Vasárnap - családi magazin, 1993. június-december (26. évfolyam, 23-52. szám)
1993-07-11 / 27. szám
______—'—' ^TlíébánŐr^*?.ög halállá*^Ä ä^SZÄ*5^*', plánokat ejeVe halai xjte, hogy. idték a szín bajtárs3 m jj főni ÍS5K3**Azóta fél évszázad telt el. Ipolysági lakásán kerestem fel Danis Ferenc barátommal, a Honti Lapok szerkesztőjével. Csengetnünk se kellett, az ajtót nyitva találtuk. A tévé előtt ült, fájós lábát a szemközti fotelon pihentetve. — Emlék a Don-kanyarból. A negyvenfokos hideg... Ő így is a sors kegyeltjeinek egyike, mert ha fagyott lábbal is, de megmenekült a pokolból, ahol papi küldetését állandóan a halál közelségében teljesítette. De sok fiatal élet múlt ki akkor. Hány súlyos sebesültet készített fel utolsó útjára! Hogyan fogadták e fiatalok a közelgő halált? Nyújthatott-e némi vigasztalást számukra a tábori lelkész?- Mit is mondhattam volna nekik? Kinek kezét, lábát, kinek gyomrát roncsolta szét a gyilkos lövedék. Megkérdeztem: Fiam, tudod-e, mi a bajod? Tudta.-Hát akkor béküljiink ki az Istennel... Meggyóntak, megbánták vétkeiket. És arra kérték Istenüket, hogy vegye őket magához. Nem a haláltól féltek. Inkább attól, hogy életben maradva terhére lennének a családnak. Végiggondolni is szörnyű az emberroncsok lelki állapotát, akik maguk kérik az irgalmas halált... Nem tudom, más nyelvekben is megtalálható-e a lelkipásztor fogalma. Szép magyar nyelvünknek talán ez is egyik gyöngyszeme. Pásztor, aki híveinek lelke fölött őrködik. Ügyel, hogy a nyáj tagjai, ha néha eltévelyegnek is, mindig visszataláljanak az akolba. Talán nincs is ember, aki annyi sorsot ismerne, mint a pap. A nyolcvankét éves Miklós atya emlékezete is sok-sok emberi sorsot őriz. Sokakat kísért el utolsó útjára. Sokan utolsó gyónásukkor - az élettől búcsúzva papjuknak olyan őszintén tárják ki lelkűket, ahogy az életben soha senkinek nem tették. Az ember a valláshoz viszonyulhat különféleképpen, de a végső számadás önmaga lelkiismeretével elkerülhetetlen. Elsősorban is önmagával kell rendeznie dolgait. S a pap az egyetlen ember, aki ebben segíthet. Más intézményünk egyelőre nincs. Bűnbánat nélkül nincs feloldozás A gyóntató és az utolsó kenetet feladó pap bizonyára az utolsó, akivel a haldokló szinte szót vált. Megnyílik a tisztulásra vágyó lélek. Ez a végső számadás. Számvetés önmagával az élet és halál mezsgyéjén. Miklós atya vajon hány léleknek nyújtott utolsó vigaszt?- A haldokló már nem vigaszra vár. Többnyire felkészült a nagy útra. A mérleget ki-ki a maga módján készíti el. Miklós atya egy jegyző esetét említi. A fiatalabbak kedvéért talán érdemes megemlíteni, hogy a jegyző valaha a községekben, városokban a mindenkori hatalom sokszor korlátlan ura volt. Sok jót tehetett embertársaiért és ugyanannyit árthatott nekik. A haldokló rákbeteg jegyző menye és lánya hívta Miklós atyát 3 gyógyíthatatlan apóshoz és apához, készítené fel őt utolsó útjára. A jegyző az utolsó kenet szentségével érkező papot kikergette. A lelki- pásztor tudta, hogy a jegyző kétszer elvált, s vadházasságban élt harmadik élettársával. Mit tehet Isten szolgája, ha valaki nem igényli a megtisztulást? Mit tehet a bíró, ha a bűnös nem él a kegyelem lehetőségével? A jegyző meghalt. A hozzátartozók könyörögtek Miklós atyának, „kenje meg“ halottukat, hogy az utolsó kenet feladásával szabadítsa meg bűneitől.- Óh, nem! - emlékezik Miklós atya. — Sok hívő tévhitben él. Az utolsó kenet bűnbánattal jár. A pap ismeri híveit. Az utolsó kenetet feladhatja annak, akinek talán már nem jutott ideje az utolsó bűnbánatra, de életében az isteni törvények szerint élt. De megbánás nélkül nincs feloldozás. Gyilkosok megtérése A gyilkosság világi és vallási értelmezése esetenként eltérő. A művi terhességmegszakítást, az eutanáziát (a halál meggyorsítását és annak lehetővé tételét) az egyház mindenkor emberölésnek tekintette, holott számos ország törvényei ezt nem tekintik bűncselekménynek. Dehát minden világi törvénynél és egyházi dogmánál fontosabb az emberi lelkiismeret. Miklós atya hosszú évek után is élénken emlékezik egy villamosvezetőre, aki gyilkosnak tekintette magát, mert - bár saját hibáján kívül - halálra gázolt egy járókelőt. A világi törvények felmentették, ő mégis élete végéig hordta e nagy terhét és önként hagyta ott munkahelyét. Talán soha villamosra se ült, ami egy kioltott emberi életre emlékeztette. Mennyire más a nőorvos esete, aki az ipolysági temetőben alussza örök álmát. Apám sírját látogatva mindig szemembe ötlik a fejfája. Miklós atya e nőorvos végső óráira emlékezik. A gyóntató pap emlékeiben most is többszörös gyilkosként él, aki sok terhességmegszakítást végzett már akkor is, amikor országunk törvényei ezt még nem engedélyezték. A lelkész nem árul el titkot, hisz ezt a környéken tudták róla. És hát az orvosnak is bekövetkezik a végórája. Rokonai hívták a papot, adná fel neki az utolsó kenet szentségét. Miklós atya visszautasította kérésüket.-Annak az embernek emberölés terheli a lelkét. Meg kell bánnia bűneit. Ha visszanyeri az eszméletét, hívásra a nap bármely órájában jövök... És hívták. Éjfél után egy órakor. Ez volt a nőorvos utolsó vallomása a művi megszakításról. Életében a legőszintébb. Őt is a pénz vitte a kárhozatba. Mert akkoriban a tiltott orvosi beavatkozásnak nagy ára volt. Elég a megbánás? Többször is felvetődött már bennem a gondolat: súlyos bűnök esetében is elegendő egyetlen megbánás a halál órájában és a lélek megtisztul? Nem túl olcsó ár ez egy egész életen át elkövetett vétkekért? És e megbocsátás nem könnyíti-e meg a bűnelkövetést azzal a megnyugtató lehetőséggel, hogy végül is elegendő a puszta megbánás?- A megbánás egyben az Isten szolgája előtti fogadalmat is jelenti: „Erősen fogadom, hogy többé nem vétkezem. “ A megbánás lehetősége az a nagy remény, hogy a súlyosan vétkező ember sincs elveszve, ha őszintén meg akar tisztulni vétkeitől. A mitológiai Kharón, az alvilág révésze, csak azokat viszi át a túlvilágra, akiknek szájában ott az obulus, a jelképes viteldíj. Csakhogy az obu- lusokat az embernek életében kell gyűjtenie erényes életével, jótetteivel.- És hát a legsúlyosabb, a Szent Lélek elleni bűnökre nincs megbocsátás. Ez olyan bún, amikor valaki ártatlanoknak árt. Miklós atya egy esetet említ. Valaki a múlt rendszerben a gyerekeket istentagadásra nevelte. Úgy próbálta meggyőzni őket Isten nemlétéről, hogy megkérdezte őket, vajon látták-e már Isten lábát. Ez a személy szerinte ártatlan gyermeki lelkeket ölt, hiába lett azóta a legszorgalmasabb templomlátogató. Vétke aligha bocsátható meg. * * * Miklós atya, aki annyi hívőjét kísérte el utolsó útjára, nyolcvankét éves.- Lassan én is készülök a nagy útra. De azért nem nagyon sietek... Reméli, hogy megéri gyémántmiséjét. Három év múlva lesz hatvan éve, hogy első miséjét szolgálta. Csendes ünnepre készül. S emmi kifogásom Mme Maria Duval ellen! Elhiszem (legalábbis igyekszem), hogy a pszichológiai és parapszichológiái tanok híres társasága a legjobb európai jósnőnek kiáltotta ki. Százaknak segített, hogy megleljék szerencséjüket, boldogságukat. A barátnőmnek is segíthet röpke két perc alatt, ha... ... ha gyorsan fog egy csekket, kitölti, és 970 kemény szlovák koronát elküld a madame-nak. Barátnőm borzasztóan megörült. Ráfér egy kis szerencse. A vaskos boríték minden lapját hosszan szorongatta: könnyes szemmel nézte Maria Duval fényképét, és elhitte, hogy a Mme közli vele szerencseszámait (nyomban sportkázni kezdett, amit eddig elmulasztott), megmondja, melyek a szerencsenapjai, azt is megtudja végre (vén fejjel), mely rejtett adottságait nem aknázta ki elfecsérelt életében. Ezután tudni fogja, hogyan éljen el az életben többet és hogyan irányítsa a sorsát. Előlegül a jósnő megajándékozta egy talizmánnal, melynek a közepén kehely látható s a körülötte levő körbe barátnőm beírhatja a saját, esetleg valamelyik ismerősének a nevét, vagy titkos óhaját. A talizmánt mindig hordja magával - de nem mindegy, hol: ha pénz után sóvárog, úgy (minő meglepetés!) a pénztárcájában, ha pedig szerelemre vágyik, akkor tegye a párnája alá. A talizmán csak akkor teljesíti küldetését, ha barátnőmön kívül más meg nem érinti. A borítékba „bizalmas“ kérdőívet is becsúsztatott a jósnő. Barátnőmnek több kérdésre kellett őszintén felelnie. Kereszttel kell megjelölnie az azonnali hatállyal megoldandó „komoly problémákat“. Barátnőm mindent áttanulmányozott, kereszteket rajzolt, főzött magának egy kávét, behuppant a fotelba, s akkor érezte meg, milyen ócska ez a bútordarab (is). Ha pénzhez jut, kicseréli a berendezést. Olvasni kezdett. Kedvesnek nevezi a jósnő, és a nevén szólítja, sőt, vette magának a fáradságot, a hatoldalas levelet kézzel írta! Kissé ugyan furcsának találta az első mondatot, hogy „amikor kibontottam a levelét, különös fluidomot éreztem...“ hiszen nem írt ő a jósnőnek. De tovább olvasva a levelet, megnyugodott, mert közli: „a jövőben nagy lehetőségek várnak rá“. A jósnő érzékeny lélek: a saját fájdalmát sem hallgatja el. E" agyta az élettársa, de a talizmán (amit barátnőmnek is elküldött) visszatérítette a hűtlenkedő férfiút a jósnőhöz... Kissé nyugtalan lett a barátnőm, amikor odáig ért az olvasásban, hogy „problémákat is látok, amelyek a baráti köréből indulnak ki. Biztos benne, hogy jól ismeri azokat az embereket, akik szeretik önt... mega többieket? Valaki meg akarja keseríteni az életét.“ De minden rossztól (legyen az ember vagy esemény) megmenekülhet, a már említett 970 szlovák korona fejében. Mert azt azért ne várja a barátnőm, így a jósnő, hogy mindjárt az első ingyenes kontaktus alkalmával „mély analízist végezzek“. De óva inti a barátnőmet, az ajánlatot ne hagyja figyelmen kíA francia jósnő elküldte barátnőmnek a fényképét... vül, mert kellemetlen helyzetbe kerül, és nem fogja tudni, mikor jön el élete szerencsepillanata. Ne habozzon, még ma küldje a pénzt (másnak 1940 koronáért mond jövendőt), s ha a jóslattal nem lesz elégedett, harminc napon belül küldje visz- sza a „tanulmányt“ és ő vi- szaküldi a pénzt. Barátnőm csak ült a rozoga fotelben és csodálkozott. Több mindenen. Először is azon, hogy honnan tudja a Párizsban élő francia jósnő az ő pontos címét. Meg azon is, hogy a francia jósnő honnan szerezte meg az ő hiteles születési dátumát (amit még előttem is titkolt), még jobban azon csodálkozott, hogy a francia jósnő egy pozsonyi postafiókot adott meg (a válaszborítékon rajta áll, hogy Maria Duval kezébe). De a legeslegjobban azon csodálkozott, hogy a francia jósnő sűrűn teleírt hat oldalt — kézzel, remek stílusban, kifogástalan helyesírással — szlovákul. * * * Utóirat: barátnőm örök hálával gondol Mme Duvalra. Köszöni a tippet. Vállalkozni fog. Szétküld ezer levelet (3 koronás bélyeg, az annyi mint 3000 korona), s ha csak százan fordulnak hozzá jóslásért (ennyi bolond talán csak akad), az annyi mint 97 ezer korona, leszámítva a posta- költséget, papírt, marad több mint kilencvenezer koronája — tisztán. ... Csalás felsőfokon. Kopasz-Kiedrowska Csilla Zsilka László I A FRANCIA JÓSNŐ ... meg egy talizmánt
