Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)

1993-06-06 / 22. szám

Beszélgetés dr. Jozef Válkyval a meddőségről és gyógyításának lehetőségeiről „Harminchét éves vagyok, tizenöt éve vagyunk házasok. Kétszer volt méhen kívüli terhességem, háromszor, három külön­böző kórházban műtötték. Már alig reménykedtem, amikor megtudtam, hogy az egyik pozsonyi kórházban olyan esetekben is segítenek, ahol nem sok az esély. A férjemmel úgy döntöttünk, ezt még megpróbáljuk. Hátha... Annyit szenvedtem már, talán most végre sikerül. Bízom benne, mert ha nem reménykednék, akkor ide sem jöttem volna...“ Törékeny asszonyka ült a rendelő várótermében. Dr. JOZEF VÁLKY adjunktust, a pozsonyi Egyetemi Kórház Zoch utcai Klinikájának orvosát várta. Rövidesen szólította a nővér, s a viszonylag hosszú vizsgálat és beszélgetés után mosolyogva csukta be maga után a rendelő ajtaját. Látszott rajta, hogy megnyugodott, s az is: az orvos megerősítette, nincs még minden veszve. Az utolsó lehetőséget is megpróbálja, s talán ennyi év után a gyermeksírás, majd az örömteli nevetés is beköltözik otthonukba. Ki tudja, hányadik asszonynak segített Války doktor abban, hogy élete beteljesedhessen, hogy életet adhasson. Én nem a számokra voltam kíváncsi, hanem arra a nagy türelmet, odafigyelést és szakmai tudást igénylő tevékenységre, amely a klinikán folyik. Ennek eredménye 1990-ben vált igazán ismertté, hiszen itt született meg akkor az első hazai lombikbébi. S a legutóbbi siker is említésre méltó: nemrég egy közép­szlovákiai asszony, akinek petesejtjét szintén lombikban termé­kenyítették meg, ikreket hozott a világra. az utóbbi időben megnövekedett az interrupciók száma, s ezek is meddőséghez vezethetnek. Mi an­nak örülünk, ha a legegyszerűbb orvosi módszerekkel segíthetünk még az ilyen bajbajutottakon is. A közvetlen orvosi beavatkozás mellett még inkább azt tartjuk si­kernek, ha egy telefonbeszélgetés­sel tudjuk helyrehozni a prob­lémát.- Klinikánknak több éves ha­gyománya van a meddőség gyógyí­tásában - mondotta beszélgeté­sünk elején Války doktor. - Előde­ink lerakták az alapokat és mi az általuk megkezdett úton haladunk tovább. Nem dicsekvésként mon­dom, de a laboratóriumunk kiváló, csúcsszínvonalon működik. Az ult­rahanggal dolgozó részlegünk is magas színvonalú. És nem hallgat­hatom el azt sem, hogy szakkép­zett orvoscsoport vállalta fel a gyó­gyítás e területét. Irányításommal öten foglalkozunk a meddőség problematikájával. Rajtam kívül munkatársaimnak szintén vannak külföldi tapasztalatai. Legutóbb az egyikük Hollandiában járt. Az ot­tani egyetemi kórházzal baráti kapcsolatunk van, kölcsönösen lá­togatjuk egymást, és természete­sen az ilyen alkalmak a vélemény- cserére és az elért eredmények ismertetésére is jó lehetőséget nyújtanak.-A gyógyításban milyen helye van az önök által felkarolt terü­letnek?- A házaspárok 24 százalékánál problematikus a teherbe esés, eb­ből kb. 17 százalékban a gondot komoly „akadályok“ okozzák. ■Megközelítőleg az esetek 5 száza­lékában a férfi a „hibás“. Ezekből az adatokból is kitűnik, hogy a gyermektelen házasságok ügye társadalmi probléma.- Nálunk csak önök foglalkoz­nak a gyermektelen házassá­gokkal?- Nem, Szlovákiában öt egész­ségügyi intézetben gyógyítják a meddőséget, s ezek között, minden szerénytelenség nélkül elmondha­tom, a mi klinikánk jutott lege­lőbbre. Tekintettel arra, hogy a gyermektelenség oka mindkét partner lehet, mi mindkét felet ki­vizsgáljuk, és segíteni próbálunk azokon a párokon, akiknél a ter­mészet ilyen akadályt állított fel. Úgy is mondhatnám, a beteg nőket és a beteg férfiakat gyógyítjuk, mivel a meddőséget bizonyos be­tegség okozza, s mi ezt igyekszünk kiküszöbölni.- Melyek a leggyakoribb okok?- A nőknél nagyon gyakoriak a különböző gyulladások, ezek sokszor a túlságosan szabad szexu­ális élet következményei. Sajnos,- Először együtt mérlegeljük a helyzetüket és azt ajánljuk, fo­gadjanak örökbe gyereket. Sajnos nálunk nagyon kevés az örökbefo­gadható apróság, ugyanis a nemkí­vánatos terhességek túlnyomó többsége abortusszal végződik, te­hát kevés olyan csecsemő születik, akiről az anya lemond és pici korá­ban nevelőszülőkhöz kerülhet. A gyermektelen házasoknak ter­mészetesen elmondjuk, mivel jár, milyen esetleges problémákat okozhat az örökbefogadás, és ha nem választják ezt a megoldást, felajánljuk a művi megterméke­nyítés lehetőségét. Erre rendelke­zésünkre áll a spermabank. Az ilyen „ajándékozást“ törvény sza­bályozza, amely meghatározza a donor és a „befogadó“ feltételeit. Hogy ezt a műveletet elvégezzük, ahhoz a jövendő szülők írásbeli beleegyezése szükséges. A dono­rokat mi választjuk ki, akiken AIDS, genetikai, és fertőző beteg­ségeket kimutató kivizsgálásokat végzünk. Ha megfelelnek, akkor besoroljuk őket a spermabank-ta- gok közé.- Azt mondta, válogatnak. Ho­gyan? Jelentkeznek a „jó szándé­kú“ férfiak? mányuk“ kimerült, ajánlhatják az asszonyoknak, keressenek fel ben­nünket. Tapasztalataim szerint vi­szont a nők többsége nem az ő ja­vaslatukra jön, hanem valami más módon szereznek tudomást erről a lehetőségről és akkor folyamod­nak hozzánk.- Korábban gondot okozott a körzetesítés. Nem vagy csak na­gyon körülményes utánajárással kerülhetett a beteg olyan egészség- ügyi intézetbe, ahová hivatalosan nem tartozott. A klinikával kap­csolatban is léteznek ilyen akadá­lyok?- Klinikánk az Egyetemi Kór­házhoz tartozik, nincs gond a páci­ens hovatartozását illetően. Az vi­szont tény; a finanszírozásunk nem tisztázott. Ahhoz, hogy mi eleget tehessünk az elvárásoknak, hogy minden hozzánk fordulón se­gíthessünk, egyre több pénzre lesz szükségünk. Például vannak gyógyszerek, amelyeket a területi biztosító térít meg, de mondjuk a vegyszereket és műszereket az Egyetemi Kórház vásárolja. Tehát a pénztől függ, hogyan győzzük majd a klinika költségeit téríteni. De kanyarodjunk vissza inkább A műszeres vizsgálatok biztonságot nyújtanak a kismamáknak, az eredmények megnyugtatják: a baba rendben van- Telefon segítségével is gyó­gyítanak?- Igen. Nemegyszer elég, ha jó tanácsot adunk, ha biztató szót hallanak a rászorulók. Sokszor pszichikai akadálya van a megter- mékenyülésnek.- Ez a módszer szokatlan, de bizonyára a szakmai formáknak nagyobb a jelentőségük...- Klinikánkon természetesen más módszereket is alkalmazunk a terhesség elérésére. Például ered­ményes az általunk végzett méhen belüli, vagy a hasban történő meg­termékenyítés. Ez utóbbi esetben a férfi spermáját egyenesen az anya hasüregében helyezzük el. A egész világon nagyon elterjedt módszer, hogy az ivarsejteket a nő petevezetékébe viszik át; ez az úgynevezett laparoszkópiás sejtát­vitel, amikor nem az embriót ülte­tik át, hanem a sejteket. A megter­mékenyítésre nem lombikban, ha­nem a petevezetékben kerül sor. Ezzel a módszerrel sikerül elér­nünk, aránylag a legtöbb terhessé­get, de feltétele az, hogy a nő petevezetéke egészséges legyen. Ezt a módot tulajdonképpen a kémcsőben történő megterméke­nyítés megelőző fokozatának is te­kinthetjük. A lombikból ugyanis már a megtermékenyített sejtet he­lyezzük az anya testébe. Mi első­sorban a pácienseink gyógyítására törekszünk. Csak amikor arra a következtetésre jutunk, hogy nincs más megoldás, próbáljuk meg utolsó lehetőségként a lom­bikban való megtermékenyítést. Amikor erre kényszerülünk, már nincs más választásunk; a petefé­szekből ki kell vennünk a petét, melyet a lombikban a férfi spermá­jával megtermékenyítünk és újra visszahelyezünk az anya testébe.-Ha a férfi részéről mutatkozik az akadály, mi az eljárás?- Egyrészt a diákokat vagy azo­kat a férfiakat kérjük fel, akik páciensként a rendelőnkben jár­nak, illetve akiknek a feleségét kezeljük. A donor tiszteletdíjat kap és a „felhasználónak“ fizetnie kell. Azt még megjegyezném: Szlovákiában jóval több mint ezer gyerek született már e módszer eredményeként.- Az első lombikbébi születésé­ről annak idején a hírközlő eszkö­zök beszámoltak és így sok nő tudomást szerzett róla: nálunk is van ilyen lehetőség. Az orvosok körében szakmai értekezleteken terjed a hír az új módszerek alkal­mazásáról. De vajon minden rá­szoruló, gyermek után vágyó há­zaspár megtalálja az utat a klini­kára?- Reméljük, igen. Amikor a ke­zelőorvosok úgy érzik, az ő „tudo­a páciensekhez. Sajnos sokszor ép­pen a tájékozatlanságuk miatt meglehetősen későn kerülnek hoz­zánk. Általában akkor, amikor hó­napok, évek alatt már minden elér­hető orvost felkerestek. Dél- és Kelet-Szlovákiából is több pácien­sem volt és van. Talán azért is fordulnak hozzám bizalommal, mert a magyar asszonyokkal anya­nyelvükön beszélek. Korábban Brünnbe is jártak a szlovákiai páci­ensek. Ez a lehetőség viszont az ország kettéválása után megszűnt. Elsősorban gazdasági okok miatt. A szóban forgó kezelések ugyanis anyagilag meglehetősen igényesek. A megtermékenyítés előtti gyógy­szeres kezelés kb. 5-10 ezer koro­nába kerül. A sejt, illetve a magzat átviteléhez használt műszerek, vegyszerek, gyógyszerek, maga a műtét - a költségek mindent összevetve 15-20 ezer koronát is kitesznek.- S ha már az anyagiaknál tar­tunk: a pácienseknek fizetniük kell a kezelésekért? Vagy a művi meg­termékenyítés az alapellátáshoz tartozik?- A Nemzeti Biztosító eddig nem fogadott el olyan határozatot, nem hozott olyan intézkedést, hogy ezeknek a kezeléseknek a költségeit nem téríti meg. Előre­láthatólag erre majd sor kerül, de jó volna, ha legalább olyan „játék- szabályokat“ állapítanának meg, mint a szomszédos országokban.- Az ottani gyakorlatok mi­lyenek?- A művi megtermékenyítésre tett háromszori próbálkozás költ­ségeit teljes mértékben fedezik.- A lombikbébi-program külföl­dön jó pár évvel megelőzte az első szlovákiai sikert, ön többször, hosszabb-rövidebb ideig határain­kon túli neves klinikákon tartózko­dott, lehetősége nyílt az összeha­sonlításra. A világban hogyan vi­szonyulnak a művi megterméke­nyítés kényes kérdéséhez?- A művi megtermékenyítés megítélése országonként változó. Az Egyesült Államokban nagyon specifikus a helyzet. Fejlett köz­pontokat építettek ki, a gondosko­dás színvonala igen magas, de a ke­zelésekért elkért árak szinte em­bertelenek. A művi megterméke­nyítés kb. 20 ezer dollárba kerül. Más államokban, Hollandiában, Németországban a három „próbál­kozást“ a biztosító fizeti, tehát a lehetőség egy bizonyos mértékig adott. Az arab országokban a val­lási nézetek különbözősége meg­nyilvánul e téren is. Érdekes, hogy a muzulmánoknál a nő köteles gyógyíttatni magát, ha meddő. Más-más a zsidók, a hindu vallású- ak hozzáállása. Egyben azonban a vallási szemléletek — akár támo­gatják, akár elítélik a művi megter­mékenyítést - szinte azonosak: kö­vetelik, hogy minden körülmények között tiszteljék az életet.- Nálunk a vallási hovatartozás nem nyilvánul meg különösen markánsan. Az élet iránti tisztelet viszont minden ideológián felül kell hogy álljon...- Ez így is van. Nemzetközi egyezmények rögzítik azokat az erkölcsi szabályokat, amelyeket a művi megtermékenyítésnél be kell tartani. Ezek alapján kell az élő anyaggal, tulajdonképpen az élettel viselkednünk. Pontosan ki­dolgozott elveink vannak, amely­nek alapja az ún. berlini jegyzék, hogyan bánjunk a még megtermé- kenyítetlen sejtekkel is. Rögzítve van például, hogy mennyi petesej­tet vehetünk ki, ezekből mennyit termékenyíthetünk meg és hogyan bánjunk velük. Ezek a kérdések egyértelműen tisztázottak. Deák Teréz Erre az örömteli pillanatra vár minden asszony. (Vas Gyula felvételei)

Next

/
Thumbnails
Contents