Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)

1993-07-11 / 27. szám

Ilasérnap 0 Tö lgyesi Ferenc* i 0 0 ŰDOLIE BODVY dvojtyzdenník ROŐNÍK II. 1993 / 9 -10 Cena 3. - Sk Sturtok 25. V. 1993 BÓDVAVÖLGYl regionális folyóirat II. ÉVFOLYAM NEM IS OLYAN RÉGEN SZEPSI POLGÁRAI HAVONTA OLVASHAT­TÁK VÁROSI LAPJUKAT. KORÁBBAN, E SZÁZAD ELEJÉN BÓDVA- VÖLGYE CÍMEN TORNÁN MÁR MEGJELENT EGY LAP, AMELY A KÖRNYÉK LAKOSAIHOZ SZÓLT. MI KÉTHETENTE SZERETNÉNK JELENTKEZNI MINDAZZAL, AMI­RŐL ÚGY HISSZÜK, ÉRDEKES LEHET A BÓDVA MENTÉN ÉLŐKNEK. REMÉUÜK, OLVASÓINK SZERETETTEL FOGADJÁK A LAPOT, ÉS FOKOZATOSAN KIALAKUL A MUNKATÁRSAK KÖRE IS, HOGY MINDEN KÖZSÉG MEGTALÁLHASSA BENNE AZT, AMIT MÁS, ORSZÁGOS VAGY REGIONÁLIS LAPOK NEM KÖZÖLHETNEK RÉSZ­LETESEN. ÍGY SZÓLT OLVASÓIHOZ A TAVALY KÉT NYELVEN MEGJELENŐ BÓDVAVÖLGYE. AZ AZÓTA MEGJELENT SZÁMAIBÓL KÖZÖUÜK AZ ALÁBBI VÁLOGATÁST. MÚLTUNK EMLÉKEI FEJEZETEK SZEPSI TÖRTÉNELMÉBŐL Az 1848. évi szabadságharc sem múlhatott el nyomtalanul városunk felett. Csörghe László nemzetőr ka­pitány vezetése alatt Szepsiben egy tized - mint ahogyan akkor a sza­kaszt nevezték — alakult. Tizedese Góts János volt, tagjai pedig Fodor János, Hardonyi László, Paszter András, Persenszky Mihály és má­sok voltak. Ez a tized a Kassán székelő Schlick osztrák parancsnok ellen felvonuló nemzetőr sereghez volt beosztva. Ez a sereg Kassánál 1848. december 11-én vereséget szenvedett az osztrák katonaságtól. Szétszóratásuk után polgáraink gya­log, a pányi erdőségen keresztül me­nekültek vissza Szepsibe, ahol békés polgári foglalkozásukhoz visszatér­ve a nagy tragédia végéig már nem vettek részt a szabadságharcban. (Csörghe László kir. táblabíró fekete svédgránit, és Góts János, későbbi városbíró fehér márvány síremlékei ott díszelegnek a szepsi temetőben.) Szepsi városára nézve nevezete­sebb mozzanat volt az oroszok be­vonulása 1849 júniusában. Városun­kat Jászó felől lepték el. Vezérük itt két órai szabad fosztogatást engedé­lyezett a seregnek. A lakosság egy része a közeli erdőkbe és a távolabbi falvakba menekült. Értékesebb ingó­ságaikat és a fiatalabb nőket maguk­kal vitték. De a város bíráját és elöljáróit elfogták az oroszok és az értékek kiadására, valamint a jómó­dú polgárok házainak megnevezésé­re kényszerítették. A város ugyan­csak kénytelen volt a katonákat élel­mezni és elszállásolni. Jellemző, hogy az oroszok nem csak az ehető élelmiszert, de a kertekben is min­dent letaroltak. Nem kímélték a még fejletlen tököt, uborkát és egyéb zöldséget, sőt még a fákon levő éret­len gyümölcsöt sem. A zöld diót is leszedték és megették. Az akkori római katolikus plébá­nost - Füzesséry Pált (síremléke a te­metőben áll) elfogták és szuronyok között kényszerítették, hogy a paró­kia előtti dombon mutassa meg a vermeket, amelyekben gabona volt elrejtve. Az önfeláldozó pap viszont csak olyan vermeket muta­tott meg, melyekben kevés, vagy egyáltalán semmi gabona nem volt. Az egyházi értékek átadását is köve­telték, de ő a sanyargatások ellenére azt vallotta, hogy ami kevés értéke az egyháznak és híveinek volt, azt már hol a magyar, hol az osztrák hadsereg elharácsolta. Hasonlókép­pen védekezett a református lelkész, a városi elöljáróság és a tehetősebb polgárok is. Az oroszok három napi itt-tartózkodás után Tornán és Al­máson át Miskolc felé elvonultak. Az 1849. augusztus 13-i világosi fegyverletétel után az országra ne­hezedő dermedtség kis városunkban is megmutatkozott. 1850-ben felállí­tották a kerületi hivatalt, s ezzel egyidejűleg megjelentek Szepsiben is a sisakos zsandárok. Stibrányi Gusztáv SzGpsi Ez a város Szepsi, Szekeres volt régen, Királyi szállítók éltek e vidéken. Ősi magyar fészek volt a Bódva völgye, tatárok nyomában Szepesből feltöltve. Jöttek német mánták, jó iparos népek, alapítván akkor Stószt és Mecenzéfet. Lefelé Jászóvár, apátságról neves, Keresték messziről e „hiteles helyet“. Debrőd határában Szent László fakasztott vizet a sziklából, s temploma is lett ott. Meszet is égettek, messzi földre vitték, templomot és kastélyt ezzel építették. Környező dombokon A szőlő is megtermett. Pincék sokasága jó borokat rejtett. Volt persze itt jobb is Tokajból a másé, Aszubor mestere Volt Szepsi Laczkó Máté. Híres utazója Szepsi Csombor Márton Londonig is elment hetedhét határon. A szepsi dombtetőről messzire ellátni. Szép szülőhazánkat így lehet csodálni: Északon havasok, délen a Cserhát, kelet felé Kassát, nyugton Torna várát. Lent a csendes Bódva szelíden csordogál, de ha megharagszik, okoz nagy pusztulást. Vannak szomszéd falvak: Somodi és Péder, Bodoló meg Makranc Szepsiig nem ér fel. Abaúj vármegye északra e város, Gazdag legelőkkel, erdőkkel határos. És amíg Szepsiben zeng a magyar nóta, addig a jó Isten a bajtól megóvja. Legyen ez így mindig, újabb ezer évig. Isten áldásával virágozzon végig! (1896) • (Tölgyesi Ferenc hivatali ember volt Szepsiben a 19. század végén) „... maradandót hagytam magam után“ Január elején temettük el Jáno- kon Karcák Gyuri bácsit. Aki ismerte őt, tudja, hogy becsüle­tes, dolgos ember volt. Mestersé­ge: favágó. A szomszédos közsé­gekben is sokaknak segített. Fa­lunkban pedig szívén viselte a közügyeket is. Elég volt el­mondani, hogy jó lenne a határ­ban található gémeskutakból legalább egyet felújítani. Meg­menteni a jövő nemzedékének. Gyuri bácsi maga köré szervezte Musinszky Feri, Vízi Józsi és Tóth Józsi bácsit. Elkészült a gé- meskút. A kutat 1989 őszén ad­tuk át számos jánoki, péderi és zsamói lakos jelenlétében. Aki elment a péderi erdő alat­ti rét mellett, tekintetével végig­simogatta a kutat. Az elkövetkező év nyarán a régi cséplést újítottuk fel leg­alább ötszáz ember jelenlétében a gémeskútnál. A mi Gyuri bá­csink ekkor is sokat segített, de most még több idős embert fo­gott össze. Később azonban megrökö­nyödve kellett tudomásul ven­nünk, hogy valaki teledobálta az egy évvel ezelőtt kitisztított ku­tat. A jánoki fiúk akkor életve­szélyes körülmények között fa­kasztottak újból vizet a rég nem használt forrásból. Most, hogy Gyuri bácsi eltá­vozott az élők sorából, fülembe cseng a hangja: „Azért készítettem ezt a ku­tat, hogy valami maradandót hagyjak magam után.“ Bankó Ibolya KTNFK A NFVFT VISFÍIK UTCAINK'? l-fll i i 1 ™ L/ » M-J JL f 1UI ilillm V JL V/I Ili 1 lm • Bogyai Bartalos Béla a múlt századi Szepsi ismert személyisége volt. Nagyban hozzájárult a város fejlődéséhez. E járási székhelynek a szépítését szinte életcélnak tekintette. Az egykori dimbes-dombos, árkos és pocsolyás város későbbi rendezettsége az ő nevéhez fűződik. A sétatér és a temető rendezésére még végakaratában is 50-50 forintot hagyott. A város hálája jeléül utcát nevezett el róla. S. G. Felújítva a Szepsi Csombor Márton Klub munkáját, kötetlen beszélgeté­seket szerveznek a város és a kör­nyék személyiségeivel. Legutóbb Vi- ravec Gáborral, a Kárpáti Németek Szövetségének mecenzéfi elnökével találkoztak. Élete kész történelem. A Monar­chiában született, az első Csehszlo­vák Köztársaságban tanulta ki a cuk­rász mesterséget. 1945 után betiltot­ták a német iskolákat és egyesülete­ket, a németeket deportálták. Me- cenzéf elvesztette német jellegét. A német lakosság csak az utóbbi évek folyamán merte ismét vállalni nemzetiségét. Újra német dal hallat­szik az óvodából. Daloskörükben pedig mánta-német nyelvjárással beszélnek egymás közt. -mml­A Bartalos család síremléke a szepsi temetőben Mecenzéf felett, a stószi hegy alatt festői szépségű völgyön át csordogál a Bódva. A völgybe érve több kis patakocska táplálja vizével. Ezen a helyen még maradt valami a ter­mészet eredeti szépségéből. Érintet­len kis szigetek, messze az úttól, házaktól, messze az emberektől... De a folyón kívül már más is átszeli a völgyet - a vízvezeték csőhálóza­ta, amely egyenesen a forrásból lop­ja a vizet a nagyváros számára. Amerre elhalad, sorra elszívja a kör­nyező kutak vizét is. A folyó, amely tovább haladva nem duzzad, hanem elfogy, kiszárad, mire eljut Szepsibe. És nemcsak nyáron, lassan már a tél folyamán sincs minek befagyni az elárvult mederben. És mindez olyan folyóval történik, amely szinte éven­te árvízzel fenyegette a környéket. A környék lakosai előbb felhábo­rodtak, bosszút emlegettek. De tehe­tetlenek voltak, mert tétlenségre ítélte őket a kor, amelyben éltek. A harag enyhült és csupán fásultság és szomorúság maradt a szívekben. Elvettek tőlünk valamit, ami ember­emlékezet óta hozzánk tartozott. Most csend van. Nem, nem felejtet­tek az emberek, csupán elfásultak. És most íme, újra egy vészjósló hír veri fel a környék nyugalmát. Nem volt még elég, a szomjas szörnyeteg többet követel: újra tervek, tanul­mányok születnek - építeni, planí­rozni, elárasztani... Mire a mű feléi pül, a kezdeményezők elmennek kel­lemesebb vidékekre, csak a becsa­pott, megrabolt természet és a kör­nyék kijátszott lakosai maradnak. Az senkit sem érdekel, hogy ők élnek itt, őket most sem kérdezi meg senki. Most sem, annak idején sem... Kit érdekel, hogy itt szület­nek gyermekek, itt is nő virág, ál­mok szövődnek... Helyettünk mindig másutt és má­sok döntik el, mikor és mi módon legyünk boldogok? Vannak, akik fenntartják maguknak a jogot eldön­teni, hol nőhet virág, fű, merre száll­hatnak pillangók. Közben játsszák a humanistát, filléreket küldenek kü­lönböző alapokra és kitartóan pusz­títják az utolsó helyeket is, ahol még emberhez méltóan lehetne élni. Dittel Laura 193. VII. 11. A szepsi városháza 2-2 "5 ÍS 1 ! a r* «a 0 •5 a 1 w, ni I |

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents