Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
MINDENTUDÓ KALAPÁCS A ki mesélte, régen bedobta a törülközőt, s vagy nem árulta el, vagy én felejtettem el, hol állt az a gyár. így, miután nem vagyok gyakorló spiritiszta, Szent Péterhez pedig, csapjon fel közvetítőnek, ilyen piszlicsári földi ügyben nem folyamodhatom, kénytelen vagyok magam elhelyezni valahová, de hát hova is? Mondjuk, Los Angelesbe, ez egyrészt elég nagy, kihasítható belőle egy te- leknyi, másrészt, mivel filmet készítő vállalatról van szó, az irdatlan celluloid tekercseket Hollywood biztosan jól felhasználhatta. Felépíthetjük a gyárat például Rezedában, az Erwin Street közelében, ott, ha jól emlékszem, még volt elég be nem épített szabad terület, ha időközben játszóteret létesítettek arrafelé, ahol kis szerecsengye- rekek kergetik a kövér mókusokat, s a tóparton sétáló vadkacsákat, akkor néhány mérfölddel arrébb is állhat, mindenesetre olyan kiterjedésben, hogy ne takarja el a kínai színház előtt a filmcsillagokra emlékeztető lábnyomokat. A vállalat mindentudó főmérnökét nevezzük Mr. Fuxnak, a vállalat tulajdonosát Mr. Foxnak, az üzemvezető - neki nem kell vezetéknév - lehet George vagy Luis, attól függően, melyik névhez fűlik a nagyfőnökség foga. Kellő amerikai tájszólással kiejtve úgyse lehet pontosan megérteni. Ennyi keretként, a többi már szóról szóra a történethez tartozik. Talán még annyit, ott, ahol a gyár áll, nincsenek csörgőkígyók, azok a távolabb fekvő dombok kövei között sütkéreznek, a szemetesvödröket legföljebb han- cúrozó mosómedvék zörgetik. A meleg elől azonban itt is csak klímaberendezés véd, Mr. Foxnak így is gyöngyözik a homloka, Mr. Fuxnak is, nem lehet tudni, gond, hőség-e az okozója.- Ha pár napon belül nem találunk kielégítő megoldást, fújhatunk a gömbbe! - Ezt Mr. Fox mondja. Fux, a mindentudó főmérnök alig hallhatóan hümmög, tanácstalanul vagy beleegyezően, ez megint így is, úgy is magyarázható. Foxnak azonban egyre vörösebb a homloka, félő, azon nyomban megüti a guta.- A legjobb svéd cégnél rendeltük a csapágyakat, a íég öt grammos terhelésre mozduló, tíz grammos terhelésre futó szalagokat garantált - próbálkozik Fux, hogy ő is mondjon valamit, ettől Fox még jobban begurul.- Fölépítettük ezt a monstrumot és meg se moccan. Pedig maga azt állította, ez az egyedüli gép, amely hat láb széles csíkokban állítja elő a filmet.- A csapágyak ügyében hasztalan reklamáltunk, az ellenőrzés megállapította...- A könyökömön jön ki - legyintett Fox olyan lendülettel, hogy majdnem lesodorta a műanyag pingvint, amely a cég reklámjaként unatkozott az egyik állványon.- A csapágyházak kifogástalanok. A szerelésükben sincs hiba, lézerrel illesztettük az alaphoz.- Ne ismételgesse, amit mindketten tudunk, inkább azt árulja el, hogy most mi a teendő.-A szakértők szerint újból kell szerelni a csapágyakat. — Mind a háromszázat? — hadonászott egyre türelmetlenebbül Fox.- Igen, mind a háromszázat. Összeállította: Mislay Edit- És ez mennyibe kerül?- Körülbelül negyven-ötvenezer dollárba.- Akkor inkább fölrobbantom a masinát. George, az üzemvezető Fux és Fox háta mögött pipiskédért, eddig nem merte kinyitni a száját, a robbanás szóra összerezzent.- Talán még meg lehetne próbálni valamit - bökte ki hirtelen.- Maga honnan fintorodott ide? - rivallt rá a főmérnök.- Ha meg nem sértem az urakat, volna egy javaslatom.- Javaslata? Miféle? — rándult a magasba Fox úr szemöldöke.- Az, kérem szépen, hogy az erdélyi emberhez kellene fordulnunk.- Miféle erdélyi emberhez?- Hát ahhoz a Drakula földijéhez, az mindent meg tud repa- rálni.- George! — ezt Fux mondta. - Luis! - ezt meg Fox. Georg-Luist nem hozta zavarba a kétféle megszólítás.- Emlékeznek még az urak az aszfaltvágó vállalatra, amely majdnem tönkrement? Van annak két éve is...- Na, persze. Az aszfalton ki- csorult a gyémántpalást - vigyorogta Fox farkasmosollyal.- Hát így is igaz, de főleg úgy, hogy az egytizenhatod-collos acélkorongok, amelyekhez az egyhatod-collos gyémántporko- rongok igazultak, azok bolondultak meg, kérem. Háromezer- hatszáz fordulatra ide-oda libegtek, egyik-másik eltört, repült az anyja kínjába, életveszélyessé vált a munka, segíteni meg nem tudott senki. Akkor hívták az erdélyi embert, az meg szépen sorjában megjavította a korongokat, ha nem tévedek, tíz dollárjáért darabját.- Lári-fári — legyintett Fux, most kis híján ő verte le a pingvint az állványról.- Én úgy vélem - köszörülte meg torkát George-Luis - idehívni semmibe sem kerül. Utána isten hírével még mindig elzavarhatjuk.- így van - helyeselt Fox - hol van az a Drakula, elő tudja keríteni?- Üzenhetek érte.- Mire vár? — meredt rá Fox. Monus Gergely, mert így hívták, egy órán belül előkerült. Két nagyranőtt földije kísérte. A kis ember mellett marcona testőrként festettek.- Gergely vagyok - mutatkozott be Gergely - a nevemmel ne fáradjanak, úgyis az a fontos, amiből élünk.- így van - bólintott Fox aztán látott már ekkora gépet?- Ekkorát már láttam.- Olyat is, ami filmet gyárt?- Olyat nem, mert ez lehet százötven méter is.- Annyi, pontosan, honnan tudja?- Van kérem az embernek szemmértéke. Az meg nem is szemmérték, inkább gyakorlat dolga, ha a hengerek hatcollosak, akkor százötven lehet belőlük, vagyis háromszáz csapágy beállításáról lenne szó. Monus amíg beszélt, hiúz szemekkel a hatalmas gépet figyelte. Földijei is arrafelé bámultak.- Meg tudja csinálni? - kérdezte Fox. — Mindent meg lehet csinálni, kérem szépen, azonkívül, hogy az Isten kitalálta helyettünk a világot.- Mennyit számol a le- és felszerelésért? - érdeklődött Fux.- Nem kell itt semmit le- és újraszerelni. — Na, ne mondja — álmélko- dott tettetett kedvességgel a főmérnök - hát akkor mi a szöszt akar csinálni?- Helyesen beállítani, ezen múlik az egész. — És az mennyibe kerül - vágott közbe Fux.- Hatezer dollárba. A váratlanul kis összegre Fux és Fox is összerezzent, de mivel elsősorban mégiscsak Fox volt az üzletember, ő tért magához először. — Kicsit sok — dünnyögte nem nagy meggyőződései.- Ellenkezőleg. Az eddigi ajánlatok negyven-ötven között mozogtak.- Ezt ki fecsegte el magának? — támadt rá a főmérnök.- Érdeklődik kérem az ember. Ez is a technikai előkészületekhez tartozik — szögezte le Monus, még mindig a gépet tanulmányozó tekintettel.- Na jó, és mikorra lesz kész ez a ... ha jól látom, se műszert, se szerszámot nem hoztak magukkal - Fox kabátujjába törölte homlokát.- Mindent magunkkal hoztunk - indult a gép felé Monus, és menet közben zekéjéből ütött-kopott kalapácsot húzott elő.- Mit akar azzal a kőkorszaki szerszámmal? — állt elébe a főmérnök olyan tartással, csak hulláján keresztül közelíthető meg a féltve őrzött acélszörnyeteg. Fox is Fuxhoz húzódott, látszott rajta, a kalapács látványa őt is elszontyolította kicsinykét. Monus papírt, ceruzát kotort elő a zsebéből, Fox elé lépett.- Nehogy azt higgye főnök úr, a mérnökök találták föl egyedül a rántottát. Mindjárt iderajzolom magának, milyen furfangos az élet. Egy helyi üzem hegesztőkomplexumokat gyártott. Minden géphez húsz hegesztőpisztoly tartozott, ezeket Japánból importálták. Később rájöttek, drága mulatság, és elhatározták, a pisztolyokat is maguk állítják elő. Le is gyártották, így néztek ki, látja... csak egy volt a bökkenő, hegyükre, amely rozsdamentes acélból készült, hőellenálló anyagot, tanstandnak hívják, kellett volna még illeszteni. Egy patkó alakú tárgy, közte szalad a hegesztő aranyszál. Na most ide süssön! Ennek a pirinyó patkónak 0,045 collos volt az átmérője. A mérnök urak azt hitték, nem lesz nehéz dolguk, hiszen mindössze ponthegesztésről van szó. Áram alatt összenyomják a két anyagot, a rozsdamentes acélhoz a tans- tandet, hanem az a herkópáter- nek sem ragadt oda. Nem ragadt, mert kétféle anyag így nem tapad össze. És tudja mit csináltam én? Nem összenyomtam, csak egymáshoz közelítettem áram alatt a két anyagot, s erre szikraívhúzás következtében összeforrtak. Fox a rajzra pislogott, Monus meg aprót rándítva a szeme sarkán annyit mondott: - Elkezdhetem?- Kezdheti - egyezett bele Fox.- Mindössze két tízgrammos súlyra van szükségem.- Mi a fenének? - kötözkö- dött a főmérnök.- A fenének a megsegítésére, hogy két kis papírlapra aggassam őket. Nem kell félni, a munka végén visszaadom. Erre Fox is elmosolyodott. Az üzemvezető hozta a súlyokat, két papírlaphoz illesztették őket, Monus meg azonmód bemászott az első csapágy alá. Kevés helye volt, hanyatt kellett nyújtóznia. A marcona testőrök egyike hengerre akasztotta a súlyt, Monus a kalapáccsal ütö- getni kezdte a csapágyat. Fux eltorzult arccal figyelte a munkálatot. De egyszerre csak a henger megmozdult.- Mögvan - kiáltotta az egyik földi, a másik leszerelte a súlyt, a következő hengerhez szaladt és arra szerelte fel. így ment ez sorjában. Volt olyan henger, amely az első kalapácsütésre mozdult. Mintegy ötórai munkába tellett így is, amíg a kétszáz- kilencvenkilencedik és a háromszázadik csapágy alá kúszott Monus. Ez a két utolsó megmakacsolta magát, sehogyan sem akart a súllyal elindulni. Monus hol bal, hol jobb oldalról kalapált. Félórát vett igénybe, amíg az egyik testőr végre fölkiáltott.- Mögvan! Monus fáradtan bjíjt ki a csap gyház alól. — Mögvan! — ismételte gépiesen.- Mi az, hogy mögvan? - kérdezte Fox. - Ezt vagy század- szőr hallottam ma délután.- Oh - kapta fel a fejét Monus —, ez egy lefordíthatatlan erdélyi műszaki kifejezés. A munkával egyébként elkészültünk. Ráengedhetik a hengerekre a filmet, működik.- Hohó, lassabban a testtel! Először leellenőriztetjük - mondta Fux.- Tessék csak — hagyta rá Monus. A félméteres filmszalag- csíkok a hengerekre te- keredtek. Három rétegben simultak egymáshoz, három legombolyító tekercs adagolta hozzájuk az anyagot. Egymáshoz hevítve tekeredtek el a gép túloldalán. Minden csapágy forgott, annak rendje-módja szerint, Fox áhítattal követte a hengerek forgását. — Ilyen egyszerű ez? — fordult Monushoz. — Ilyen egyszerű - bólintott Monus.- És ezért kért maga hatezer dollárt?- Megállapodtunk, nemde?- Persze hogy megállapodtunk, nem is erről van szó. Én arra lennék kíváncsi, hogy azokat az aszfaltvágó gyémántkorongokat is ezzel a kalapáccsal hozta rendbe?- Az acélkorongokat kellett kiegyenesíteni, azokat ezzel a kalapácsai igazítottam ki.- Lekalapálta a dudorokat?- Inkább a homorulatokat ütögettem, sűrűn a közepébe, aprón a szélibe. — Ezt akárki meg tudta volna csinálni — csapta össze a kezét Fox.- így igaz - hajtotta meg magát Monus - mindenki, aki tudja, hová kell ütni a kalapáccsal. Monoszlóy Dezső Radnóti IVIilclós». Ilyen hőség sem volt itt már régen, mesélik, még a vaj is elalélt és olvadni készült lenn a jégen ma délelőtt még s most beborult. Már aprót söpör a ház előtt a szél s körül minden figyelmesen föláll a tolongó porban s záport remél. A nyugágy háta is hassá dagad és elszakad a szárító kötél. Két ing repül el róla, két madár, utána kap a szolga kerítés és csúnya szájjal titkot kiabál. Midőn az utas megállt a dombtetőn, hálaadó harang hangját hozta a szél. Leereszkedvén a völgybe nagy vigasságot talált. Megkérdezett hát egy öregembert, aki a háza előtt üldögélt, mondaná meg, miért e vigalom.- Ünnepiünk - szólt az öreg. - Mert kiderült, hogy a szörnyűséges sárkány, akinek uralmát emberemlékezet óta nyögtük, nem valódi sárkány, hanem kartonpapírból, furnérból és botokból való tákolmány.- És hogyan uralkodott rajtatok? - érdeklődött az utas.- Ahogy a sárkányok szoktak. Minden évben hét szűzleányt és hét ifjút fal föl, akiket áldozatul hoztunk neki.- És hogy tudta őket fóliáivá, ha papírból volt? Ezenközben az öreget és az ^ • A plágium a bók legmagasabb fon '■*=£ • Azt mondják, hogy a gyerekek, i IS Ezért verik a gyerekeket, a boloi ü értik. • Minél öregebb az ember, annál jo Löríncz Zsuzsa rajza Slawon utast körüh maskarába i és hallgatták- Én sen - mondta az tott.- Nem hi: falta őket? - bői valaki, a Doktorának- Elhiszen a sárkányt ta csinálták, h< kány volt?-Hé, Pol
