká­ba tellett így is, amíg a kétszáz- kilencvenkilencedik és a három­századik csapágy alá kúszott Monus. Ez a két utolsó megma­kacsolta magát, sehogyan sem akart a súllyal elindulni. Monus hol bal, hol jobb oldalról kala­pált. Félórát vett igénybe, amíg az egyik testőr végre fölkiáltott.- Mögvan! Monus fáradtan bjíjt ki a csap gyház alól. — Mögvan! — ismételte gé­piesen.- Mi az, hogy mögvan? - kér­dezte Fox. - Ezt vagy század- szőr hallottam ma délután.- Oh - kapta fel a fejét Monus —, ez egy lefordíthatatlan erdélyi műszaki kifejezés. A munkával egyébként elkészültünk. Ráen­gedhetik a hengerekre a filmet, működik.- Hohó, lassabban a testtel! Először leellenőriztetjük - mond­ta Fux.- Tessék csak — hagyta rá Monus. A félméteres filmszalag- csíkok a hengerekre te- keredtek. Három ré­tegben simultak egymáshoz, há­rom legombolyító tekercs ada­golta hozzájuk az anyagot. Egy­máshoz hevítve tekeredtek el a gép túloldalán. Minden csap­ágy forgott, annak rendje-módja szerint, Fox áhítattal követte a hengerek forgását. — Ilyen egyszerű ez? — fordult Monushoz. — Ilyen egyszerű - bólintott Monus.- És ezért kért maga hatezer dollárt?- Megállapodtunk, nemde?- Persze hogy megállapod­tunk, nem is erről van szó. Én arra lennék kíváncsi, hogy azo­kat az aszfaltvágó gyémántko­rongokat is ezzel a kalapáccsal hozta rendbe?- Az acélkorongokat kellett kiegyenesíteni, azokat ezzel a kalapácsai igazítottam ki.- Lekalapálta a dudorokat?- Inkább a homorulatokat ütögettem, sűrűn a közepébe, aprón a szélibe. — Ezt akárki meg tudta volna csinálni — csapta össze a kezét Fox.- így igaz - hajtotta meg ma­gát Monus - mindenki, aki tudja, hová kell ütni a kalapáccsal. Monoszlóy Dezső Radnóti IVIilclós». Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is elalélt és olvadni készült lenn a jégen ma délelőtt még s most beborult. Már aprót söpör a ház előtt a szél s körül minden figyelmesen föláll a tolongó porban s záport remél. A nyugágy háta is hassá dagad és elszakad a szárító kötél. Két ing repül el róla, két madár, utána kap a szolga kerítés és csúnya szájjal titkot kiabál. Midőn az utas megállt a domb­tetőn, hálaadó harang hangját hozta a szél. Leereszkedvén a völgybe nagy vigasságot ta­lált. Megkérdezett hát egy öregembert, aki a háza előtt üldögélt, mondaná meg, miért e vigalom.- Ünnepiünk - szólt az öreg. - Mert kiderült, hogy a szörnyűséges sárkány, aki­nek uralmát emberemlékezet óta nyögtük, nem valódi sár­kány, hanem kartonpapírból, furnérból és botokból való tá­kolmány.- És hogyan uralkodott raj­tatok? - érdeklődött az utas.- Ahogy a sárkányok szok­tak. Minden évben hét szűzle­ányt és hét ifjút fal föl, akiket áldozatul hoztunk neki.- És hogy tudta őket fóliái­vá, ha papírból volt? Ezenközben az öreget és az ^ • A plágium a bók legmagasabb fon '■*=£ • Azt mondják, hogy a gyerekek, i IS Ezért verik a gyerekeket, a boloi ü értik. • Minél öregebb az ember, annál jo Löríncz Zsuzsa rajza Slawon utast körüh maskarába i és hallgatták- Én sen - mondta az tott.- Nem hi: falta őket? - bői valaki, a Doktorának- Elhiszen a sárkányt ta csinálták, h< kány volt?-Hé, Pol

Next

/
Thumbnails
Contents