Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-01-10 / 1. szám

tíasárna mm TITOKZATOS ÉGI VÁNDOROK ufó- rejtély « 9 UFO - Unidentified Flying Objects. Ha ma­gyarra fordítjuk ezt az angol nyelvű kifejezést, akkor talán az „azonosítatlan repülő tárgyak“ megnevezés lehet a fogalom értelmének töké­letes meghatározása, amely egyben a leghűb­ben kifejezi a gyakran ismert természeti törvé­nyeken kívül álló ufó-jelenségek tulajdonságait, amelyek az atomkorszak legnagyobb talányai. Tengernyi könyv, jelentés és beszámoló látott napvilágot róluk, mégis megfoghatatlanok. Hir­telen jelennek meg, majd újra eltűnnek, mint valamilyen titokzatos égi vándorok a világűr végtelenjében. Az emberiség ősidők óta figyeli a rejtélyes, egyszer fényt sugárzó, máskor sötét repülő testeket, melyeket az isten küldöttjeinek vélt hajdanán. Nem kizárt, hogy leszállásaiknak akár szem­tanúi is lehettek. Hogy azután mi történt, titok fedi, s ez a talány az ókori mítoszokban és legendákban tör fel újra és újra az emberi emlékezés ködös felszínére. A modern idők emberének nagyon nehéz megfejtenie ezeket a nemzedékről nemzedékre szálló ősrégi elbeszéléseket, amelyeket kiszí­nezett a lankadatlan emberi fantázia. Ennek ellenére úgy tűnik, hogy van ezeknek az elbe­széléseknek alig érzékelhető racionális alapja is. A tudománynak és a műszaki fejlődésnek köszönhetően az utolsó száz év alatt az ember eljutott a kozmikus tér küszöbéig, és befurako­dott az anyag rejtett mélységeibe. Ez a fejlődés azt is magával hozta, hogy e furcsa égi jelek, az „istenek repülő készülékei“, már egészen más fényben jelennek meg árgusán figyelő sze­meink előtt, mint hajdanán. Egyre élesebben vetődik fel az emberiség számára a kérdés:- Vajon nem idegen világok űreszközei-e az ufók?- Vajon nem írták-e be magukat titokzatos hatásaikkal az emberiség történetébe?- Ha igen, akkor mikor és hogyan? A gondolat, hogy a világűrben nem vagyunk egyedül, már nagyon régi. Voltak századok, a hírhedt boszorkányperek idejében, amikor az ilyen gondolatok puszta kimondása is halálbün­tetést vont maga után. Megemlíteném a nagy olasz csillagász, Giordano Bruno mártírhalálát, akit azért, mert millió idegen világból álló világ­űrről beszélt, 1600-ban máglyahalálra ítélt az inkvizíció. Ez az idő már rég elmúlt, újra életre kelt az idegen világok és az idegen civilizációk gondolata, amely kiegészült a jelenkori emberi civilizáció tudományos kutatásainak jelentős eredményeivel. A csillagászat, asztrofizika, matematika és az űrhajózás terén elért fejlődés, az idegen vilá­gokkal való kapcsolatteremtés közelébe juttatta az emberiséget. Ennek valószínűsége a külön­böző tudományágak ismereteinek összekap­csolása által egyre nő. Korunk csillagászati óriás távcsövei lehetővé teszik az amberi szem számára mintegy három milliárd csillag megkü­lönböztetését. S az, amit az emberi szem ma belát, már egy végtelenül öreg és távoli világ. Mostani ismereteink a természetről és a világ­mindenségről azt a gondolatot erősítik ben­nünk, hogy ezek a szinte áthidalhatatlan távol­ságok a minimumra csökkentik a közvetlen kapcsolatteremtés valószínűségét. Vajon tíz, száz, ezer év múlva is helytálló lesz ez a megál­lapítás? Új felismerések és felfedezések várnak az emberiségre, amelyek majd egyszer gyökeres fordulatot hoznak gondolkodásmódunkban és képességeinkben. A tudomány mai ismeretei szerint, három alapvető lehetőség nyílik a földönkívüli civilizá­ciókkal való kapcsolatteremtésre: 1. rádióhullámok útján 2. robotok és automaták segítségével 3. közvetlen találkozással. Ezek a lehetőségek, a tudományos kutatás eredményeiből erednek. De maga a tudomány is képes grandiózus tévedésekre, maga is fejlő­dik, s fejlődésének megvannak a határai. Félreértés adódik abból is, hogy a tudós világ továbbra is elfogadhatatlannak tartja a földönkí­vüli civilizációkkal történő kapcsolatteremtés negyedik lehetőségét. Ennek a lehetőségnek a gyökerei abból erednek, hogy a találkozásra és a kapcsolatteremtésre már sor is került. Valamikor itt, a Föld nevű bolygón játszódott le, és üzenete még mindig bennünk él. Ha az első három kapcsolatteremtési lehetőség a tudósok tudományosan megalapozott állításain alapul, miért ne állhatna hasonló tudományos állításon a negyedik lehetőség is. Ez még valószínűbbé válik annak tudatában, hogy e negyedik kap­csolatteremtési lehetőségre már nagyon sok utalásunk van. Közéjük tartoznak az ufó-jelen­ségek is. Az ufók és a földönkívüli civilizációk kérdésé­ben a tudósok a következő nézetet vallják: 1. A kapcsolatteremtés harmadik lehetősége kizártnak tekinthető az óriási távolságok és a hatalmas energiaszükséglet miatt. 2. A kapcsolatteremtés második lehetősége tudományosan nem bizonyítható, mert egyetlen esetről sem tudunk, amikor idegen szonda érkezett volna a Földre vagy annak közelébe. Marad tehát az első lehetőség: megkísérelni a kapcsolatteremtést elektromágneses hullá­mok segítségével. Ebben az esetben a CETI rövidítés alatt ismert tudományos programról van szó. Jelen­tése: kapcsolatteremtés Földön kívüli civilizá­ciókkal. Egy másik tudományos program a SE­TI, melynek a jelentése: földönkívüli civilizációk keresése. Mindkét tudományos program már több mint húsz éve folyik, de még egyik sem hozott kézzel fogható eredményeket. így aztán nem is csoda, hogy az ufó-problé­ma a tudományos érdeklődés peremére került. Igaz, ehhez nagymértékben hozzájárult a „Blue Book“ (Kék könyv) elnevezésű amerikai tudo­mányos kutatási program szkeptikus hangvéte­lű kiértékelése, amelynek keretén belül a szak­értők több mint tizenegyezer ufó-jelenséget vizsgáltak meg. A hivatalos zárójelentés szerint az ufó-jelenségek kilencvenöt százaléka ismert vagy ismeretlen természeti jelenség, öt száza­léka maradt ellentmondásos, illetve tisztázat­lan. így hangzik a zárójelentés annak ellenére, hogy a Blue Book kutatási program egyik veze­tő személyisége, J. A. Hynek professzor állítá­sa szerint, a megmagyarázatlan jelenségek aránya negyven százalékot tesz ki. Az ufó-jelenségekre, valamint a Földön kívüli civilizációk problémájára a tudósok a következő elméleti feltevéseket állították fel: 1. A Földön kívüli civilizációk (E. T.) létezhet­nek, mint biológiai szervezetek, vagy pedig mint kibernetikus gépek, illetve automatikus rend­szerek. 2. A Földön kívüli civilizációk, műszaki civili­zációk, fejlettségi szintjük műszaki fejlettségük­kel, valamint civilizációjuk fenntartásához és további fejlődéséhez szükséges energiafel­használásukkal mérhető. 3. Az ufó-kérdést és a Földön kívüli civilizá­ciók kérdését elkülönítve kell vizsgálni, mert különálló tudományos problémáról van szó, amelyek között az összefüggés csak feltétele­zett. Ezekből a feltételezésekből egyöntetűen az tűnik ki, hogy a Földön kívüli műszaki civilizá­cióval a közvetlen kapcsolat felvétele teljesen kizárt, mert a tudományos kutatás ez ideig még nem talált a közeli kozmikus térben, azaz a Földtől energetikailag elérhető távolságban semmilyen civilizációt, amely rendelkezne a szükséges energiaforrással, és ismerné an­nak felhasználási módját. Az esetben, ha eze­ket az energiaforrásokat kihasználná, szá­munkra szükségszerűen megfigyelhetőkké vál­nának. Több szakember is feltételezi, hogy a műsza­ki civilizációknak is megvannak a maga határai és korlátái, amelyek átlépése után bekövetke­zik a civilizáció összeomlása, s legideálisabb esetben, egy újabb civilizációs ciklus megis­métlődésére kerülhet sor. Az ilyen borúlátó feltételezések még inkább csökkentik az embe­riség és az idegen civilizációk kapcsolatterem­tésének a teoretikus lehetőségét. Ma már egyre kevesebben kételkednek az ufó-jelenségek valós létében, ám jónéhány tu­dós szemléletében továbbra is tapasztalható a szkepticizmus, amely talán azért is dívik, mert hiányoznak bizonyos információk azokból az országokból, ahol az ufó-jelenségek vizsgálata már a tudományos kutatások szerves része. A tudósok szkeptikus hangvételének vannak még más okai is: 1. A tudományos kutatás az ismert fizikai törvényekből indul ki, s azok nem biztos, hogy olyan egyszerűek, mint ahogy azt a beavatottak ma látják és leírják. Egyáltalán nem biztos, hogy az általánosan bevált fizikai törvények, amelyek segítségével a tudomány megmagya­rázni igyekszik a világmindenség objektív törvé­nyeit, az egész világmindenségre érvényesek. Az Univerzum olyan tér, amelynek ez idáig csupán elhanyagolhatóan apró részét értük el. Bizonyos jelenségek talán azért tűnnek lehetet­lennek, mert túlságosan lassan, vagy éppen túlságosan gyorsan játszódnak le ahhoz, hogy képesek legyünk mái műszaki eszközeinkkel regisztrálni. Az Univerzum távoli tájain, még a tér-idő törvényei is egészen másképp működ­hetnek, mint ahogy azt a mi fizikai törvényeink előírják. Kétszáz évig uralkodott a tudósok között a vélemény, hogy a Newton-féle gravitá­ciós törvény megváltoztathatatlan, míg nem jött Einstein, aki kifejlesztette a relativitás elméletét és megdöntötte Newton „örökérvényű“ törvé­nyét. Száz évvel ezelőtt még nagyon sok tudós meggyőződéssel vallotta, hogy a levegőnél ne­hezebb testek nem emelkedhetnek fel a leve­gőbe, hogy néhány évtized elmúltával mindez valóra váljon. A hangsebességen túl száguldó repülőgépek hajnalán született meg a frappáns humorról árulkodó megállapítás a francia repü­lőgéptervezők körében: „Az ismert aerodinami­kai törvények értelmében a darázs nem repül­het! De az mégis repül. Úgy tűnik, nem ismeri az aerodinamikát!“ 2. A CETI és a SETI tudományos program abból az előfeltételből indult ki, hogy az emberi­ség Földön kívüli civilizációkkal való kapcsolat- teremtésének a legegyszerűbb módja a rádióje­lek használata. De vajon nem ismer-e a Földön kívüli civilizáció sokkal tökéletesebb módszert a gyors és hatásos kapcsolatteremtéshez, mint például lézersugarak segítségével? Bizonyított tény, hogy megfelelő optikai rendszerrel kombi­nálva, a lézerberendezés háromszázszor erő­sebben képes az energiát fókuszálni a kívánt irányba, mint a napjainkban használt berende­zések. Igaz, jelenlegi földi technológiánk még képtelen az ilyen energiával rendelkező jelek kibocsátására. Nem zárható ki, hogy az esetleges Földön kívüli civilizáció már elsajátította a hírközlés e formáját, és képes erős és folyamatos fény­nyalábokat kibocsátani. Az sem kizárt, hogy némelyik ufó, éppen ilyen fényküldönc a világűr mélyéről. Az ilyen lézeres módszer lehetővé tenné a kapcsolatteremtést Földünktől mintegy ötezer fényév távolságra is! Mészáros János LEGGYAKRABBAN AZ ÍÖQÖ ÉS §00 KORONÁS BANK JEGYEKET HAMISÍTJÁK Vigyázat: hamis pénz! Az Állami Bank közlése szerint Szlovákiában jelenleg sok hamis 1000 és 500 koronás bankjegy van forgalomban. Az ezerkoronás a C- 64-es sorozat 734086 számú bank­jegy fényes, vékony papíron készült fényképmásolata. Színárnyalata el­térő, összehajtáskor a papír törik, a szín apró darabokban leválik. A hamis bankjegyek használtaknak tűnnek. A szakértők a hamisítványo­kat „jól sikerűiteknek“ minősítik, ami annyit-jelent, hogy fizetéskor kedve­zőtlen körülmények közepette (pél­dául hiányos megvilágítás) a gya­nútlan átvevőt könnyen megtéveszt­hetik. Ennek ellenére kissé nagyobb figyelemmel a hamis bankjegyeket nem nehéz felismerni. A hazai bankjegyeket bizonyos, nehezen utánozható jellegzetes je­gyekkel védik:- fénnyel szemben szabad szem­mel is jól látható vízjegy;- nagyítóval látható apróbetűs felirat;- ultraviolett fényt visszaverő fel­irat. A vízjegy valamennyi bankje­gyünkön látható. Tíz milliméteres nagyságú csillagocskák és levélkék vízszintes sorokban. A vízjegy nélküli bankjegy hamis! Kivételes esetekben a vízjegy is utá­nozható, de ultraviolett (ibolyántúli) fényben fekete rajznak tűnik. Jelenleg leggyakrabban az 1000 és 500 koronás bankjegyeinket ha­misítják. Nagyitóval (de szabad szemmel is) felfedezhető jegyek az 1000 koronáson: a) címoldalán sárga mezőben mikroszöveg: TISÍCTISlC'... b) az 1000-es számjegy bal oldali szélén mikroszöveg 1000KŐS1OOOKÖS... az 500 koronáson:-címoldalán a jobb alsó sarok­ban az 500-as számjegyben apró számok 500500...- bal oldalon felül az 500-as számban jól kivehető rácsszerü rajz. Csupán néhány ismertetőjelet kö­zöltünk tájékozódás végett. Ezek az egyszerűbbek, de vannak továbbiak is. Mi a teendő hamis bankjegy felfedezésekor? A jogi személyek (posta, kereske­delem stb.) az ilyen bankjegyet térí­tés nélkül megtartják, az ezzel fize­tőnek elismervényt adnak róla és megküldik az állami banknak elbírá­lás végett. Fizikai személyek hamis pénzt ne fogadjanak el. De nem kell elfogadniuk a túlságosan megkopott vagy sérült bankjegyet se. Ha valaki utólag veszi észre, hogy a pénz hamis (esetleg ilyen gyanúja felme­rül), legjobb, ha azonnal értesíti a rendőrséget. (A Národná obroda nyomán) Vízjegyek a csehszlovák bankje­gyeken. 1993.1.10.

Next

/
Thumbnails
Contents