Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-24 / 3. szám

Ilasärnap p 19 931.24. A mogyoróbokornak minden ház­táji kertben ott lenne a helye, már csak azért is, mert termése mellett díszítő értékű is. Arányos növésű, viszonylag sűrű bokor, mely cserjesornak, térhatáro- lásra is kiválóan alkalmas. Már a gö­rögök és a rómaiak is termelték. Közvetítésükkel került el a Földközi­tenger mellékéről Európa más tájai­ra. Manapság Törökországban és Olaszországban termelik a legtöbb mogyorót. Nálunk is nagyon jók ter­mesztésének feltételei. Pomológiai szempontból fajtáit er­dei, Lambert-, zelli-, továbbá hibrid- és amerikai mogyorók csoportjába soroljuk. Természeténél fogva tövétől elá­gazó, 2-5 méteres bokor. A talajra nem igényes, de legjobban a jó vízgazdálkodású, tápanyagokkal jól ellátott talajokon érzi jól magát. A nagyon száraz és az erősen kötött talajokat nem kedveli. Vastag termő­rétegre nincs szüksége, mert seké­lyen gyökerezik, ezért gyakran rá­szorul a nyári öntözésre. Fényked­velő, viszont a közvetlen napfényt nem nagyon szereti. Télen jól tűri a hideget. A kora tavaszi hirtelen hőcsökkenések azonban a barkák elfagyását okozhatják. A mogyoró trágyaigényes növény. Környékét - ha módunkban áll - évente szórjuk meg komposzttal, istállótrágyával. Ősszel ássuk fel az alját. Mivel a mogyorófajták nagyobb része önmeddő, ezért jól tesszük, ha több fajtát keverten telepítünk. Álta­lában ivaros úton szaporítják, leg­egyszerűbb azonban, ha az idős bokrok tősarjait gyökerestül kiszed­jük, s azokat telepítjük. Ne feledkez­zünk meg arról, hogy elég nagy a térigénye, ezért a bokrok 4-5 mé­terre kerüljenek egymástól. Az ősszel vagy tavasszal ültetett csemetéket úgy 20 cm magasság­ban vágjuk vissza, hogy elágazza­nak. A mogyoróbokrokat a továb­biakban nem kell metszeni, csak az elöregedett, vastag ágakat kell foko­zatosan ritkítani. A mogyoró lombja a betegségek­nek jól ellenáll. Makktermése van, s ha ezt időben nem szüreteljük le, kiesik a kupacsból. Gyakran elhang­zó panasz, hogy a bokor szépen, erőteljesen fejlődik, de termést nem érlel. Jegyezzük meg, hogy fák alatt, mély árnyékban a mogyoró nem hoz gyümölcsöt. A hazánkban gyakrabban ter­mesztett, engedélyezett fajták: Hallei Óriási (Hallská obrovská) - a legjobb minőségű fajták egyike. Virágzása a tavasz legelejére esik. Igen termékeny, szeptember végén érik. Nagy előnye, hogy a mogyo­róormányos csak ritkán támadja meg. Fehér Lambert (Lombardtská biela) - Európában gyakran ter­mesztett fajta. Virágzása és érése szerint a koraiak közé soroljuk - au­gusztus végétől, szeptember elejéig érik. Bő hozamú, kiváló minőségű, a fagyokra azonban érzékeny. Ház­táji kertbe ajánljuk. Webb mogyoró (Webbova) - kö­zépkésőn virágzik, igen termékeny; későn, szeptember második felében érik. Termése jó minőségű. A mogyoró a háztartásban a dióé­hoz hasonló szerepet tölt be, a cuk­rászipar is gyakran használja. A ru­galmas mogyorófából síbotot, séta­pálcát, szerszámnyelet készítenek. A méhészek is nagyon kedvelik, mert bokra adja az első tavaszi vi­rágport. Miklós Dénes kertészmérnök Hatékonyabb védelem lemosópermetezéssel Mindenütt nagy jelentőségű a ko­ra tavaszi, ún. lemosó permetezés. Különösen figyelnünk kell arra, hogy a veszélyes kártevők, kórokozók el­len akkor permetezzünk, amikor a hasznos rovarokat és más hasz­nos élőlényeket még nem károsítjuk. Ezek ugyanis általában a haszonnö­vénytől távol telelnek. A szakszerű lemosó permetezés úgy meggyérit- heti a kártevőket és kórokozókat, hogy később jóval kevesebbet kell majd permeteznünk. Szerencsés esetben akár két-három permete­zést is megtakaríthatunk. Jó eredménnyel használhatjuk a régóta bevált bordóilevet, melynek alapanyaga a rézgálic és az égetett mész. A szer gyakorlati­lag nem mérgező. Készítésekor elő­ször a szennyezéstől mentes égetett meszet két-háromszoros mennyisé­gű vízzel oltsuk meg. A keletkezett, ún. szalonnás meszet vízzel felhígít­va kapjuk a lúgos kémhatású mész- tejet, amelyet a savanyú kémhatású rézgálic közömbösítésére és tapa­dásának fokozására használunk. Egy kg égetett mészből 3-3,5 kg szalonnás mész lesz. A feloldott mész a veremben hosszabb ideig eláll, ha tetejét állandóan néhány ujjnyi vízréteg takarja. Hibátlan fólia­zsákban is jól raktározható (a bor­dóilevet ugyanis később is felhasz­nálhatjuk, pl. a szőlő permetezé­sére). Egy kg rézgálic közömbösítésé­hez 50-60 dkg oltatlan égetett vagy 1,5-1,8 kg oltott meszet számítsunk. Egyszázalékos bordóilevet véve alapul, 1 kg rézgálicot megtörve, vászonzacskóba vagy zsákba kö­tünk és fahordóban 50 liter - lehető­leg meleg - vízbe lógatjuk, amíg feloldódik. Ez 2-3 óráig tart. Az oldásra fémedény nem alkalmas! Másik, legalább 120 literes fa-, be­ton- vagy műanyag hordóban előze­tesen kevés vízzel péppé kevert szalonnás meszet szűrőn át lemos­va 50 literre felhígítunk. Ezután a rézgálicot lassan és állandó keve­rés közben a mésztejhez öntjük. Mindig a rézgálicot kell a mésztejhez önteni! így lassan ülepedő, jobban tapadó és nagyobb gombaölő hatá­sú permetlevet kapunk. A bordóilé akkor jó, ha gyengén lúgos kémha­tású. Ezt lakmusz- vagy fenolftalein- papírral ellenőrizzük. A bordóilé ve­szít hatásából, ha állni hagyjuk, ezért csak annyit készítsünk belőle, amennyit aznap fel is használunk. Töménysége 0,5-2 százalék le­gyen. A bordóilé jól pusztítja a gyü­mölcs- és zöldségfélék, a szőlő gombabetegségeit, főleg a pero- noszpórát, s a baktériumos betegsé­geket is. Rügypattanás előtt ez az egyik leghatékonyabb szer az őszi­barack levélfodrosodása és a tafrina ellen. Később nem szabad használ­ni, mert erősen perzsel. A perzselés­re érzékenyebb almafákat is rügypattanáks előtt permetezzük le a varasodás ellen. Kisebb kertben érdemesebb bordóiport használni. Magyar Mezőgazdaság A takarmányozási komfort fogalmához szervesen hozzátartozik a takarmány ízletessége is. A gabona­félék magvát a sertés rendkívül szereti, de ezek ízének igazán jó feltétele a beérés és az utóérés. Minden mesterséges beavatkozás megzavarja - még a szakszerű szántás is rontja a takarmány ízét és diétás hatását. Rendkívül fontos szerepet játszik itt a tárolás! Az egészen kiváló szaglóképességű sertés számára már az enyhe dohosság is ét­vágycsökkentő lehet. Régi szabály, hogy csak friss darát etessünk. Különösen a kukorica darája hajla­mos arra, hogy gyorsan veszítsen ízletességéből. A jóllakottság elérése a komfortérzés egyik legje­lentősebb tényezője. Az azonban téves elgondolás, hogy ezt csak a feszülésig „kisámfázott“ gyomor keltheti. A nagy fejadag nem lehet kívánatos, erre vezethető ugyanis vissza a malacok ödémája és mindenkorú sertés emésztőszervi bántalmai. Vétünk a komfort ellen akkor is, ha a fejadageme­lés szabályait nem tartjuk be, vagyis, ha hosszabb ideig nem növeljük a naponta megetetett takar­mányadagot, noha a sertés a nagyobb mennyiséget is jóízűen megenné. A ki nem elégített étvágynál is hátrányosabb az, ha minden átmenet nélkül - egyik napról a másikra - nagy mértékben növeljük az „előírt“ adagot; ez a sertés emésztőrendszere szá­mára váratlan megterhelést jelent. Kiemelkedő szerepe lehet az abrakkeverék fizikai állapotának is. Példaként a sok közül az abrak őrlési finomságát említjük. Bebizonyosodott, hogy minél „finomabb“ az őrlemény, a malacoknál annál sú­lyosabb nyelőcsői gyomorfekélyt válthat ki. A sertés komfortérzetét számottevően ronthatja a takarmány előnytelen diétás hatása is, például a nyersrosté. Minél kevesebb nyersrost van a takar­mányban, annál nagyobb a többi tápanyag - pl. a fehérjék és a zsírok - hasznosulási (emésztési) együtthatója. A táplálóanyag emészthetősége terén tehát nincs rostopum. Van viszont a takarmány értékesülésében! Ebből a szempontból a túl kevés és a túl sok rost is előnytelen. Fejtegetésünk célja nem kevesebb, mint annak bizonyítása, hogy a takarmányozás során is fellép­hetnek olyan hatások, amelyek elejét vehetik az állatok komfortérzete kialakulásának, rossz közérze­tet teremtenek és így közvetlenül mérhető gazdasági kárt okoznak. Csiba László A farontó nagy­gombák ellen a fertőzött ágak eltávolításával, az egészséges részig való visz- szavágásával védekezzünk. Ezek a munkák az egész tél fo­lyamán aktuáli­sak. Utána na­gyon fontos a sebkezelés, va­lamint a fűrész és a metszőolló fungicidekkel történő alapos fertőtlenítése. K. Sz. KIS MÉRETŰ POLCOK r .....»I Ta lán nincs olyan lakás, ahol ne lenne valamilyen télen is zöldellő növény. A kisebb lakásokban is elhelyezhető szerényebb méretű virágok, esetleg dísztárgyak számára praktikus tartópolcokat készíthe­tünk. Gyakran néhány cserép virágnak is ne­héz helyet találni, mert az asztalokon vagy bútorokon nem mindig helyezhetők el. E gondon segít né­hány kis méretű, a fa­lak síkjára vagy a ki­használatlan szegle­tekbe felerősített vi­rágtartó. A bemutatott polcokat főleg kezdő barkácsolóknak ajánl­juk. Kialakításuk kü­lönböző lehet. A fal síkjára akasztható ki­vitel (1. ábra) felülete az elhelyezésre váró cserepek méreteitől függ. Alakja lehet szögletes vagy leke­rekített, anyaga puha­fa vagy rétegezett le­mez. Felerősítése a növény súlyának megfelelően szeggel, képhoroggal vagy kampósszeggel törté­nik (4). Általában egyetlen ponton is elegendő rögzíteni, de nagy méretű növé­nyek esetében az el- billenés veszélye miatt két helyen kell felfüggeszteni. A felerősítés he­lyén a felső lapot vág­juk ki és a rést egy lemezzel (2) zárjuk le. A felső lapot egyetlen háromszög alakú fa­lemezzel (3) támaszt­hatjuk ki. Ha a szoba vala­melyik sarkában he­lyezünk el egy nö­vénytartót, azt két ponton érdemes fele­rősíteni, mert a sarok­részben a megfelelő módon nehéz egyet­len szeggel rögzíteni (2. ábra). A polcot alátámasztó betét (3) a falsíkok találkozási vonalára fekszik fel, ezért hátsó élét 45 °-os szögben mindkét irányból le kell gyalulni. A nagyobb méretű polcon több cserepet is elhelyezhetünk (3. ábra). Felerősítése a már ismertetett módon történik, s legalább két támasztó (3) szükséges hozzá. - E ­NÖVÉNYEKNEK, DÍSZTÁRGYAKNAK * i v 4 >

Next

/
Thumbnails
Contents