Vasárnap - családi magazin, 1993. január-június (26. évfolyam, 1-22. szám)
1993-06-06 / 22. szám
D i/asárnap Mindenekelőtt tisztázni kell a dgarettázás- hoz fűződő viszonyunkat. Ne legyenek illúzióink, értsük meg, hogy a cigarettázó úgy megszokta a dohányt, mint az iszákos a szeszes italt, mint a narkós a kábítószert. A dohányzó szervezete beiktatja a nikotint és a dohány más összetevőit az anyagcserébe. Ezért a dohányzás abbahagyása után bizonyos idő múlva nikotinéhség lép fel, amely rossz hangulatot, ingerültséget, rossz koncentrálóképességet, a munkában csökkenő produktivitást okoz. A dohány abban különbözik a többi kábítószertől, hogy nem okoz személyiségzavarokat. Ez azt jelenti, hogy az erős dohányzás nemcsak rossz szokás, amelyről az ember akaraterő hiányában nem tud leszokni, hanem olyan szenvedély, amely megzavarja az ember testében végbemenő biológiai folyamatokat. Ezért gyakran nem is olyan egyszerű dolog leszokni a cigarettáról. A dohányzásra való hajlam elárul bizonyos jellembeli tulajdonságokat is. íme néhány dohányzó típus: A szangvinikus (érzelmekben gyorsan változó) ember a dohány illatát kedveli és élvezi a dgarettázást. Gyakran fényképezteti magát cigarettázás közben és ha abbahagyja is a füstölést, továbbra is cigarettát hord magánál, hogy legalább néha eljátsszon vele. A szégyenlős ember gyakran azért szokik rá a dohányzásra, hogy társaságban legyen valami elfoglaltsága, hogy elrejtőzhessen a füstfelhóben. A harmadik típust nevezzük pózolónak. Ót az érdekli, hogyan tartsa a cigarettát, hogyan tartsa a szájában. Töpreng, illik-e a hajához, a körméhez, hogyan a leghatásosabb a füst eregetése. Aztán itt van még a munkába temetkező ember, akinek a cigarettázás segít elterelni a figyelmét a körülötte zajló eseményekről, beszélgetésekről. Az ilyen embert nem érdekli a póz, munkájába mélyedve gépiesen fújja a füstöt. Azért soroltuk fel mindezt, mert ha az ember le akar szokni a cigarettáról, legelőször is tudnia kell, miért ragaszkodik a dohányzáshoz. Sajnos, a cigarettának az emberi szervezetre gyakorolt káros hatásáról ismert tudományos megállapítások nemigen hatnak a dohányosokra. Annyira „összenőttek“ a cigarettával, hogy nem reagálnak arra a figyelmeztetésre sem, hogy a dohányzás megrövidíti életüket. „Ugyan már - mondogatják - az ősember is beszívta az elégetett növények füstjét, az indiánok békepipát szívtak, a nyolcvanéves Simenon pedig napjában többször is megtömte a pipáját. Aki nem füstöl, az iszik...“ Az alábbi tanácsok csakis azoknak szólnak, akik valóban le akarnak szokni a dohányzásról. Ha szilárd az elhatározása, hogy abbahagyja a dohányzást, akkor felsorolunk néhány autoszuggeszciós példát, amelyek hozzásegíthetik célba éréséhez. 1. Elhatároztam, hogy végérvényesen leszokom a dohányzásról, hogy ne veszélyeztessem egészségemet, életemet. Teljes szívemből utálom ezt a káros szövetséget a dohánnyal. Tartok attól, hogy megkárosítom egészségemet, nem akarok hozzátartozóimnak és a társadalomnak gondot okozni. Esz- telenségnek tartom, hogy saját hibámból bajt okozzak magamnak. Minél hamarabb abbahagyom, annál kisebb a megbetegedés valószínűsége. 2. Utálom a dohányt azért is, mert korlátozza szabad akaratomat, mert akadályozza, hogy úgy gondolkozzam, ahogy akarok, vagyis azt, hogy független ember módjára éljek. A cigarettától megfájdul a fejem és eltompul az agyam. A könnyebb leszokás érdekében nagyobb érdeklődést kell tanúsítanom munkám iránt. Csak az alkotó tevékenységben talál rá az ember újra önmagára. Mindennapos alkotómunkával fogom védelmezni személyiségemet, elmémet és testemet a dohányfüsttől. Azért, hogy ez a két alapelv a tudatunkba vésődjön, le kell írni egy darab papirosra és naponta akár többszőrt is el kell olvasni. Egy hét elmúltával aztán abba kell hagyni a dohányzást. (Egyszerre, vagy fokozatosan néhány nap alatt.) Az alapelvet tovább kell ismételgetni és átgondolni a benne foglaltakat. Ne mosolyogjuk meg ezt a két alapelvet! A pszichoterápia hosszú távú eredményei kielégítők lesznek. Oltsa el a cigarettán Azok, akiknek nincs annyi akaraterejük, hogy leszokjanak a dohányzásról, olvassák el figyelmesen az alábbi tényeket. Ezek a világ különféle tudományos intézkedéseinek, laboratóriumainak és klinikáinak kutatási eredményei: • A dohányzó köhögése összefügghet a derékfájással, ugyanis a füst károsíthatja a kötőszövetek elasztikusságát. • A tüdőrák jelentős részét az alfa-sugarak okozzák. Ezek a radioaktív radon felbomlásakor keletkeznek, amely a cigaretta füstjében is megtalálható. • Cigarettázáskor növekszik a vérplazma adrenalintartalma, amely vérnyomásnövekedést okoz. • A dohányzás elősegíti az emésztőszervek rákos megbetegedését. Ezzel közvetlenül összefügg a hasnyálmirigyrák. • Angliában évente minden harmadik rákbetegség kiváltó oka a dohányzás. • Ha nem dohányzó személyek dohányosok helyiségében tartózkodnak, ugyanolyan veszélynek teszik ki magukat, mint a dohányosok, akik naponta elszívnak egy doboz cigarettát. • Ha valakinek dohányzó partner« van, háromszor könnyebben megkapja a rákot, mintha partnere nem cigarettázna. A dohányzás abbahagyása hirtelen növeli a vérben a lipoproteint, amely védelmet nyújt a szív- és érbetegségekkel szemben. (Külföldi források nyomán: sz) E mlékeimben gyakran hazatérek szülőfalumba - Palástra. A két patak völgyében, dombok közé ékelt falu úgy éi emlékezetemben, mint a nagyvilág apró szigetecskéié. Vasúttól, várostól távol évszázadokon át élte a maga sajátos világát. A világ nem kereste vele különösebben a kapcsolatot, ö se a világgal. így tartósodon benne a múlt akkor is, amikor már körülötte jócskán előbbre lépett a világ. Paláston még gyermekkoromban is voltak haláluk után hazajáró lelkek, lakói megesküdtek, hogy szellemekkel társalogtak. A karácsonyi morzsát egész éven át féltve őrizték, mert orvos híján füstjével a torokgyíkot gyógyították. A hozzátartozók lelke meg-megjetent, hogy valamit az élőkkel közöljön vagy számon kérjen az életükben ellenük vétóktól. De volt egy palásti asszony, aki gyakran látta Szűz Máriát is. Ebből is látszik, hogy a palástiaknak állandó kapcsolatuk volta túlvilággal és a túlvilágiakkal. Legalábbis gyermekkoromban... Kukoricafosztás, tollfosztás idején, a hosszú téli estéken a szellemtörténeteket kiszínezték és sok-sok változatban terjedtek tovább. Karotin néni a szomszédunkban lakott. Tisztes neve Karolina néni lehetett, de a mindent rövidítő népi nyelvben megma- radt Karóimnak. És nettének, mert Paláston a néni nene volt. Családi nevén soha nem szólították, a Mikulka név csak a hivatalos papírokon szerepelt. Az apró termetű, fürge mozgású, éles észjárású asszonykának házacskája, meg három gyermeke volt Egyedül viselte gondjukat, mert a férje az első világháború előtt meghalt tüdő- bajban. Kenyérkereső nélkül nyomorúságban éltek. Tőle hallottam egy történetet, amit most továbbadok. Egy este a rózsafüzér mor- zsolgatása, ima közben érte az álom. Éjfél félé éktelen zajra riadt fel. A padláson rohangált valaki nagy dübörgéssel. Első gondolata a férje volt. Biztosan Kínjában rohangált, fején a fazékkal. A szellemtörténet csattanóját várók ugyan csalódtak, ám Paláston így Is hittek a túlvilágban és az élók-halottak kapcsolatának lehetőségében. Ilyen környezetben nevelkedett Karotin nene és Boriska lánya is. A leányból asszony, anya lett. öt gyermeket szült Es egyszer ágynak esett. A nélkülözés, a nyomor tanyáján az akkoriban Nem is siránkozott. A közelgő halálról úgy beszélgettek, mintha csak a beteg valami nagyobb útra készülődne, amire kellőképpen fel kell készülnie. Neki és hozzátartozóinak is. Míg ott tartózkodtunk, megérkezett a szomszéd néni is, aki csak néhány hónapja temette el férjezett leányát.- Jaj, Boriskám, ha a másvilágon találkozol a lányommal, mondd meg neki, ne aggódjon. AZ ÚT VÉGE Üzenet a túlvilágra szüksége lehet valamire. Tolvaj vagy élő ember eszébe se jutott. Mit is keresne náluk tolvaj, mikor semmijük sincs. És a tolvaj amúgy se dörömböl. Közben Boriska leánya is felriadt.- Biztosan apád jött haza... A másvilágról érkező látogatást oly magától értetődőnek vélte, mintha csak a szomszéd kopogtatott volna. Dermedten figyelték az erősödő zajt. Vajon mit akarhat? Majd két petróleumlámpát gyújtottak. Egyiket az egyikük, másikat a másikuk vitte. Ha az egyiket elfújná, marad a másik. így haladtak a létrán a padlás feljáró felé.- Jó uram. hát hazajöttél? Mi a kívánságod? Válasz nem jött. Nem is jöhetett. Mert a zenebonát a torkos kandúr okozta, amelynek feje beszorult a lekvárosfazékba. gyógyíthatatlan gümókór szedte áldozatait A félelmetes betegség egymás után Karolín nene mindhárom gyermekét elvitte. Boriska asszony halálos ágyánál én is ott voltam. Jó anyámmal mentünk a szomszédba látogatóba. Boriska anyámmal egykorú volt, s ahogy hallotta, hogy már nem sok van neki hátra, ó is elment búcsút venni tőle. A beteget nem ámította senki, hogy az Isten megsegíti és meggyógyul. A beteg se rémüldözött a halál gondolatától. Hisz csupán az történik, hogy egy más világba költözik. Mindez a harmincas évek közepe táján. Magam előtt látom a szűk kamrácskát, a párnák közt, szalmával tömött strozsákon fekvő sápadt arcú asszonyt, aki már rég beletörődött a megváltoztat- hatatlanba. És anyja, környezete is. Nem vigasztalta ót senki. A kislánya jól van, törődünk vele...- Meg hát, megmondom neki.- És csókoljuk öt... A túlvilágról úgy beszélnek, mintha valahol itt a szomszédban lenne. Számukra mi sem természetesebb, minthogy az e világról távozók ott újra találkoznak. Üzenetet visznek és elbeszélgetnek az e világ ügyes bajos dolgairól. Nem hiszem, hogy lelkűk mélyén egyálta lán nem féltek volna a haláltól, de könnyebb volt számukra a beletörődés, hisz hitték, hogy valahol tovább élnek, a szülők újra találkoznak gyermekeikkel, a férjek feleségükkel. Csupán a mennyország és a pokol foglalkoztatta képzeletüket. Vallásuk ezen is átsegítette ókét. Hitték, hogy vétkeik meg- gyónásával, megbánásával fel- oldozást nyernek és lélekben megtisztulva léphetnek a meny- nyei ítélőszék elé. Boriska öt gyermeket hagyott itt. Bizonyára nagyon sokszor megsiratta őket. De sorsuk miatt túlságosan nem aggódott, hisz a gondviselés mindenkivel törődik. Még az ég madaraival is... Boriska asszony úgy készült saját temetésére, mint valami jelentős eseményre, amelynek 6 a főszereplője.- Édesanyám, a koporsóba tegyenek több fúrészport. Emeljék fel a fejem, nehogy hátraNemrég halt meg valaki a szomszédban, akinek temetésén még Boriska is részt vett. Az ott látottak alapján tette meg észrevételeit.- Ne búsulj, meglesz - bólintott az anya könnyes szemmel, aki már második gyermeke temetésére készült. A beteg még kérte a koporsóba szánt kendőjét. Feltette a fejére, hosszan igazgatta.- ügyeljenek, nehogy a homlokomba csússzon... Ezt is azon a temetésen látta. S már ott a sajátjára gondolt. Az asszonyok még hosszan elbeszélgettek, a szomszédok, rokonok meglátogatták a haldoklót, hogy búcsút vegyenek tőle.- Tudass majd magadról. Legalább annyit, hogy jól vagy... xxx f látogatás emlékét évtizedek óta őrzöm. Azóta a világ sokat változott. Palást és lakói is. A szellemek, a hazajáró lelkek misztikus világát a valóság könyörtelenül szétrombolta. Nem tudom, a mai nemzedék mit őrzött meg elődei hitéből, de ma is őszintén irigylem azokat az embereket, akik hitükből a halálhoz is annyi erőt merítettek... Zsilka László 1993 VI 6
